18.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt. Remélem jó lett. :D

- Mi lenne, ha ma nálad aludnék?- húzott vissza az ölébe.
- Biztos, hogy az alvás szó alatt te mást gondolsz, mint én.- nevettem és kiszálltam az öléből.
- Na jó akkor nem, de legyél holnap tíz órára kész.
- Igen is.
- Na gyerünk.- kisétáltunk a galériából és egy váratlan meglepetés ért engem.
Rengeteg paparazzi fogadott kint és meg sem lehetett tőlük mozdulni. Harry rákulcsolta az ujjaimra az ujjait és átfurakodta magát a tömegen. Harry kinyitotta nekem a kocsija ajtaját beszálltam, ő is gyorsan beszállt és elindultunk.
- Fú egy két ember majdnem megölt a tekintetével.- mondtam neki.
- Nem bánthatnak, nem engedem meg nekik.- mondta és lágyan megcsókolt.
Harry szemszöge:
Csendesen telt az út. Megérkeztünk Nicolék házához.
- Na megjöttünk fordultam felé.
Szegény nagyon kimerülhetett, mert elaludt. Kiszálltam a kocsiból átsiettem az ő oldalára kinyitottam az ajtót óvatosan kivettem és becsengettem.
- Jó estét.- köszöntem Ryan-nek.
- Neked is. Gyere. Segítsek?- kérdezte, de nem akartam átadni Nicolt én akartam felvinni.
- Nem kell. Felviszem majd én.- felmentem a szobájába és leraktam az ágyára. Szépen betakargattam és adtam még egy puszit az arcára.
Kiindultam a szobájából, de Hope hozzádörgölőzött a lábamhoz, megsimogattam és kiléptem a szobából. Elköszöntem Ryan-től és már mentem is. Hazaérve vagyis a közös lakásba érve felmentem a szobámba és előkotortam a laptopomat. Lefoglaltam két repülő jegyet és elintéztem egy szállást is. Miután elintéztem mindent elmentem lefürödni és lefeküdtem.
Nicol szemszöge:
Kellemes illat csapta meg az orromat. A korgó gyomrom a konyha felé húzott. Finom tojás rántottát érzek. Bementem a konyhába és apa csinálta a reggelit.
- Jó reggelt.- köszöntem neki.
- Neked is. Ő Nicol te a tegnapi göncödben aludtál?- kérdezte meglepve apa.
Végignéztem magamon és tényleg abban voltam. Felszaladtam az emeletre rendbe szedni magam. Mielőtt vissza mentem volna a konyhába megetettem Hope-ot.
- Na így már jobb?- kérdeztem apát és körbe forogtam.
- Tökéletes.- lerakta elém a reggelit és elkezdtünk enni.
Lassan elkezdtek befelé szállingózik a lányok is.
- Na és mikor mentek nyaralni?- kérdezte Jesy.
- Ma indulunk. Tízre kell készen lennem.
- És hova mentek?- kíváncsiskodott Jade.
- Nem tudom, nem mondta meg Harry.
- Akkor honnan tudod, hogy milyen ruhát tegyél el?- nézett rám kérdőn Perrie.
- Majd felhívom.- és a mondatom végén megcsörrent a telefonom. Harry volt az.
- Jó reggelt.- köszöntem és egy nagy vigyor terült el az arcomon.
- Neked is, hogy aludtál?- hallottam a hangjából, hogy nem rég kelt fel.
- Jól. Képzeld pont most akartalak felhívni.
- Na akkor megspóroltam egy hívásod. Mit szeretnél?
- Azt akartam kérdezni, hogy milyen ruhát pakoljak el magamnak. És hova megyünk? Mit vigyek?
- Nyári ruhákat pakolj el és olyan dolgokat amiket nyaralásra szoktál vinni. Azt pedig nem mondom meg, hogy hova megyünk az legyen titok.- nevetett.
- Nem ér.- durciztam be- És miért hívtál?
- Csak tudni akartam, hogy fent vagy már és, hogy nem lenne kedved velem reggelizni?
- Hát az van, hogy én már reggeliztem.
- Ó a francba. Na mindegy akkor menj pakolj össze és tízre ott leszek nálatok oké.
- Jó, rendben.- letettem a telefon és felsiettem a szobába megkeresni a bőröndömet.
Tíz perc keresés után meg is találtam. Pakolás közben megjöttek a lányok. Danielle, Eleanor, Sammantá, Perrie, Liegh-Anne, Jesy és Jade. Amíg én elszórakoztam a ruha válogatással ők addig Hope-pal játszottak.
- Lányok kérhetek egy kis segítséget?- dugtam ki a fejem a nagy ruha kupacból.
- Vártuk már, hogy mikor mondod ezt.- mondta Sam és minden lány odasereglett a szekrényhez.
Elkezdtek elpakolni a ruhákat amit viszek majd magammal. Rájuk hagytam hisz' ők ehhez talán jobban értenek, mint én. Addig elpakoltam a tisztaság szereket, a fényképező gépemet egy könyvet, a laptopomat az útlevelemet meg minden iratot. Kilenc órára el is pakoltunk mindent. Egy bőrönd meg két kis táska tele lett.
- Fuh készen vagyunk.- mondta El és kimerülve lehuppant az ágyamra.
- Köszönöm, hogy segítettetek.
- Mindenféle ruhát raktunk el. Talán jók lesznek.- mondta Danielle.
- Remélem. Szerintetek mindent raktunk el?- néztem rájuk.
- Hát ha nem akkor majd ott megveszitek.- mondta Sam és a vállamra borult.- Úgy fogsz hiányozni.- pityeredett el.
- El ne kezdj sírni.- mondtam neki, de mind hiába.
Szerencsémre valaki csengetett és így kicsit visszafogta Samanta magát. Lerohantam és Harry állt az ajtóban. Egy csókkal üdvözöltem és behívtam. A lányok lejöttek az emeletről és apa is előjött. Leültünk a nappaliban és beszélgettünk egy kicsit a tegnap estéről.
- Nicol itt vannak a csekkek. Mit csinálsz velük?- kérdezte apa és átnyújtotta őket.
- Ahogy már mondtam a beteg gyerekek kapják.- Végignéztem őket és az egyiken megakadt a szemem.
- Mit találtál?- kérdezte Harry.
- Taylor Swift?- mutattam meg a csekket neki.
- Ja ő is ott volt. Melyik képet vette meg?- kérdezte Harry és elvette a kis cetlit.
- Nem tudom, de meg volt a véleménye a képeimről.- ökölbe szorult a kezem- Apa majd elviszed ezeket?
- Nem lenne jobb, ha te adnád át?- kérdezte.
- Jó akkor majd elviszem én, ja hazajöttünk.
Még beszélgettünk egy kicsit aztán mindenki elvonult valahová. Samanta és én felmentünk a szobámba, hogy mégegyszer végignézzem a cuccaimat. Valaki kopogott az ajtón és benyitott.
- Most jöttek meg a fiúk és már fél tizenegy van el kéne indulni és még be kellene pakolni is.- mondta Harry és leült az íróasztalom előtti székre és felvette az ölébe Hope-ot.
- Oké szerintem készen vagyok.- körbenéztem és úgy láttam, hogy tényleg megvan minden amit szerettem volna.
Harry lerakta Hope-ot és a kezébe vette a bőröndömet meg egy táskát, én még elköszöntem Hope-tól és felkaptam a másik kis táskát. A lépcső előtt várt mindenki. Könnyes búcsút vettünk, Samantánál szó szerint értve. Apára bíztam azt a feladatot, hogy etesse meg Hope-ot. Kicsit se bánta, hogy neki kellett vele foglalkozni, nagyon jól összebarátkoztak amióta itt van. Nehezen, de elindultunk a reptér felé. Egy órás kocsikázás után megérkeztünk.
- Harry hova fogunk utazni?- kérdeztem a mellettem ülő fiútól.
- Az titok.- mondta és adott egy csókot.
Kiszálltunk a kocsiból és kiszedtük a bőröndjeinkét. Harry megfogta a kezem és úgy indultunk el az épület felé. Rengeteg sikítozó rajongó várta Harry-t. Én a háttérbe húzódtam. Harry kedvesen és mosolygósan készítette el a képeket. Csendesen figyeltem, hogy mennyire boldogok azért, mert találkozhattak vele. Leültem a váróban egy székre és vártam, de hirtelen megrohamoztak engem is a rajongók. Teljesen lefagytam nem tudtam mit akarnak.
- Szia te Nicol vagy ugye?- kérdezték.
- Sziasztok igen.- válaszoltam félve.
- Csinálhatunk egy képet?- kicsit megnyugodtam, hogy nem a fejem kell nekik.
Felálltam és kedvesen bólintottam. A lányok megörültek és sorjában kérték a képeket. Már kezdett frusztrálni ez a sok ember. Szerencsémre Harry megmentett.
- Bocsi, de megy a gépünk.- Harry megfogta a kezemet és szorosan a nyomába mentem.
A repülő ajtajánál elkérték az iratainkat és a jegyeinket. Odaadtuk és már mehettünk is.
- Fuh már kezdtem rosszul lenni.- mondtam és hozzábújtam.
- Nagyon sokan voltak. Bocsáss meg nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni.- ölelt meg Harry.
- Semmi gond egészen kedvesek voltak csak sokan voltak.- beszélgetésünk közben leültünk a helyünkre.
- Nem voltak durvák veled. Nem bántottak?- kérdezte aggódva.
- Harry jól vagyok. Nyugodj meg. Érted bármit túlélek.- mosolyogtam rá és rádöntöttem a fejem a vállára.
- Annyira szeretlek.- puszilt bele a hajamba.
- Én is.- egy kedves női hang megkérte az utasokat, hogy csatolják be az öveket, mert megkezdjük a felszállást- Hát akkor elkezdtük a nyaralást.
 Összefontuk az ujjainkat és boldogan egymásra néztünk.
***
Az egész utat végigbeszélgettük nem is aludtunk semmit. Harry mesélt az X Factorról meg milyenek egy átlagos koncert náluk. Végig nevettem az összes történetet, mert elég furcsákat mesélt. Én is meséltem neki, hogy pontosan honnan jöttem és elmondtam neki, hogy nem volt könnyű az életem, mert ugye félig angol félig magyar származású vagyok és a magyart angol akcentussal beszélem és ezért a suliban nagyon sokan csúfoltak. Harry-vel kiveséztük az egész életünket és a cikis sztorikon nagyokat nevettünk. Már egy jó ideje utaztunk, de még mindig nem tudom, hogy hova megyünk, de már nagyon érdekelt. Leszállás előtt újra megszólalt az a kedves hölgy, hogy csatoljuk be az öveinket. Leszálltunk és kiléptünk a repülőtérre. Felvettük a bőröndjeinket és megindultunk egy taxihoz. Beszálltunk és Harry lediktálta a címet. Figyeltem a táblákat és hatalmas nagy betűkkel ki volt írva, hogy Miami.
- Ezt nem mondod komolyan? Tudod mennyire elakartam jutni ide.- fordultam Harry-hez.

- Hát most itt vagy.- csókolt meg.
- Igen a szerelmemmel.- adtam még egy csókot neki.
Majd kiestem a taxiból annyira élveztem az utat. Egyszerűen gyönyörű volt.
Megérkeztünk a szállodába és Harry bejelentkezett. Csodálatos volt az egész, mint egy álom. Harry hozta a kulcsokat egy hordár meg elvette a csomagjainkat. A tizenhatodik emeletre mentünk kiléptem a liftből és követtem Harryt. 569. lakást kaptuk.
- Ez most valami célzás.- mutattam az ajtóra.
- Lehet.- húzogatta a szemöldökét.
Beléptünk a lakásba és olyan tágas és világos volt. Egyszerűen gyönyörű. Én rögtön az ágynak dőltem. Harry elvette a hordártól a bőröndöket és lepakolta. Valamit tett vett a konyhába és hozott egy kis epret.
- Nyami eper!- pattantam fel az ágyról.
- Ha nem maratsz nyugton nem kapsz.- mint a jó kislányok leültem az ágyra és szépen vártam.
Kivettem egy szem epret és Harry szájába nyomtam.
- Finom, de így finomabb.- és megcsókolt.
Az eper evészet heves csók csatába változott át. Ezek a csókok forróbbak voltak, mint amilyeneket szoktunk váltani. Harry elkezdte rólam lehámozni a felsőmet. Próbáltam takarni magam a kezemmel, de elvette onnan.
- Nem kell takarnod magad gyönyörű vagy.- lehelt egy lágy csókot a nyakamra.
Egyre vadabb kezdett lenni és a nadrágomba akasztotta az ujját.
- Várj Harry.- toltam el magamtól.
- Mi az?
- Én, én.- nem tudtam megfogalmazni a mondatomat, de kitalálta.
- Te még nem voltál senkivel?- nézett a szemembe.
Megráztam a fejem és beletemettem az arcomat a tenyerembe.
- Hé most mi a baj?- kérdezte és elvette a kezem az arcom elől.
- Olyan béna vagyok. Már 17 vagyok és még senkivel sem voltam.
- Nem vagy béna. Te csak a megfelelő pillanatra vársz.- mondta és gyengéden megcsókolt.
- Most elrontottam mindent, ugye?- néztem félve rá.
- Dehogy is. Én tudok várni.- mondta és adott egy szem epret és egy csókot.
- Mi lenne, ha lemennénk a partra.- kérdeztem és felpattantam.
- Oké, de akkor fürödjünk is.- kivett egy bikinit a táskámból és odaadta.
- Köszi. Mindjárt jövök.- fordultam a fürdő felé.
- Hé hova mész?- nézett kérdően rám.
- A fürdőbe. Felveszem a fürdőruhám.- mutattam fel a nem sokat takaró anyagot.
- Itt is felvehetnéd.- nézett széles vigyorral.
- Álmodban.- nevettem és bezárkóztam a fürdőbe.
Gyorsan magamra öltöttem a keveset takaró ruhát és kimentem a szobába. Harry már izgatottan várt. Kerestem még egy rövidnadrágot meg egy felsőt. Egy táskába pakoltam még naptejet, törölközőt és a telefonomat.
- Na mehetünk.- megfogtam Harry kezét és elindultunk.
A szálloda előterében körülbelül hatszor megálltunk, hogy csináljanak velünk közös képet. Annyira furcsa, hogy lépten-nyomon megállítanak. Azt még megértem, hogy Harry-vel csinálnak képet, de velem, aki egy átlagos lány és nem is tett semmit.
- Gyerünk menjünk.- mondta Harry és végre kijutottunk a friss levegőre.
Rettenetesen jó volt, hogy a napsugár simogatta a bőrömet. Felvettük a napszemüvegünket, most már tényleg nyugodtan sétálgattunk. Körbejártuk a partot és ettünk egy fagyit is. Körülbelül hat óra lehetett mikor letelepedtünk a tengerpartra. Még kellemesen sütött a nap ezért kifeküdtünk napozni. Harry úgy tíz perc után felpattant mellőlem és felkapott.

- Harry tegyél le!- sikítottam
Mint aki süket csak ment előre bevitt a vízbe és megállt.
- Mit is kértél az előbb?- húzogatta a szemöldökét.
- Azt, hogy tegyél le, de - nem tudtam befejezni a mondatom, mert beledobott. Feljöttem a víz alól és beleugrottam a nyakába. Leküzdöttem a víz alá. Mikor vissza feljött göndör haja aranyosan lelapult a fejére és egy kicsit belelógott a szemébe. Megpróbáltam elfutni előlel, de nem sikerült megint felkapott és eldobott. Ezt a játékot addig játszottuk míg lenem ment a nap. Vacogva mentem ki a vízből.
- Harry menjünk, mert mindjárt idefagyok.- remegtem a törülköző alatt.
- Oké. Jó volt ez a nap.- átkarolta a derekam és így sétáltunk a hotelig.
Harry megállt és meredten nézett.

2 komi és hozom a kövit.  :D

17.rész

Sziasztok bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, de nem gyűlt össze három komi meg én is kicsit lemaradtam az írással. Na de itt van remélem nem lett annyira rossz. 

- Lányok nem mehetnék veletek?- kérdezte Jack.
Megforgattam a szemem és Samantára néztem. Csak megrántotta a vállát és megállt. Vettem egy nagy levegőt és kimondtam.
- Gyere.- kimentem a suliból és előkaptam a telom elkezdtem tárcsázni.
- Szia Nicol.
- Szia nem vagy kajás?- kérdeztem. A vonal végéről csak egy halk kuncogást hallottam.
- Mit szeretnél? Tudom, hogy nem csak kajálni akarsz.- aszta ezt meg honnan tudta?
- Gyere suli melletti kajáldába és ott elmondok mindent.- pont letettem amikor beértek a többiek.
- Hova siettél ennyire?- kérdezte Jack. Nem válaszoltam neki csak hátat fordítottam és bementem a gyors étterembe.
Megrendeltük a kaját és vártunk. Türelmetlenül vártam, hogy megjöjjön a megmentőm, mert Jack nem bír magával. Mellettem ül és nem bírja a kezeit az asztalon tartani állandóan a combomat fogdossa. Megláttam a megmentőmet az ajtóban, odamentem hozzá és elmondtam neki, hogy mit csinál Jack. Együtt mentünk vissza a sarokban lévő asztalhoz, Jack felállt és kezet fogtak.

- Helló Zayn Malik.
- Helló Jack Fortez.
Bólintottam Samnak, hogy üljön át az én helyemre. Vette a célzást és átült. Zayn mellettem foglalt helyet és így már biztonságban éreztem magam és nyugodtan kajálhattam. Mielőtt elindultunk volna Zayn-nek és Samantának ki kellett mennie a mosdóba ezért egyedül maradtam Jack-kel. Átült Zayn helyére én meg nem tudtam tőle mozdulni. Hirtelen rám kapta a tekintetét és beszélni kezdett.
- Nicol miért félsz tőlem ennyire? Én csak jót akarok neked. Eddig egy lány sem panaszkodott a teljesítményemre szerintem te se tudnál. Nem akarlak bántani csak annyira ész vesztően gyönyörű vagy.- nekinyomott a saroknak és egy lágy csókot helyezett a nyakamra, amitől kirázott a hideg.
Nem tudtam magamról levakarni, de jött a segítségem. Zayn megragadta a vállánál és a csuklóját hátra feszítette a lapockájához és kidobta az étteremből.
- Nicol jól vagy?- kérdezte Zayn amikor visszajött.
- Igen. Most nem volt durva, kifejezetten gyengéd volt.- ez volt első alkalom mikor tényleg nem volt durva velem. Láttam rajta, hogy próbál vigyázni rám. Ez rosszabb volt, mint ha megütött volna.
Vártunk fél órát, hogy tényleg eltűnjön a környékről és hazamentünk.
***
Megint nálunk vacsizik mindenki. Annyira jó, hogy végre vannak igazi barátaim és apa is mellettem van. Vacsi előtt még Josh-sal összevágtuk a kisfilmet. Nagyon sokat nevettünk rajta.
Az asztalt megint hangos beszélgetéssel ültük körül. Zayn felállt és megkocogtatta a pohara szélét, mindenki felé fordult és elnémult.
- Nicol szeretnék veled egy remek hírt közölni. Lehet,hogy először megakarsz ölni, de utána viszont majd megérsz hálálkodni.- fényezte magát. Mindenkiből kitört egy halk nevetés, de Zayn folytatta- Na szóval azt akartam mondani, hogy a képeidet kifogják állítani egy galériában. Pénteken lesz a megnyitó és Harry is szeretne valamit mondani.- adta át a szót.
- Kösz Zayn, én pedig leszerveztem a megnyitóra Ed Sheerant és azt kérte, hogy énekelj vele.- döbbenten néztem rájuk,mert nem tudtam ennyi mindent egyszerre felfogni.
- Én nem is tudom mit mondjak. Fiúk nagyon köszönök mindent annyira aranyosak vagytok.- öleltem meg a két fiút.
- Nicol én nekem meg ideje lenne bocsánatot kérnem. Nem akartam semmi rosszat.- mondta Louis. Kitártam a kezem, hogy megtudjon ölelni. Elfogadta a gesztusomat és szorosan megöleltük egymást.
***
Mindenki a nappaliban ül én apával az asztalt szedem le. Bevittem a konyhába a koszos edényeket. Épp pakoltam be a mosogatógépbe mikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám volt ezért félve vettem fel.
- Igen tessék.- szóltam bele a telefonba remegő hangon.
- Jó estét kívánok. Elnézést kérek a késői zavarásért. James Spelger rendőr kapitány vagyok Richárd Fekete ügyében telefonálok. Nicol Smith-tel beszélek?
- Igen, jó estét.- már nyugodtabban szóltam bele.
- Megvan a tárgyalás időpontja. Pénteken nyolc órakor lesz.
- Rendben köszönöm, hogy ilyen gyorsan intézkedtek.
- Nincs mit. További szép estét.
- Köszönöm, magának is.- letettem a telefont és boldogan fordultam meg. A hátam mögött apa állt és kíváncsian fürkészte az arcomat. Beleugrottam a nyakát és megpuszilgattam az arcát.
- Mi ez a nagy öröm?-kérdezte apa és letett vissza a földre.
- Pénteken meg lesz a Ricsi tárgyalása és végre megszabadulok tőle.- apa erre felkapott és örömében megpörgetett.
Kirohantam a nappaliba és elújságoltam a jó hírt. Mindenki örült, de legjobban Harry.
***
Eljött a várva várt nap. Péntek van és boldogan keltem ki az ágyból. Elmentem a fürdőbe és felöltöztem. Nem volt alkalomhoz illő ruhám ezért Samanta kölcsön adta ezt a ruháját.

Lementem a lépcsőn és a végén ott várt rám az életemben a két legfontosabb embere.
- Mehetünk?- kérdezte apa.
Bólintottam és elindultam. Harry kocsijával mentünk. Odaértünk a bíróságra és rengetek paparazzi és sikítozó lány volt. Paul nyitotta ki nekem az ajtót meg ijedtem, de gyorsan kipattantam. Paullal megvártuk míg Harry és apa is kiszáll és segített bejutni az épületbe. Bent feszülten vártam, hogy elkezdődjön, már a tárgyalás. Nem bírtam ki, hogy ne járkáljak, de Harry lehúzott maga mellé egy székre és magához szorított. Kezemet babráltam és tördeltem.

- Ne legyél ideges. Most már nem szabadul innen.- nyugtatgatott Harry.
- Gyertek kezdődik.- jött oda hozzánk apa.
Harry felállt és magával húzott. Az ajtó előtt egy nagy levegőt vettem és beléptem. Leültem az ügyvédem mellé, mellém Harry ült, Harry mellé pedig apa ült le.
Csendes volt az egész terem mikor egy ajtó nyikorgás hallottam.Bevezették Ricsit és tőlem a legtávolabb ültették le. Ricsi után nem sokkal jött a bíró is.
***
Most tudjuk meg, hogy döntött a bíró. Abban biztos vagyok, hogy börtönbe fogják vinni hisz megölt két embert, de nem mindegy az, hogy hány évre.
- Kérem álljanak fel.- mindenki egy emberként mozdult meg- A vádlottat bűnösnek találtam.- itt felsorolta, hogy miben- Legmagasabb büntetést szabom ki rá. Életfogytiglanra ítélem.
Megállt bennem az ütő mikor kimondta a bíró az ítéletet. Soha többé nem fog zaklatni. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Éreztem, hogy Harry gyengéden megszorította a kezem. Elmosolyodtam és rákulcsoltam az ujjaim az ujjaira. Harry lenézett a kezünkre és rám pillantott egy mosollyal jeleztem, hogy minden oké.
Boldogan léptem ki a tárgyaló teremből. Harry kezét azóta sem engedtem el. Megálltunk az ajtó előtt és beleugrottam apa nyakába. Megpörgetett és megpuszilt.
- Chö látom az lettél ami soha az életedben nem akartál lenni. Olyan vagy mint azok a ribancok akin nemrég még közösen röhögtünk. Elfelejtetted, hogy milyen is igazán élni?- hallottam Ricsi hangját.
- Nem, nem felejtettem el. Elszakadtam tőled és észrevettem, hogy van más is a világon nem csak a drog, a bulik és a bandázás. Hidd el sokkal jobb ezt az életet élni, mint azt amit veled éltem, mert veled mindig azon járt az eszem, hogy mikor kapom vagy, hogyan szerzek anyagot. Itt most nem kell semmin aggódnom és jól érzem magam.- mondtam neki és a rendőrök elvitték.
Harry-vel kéz a kézben távoztunk. Még mindig nagyon sokan voltak pedig egy és fél órás tárgyalás volt. Harry most nem állt le senkivel fotózkodni inkább minnél hamarabb elakart érni az autójához. Beszálltunk és elindultunk haza.
Otthon mindenki izgatottan várt. Elmondtam mindent nekik és nagy öröm lepte el az egész szobát, de Zayn kért egy kis csendet.
- Nicol remélem nem felejtetted el, hogy mi lesz ma?- gondolkoztam aztán eszembe jutott.
- A megnyitó!
- Mi lenne lányok, ha elmennénk egy kis szépítkezésre meg ilyesmi?- kérdezte Danielle. Mindenki beleegyezett és elmentünk, de előbb átöltöztem.
***
Még életemben nem voltam manikűrösnél, de ezt is ki kell egyszer próbálni. Mindenki másmilyen körmöt csináltatott. Elmentünk még ruhákat is nézni, megcsináltattuk a hajunkat és olyan öt óra tájékára haza is értünk.
- Nagyon kíváncsi vagyok a rajzaidra. Volt már kiállításod?- kérdezte Danielle.
- Rajzaimból még nem, de a fotóimat már párszor a régi sulim bemutatta.
- Fotózól is?- kérdezte Eleanor.
- Igen, meg táncolok is.
- Az én tehetséges legjobb barátnőm.- ölelt meg Sam.
- Hát, ha így szorítasz akkor nem sokáig.- próbáltam nevetni, de nem ment, Samanta majdnem kinyomta belőlem a szuszt is.
- Zayn nem mondta, hogy mikor lesz a kiállítás.- kérdeztem, mert igazából semmit nem tudok róla.
- Nekem azt mondta, hogy hétre legyük készen.- mondta Perrie
- Oké akkor álljunk neki készülődni. Most van pontosan fél hat. Mire mindenki elkészül lehet, hogy el is késünk.- mondtam mire mindenki kapkodni kezdett. Mindenki felkapta magára a ruháját és pucba vágva lesétáltunk a nappaliba. 
Valaki csengetett. Apa nyitott ajtót. A fiúk nagyon kitettek magukért mindenki nagyon csinos volt.
- Na látom mindenki kész akkor induljunk.- mondta Zayn.
- Menjetek csak, még felszaladok a gitáromért.- felmentem az emeletre és nem találtam gitáromat a helyén.
Megrémülve kerestem minden fele mikor eszembe jutott, hogy tegnap este játszottam rajta és a szobámba hagytam. Beléptem a szobámba és Hope a tokban aludt.

Felvettem és leraktam a helyére. A gitár az ágyamon volt azt beleraktam a tokjába és siettem lefelé a lépcsőn. A magassarkú miatt megint megbotlottam. Szerencse, hogy Harry lent várt így eltudott kapni.
- Hoho! Lassíts.- ugyan, úgy kapott el, mint amikor először találkoztunk.
- Már megint ez a hülye lépcső.- ennyit tudtam csak mondani.
- Igen ez a lépcső hozott össze minket.- mondta Harry és adott egy puszit az arcomra.
Kivette a kezemből a gitárt és elindultunk.
***
Rengetegen jöttek el a kiállításra. Nagyon izgultam az éneklés miatt hisz' még egyszer sem énekeltem Eddel és ekkora közönség előtt sem. Egy képemet nézegettem mikor valaki odalépett hozzám.
- Láttam már jobb képeket. Ilyet talán én is tudnék csinálni.- állt mellém Taylor Swift.
Ez meg mi a francot keres itt.
- Szerintem meg nagyon tehetséges ez a lány. Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki alkot ilyen szépeket.- lépett mellé Ed Sheeran.
- Igen szerintem sem lett annyira rossz.- mondtam neki még mindig a képet nézve.
Taylor fintorogva odébb ment. Valaki átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Sejtettem ki az, de mielőtt megszólalhattam volna a Ed megszólalt.
- Harry. Helló
- Helló Ed. Örülök, hogy eljöttél.-  kezet fogtak, de Harry bal keze még mindig a derekam körül volt.-És, hogy tetszenek a képek?
- Nagyon szuperek, de Harry nem a barátnőd kiállítására jöttünk?- kérdezte Ed mire elmosolyodtam.
- De igen.
- Akkor miért nem mutatsz be neki? Merre van már nagyon kíváncsi vagyok rá.- Harry nem bírt magával és megcsókolt ezzel jelezve Ednek.- Ó bocsi nem tudtam, hogy ő.
- Semmi gond. Még amúgy sem találkoztunk. Nicol Smith vagyok örvendek a találkozásnak.- nyújtottam felé a kezem, kezetráztunk és ő is bemutatkozott.
- Még egyszer bocsi. Én úgy szint. Ed Sheeran vagyok, akkor veled fogok énekelni?
- Hát úgy nézki.- mondtam és megrántottam a vállam.
Harry elment a többiekkel megnézni a többi képet mi addig Eddel megbeszéltük,  szóba került ahogy a Lego house-t fogjuk előadni. Tegnap az gyakoroltam szóval menni fog. Elmondta, hogy ő általában egyedül szokott énekelni és teljesen élőben, de nagyon szívesen fog velem énekelni. Beszélgetésünket Zayn zavarta meg.
- 1. 2. 1. Lehet hallani.- mindenki felkiáltott, hogy igen és Zayn tovább beszélt- Köszöntök mindenki ezen a kiállításon. Nagyon örülök, hogy eltudtak/tudtatok jönni. Egy nagyon kedves barátom képeit tekinthetik meg. Ő azt állítja, hogy nem tud rajzolni, de szerintem hazudik. Na én be is fejezem a mondókámat köszöntsék a művésznőt Nicol Smith-et.- nagy taps vihar kísért el a színpadig.
Felléptem és köszönet kép megöleltem Zaynt és átvettem a mikrofont.
- Jó estét. Én is köszöntök mindenkit, hát nem is tudom, hogy mit kell ilyenkor mondani. Nagyon köszönöm, hogy ennyien kíváncsiak a firkálmányaimra.- itt Liam közbeszólt.
- Ha az lenne akkor mi egy sörözőben lennénk nem pedig itt.- mindenki felkuncogott.
- Kössz Liam. Készültem vagyis készültünk egy dallal egy új ismerősömmel Ed Sheerannal. Fogadják sok szeretettel.- felhívtam Edet a színpadra.
Felvettük a gitárjainkat kaptam egy bárszéket felpattantam rá és vártam, hogy Ed jelezzen. Rám nézett és belekezdtünk. Együtt énekeltünk és elvesztem a dallamban. Sokszor pillantottam Harry-re ragyogó zöld szemei csillogtak ahogy hallgatott minket. Vége lett a dalnak és én megszeppenve ültem a széken, mert mindenki néma csendben állt a helyén. Valaki a hátsó sorban elkezdett tapsolni, megnyugodtam, mert követték a példát. Leszálltam a székről és éreztem, hogy a mellkasom szorít és nem kapok rendesen levegőt, nem törődve ezekkel gyorsan megöleltem Edet aztán mentem a fiúkhoz, hogy megölelgessem őket is, de leszédültem a színpadról egyenesen Niall ölébe. Mindenki megrémülve körülvett éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a mellkasomból. Nem mozdultam csak Niall szemébe néztem csillogtak még a gyenge fényben is. Tudta miért nem mozdulok hiszen ő is hallotta az orvos utasítását.
- Nyugalom nincs semmi baj. Csak egy kicsit túlterhelte magát.- világosított fel mindenkit Niall és újra a szemembe nézett. Megnyugtató volt a tenger kék szemeibe nézni teljesen elvesztem bennük.
Három perc után éreztem, hogy kezd lassulni a szívverésem ezért kértem egy kis vizet. Niall felsegített közben Harry hozta a vizemet.
- Tessék.- adta oda Harry a poharat- Jobban vagy?- kérdezte aggódva. Arcáról lelehetett olvasni, hogy nagyon megijedt.
- Várj.- szájára helyeztem a mutató ujjamat és belekortyoltam a vízbe- Most már igen.- mindenki megkönnyebbülve lélegzett fel.
Samanta letérdelt elém megfogta az állam és jó alaposan megvizsgált.
- Minden rendben van csak kipróbáltam Niall reflexét.- mondtam neki nevetve.
- Igen minden rendben van, még megvan a pocsék humor érzéke.- állt fel mellőlem Sam.
- Haha nagyon vicces.- öltöttem ki rá a nyelvemet.
Harry felsegített a földről és magához szorított.
- Nicol ilyet többet ne csinálj jó?
- Oké.
- Mit szólnál, ha holnap elutaznánk pár napra, hogy kipihend magad?- kérdezte Harry.
- Az szuper lenne, de nekem suliba kell mennem meg próbálnom kell. Neked meg a bandával kell lenned.
- Nekünk nem kell most sehova mennünk téged meg kikérünk a suliból. Úgy is megérdemled a pihenést.- mondta Harry.
- Apa mit szólsz hozzá?- ránéztem és ő nehezen, de beleegyezett.
- Na ott biztos, hogy nem lesz pihenés.- nevetett Zayn.
Szúrósan ránéztünk Zaynre, de vettük a célzást.
A pohár víz után sokkal jobban éreztem magam ezért tovább ment a rendezvény. Mindenki odajött hozzám és megdicsért. Egy kedves kalapos ismerőst pillantottam meg a tömegben.
- Olly?- néztem csodálkozva.
- Nicol ugye?- nézett rám.
- Igen, te itt, hogy itt, miért?- nyökögtem.
- Harry.- mutatott a fiúra.
- Ó már értem.
- És mi lesz a sorsuk ezeknek a képeknek?
- Nem tudom.- húztam fel a vállam.
- Mi lenne, ha eladnád őket?- kérdezte.
- És a pénzt meg a rákos gyerekeknek ajánlanám fel.- gondolkoztam hangosan.
- Ez nagyon jó ötlet. Figyelj én kinéztem már egy képet. Meg is szeretném venni.- döbbenve néztem rá. Az én képemet akarja megvenni?
- Hát ő oké. Legyen, de nem tudom, hogy mennyit lehet elkérni ezekért a vackokért.
- Szerintem legyen felajánlás alapú és így téged sem utálnak meg és az emberek is könnyebben adnak pénzt.- adta az ötletet Olly.
- Rendben, és most jelentsem be vagy mi legyen?
- Hagyd csak rám.
Olly felpattant a színpadra egy kis figyelmet kért és elmondta, hogy a képek eladók és a pénzt a rákos kisgyerekeknek lesz. Hirtelen mindenki elkezdett özönleni hozzám és kérdezgették, hogy mennyit kérek a képekért. Én mondtam, hogy annyit adjanak amennyit gondolnak. Hát lassan egy kis licitálás tört ki az összes képnél. Rengeteg pénz jött össze ennyi nullát még életemben nem láttam egy csekken. Olly-nak megköszöntem a segítséget. Ő is vett egy képet amin egy rózsa volt, amit épp egy pillangó járt végig. Nagyon megtetszett neki, ajándéknak akartam odaadni neki, de nem engedett és kifizette.
Olyan fél tizen kettő körül elment az utolsó vendég is. Harry-vel maradtunk kettesben. Leültünk a színpadra és csak élveztük a nyugalmat.
- Nicol tudod engem még nem csábított el így egy lány, mint te. A csillogó barna szemeid elvette az eszem. És a kedvességed is. Láttam mikor segítettél annak a kislánynak. Nagyon édesek voltatok.- közelebb hajolt és egy lágy csókot adtunk egymásnak.
- Képzeld el engem se babonázott meg még így egy fiú. Nagyon érdekes, hogy te nem vagy elszállva magadtól. Talán rosszul ítéltem meg a hírességeket.- vallottam be neki.
- Annyira vágyok már egy kis lazításra veled. Szeretnék már veled tölteni egy kis időt. Csak mi ketten.- megfogta a kezem felemelte a szájához és lágyan megpuszilta.
- Na menjünk, ha holnap elakarunk menni valahová is.- húztam föl magam után.
- Mi lenne, ha ma nálad aludnék?- húzott vissza az ölébe.
- Biztos, hogy az alvás szó alatt te mást gondolsz, mint én.- nevettem és kiszálltam az öléből.
- Na jó akkor nem, de legyél holnap tíz órára kész.
- Igen is.
- Na gyerünk.- kisétáltunk a galériából és egy váratlan meglepetés ért engem.

Legalább legyen 3 komi és hozom a részt. :D

16.rész

Sziasztok meghoztam a részt. Végre tavasz van már úgy vártam. Végre süt a nap csicseregnek a madarak, de én nem tudok kimenni, mert tanulnom kell! Úgy utálom a sulit. Na, de nem is lopom a drága időtöket. Jó olvasást.:)

Kiszúrtam egy szépen andalgó párt a parkban. Már el is kezdtem rajzolni őket. Felnéztem, de két lábbal találtam magam szemben.
- Tudod, hogy az nem tesz jót?- kérdezte Zayn és leült mellém.
- Nem nagyon érdekel. Egyszer úgy is vége lesz az életemnek.- szívtam még egyet és elnyomtam.
- Mi ez a pozitív hozzá állás?- kérdezte, persze nem jó értelemben.
- Jack megint rám nyomult.- babráltam idegesen a kezembe lévő ceruzával.
- Elintézzem neked?- elő vett egy cigit és rágyújtott.
- Nem kell majd megoldom. Hé nem azt mondtad, hogy nem tesz jót a cigaretta?- vettem ki a szájából.
- Nekem szabad, neked nem. Még nem vagy tizennyolc éves.
- Ezt honnan tudod?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Egy apád hoz kellett költöznöd, kettő Harry mondta, hogy nem ittál nyilvános helyen vagyis a randitokon, három Samanta mondta.
- Aham, most már értem. Te már tudsz rólam mindent mi lenne ha te mesélnél magadról.- Zayn csak nevetett.- Most miért nevetsz?- leesett, hogy ő egy híresség és én nem tudok róla semmit.
- Annyira furcsa, hogy te tényleg nem ismersz minket.- szorított a  magához.
- Ja. Kis egoista. Na, de mesélj.
- Szóval, de miről?- nézett maga elé.
- Jó hagyjuk inkább rátok keresek a neten.- nevettem.
- De azoknak ne higyj el mindent. Mi jót rajzolsz?- nézett az ölemben lévő füzetre.
- Csak firkálok.- mondtam neki.
Kivette az ölemből a füzetet és végiglapozta.
- Azt a rohadt!- kiáltott fel mikor a végére ért.
- Mi van? Ennyire rosszak?- kikaptam a kezéből és vissza raktam a táskámba.
- Te viccelsz? Nagyon jól rajzolsz. Van egy ötletem.- felállt kivette a füzetet felsegített és maga után húzott.
Visszamentünk a sulihoz. Harry ott várt a kocsinak támaszkodva.
- Szia szépségem.- adott egy puszit és beszálltunk.
Zayn nem jött velünk, valami "Fontos" dolga akadt. Elvitte magával a füzetemet is, de nem tudom miért.
Harry elindította a kocsit és elindultunk. Meredten bámultam ki az ablakon. Mikor egy nagy fékezéssel megállt a kocsi.
- Nicol! Nem is figyelsz rám.- mondta Harry miközben fürkészte az arcomat.
- Bocsánat csak elbambultam.- ránéztem és a gyönyörű zöld szemén megakadt a szemem.
- Nicol jól vagy? Megint elbambultál.- bólogattam és Harry újra elindult.
- Mit is mondtál?
- Azt, hogy el kell mennünk a rendőrségre, hogy megmondjuk Ricsit kapták e el.
- Oké.
Harry leparkolt és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk és egy rendőr várt minket. Megfogtam Harry kezét és szorosan mellette mentem. Elvezetett egy ajtóhoz minket. Megálltam előtte nem mertem lenyomni a kilincset. Harry bíztatóan megszorította a kezem és benyitott. Egy sötét szobába találtuk magunkat az egyik fala egy egybefüggő üveg ablak volt, ami egy másik szobát tett láthatóvá. A másik oldalon egy ember a fal mellett állt, nem mertem tovább menni a lábaim a földbe gyökereztek.
- Hölgyem kérem jöjjön beljebb. Nem látja magát.- mondta a rendőr.
Beljebb léptem és megnéztem a másik oldalon álló embert. Ricsi volt az, hát akkor tényleg elkapták. Harry közelebb jött hozzám és ő is megnézte. Megfogtam a kezét és hozzá bújtam.

- Igen ő az. Ő Ricsi.- mondtam.
- Rendben akkor egy hónap múlva lesz a tárgyalás.
- Nem lehetne előbb?- kérdezte Harry.
- Meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekében.- mondta bíztatóan rendőr.
- Köszönjük.- kimentünk a rendőrségről és elindultunk a kocsihoz.
Fél úton egy halom sikítozó lány jött és letámadták Harry-t engem meg ellöktek. Feltűnés nélkül odébb sétáltam és láttam, hogy Harry ebből nem látott semmit. Egy padhoz mentem, leültem és vártam Harry-t. Úgy fél órát várhattam mikor egy pici szőke kislány sírva közeledett hozzám.

- Szia. Mi a baj? Miért sírsz?- kérdeztem a kislánytól.
- Nem találom az anyukámat.- mondta szipogva.
Felvettem és letöröltem a könnyeit.
- Gyere, bekeressük. Megtudod mondani, hogy néz ki?- a kislány bólogatott és körülírta az anyukája kinézetét.
Mikor befejezte a kislány elindultunk megkeresni.
- És mi a neved?- kérdeztem a kis szőkeségtől.
- Hope.
- Szia Hope én Nicol vagyok.- mutatkoztam be neki. Felcsillant a kis szeme mikor kimondtam a nevem.
- Te vagy Harry barátnője?- kérdezte édes hangján.
- Igen. Talán a fiúk rajongója vagy?.- a kislány boldogan bólogatott és rámutatott a pólójára. A fiúk voltak rajta.

- Nicol, ha megtaláltuk az anyukámat csinálhatok veled egy közös képet?
- Persze.- ahogy kimondtam ezt egy leírásnak megfelelő nő futott oda hozzánk.
- Ó Istenem. Végre, hogy megvagy.- sírva átvette a kislányt a nő és megért hálálkodni.
- Nincs mit. De egy közös képet megígértem neki.- az anyuka elővette a fényképező gépét és csinált pár képet.
- Köszi, hogy segítettél. Te vagy az új példaképem.- olyan aranyos volt a kislány és búcsúzás ként kaptam tőle egy puszit is.
Mosolyogva mentem vissza a kocsihoz. Láttam, hogy Harry már bent ül ezért felgyorsítottam a lépteimet. Kinyitottam az ajtót és beszálltam.
- Nicol mi a baj?- fordult felém Harry és letörölt néhány könny cseppet az arcomról- Miért sírsz?
Odakaptam az arcomhoz, észre se vettem, hogy a sós cseppek végigszántják az arcomat.
- Hagyjad ezek öröm könnyek.
Harry elmosolyodott és beindította a kocsit.
Hazaérve elmeséltem a jó hírt apának és  is majd kicsattant az örömtől.
***
Reggel siettem a suliba, hogy elkezdjük a forgatást. A fiúk már izgatottan toporzékoltak a teremben.
- Bocsi a késésért.- lihegtem.
- Na mi van talán valaki lefárasztott?- mondta gúnyosan Jack.
- Fogd be!- néztem rá szúrósan.
- Na gyerünk csináljuk meg gyorsan és mehettek. Vagy is mehetek.- mondta Josh.
Beraktam egy számot és elkezdtünk táncolni. Jack mindig megbotlott szóval én a végén már a földet vertem a röhögéstől. Josh látta, hogy ezzel nem megyünk semmire ezért körbementünk a suliba és bemutattuk.
- Na készen lennénk. Nicol majd hívj fel, hogy mikor tudnánk összevágni.
- Gyere ma át és megcsináljuk és akkor ezzel már nem kell foglalkoznunk.
Josh összeszedte a cuccát és lelépett.
-Na ketten maradtunk. Mit csináljunk?- kérdezte Jack és közeledett hozzám.
- Ha még egy lépést teszel olyat rúgok beléd, hogy gyereked már nem lesz és csak ülve fogsz tudni pisilni vagy még úgy se.- Jack amikor felfogta, hogy mire is célzok tett hátra két lépést.- Na kezdjük a próbát.
***
Francia órán dogát írtunk és csodák csodájára tele írtam a lapot.
- Neked milyen lesz a dogád?- kérdezte Samanta.
- Nem tudom. Legyen meg a kettes, én annak is örülök.- mondtam neki.
Samantát elhívtam a próbánkra, hogy ne legyek egyedül Jack-kel. Nagyon élvezte az egészet és a végén már ő is beállt táncolni.
- Sam mi lenne, ha most elmennénk kajálni?- kérdeztem tőle, mert elkezdett korogni a gyomrom.
- Oké menjünk.- összepakoltuk a cuccainkat és elindultunk az iskolából.
- Lányok nem mehetnék veletek?- kérdezte Jack.
Megforgattam a szemem és Samantára néztem. Csak megrántotta a vállát és megállt. Vettem egy nagy levegőt és kimondtam.
- Gyere.- kimentem a suliból és előkaptam a telom elkezdtem tárcsázni.

3 komi és hozom a kövi részt. :)

15.rész

Sziasztok meghoztam a részt. Remélem tetszeni fog. :D

Felrohantam a szobámba levenni a vizes ruhát. Ledobtam a göncöket és egy száll törülközőben álltam a szekrényem előtt. Hírtelen valaki elkapta a derekam.
- Annyira gyönyörű vagy.- csókolta meg a nyakam Harry, dörmögős hangját bárhol felismerném.
- Harry tudod, hogy ezt nem lehet.- próbáltam ellenállni neki.
- Miért? Azt a hülye gyereket elkapták tegnap. A buli után hívtak fel, hogy letartóztatták. Téged nem hívtak?- csókolgatott tovább.
- Várj. MI? Elkapták? És ezt csak így mondod?- fordultam felé.
- Igen. A rendörkapitány hívott fel, hogy elkapták. Téged nem kerestek?- kibontakoztam a karjaiból és megkerestem a telefonom.
Volt egy nem fogadott hívásom. Megnéztem a számot, de nem volt ismerős.
- Harry van egy nemfogadott hívásom szerinted vissza hívjam?- fordultam hozzá. Egy felső nélküli Harry-t pillantottam meg.

- Ó istenem.- haraptam az ajkamba.
- A többiek elvileg már elmentek. Szóval nem fognak zavarni.- jött közelebb.
- Mégis miben zavarnának minket?- nevettem el magam.
Elmentem Harry mellett és berohantam a fürdőbe. Felöltöztem és kimentem. Harryn még mindig felső nélkül ült az ágyamon.
- Harry vegyél fel egy felsőt. Bár, ha jobban meggondolom maradj így.- végignéztem az izmos felsőtestén és megremegett a lábam. Elővettem a rajz mappámat leültem az íróasztalom mellé és felskicceltem Harry-t
- Nicol kérdezhetnék valamit?
- Mond.
- Mit szólnál, ha újrakezdenénk mindent?- felállt az ágyról és közelebb jött. Megfogta a kezem kivette a ceruzát és felhúzott az asztal mellől. Megemelte az állam és mélyen a szemembe nézett- Nicol lennél a barátnőm?
- Harry igen kezdjük újra. Nagyon hiányoztál.- megcsókoltam és vissza ültem az asztalhoz.
Harry megnézte, hogy mit csinálok és nem tartotta fontosnak ezért felkapott elvitt az ágyamig ott letett és elment a laptopomért. Harry egy spontán twittcamot csinált. Közelebb húzott magához és bemutatott mindenkinek, mint a barátnője. Nagyon sokan néztek minket és meglepett, hogy senki sem szólt be, hogy mi egy párt alkotunk. Rengeteget nevettünk a kérdéseken, meg játszottunk is. A nézők adtak nekünk feladatot az egyik olyan volt, hogy csinálnunk kellett magunknak elsózott kakaót, amit egy húzásra lekellet húzni, meg még sok ilyesmi hülyeséget kértek még. Egyszer csak elkezdtek jönni a gyűlölő üzenetek. Harry elolvasta azokat és egyszer csak elkezdett dühösen beszélni.
- Miért bántjátok? Nektek jól esne, ha ilyen üzeneteket kapnátok? Nem, ugye? Akkor meg fejezzétek be!- osztotta ki Harry őket.
Ránéztem Harry-re és lángoltak a szemei ahogy olvasta a kérdéseket és a gyűlölő kis szövegeket
- Harry lassan fejezzük be, mert álmos vagyok.- mondtam neki és rádőltem a vállára.
- Na mi elmegyünk aludni jó éjszakát nektek. Legyetek jók. És kérlek ne bántátok Nicolt.- köszönt el a nézőktől Harry. Én csak integetni tudtam annyira elfáradtam.
- Harry mit szólnál, ha ma itt aludnál?- kérdeztem tőle, de a válaszát már nem hallottam, mert elaludtam a vállán.
***
Reggel hét óra van. Nem akarok felkelni! Kinyomtam az ébresztőmet és elmentem a fürdőbe. Szokás szerint a szobámba kezdtem el öltözni. Amikor meghallottam egy halk kuncogást.
- Ó bár ilyen ébresztőm lenne minden nap.- nevetett Harry az ágyban.
- A francba, de megijesztettél.- ugrottam meg ahogy megpillantottam- Álmodban.
- Ne is mond tudod hányszor álmodoztam rólad?- felállt és egyre közelebb jött hozzám.
Hátrálni kezdtem, de elértem a szoba egyik falához. Harry a fejem mellett támaszkodott és a magasságából pillantott le rám. Belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe, ami most talán a vágytól csilloghatott. Megremegett a lábam, amit észrevett és széles vigyorra húzta a száját. Közelebb hajolt és megakart csókolni, de elfordítottam a fejem és így az arcomra kaptam egy puszit, de nem hagyta annyiban elkezdte a nyakam kényeztetni.
- H-Harry nekem suliba kell mennem.- nyögtem ki.
- Elvigyelek?- bólintottam és elengedett a faltól.
***
Vége a tánc órának. Nagyon fárasztó volt teljesen kifulladtam. Leültem az egyik padra mielőtt elmentem volna átöltözni.
- Nicol, kaptatok még egy feladatot Jack-kel.- jött oda hozzám a tánc tanár.
- Mi lenne az?- kérdeztem unottan.
- Egy kisfilmet kell csinálnotok az iskoláról. Bekel mutatnotok, hogy honnan jöttetek.- remek még egy feladat.
Megkerestem Josh-t és Jack-ket.
- Mit szeretnél?- kérdezte Josh.
- Filmet kell forgatnunk a tánc versenyre.- mind a ketten értelmetlen képpel néztek rám.
- Mit kell csinálnunk?- kérdezte Jack és a fejét vakarta.
- Amolyan bemutatkozó filmet.- így már valamennyire sikerült felfognijuk a témát.
Megbeszéltük, hogy holnap bejön Josh és felveszi azt, ahogy táncolunk.
***
- És egy, két, há!- Jack-kel próbálunk és egyre jobban megy neki.
- Várj Nicol, ezt, hogy kell csinálni?- kérdezte. Egy egyszerű kereszt lépést nem tudott megcsinálni. Annyira vicces volt , ahogy próbálkozott.
- Na gyere megmutatom.- megmutattam neki, de még akkor se ment neki. Leguggoltam elé és megfogtam a bokáját.- Na ezt rakd ide azt meg oda.- mondtam neki és odaraktam a lábát ahova az előbb kellett volna neki.
- Aham. Most már valamennyire értem.- nevetett.
Felsegített a földről és a szemébe néztem. Közelebb hajolt, de én eltoltam magamtól.
- Nicol miért csinálod ezt?
- Talán azért, mert nem vagyok beléd szerelmes?- néztem rá.
- Miért kibe vagy szerelmes? Talán abba a göndör buziba?- mondta és neki szorított a tükörnek.
- Igen és nem buzi. És leszállhatnál már rólam.- érzékeny területen megrúgtam, felkaptam a cuccaim és rohantam.
Kirohantam a suliból, fel se néztem a földről csak futottam. Befutottam egy parkba és a park közepén találtam egy hatalmas fát. Leültem alá és körbenéztem, hogy nem követett senki. Megbizonyosodtam, hogy semmilyen ismerőst nem látok elővettem egy szál cigarettát és egy rajz mappát.  Rágyújtottam és a rajz füzetet meg kinyitottam. Anya halála óta nem rajzoltam bele. Csak olyan rajzok voltak benne, amiket csak ő látott. Kivettem a táskámból egy ceruzát és elkezdtem rajzolni. Nagyokat szívtam a cigiből mikor végignéztem a tájon, hogy mit rajzoljak.

Kiszúrtam egy szépen andalgó párt a parkban. Már el is kezdtem rajzolni őket. Felnéztem, de két lábbal találtam magam szemben.
- Tudod, hogy az nem tesz jót?
3 komi és hozom a részt. :)

14.rész

Sziasztok meghoztam a részt. Köszönöm az új feliratkozót. Remélem jól telt a húsvétotok nekem nem volt valami jó, de mindegy is nem húzom az időt. Jó olvasást.:)

- Harry mi történt?- kérdezte egyszerre mindenki.
- Le-leállt a szíve most élesztik újra.- mondtam . Mindenki döbbenten ült le.
- Hogy mi?- sokkolva kérdezte Niall.
Kijött a doki. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit.
- Jó estét, maguk Nicol Smith hozzátartozói?
- A barátai vagyunk. Ugye él? Kérem mondja, hogy megtudta menteni.- könnybe lábadt szemekkel néztem a férfi szemébe.
- Igen megtudtuk menteni. Megtudják mondani, hogy mi történt vele?- mindenki rázta a fejét. Nem tudtunk semmilyen betegségéről Samantához fordultam.
- Samanta tudsz valami betegségéről?- ő is csak rázta a fejét.
- És nem vettek észre valami furcsát rajta?- mindenki némán állt mikor Samanta elkezdett beszélni.
- Mostanában eléggé nyomott volt, nem volt semmi életkedve.- a doktor azt javasolta, hogy nézzünk körül a lakásában. Minden gyanús gyógyszert hozzunk magunkkal.
Samanta, Josh, Perrie és Zayn mentek el, én nem akartam egyedül hagyni Nicolt.
***
Nicol kórterme előtt ültünk hajnali 2 órától. Hajnali fél öt van és Samantáék még mindig nem jöttek vissza. A padlón ülve vártam valami új fejleményre.
- Harry, Harry!- hallottam a folyosó végéről. Samanta futott egy kis dobozkával.
- Mit találtatok?- rögtön felpattantam a földről és egy dobozt nyomot a kezembe. Íres volt. Nem tudtam, hogy mi az ezért gyorsan megkerestük az orvost. A doki rögtön be is ment Nicolhoz. Pár percet volt bent és kijött.
- Most már bemehet egy ember.
- Samanta menj te.- mondtam neki.
- Biztos, hogy nem engem akar először látni, ha kinyitja a szemét. Menjél csak.- szorosan megöleltem köszönet képen.
Halkan benyitottam a szobába. Nicol csendesen és nehezen vette a levegőt. Infúzió és az a szívét figyelő gép volt mellette. Közelebb mentem hozzá és megpusziltam a homlokát. Leültem mellé.
- Nicol kérlek ne hagyj itt. Te egy új világot hoztál el nekem. Kikerülsz innen megígérem, hogy jobban vigyázok rád. Csak annyit kérek, hogy gyógyulj meg hamar.- sírva beszéltem hozzá. Megfogta a kezét olyan puha volt, de nem mozdult. Sírva szorongattam, vártam egy jelre.
Reggel kilenc óra körül hazamentünk, de Niall erőszakoskodott, hogy ő addig marad amíg fel nem ébred.

Niall szemszöge:
Bementem Nicolhoz. Szegényem olyan csendesen és fáradtan feküdt ott az ágyon. Fel s alá járkáltam és gondolkoztam. Hirtelen támadt egy gondolatom. Leültem mellé.
- Nicol tudom, hogy ez furcsán fog hangozni, de kérlek ébredj fel. Szeretném látni még azt a gyönyörű barna szemeidet. Szeretném hallani még azt a szép hangodat.- megálltam egy pillanatra, mert a szemem eltelt könnyel.- Még annyit akartam mondani, hogy szeretlek és kérlek ébredj fel.

Nicol szemszöge:
Aaa hol vagyok? Istenem, de fáj a fejem. Nehezen, de résnyire kinyitottam a szemem. Hallottam, hogy Niall hozzám beszél. A végét értettem csak.
- Még annyit akartam mondani, hogy szeretlek és kérlek ébredj fel.- mi? Szerelmes belém Niall.
Nehezen, de kinyitottam a szemem és Niall könnyek miatt csillogó, kék szemével találtam magam szembe. Ahogy látta, hogy kinyitom a szemem kirohant és az orvossal tért vissza. A doki Niallt pár percre kiküldte.
- Hölgyem megtudná mondani, hogy mi történt magával?- kérdezte az orvos. Nem szóltam semmit csak tördelni kezdtem a kezem.- Nyugodtan elmondhatja most nem hallja a barátja.
- Nyugtatóra alkoholt ittam.- böktem ki.
- Megtudná mondani, hogy hány darabot vett be?
- Nem. Csak öntöttem a tenyerembe.
- Rendben. Miért tette ezt?
- Már több hete üldöz a volt barátom és teljesen kikészültem, de nem akartam megölni magam. Kérem, ugye hisz nekem?- ránéztem az orvosra és bólogatott.
- Értem, megvizsgálom és, ha nem találok semmit akkor mehet.
Vett vért, meghallgatta a szívem, megmérte a vér nyomásom.
***
 A vérvétel eredményeire vártunk. Itt van Danielle, Samanta, Niall és Josh is.
- Nicol kérlek soha többé ne csinálj ilyet.- kezdett el sírni Samanta.
- Oké.
- De azt kijelenthetjük, hogy te egy igazi túlélő vagy.- nevetett Josh.
- Ja, ha innen kijutok tuti, hogy megyünk bungee jumpingozni aztán paintballozni aztán hőlégballonozni, hegyet mászni és minden veszélyes dolgot csinálni.- közöltem velük.
- Szavadon foglak.- nevetett Josh.
- De Nicol ne kísértsd a szerencsédet.- mondta Dani szigorúan.
- De én nem egy unalmas életet akarok élni.- jelentettem ki.
Láttam, hogy Niall csak idegesen fel le járkált egy percre se tudott megnyugodni.
Beszélgetésünk közben megjöttek az eredmények.
- Jó napot.- köszönt az orvos miközben a papírt fürkészte.- Megjött az eredménye. Minden rendben van, de a szíve nem fog tudni annyi terhelést bírni, mint ezelőtt, ha szédülni kezd vagy nehezen vesz levegőt akkor üljön le vagy feküdjön le addig amíg jobba nem lesz. Nagyon vigyázni kell erre. Megírom a záróját és mehet.
Végre mehetek ebből a börtönből.
***
Louis jött értünk. Nagyon csendesen telt az út. Louis arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Megjöttünk!- kiáltott fel Samanta.
- Samanta szerintem mindenki látja.- néztem rá.
Bementünk a házba és apa idegesen várt minket.
- Nicol miért teszed tönkre magad?- kérdezte tőlem már majdnem sírva.
- Apa nagyon sajnálom nem akartam semmi rosszat csinálni.- borultam a vállára.
- Elhiszem. Te ennél durvábban csinálnád ki  magad. Gyere mutatni akarok neked valamit.- megfogta a kezem és elkezdett felrángatni az emeletre. Ahhoz az ajtóhoz mentünk ami kulccsal zárva volt.
- Miért jöttünk ide?- néztem apára kérdőn.
- Tessék itt a kulcs nyisd ki.- izgatottan adott oda egy kicsit már kopott kulcsot.

Elfordítottam a zárban egy kattanást hallottam és benyitottam.
Egy gyönyörű táncterem volt megcsinálva. Az egyik fal végig tükör volt. Olyan volt, mint egy balett terem.

- Apa ezt, miért csináltad?- kérdeztem tőle csillogó szemekkel.
- Neked készült, hogy levezesd a fölös energiáidat. Van még valami.- elment egy szekrényhez és kinyitotta.
Egy gitár tok volt bent.

- Jé a régi gitár tokod. Emlékszem mennyi időt töltöttünk a kidekorálásával.- nevettem el magam.
- Tessék ez most már a tiéd.- odaadta a tokot. Végighúztam a kezem a rajzon és csak mosolyogni tudtam az emlékek miatt. Kinyitottam és apu régi gitárja volt bent.
Mindig megakart tanítani gitározni, de engem nagyon nem érdekelt, de egy éve mégis rászántam magam és megtanultam. Kivettem a tokjából a hangszert és leültem a parkettára vele és elkezdtem játszani rajta. Egy olyan számot játszottam, amit körülbelül két hete ismerek, de imádom. Ed Sheerantól a Give me love című dalt kezdtem el játszani.

Megpróbáltam az éneklésével is, kisebb nagyobb hibákkal, de sikerült. Néhol megcsúszott a hangom, de rögtön korrigáltam. Magamnak énekeltem ezért észre se vettem, hogy már nem csak apa van velem a szobában hanem mindenki néma csendben figyel. Danielle Liam ölében ülve, Perrie Zayn vállának dölve, Jesy, Jade, Leigh-anne törökülésben, Louis és Eleanor a padon ülve, Samanta és Josh egymás karjaiban, Harry csak a sarokba állva , Niall pedig az ajtóban állva hallgatott. Mikor vége lett a számnak mindenki egy emberként kezdett el tapsolni. Annyira jó érzés volt, még életemben nem éreztem ilyet.
- Nicol ez gyönyörű volt.- ugrott a nyakamba Samanta.
- Azt a rohadt.- kapott fel Liam és megpörgetett a levegőben- Te aztán ügyes vagy.
Harry csak mosolyogva állt a sarokban. Odamentem hozzá és megölelte.
- Megint megmentettél?- felnéztem rá és elmosolyodott
- Ha bajban van a szerelmemet akkor meg kell mentenem.- húzta ő is mosolyra a száját.
Az ajtó felé pillantottam. Niall még mindig ott állt és figyelt minket. Lesütöttem a szemem, mert hallottam minden egyes szavát a kórházban.
***
Mindenki nálunk vacsizik. Körbe ültük az asztalt és nagy hangzavarral vacsorázunk. Nagyon vicces volt, hogy én és Niall ettük a legtöbbet, de még csak a második fogásnál voltunk mikor a többiek már majdnem kipukkadtak. Apa hozta a desszertet, Niall-lal rávetettük magunkat. A többiek csak nevettek.
- Ti aztán tudtok enni.- mondta Perrie pedig ő is nagyon sokat evett.
- Na mars át a nappaliba.- utasított minket apa, mikor befejeztük a desszertet.
Mindenki felpattant és átment. Harry és Niall közé kerültem. Liam hozott egy üveget és elkezdtünk üvegezni. Liam pörgetett.
- Nicol felelsz vagy mersz?- kérdezte.
- Egyszer élünk, merek.
- Ugorj bele a medencébe, úgy ahogy vagy és kiabáld el magad, hogy egy rózsaszín csini barbi baba vagy és imádod az egyszarvúkat.- felálltam kinyitottam a hátsó ajtót és sikítva beleugrottam a medencébe.
- Egy kibaszottan csini rózsaszín barbi baba vagyok, aki imádja az egyszarvúkat.- mindenkiből kitört a röhögés.
Kimásztam a medencéből és akkor vettem észre, hogy Louis engem videózott.
- Louis Tomlinson, ha most felvetted akkor meghalsz.- még végig se mondtam a mondatot, de már rohant. A hülyéje nem a házba menekült be hanem elfutott a medence másik oldalára. Utána futottam, egyszer csak megállt tőlem egy méterre, vettem egy nagy lendületet és nekiugrottam. Mind a ketten a medencében landoltunk.
- Louis hol a telefonod?- néztem rá mérgesen.
- Nálam.- mutatta nagy röhögés közben Zayn.
- Zayn add ide.- nyújtottam a kezem.
- Várj.- valamit pötyögött rajta és odaadta.
Harry röhögve jön ki a házból.
- Nicol te aztán egy örült csaj vagy, hogy még azt is megengeded, hogy az akciódat ki twittelje Louis.
- Hogy mi?- Zayn-re néztem és már el is kezdett rohanni.
- Zayn állj meg úgy is elkaplak!- kiabáltam neki.
Háromszor körbefutottuk a házat, de még mindig nem tudtam elkapni. Jóval előttem futott amikor kicsit megálltam, mert nem kaptam levegőt. Valaki hátulról megfogta a derekamat és átölelt. Megfeszülten álltam a karjaiban. Ismerős volt az illata.
- Ne erőltesd magad. A doki is megmondta, hogy nem bír már annyit a szíved.- felismertem a hangját és ellazítottam az izmaimat.
- Niall egy kis futástól nem lesz semmi bajom.- nevettem és szembe fordultam vele- Niall kérdezhetek valamit?
- Mit szeretnél?- mondta és belenézett a szemébe.
- Komolyan gondoltad azt, amit a kórházban mondtál? Amikor az ágyam mellett ültél.- kérdeztem remegő hangon.
- Minden egyes szavát.
- De tudod, hogy én Harry-t szeretem.- Niall lehajtotta a fejét és csak a földet bámulta.- Kérlek ne haragudj.
- Nem haragszom. Gyere menjünk be, mert megfázol.- megfogta a kezem és behúzott a lakásba.
Felrohantam a szobámba levenni a vizes ruhát. Ledobtam a göncöket és egy száll törülközőben álltam a szekrényem előtt. Hírtelen valaki elkapta a derekam és magához húzott.
- Annyira gyönyörű vagy.- csókolta meg a nyakam.

3 komi és hozom a részt.:)