38.rész

 Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Zayn állt az ajtóban. Megrémülve álltam. Niall is Zayn felé fordult.
- Zayn kérlek egy szót se szólj.- mondta Niall én pedig már majdnem sírtam.
- Haver az egyik legjobb barátod csaját kaptad le az előbb! Ebből tudod mekkora balhé lesz? Nicol te meg, hogy vagy képes megcsalni Harryt?- megszólalni sem mertem annyira féltem.
Remegtem egész testemben és a bűntudat kezdett előtörni. Niall csak mellettem állt és engem nézett. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, de én azonnal kirántottam és elfutottam. Az ajtót kitépve a helyéről rohantam. Sírva futottam az egész városon át míg nem valahogy egy parkba jutottam ki. Leültem egy fa alá és sírtam. Miért kellett Niallnek ezt csinálnia? Miért sírok, hisz én nem érzek iránta semmit? Vagy még is? A francba is. Niall miért?!
Én szerencsémre esni kezdett az eső is.
- Ó hogy az a...- felkeltem a fa alól és sétálni kezdtem.
Fogalmam sincs, hogy merre vagyok és már sötétedni is kezdett. Szétáztam, fáztam és fáradt is vagyok és kezdek éhes is lenni, de hol vagyok? Teljesen ismeretlen utcákon járok. Sötét és ijesztő. Végre elállt az eső. Csak sétáltam és sétáltam.
- Nicol?- a hátam mögül jött a hang ezért megfordultam.
- Niall?- rácsodálkoztam, hogy került ide.
- Igen. Téged kerestelek. Kérlek bocsáss meg. Nem akartam....- nem engedtem befejezni a mondatát megcsókoltam.
Valami furcsát éreztem. Lepkéket éreztem a hasamba. Felmelegített ez a csók. Átkaroltam Niall nyakát és olyan közel húztam magamhoz ahogy csak tudtam. Szívem hevesen vert és nem akartam elengedni Niallt, de a levegő hiány miatt elváltak ajkaink és homlokainkat egymásnak döntöttük.
- Ez most?- kezdett bele Niall.
- Ne, ne mondj semmit. Ez csak annyi, hogy több vagy nekem mint barát, de el kell fogadnod, hogy én Harrybe vagyok szerelmes.- mondom.
Niall megértően bólintott és átkarolt. Átfogtam a derekát és mellkasának döntöttem a fejemet. Hallottam gyors szívverését.
***
Szétfagyva tértünk vissza a fiúk házába Harry izgatottan pattant elém mikor beléptem a házba. Meglepődve nézek rá és már mondani akartam, de ő gyorsabb volt.
- Nicol hol voltál? Kincsem miért mentél el? Te sírtál?- azonnal megölelt én pedig habozva öleltem vissza.
- Kicsit sétálni mentem, mert rossz hírt kaptam. Kirúgtak a suliból, mert túl sok volt a hiányzásom.- hazudtam.
Zayn állt Harry mögött és úgy nézett rám, mint aki nyomban megöl a nézésével. Annyira rosszul éreztem magam. Harry kicsit eltolt magától.
- Te tiszta vizes vagy. Gyere adok neked száraz ruhát.- mondta Harry.
- Ő... Nem kell. Én most megyek.- mondom és megfordulok.
- Nem nem mész sehova.- Harry visszahúz és hátulról megölel.
- Hagyd hagy menjen. Biztos fontos találkozója van.- vágta hozzám Zayn.
Harry hátra fordult és kérdőn nézett Zaynre. Lelkiismeret furdalással néztem Harry értetlen arcát. Niall kapkodva futott fel a szobájába. Mindenki utána nézett csak Zayn és én nem. Egymást néztük. Könyörgően pillantottam rá. Zayn csak megrázta a fejét és elment. Louis és Liam is visszavonult így kettesben maradtunk Harryvel. Megfogta a kezemet és a szívére tette.
- Többet ne csinálj ilyet. Majdnem szívrohamot kaptam mikor Zayn azt mondta, hogy se szó se beszéd elrohantál. Szeretlek és nekem mindent elmondhatsz.- leheli a számra és megcsókol.
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Zayn nem mondta el neki. Annyira szarul érzem magam. Szeretem Harryt, de nem tudom mit érzek Niall iránt. Talán többet, mint barátság, de kevesebbet, mint szerelmet. Harry észrevette, hogy nagyon rosszul érzem magam.
- Harry én is szeretlek. Gyere.- megfogtam a kezét és a szobája felé húztam.
Harryt szeretem. Nem Niallt. Senki nem választhat szét minket. Bevezettem Harryt a szobájába és magunkra zártam az ajtót. Megkerestem a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Harryhez fordulok. Megcsókolom és megfogom az arcát.
- Szeretlek ezt sose feledd. Érted, szeretlek. Te voltál az első igazi szerelmem. Te voltál az első igazi barátom. Te voltál sok mindenben az első.- mondom és újra megcsókolom.
- Én is szeretlek. Te is elég sok mindenben voltál az első. Így szeretném, ha hozzám jönnél. Én már nem szeretnék senki másba szerelmes lenni csak beléd. Veled szeretném leélni a hátralévő életemet.- Harry térdre ereszkedik és kutatni kezd a zsebébe.
Egy pici piros dobozt vett elő. felnézett rám és nyelt egy nagyot.
- Nicol Smith, én gyönyörű szerelmem. Egyetlen lány a szívemben. Hozzám jössz?

Lélegzetem megállt és nem tudtam megszólalni. Könnyek kezdtek el folyni a szememből. Nem tudtam válaszolni csak bólogattam. Harry remegő kézzel nyúl az enyém felé és ráhúzza az ujjamra a gyűrűt. Elképesztően boldog lettem és elfelejtettem mindent. Harry örömében felkapott és megpörgetett. felsikítottam a reakciójára. Meglepett, de jólesett.
- Szeretlek. Most és mindörökké.- mondja és letesz.
- Én is.- feleltem és megcsókoltam
Harry felkap én  pedig a dereka köré fonom a lábam. Istenem el sem hiszem, hogy Harryvel jegyben járunk. Elég furán is hangzik. De szeretem és ő is szeret engem. Harry óvatosan letesz az ágyra és elkezd levetkőztetni.
- Szeretlek.- mondta minden megszabadított ruhadarab után.
- A ruhát vagy engem.- viccelődtem.
- Téged.- mosolygott és megcsókolt.
- HARRY!!!- hallottam az ajtó mögül Louis és már nem csak hallottuk hanem láttuk is- Harry remélem összepakoltál, mert mennünk kell. Most hívott Paul, hogy ma kell elindulnunk. Vagyis most.- mondta sietősen.
- Hogy az a... LOUIS TŰNÉS KI A SZOBÁMBÓL!!!- Harry idegesen tűnik el és majdnem nekimegy Louisnak.
Utána kell ugranom, hogy semmi kárt ne tegyen a barátjában. lefogom és közéjük állok.
- Harry normális vagy?- kérdezem és leültetem az ágyra.
- Engedj el.- mondja halkan, de fenyegetően Harry- Nem akarlak bántani úgyhogy engedj el.
- Nem, mert akkor valaki mást fogsz azt pedig nem szeretném. Csak akkor állok odébb, ha lenyugszol. Louis tíz perc és Harry lent lesz.- mondom és az ingem felé nyúlok.
- Oké. Bocs a zavarásért.- lehajtott fejjel megy ki a szobából és én Harry felé fordulok.
- Harry eszednél vagy? Majdnem megütötted a legjobb barátodat.- mondom és Harry rezzenéstelen arcára nézek.
- Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.- mondja és közelebb húz magához- Te híztál? Van egy kis pocid.- mondja nevetve én pedig szégyenlősen eltakarom az ingemmel- Ne, ne nagyon cuki.
Elmosolyodok és beletúrok göndör hajába. Fölé hajolok és megpuszilom a feje búbját. Beszívom az illatát és elmerülök enne. Elmegy, de el kell engednem. Tudom, hogy visszajön és, hogy szeret. Ezt sokféle képen bizonyította már nekem most például a gyűrűvel. Visszatérek gondolataimból és eltávolodok Harrytől.
- Na keressük meg a táskáidat.- mondom ő pedig már fel is állt az ágyról.
Amíg ő a szekrényébe kutatott én addig felöltöztem és elővettem neki pár ruhát. Sorban teltek a bőröndök. Egyre jobban elszomorodtam. Ezt Harry is észrevettem.
- Ne kérlek ne sírj. Vissza jövök. Beszélünk minden nap csak ne sírj. Hallod.- az ő hangja is megremegett.
Próbáltam magam tartani, de tudtam ha elmennek akkor én egy egész éjszakét átbőgök. Harry magához húzott és jó szorosan megölelt. Éreztem minden szívdobbanását.
- Ez a szív csak érted dobog.- lehelte ajkaimra és megcsókolt.
- Srácok.- Niall hangját hallottam meg.
Nem törődtünk vele folytattuk amit elkezdtünk. Éreztem Niall elkeseredettségét, de muszáj elfogadnia, hogy én Harryt szeretem.
- Na mindent bepakoltál?- kérdezem és körbenézek.
- Nem. Téged hova tehetlek be?- kérdezi és újra karjaiba von.
- A szívedbe.- mondom és megérintem a mellkasát.
- Ott már rég benne laksz.- feleli és nyakamba csókol.
- Na indulj, mert lekésitek a repülőt.- mondom és próbálom elrejteni a könnyeim.
Harry elenged és megfogja a táskáit. Lemegyünk és látom, hogy minden barátnő itt van. Mindenkinél van egy táska. Kérdőn néznek rám, de én csak könnyes szemekkel megrázom a fejem.
- Jaj ne, ne sírj. Nicol.- Harry könyörög nekem én pedig már nem bírok érzelmeimmel.
Potyogni kezdenek a könnyeim. Elfordulok mindenkitől, hogy ne lássam őket, de ők mind egyszerre próbálnak vigasztalni. Harry maga felé fordít és mellkasához szorít. Beszívom illatát és még jobban elkezdek sírni. Harry csókjaival próbál vigasztalni.
- Karácsonykor találkozunk.- mondja é megsimítja az arcomat.
Bólintok és letörlöm könnyeim. A többiekhez fordulok és mindenkit sorban megölelek. Utálok búcsúzkodni. Niall maradt utoljára. Odalépek hozzá és belenézek fátyolos kék szemeibe. Megfogja a kezeimet és az eddigi kis mosoly is lefagyott az arcáról. Kezemre néz és a gyűrűt kezdi el piszkálni.
- Ti? Harry megkért?- mindenki egyszerre fordul felén és azonnal ujjongás tört ki.
Nem foglalkozok a mögöttem zajongó tömeggel Niall szemébe nézek és egy "Bocsánatot" tátogok. Niall csak megrázza a fejét és egy erőltetett mosolyt nyújt nekem. Megölelem.
- Szeretem és téged is, de őt jobban.- mondom és egy baráti puszit nyomok az arcára.
Niall kicsit távolabb tolt magától és felvette a kabátját meg a táskáit és kiviharzott. Zayn utána ment de előtte gratulált nekünk. Harryhez léptem és valami mosolyt erőltettem.
- Na menjünk, mert elkésünk.- szakította meg Liam a nagy csöndet ami körénk telepedett.
***
Kint a reptéren még váltottunk egy búcsúcsókot Harryvel aztán útjára engedtem. Zayn csak mereven nézett engem. Beszélnem kell vele. Odamentem hozzá és kicsit nyugisabb helyre mentünk.
- Niall nagyon kivan akadva. Beszélned kéne vele.- mondta és rámutat Niallre.
A sarokban kuporgott és a telefonját babrálta. Egy pillanatra felkapta a fejét és észrevette, hogy nézzük ezért hátat fordított nekünk.
- Oké.-mondom és odasietek hozzá, de ahogy Niall észrevette, hogy közeledek felé elment.
Nem adtam fel követtem. Egy teljesen üres folyosóra jutottunk.
-Niall!- kiabáltam utána.
- Mit akarsz?- kérdezi és felém fordul.
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondja és magához von.
 Köszönöm, hogy elolvastátok írjátok meg véleményeiteket és hozom a részt. :D

37.rész

Sziasztok köszönöm a komikat és bocsi, hogy ilyen ritkán hozok részt, de próbálom kihasználni a nyarat. Jó olvasást.:D
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
- Nicol meghoztam az ebédedet.- apa toppant be a szobámba és megint nem mondtam el Harrynek.
Felálltam Harry öléből és megtöröltem az arcomat. Apához léptem elvettem tőle a tálcát és utána ő elment. A tálcát letettem az ágyra és ott ettem. Harry végig engem nézett és mosolygott. Édesen mosolygott mikor fel pillantottam a tányéromról az arcára. Elfogott az a keserű érzés, hogy lehet, hogy a gyerek után nem fog úgy szeretni. Harry észrevette, hogy valami baj van ezért elém hajolt és megcsókolt.
- Nem lesz semmi gond.- mondta és elvette előlem a tálcát.
Letette és utána lefeküdt az ágyamra. Vállára hajtottam a fejem egyik lábamat átvetettem az ő lábán, a kezemet pedig mellkasán pihentettem. Harry beszélni kezdet az amerikai útjukról. Mondta mikor és hova fognak menni és megint felhozta azt a témát, hogy menjek velük.
- Nem. Harry nem megyek sehova és fejezd be ezt a témát. Kérlek.- mondtam és csend telepedett le a szobára.
Aztán talán két perc se telt el megszólalt Harry.
- Miért nem akarsz velem jönni? Van köze a reggeli hasfájásodnak?- megállt a lélegzete egy pillanatra.
Most mondjam, hogy van és akkor talán leszáll erről a témáról.
- Annak nincs hozzá oka.- mondtam neki.
Talán így jobb lesz. Harry felsóhajtott és felült. Követtem és megsimogattam a hátát. Harry felém fordította a fejét.
- Akkor miért nem jössz velem?- kérdezte.
- Majd megtudod- mondtam sejtelmesen és elvigyorodtam.
Harry kicsit elmosolyodott és megfogta a tarkóm. Közelebb húzódott és megcsókolt.
- Nicol forró vagy.- szakította félbe a csókot Harry.
- Biztos megint lázas vagyok.- mondtam és felkeltem az ágyból.
Be akartam venni egy lázcsillapítót, de Harry utánam nyúlt és vissza húzott.
- Maradj takarózz be és hozok mindent.- mondta és segített betakarózni.
Kicsit úgy éreztem magam, mint kiskoromban. Harry nem engedett kikelni az ágyból ezért ott vártam őt. Nézegettem a plafont és gondolkoztam. Eszembe jutott pár név. Madison, Kendall, Caroline, Anastasia... egyre több és több lánynév jutott eszembe. Észre se vettem, hogy Harry visszajött és az ágyam végén ül és engem néz.
- Találtál?- kérdeztem ő pedig egy vizespohárt és két gyógyszert tartott a kezében.
- Egy a torkodra a másik meg a lázadra.- mondta és odaadta.
Bevettem mind a kettőt és egy kis vízzel lenyeltem. A poharat a szekrényemre tettem és jól bevackoltam magam a takaró alá. Harryt néztem aki mosolyogva megsimogatta az arcomat.
- Nem félsz, hogy beteg leszel?- kérdeztem.
- Nem nagyon érdekel, ha veled lehetek. Pihenj.- utasított és felállt mellőlem.
Keze után kaptam Nem akartam, hogy elmenjen. Harry vissza fordult.
- Nicol pihenned kell.- kérően néztem fel a szemébe- Na jó. Menj odébb.
Mosolyogva adtam neki helyet. Befeküdt mellém. Elfordultam az oldalamra és ő is az oldalára feküdt. Mellkasának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem. Harry magához ölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Mélyen magamba szívtam az illatát és mosolyogva aludtam el.
***
Szorításra ébredtem. Valami szorosan lefogott és nem tudtam megmozdulni. Egy hatalmas kéz karolta át a derekamat. Végignéztem rajta és megnyugtató tetoválást találtam rajta. Harry olyan közel húzott magához ahogy csak tudott. Halk szuszogását hallottam a fülem mellett. Édes volt. Nem akartam felébreszteni, de nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Megpróbáltam felemelni a kezét, de túl nehéznek bizonyult. Gondolkoztam egy picit és arra jutottam, hogy talán kitudok bújni. Addig mocorogtam míg Harry fel nem ébredt és morogva megdörzsölte a szemét.
- Hány óra?- kérdezte álmosan.
- Fél nyolc.- néztem az órámra és kipattantam az ágyból és rohantam a fürdő felé.
Mikor végeztem és kinyitottam az ajtót Harry állt előttem. Meghőköltem és felpillantottam rá.
- Mi az?- kérdeztem.
- Azt hittem valami baj van.- mondta.
- Nincs semmi baj, csak wc-re kellett mennem. De most már oké minden.- mosolyogtam rá és vissza akartam menni az ágyamba, de Harry nem engedett.
- Valamit nem mondasz el.- mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egy nagyot és lehajtottam a fejem. Elmondja, ne mondja. Na jó elmondom.
- Harry igazad van már előbb is elakartam mondani én- mondtam és közben felnéztem csillogó zöld szemeibe.
Harry várt, de megint megzavartak. A nagyim nyitott be.
- Nicol kicsim mi mennénk a nagyapáddal haza.- Harry kicsit bosszankodva fordult meg én pedig a válla fölött néztem ki- Ó szervusztok nem tudtam. Elnézést.
A nagyim már fordult is ki, de Harry megállította.
- Ne tessék elmenni. Én pont most akartam menni. Nicol kilencre legyél kész. Valami lazát vegyél fel.- mondta és megcsókolta a homlokomat.
Mosolyogva néztem utána. A nagyim zavart meg csodálatomban.
- Aranyos fiú. Kincsem remélem semmi gond nem lesz. Legyél jó. Sajnálom, hogy nem tölthettünk több időt egymással, de majd legközelebb.- mondta és megöleltük egymást.
Annyira szeretem. Lekísértem őt és közben csevegtünk egy kicsit Harryről. A nagyim adott pár tanácsot, hogy milyen legyek Harryvel, ha kicsit ideges vagy, ha összevesznénk valamin. Sok mindent megtudtam. Még azt is, hogy reggel mikor kórházban voltam Harry annyira megijedt, hogy magánkívületi állapotba került és nem reagált semmire. Megdöbbenve hallgattam a nagyim, de mivel menniük kellett befejeztük a témát. Harryt még nem láttam ilyennek.
***
A nagyiék elmentek, apa a lányokkal elment próbálni én pedig az ágyban pihentem. Mit akar Harry csinálni olyan későn? Nincs sok erőm és fáj a torkom is meg amúgy is pihennem kell a kicsi miatt. Lazán kell felöltöznöm akkor talán elég lesz egy farmer meg egy póló és persze pulcsi és kabát. El is kezdtem a készülődést. Megfürödtem és felöltöztem. Harry pontos volt. Kilenc órakor már az ajtó előtt állt. Kinyitottam és Harry melegítőben volt. Meglepődtem, lehet kicsit túl öltöztem.
- Én mondtam, hogy lazán öltözz.- mondta nevetve.
- Oké akkor visszarohanok és felveszek egy mackót.- mondtam és felrohantam.
***
A kocsiban bekötött szemmel kellett végigülnöm körülbelül fél órás utat. Nagyon unatkoztam, mert Harry nem válaszolt semmilyen kérdésemre csak vezetett. Aztán hirtelen megállt. Harry felől hallottam, hogy kinyillik az ajtó aztán becsukódik. Talán öt percet ülhettem egyedül a kocsiban mikor az én ajtóm is kinyílt. Valaki kikötötte a biztonsági övemet és kisegített. Még mindig nem vehettem le a kendőt a szememről ezért teljesen vakon megbíztam a vezetőmben. Valami furcsa hangot hallottam olyan, mint egy valami sárkány okádna tüzet. Megijedtem ezért meghőköltem és elestem.
- Nicol jól vagy?- ugrott mellém Harry.
- Igen. Levehetem ezt az izét?- céloztam a szememet eltakaró anyagra.
- Várj még egy picit.- kérte és felsegített.
Még megtettünk körülbelül tíz métert mire újra visszakaptam a szemem világát. Egy hatalmas kosárban álltam Harryvel meg egy férfival. Csodálkozva néztem minden felé. Egy hőlégballon kosárjában álltunk. Harry közelebb lépett hozzánk és megfogta a kezemet. Rámosolyogtam és hozzá bújtam.
- Akkor induljunk.- mondta és a mellettünk álló férfi a fejünk fölé nyúlt.
Most sokkal hangosabb és ijesztőbb hangja volt ahogy a palackokból a gáz meggyullad és tűz lett belőle. Pár perc múlva lebegni kezdtünk. Harrybe kapaszkodtam aki szorosan tartott. Egy percre sem engedtem el. Az igazat megválva utálom a hőlégballonokat és kezdtem félni. Remegni kezdtek a lábaim és nem mertem semerre sem nézni. Harry szétnyitott kabátjába bújtam és ott féltem.
- Nicol nézd milyen szép.- mondta Harry rekedtes hangján.
- Elhiszem,  de inkább szálljunk le, mert kezdek rosszul lenni.- mondtam a mellkasába.
- Ó tériszonyos vagy? De a London Eye-on nem volt semmi gond meg a repülőn sem.- mondta Harry és egy kicsit eltávolodott.
- Nem csak nem szeretem a hőlégballonokat. Mi pedig itt vagyunk egy kosárban amiből nagyon könnyű kiesni.- mondtam.
- Kincsem nem lesz semmi gond. Hogy esnénk már ki?- kérdezte és elnevette magát.
- Könnyen. Velem már megtörtént.- mondtam mire Harry eltolt magától.
- Komolyan? Ezt nem is mondtad.
- Négy voltam az óvoda rendezett a gyerekeknek bulit és rendeltek egy ilyet is. Annyi gyerek volt benne, hogy én addig fészkelődtem míg fel nem tudtam ülni a kosár szélére. Egy fiú viszont addig löködött míg ki nem estem a kosárból és négy métert estem. Eltörött a kezem és agyrázkódásom lett.- meséltem.
Harry érdeklődve hallgatta a történetemet és megértően bólogatott. Elgondolkozva nézegettem a kezemet amit Harry észre is vett és megfogta. Arcához emelte és tenyerembe illesztette az arcát. Elmosolyodtam és megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. Pár perc múlva már a tájat csodáltam. Tényleg szép volt. Minden ki volt világítva. Harry a hátam mögött állt és átkarolt, hogy ne fázzak. Romantikus volt. Sajnos elkezdett fújni a szél ezért le kellett szállnunk.
***
- Nézd milyen szép. Talán az ragyog a legfényesebben.- mutattam fel az égre.
A kocsi motorháztetőjéről bámultuk a csillagokat. Észrevettem, hogy Harry nem is figyelt arra amit mondtam neki, inkább engem nézett.
- Ne nézz. Nézd inkább a csillagokat azok sokkal szebbek.- mondtam neki.
- Én találtam azoknál sokkal gyönyörűbb látványt. Szemeid ezerszer szebben ragyognak, mint azok a csillagok.- mondta mire én szégyenlősen elmosolyodtam.
- Bolond.- nevettem és felé fordítottam a fejem.
- A te bolondod.- mondta és szenvedélyesen megcsókolt.
Visszacsókoltam mire ő felbátorodva egyre közelebb és közelebb húzott magához mígnem a csípőjén nem ültem. - Szeretlek.- mondtam és lehajtottam a fejemet a mellkasára.
- Én is szeretlek.- dörmögte és simogatni kezdte a hajam.
Csodálatos volt. Nyugodt békés és csendes. Csak ketten voltunk.
- Mit szólnál, ha holnap együtt töltenénk a napot. Gyorsan bevásárlunk az útra meg elpakolok aztán elmehetnénk moziba vagy sétálni.- vetette fel az ötletet Harry.
- Oké.- mondtam alig hallhatóan, mert elaludtam.
***
Az ágyamban ébredtem fel. A torkom már nem fájt és nem is éreztem magam lázasnak. Hopeval játszottam egy jó ideig az ágyban aztán az órámra pillantottam. Fél kilenc. Harry már biztos vár. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem a szobámba kezdtem el öltözködni. Vagyis majdnem.
- Csináld csak.- mosolygott Harry az ágyamon.
Felhúzott szemöldökkel néztem. Aztán megvontam a vállamat és hátat fordítottam neki és elkezdtem lassan öltözködni. Az alsóneműmig jutottam aztán megszólalt.
- Nem én már vettem elő neked ruhát.- mondta és éreztem a hátamnál a mellkasát.
Becsuktam a szememet és remegve fújtam ki a levegőt. Érinteni akartam ezért megfordultam szépen lassan. Harry csillogó zöld szemeivel kémlelt. Minden milliméteremet megnézett aztán a szemembe nézett. Megfogta az arcomat és közelebb lépett. Egy lágy csókot lehelt a számra aztán megfogta a combjaimat és felemelt. Elcipelt az ágyig és ott letett a szélére. Még egy apró puszit adott aztán letérdelt elém. Megfogta a jobb lábam és végigpuszilgatta. Egy zoknit vett el maga mellől és húzta a lábamra.
- Harry egyedül is tudok öltözni.- nevettem.
- Tudom, de nem jobb így?- kérdezte és a másik lábammal is megcsinálta.
Beleharaptam a számba. Annyira jó volt érezni Harry száját a lábamon. Hátrabiccentettem a fejem és hagytam magam. Harry felfelé is megcsinálta ugyan ezt. Kezeit az oldalamon húzta fel aztán a hátam mögé nyúlt. Egy inget tartott a kezében. Belesegítette a kezeimet az ujjaiba és lentről felfelé minden gombolás előtt egy csókot lehelt a bőrömre.
- És most a nadrág.- mondta és felállt- Gyere.
Felkeltem az ágyról és vártam. Az ágyam szélére kikészített fekete farmert fogta meg. Újra letérdelt elém és megsimította a jobb lábam.
- Fogd meg a vállam.- kérdőn néztem rá- Hogy el ne ess.
Tettem amit mondott és megfogtam mindkét vállát és rátámaszkodtam amíg fel nem húzta a nadrágomat. Harry mellkasán pihentek a kezeim. Éreztem heves szívverését. Én váltottam ki ilyet belőle? Gondolkoztam. Aztan Harry betürte az ingemet és begombolta a nadrágom. Köszönet képpen adtam neki egy hosszú csókat.
- Legközelebb leveszem ezeket.- mondta és megmarkolta a hátsómat.
- Oké, de csak a nap végén.- kuncogtam és elléptem tőle.
Elővettem egy kabátot meg a csizmáimat és mehettünk is. Apa már nem volt itthon ezért hagytam neki egy üzenetet, hogy csak holnap jövök haza. Harry kint várt a kocsiban. Bepattantam és elindultunk.
***
Egy hatalmas áruházban voltunk. A kocsit toltam Harry pedig folyamatosan pakolta bele a kajákat. Elgondolkoztam rajta, hogy ezek most a világ végére vagy a kaják kipusztulására készülnek e?  Arra jutottam, hogy mind a kettő. Mosolyogva tologattam a kocsit Harry után. Sajnos sok érdeklődő volt a boltban. Hirtelen mindenki körénk gyűlt. Egyszer csak elvesztettem Harryt és egyedül maradtam a nagy tömegben. Annyira sokan lettek, hogy zsongott a fejem. Lököttek és folyamatosan fényképeztek. A vakutól és a levegőtlenségtől kezdtem szédülni. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Összefolyt minden és másodpercek alatt már minden sötét.
- Nicol.- hallottam meg a nevemet.
***
Nem tudom meddig nem lehettem magamnál, de az áruház csempézett padlóján ébredtem. Körülnéztem és sok érdeklődő tekintet láttam, de a biztonságiak visszatartották őket. Harry ölében feküdtem és ahogy láttam nagyon megijedhetett.
- Harry.- mondtam és az arcához emeltem a kezemet.
- Nicol jól vagy?- kérdezte és belehajolt az arcomba.
- Igen. A tömeg meg a szűk helyek ezek nem nekem valók.- mondtam és megcsókoltam.
- Biztos jól vagy? Ne vigyelek be a kórházba?- kérdezte.
- Nem, nem kell. Jól vagyok.- pattantam fel.
Sajnos nem volt annyira jó, hogy ilyen gyorsan álltam fel, mert újra összefolyt minden és szédültem. Szerencsémre Harry megfogott mielőtt eleshettem volna.
- Nem vagy jól.- mondta és felkapott, de ellenkeztem.
- Harry tegyél le. Eszek és iszok valamit aztán minden jobb lesz.- mondtam és Harry letett.
- Rendben. Akkor menjünk.- megfogta a kezemet és a bolt kijárata felé vezetett.
- Várj. Mi lesz a kosárral. Fizessük ki. Annyit még kibírok. Harry látta, hogy semmi értelme a veszekedésnek ezért a pénztárhoz mentünk.
Kifizettünk mindent és a kocsihoz mentünk. Bepakoltunk és egy közeli étterembe mentünk enni.
***
- Harry.- nevettem rajta.
A sült krumplival játszott. Bolond. Én már vagy öt perce végeztem és Harryre vártam.
- Te már meg is etted?- kérdezte csodálkozva.
- Igen úgy öt perce csak rajtad röhögök.- mondtam.
- Na akkor belehúzok.- mondta és gyorsan megette a kajáját.
Fizettünk és az étterem előtt tanakodtunk, hogy hova menjünk. Arra jutottunk, hogy Harryékhez megyünk és nézünk egy filmet.
- És mit nézünk?- kérdeztem miközben Harry kitolatott.
- Vígjáték?- kérdezte.
Rámosolyogtam. Az utat végigbolondoztuk és így gyorsan telt az idő. Megérkeztünk és bementünk a házba a fiúk mind a nappaliban voltak. Köszöntünk nekik és felmentünk Harry szobájába.
- Gyere válaszd ki mit szeretnél nézni.- mondta és a szekrényéhez húz.
Tele volt dvd-vel. Kiválasztottam egy Adam Sandleres filmet és odaadtam Harrynek.
- Hozok pattogatott kukoricát.- mondtam és kiléptem a szobából.
Magam után becsuktam az ajtót és elindultam a lépcső felé. Dudorászva mentem le a konyhába. Láttam, hogy a fiúk megint bulit tartatottak, mert mindenhol piás üveg volt. Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Sok komit várok:D

36.rész

 Sziasztok. Köszönöm a komikat. Sajnos beléptünk a nyár utolsó hónapjába úgyhogy használjátok ki. Én ahogy tudom hozom a részeket. Ez egy picit rövidebb lett, de a kövit megpróbálom hosszabra és izgalmasabbá írni.
Reggel valami csikizett az arcomon. Nyöszörögve keltem fel. De mikor megláttam, hogy ki ébresztget kicsit mérges lettem. Harry mosolyogva ébresztgetett.
- Harry te meg mit keresel itt! Miért nem tudod felvenni a telefont!! Több üzenetet is küldtem neked és azt mondtad, hogy felfogsz hívni!!- kiabáltam vele ami nagyon fájt a torokfájás miatt és egy párnával ütöttem.
- Nicol, Nicol! A francba is add ide azt a párnát.- mondta nevetve és kivette a kezemből.
Eldobta és ledöntött az ágyra.
Mosolyogva nézett és eltűrte a hajamat. Lelöktem magamról és mérgesen néztem rá.
- Hol a francba voltál. Miért nem tudtad tegnap felvenni a telefont!! Márt azt hittem valami bajod esett!!- kiabáltam még mindig.
-Nicol nyugi. Semmi bajom. Bocsi, hogy nem vettem fel meg nem hívtalak fel de sok dolgom volt. De mit műveltél a hangoddal?- magához ölelt, de én még tomboltam ezért ellöktem magamtól.
Felálltam az ágyról és Harry elé léptem. Magam előtt összefontam  a kezeimet és csak mérgesen bámultam. Mi az, hogy dolga volt és nem ért rá? Két perc ennyi kellett volna rám szánnia. Összeszűkült szemekkel néztem Harry pedig elnevette magát.
- Ne nézz így.- mondta és tovább nevetett, de látta, hogy komolyan gondolom.
- Harry megígérted! Azt mondtad vigyázol rám, azt mondtad felhívsz!- mondtam és Harry azonnal felém nyúlt- Hol voltál? Mi volt annyira fontos, hogy nem tudtál rám szánni két percet?
Harry ledöbbenve nézett és nem tudott megszólalni. Szomorúan lehajtotta a fejét én pedig mérgesen forgatni kezdtem a fejem.
- Harry kezdem azt hinni, hogy valakinél voltál. - mondtam.
Harry azonnal felkapta a fejét erre a kijelentésemre.
- Nem dehogy. Nicol nem csináltam semmi olyat. Kérlek. Nem mondhatom meg, hogy hol voltam. Bocsáss meg. Legközelebb hívni foglak, csak ne haragudj rám.- mondta és felállt és felém nyúlt, de én elhúzódtam tőle.
Harrynek csak leesett a keze és csak nézett. Nem tudom megérteni miért nem bírja elmondani, hogy hol volt, ha nem csinált semmi rosszat.
- Nem Harry. Megígérted! Miért nem tudtál két percet rám szánni!- kiabáltam vele.
Hirtelen fájni kezdett a hasam. Aztán egyre erősebben mígnem annyira fájt, hogy összegörnyedve zuhantam a térdemre. Harry azonnal mellettem termett.
- Nicol mi a bajod? Hallod? Fáj valamid?- kérdezte aggódva- Hívom az apádat.
Harry kiszaladt az ajtón én pedig sírva, összegömbölyödve feküdtem a padlón. Kicsi pontomra gondoltam. Nem veszíthetem el. Annyira pici és védtelen. Nem veszíthetem el. Nem történhet meg. Harry apával jött vissza. Apa kiküldte Harryt a szobámból azzal a megbízással, hogy hozzon nekem kabátot. Apa letérdelt mellém.
- Nicol mid fáj.- kérdezte.
- A hasam. Nagyon. Apa a pici.- mondtam sírva.
- Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. De Harry mit keres itt?- kérdezte mérgesen.
Nem válaszoltam semmit közben Harry is megjött a kabátommal. Apával rám segítették és apa felkapott.
- Harry te maradj a házban és hívd fel Samantát, hogy jöjjön át. A szüleim itt lesznek. Én Nicolt beviszem a dokihoz. Majd értesítelek, ha lesz valami.- mondta apa és rohanni kezdett velem.
Betett a kocsiba és sietősen beült a kocsiba. Percek alatt beértünk a korházba. Akkorra már annyira rosszul voltam, hogy az ájulás kerülgetett. Apa berohant velem és a nővérek elénk szaladtak. Felfektettek egy hordágyra és rohantak velem egy vizsgálóba. Apa mellettem rohant és fogta a kezem, de a vizsgálóba nem engedték be. Elengedte a kezem én pedig a könnyeim mögül néztem a kétségbeesett arcát.
***
Órákkal később már sokkal jobban éreztem magam. Kaptam fájdalomcsillapítót. A stressz miatt görcsöltem. A doki azt mondta, ha pár perccel később jövünk be akkor elveszítem pici pontot. Apa nyugodtan állt az ajtóban és nézte az ultrahangos gépnek a képernyőjét. Könnyek törtek elő belőlem mikor a doki felém fordította a monitort és láthattam újra a pici pontomat. Annyira pici és törékeny.
- Annyira szép.- mondta ámulattal apa.
Mosolyogva néztem rá és letöröltem a könnyeim. Leszedtem a gélt és felültem az ágyon. Apa felsegítette a kabátomat és a doki kinyomtatott mégegy képet. Megfogtam és remegő kézzel fogtam és néztem. Túlélte. Mi lett volna velem, ha elveszítem. Nem tudtam volna Harry szemébe nézni.
- Nicol neked most sokat kell pihenned. Ne emelj és ne csinálj semmi megterhelőt. Ha valami baj lenne akkor azonnal jöjjenek be.- mondta a doki és kikísért minket a vizsgálóból.
Bólintottam és apa tette fel aggódó kérdéseit. Mikor apa is megnyugodott elköszöntünk és kimentünk a kocsihoz. Beszálltunk és apa elindította a kocsit. Talán öt perce lehettünk az utakon mikor apa felém irányította a figyelmét.
- Mikor jöttetek újra össze Harryvel?- kérdezte kicsit meglepetten.
- Tudod apa. Az úgy volt.- nyökögtem és tördelni kezdtem a kezem.
- Nicol mégis mikor?- kérdezte egy kicsit szigorúbban.
- A bulin. Mikor hazajöttem.- mondtam és felnéztem az arcára.
Közömbös volt. Nem tudtam mire gondol. Az út további része csendesen telt.
***
- Nicok azonnal beszélnünk kell.- mondta Samanta pedig még be sem léptem a lakásba.
Megilletődve néztem rá. Sam megfogta a kezemet és bevezetett a házba. A nappalin át a konyhába. Ott megálltunk és Sam felém fordult.
- Mégis miért nem mondtad el?- kérdezte hangosan.
- Mégis mit?- kérdeztem vissza.
- Nicol ne szórakozz velem. Harry várt engem itt.- mondta én pedig majdnem lehidaltam.
Azt hittem, hogy megtudta, hogy terhes vagyok. Akkora kő esett le a szívemről, hogy talán még a szomszédok is hallották a koppanást. Samantára néztem és láttam egy kis idegességet a szemében.
- Nem történt semmi. Azért jött mert, mert...- gondolkoztam, de semmi nem jutott eszembe
- Nicol merre vagy?- apa jött be a konyhába és kihúzott a kínos beszélgetésből- Na végre megvagytok. Nic menj a szobádba és pihenj le. Viszek valami ennivalót.- utasított apa én pedig azonnal mentem is.
Samantát lent hagytam a konyhába. Belépve a szobámba azonnal magamra csuktam az ajtót és nekitámasztottam a fejemet.
- Jobban vagy már?- Harry édes hangját hallottam meg a hátam mögül.
Megfordultam és az ágyamon találtam. Édesen mosolygott rám én pedig vissza rá. Odafutottam hozzá és belevetettem magam az ölébe. Védelmet kerestem minden elől és ezt meg is kaptam. Harry szorosan körémzárta a karjait és ringatni kezdett. Mélyen magamba szívtam a parfümjének az illatát. Kellemes volt.
- Nicol jól vagy?- kérdezte.
- Igen csak ne engedj el.- mondtam neki és jobban magamhoz szorítottam.
Harry ugyan ezt tette és csendesen ültünk az ágy szélén. Hármasban voltunk ott. Harry a pici pont és én. Most éreztem először azt, hogy egy család leszünk. Talán most elmondhatnám neki. Nagy levegőt vettem és felnéztem Harryre. Arrcát pásztázva elfogott a mosolygás és ő értetlenül bámult. Annyira édes. A kis gödröcskéi. A nagy zöld szemei. A haja. Egyszerűen tökéletes. De megbirkózna egy babával? Hisz ott van neki a banda. Képes lesz ezt elfogadni, hogy lesz neki egy gyereke ilyen fiatalon vagy esetleg elhagy minket és nem törődik a picivel. Elfogott a sírás ahogy ezeken gondolkoztam. Patakok csordogáltak a szememből amit Harry megért letörölgetni.
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
 Sok-sok komit várok. Kíváncsi vagyok, hogy  minden olvasóm véleményére. Kérlek titeket aki olvassa a komizzon.