Harry szemszöge:
Mi az, hogy gyereket vár? Taylornak igaza volt ő is csak egyet akar tőlem. Mit is gondoltam. Pedig jó lett volna együtt leélni az életünket. Annyira boldog voltam vele. De most el lett baszva minden. A gyűrűt az ujjaim közt forgattam és elmélkedtem. Nicol őszintének tűnt mikor sírt. Niall törte rám a szobám ajtaját.
- Harry te egy akkora barom vagy! Az a lány teljes szívéből szeret. Miért hagytad Taylornak, hogy tönkre tegye ezt a párkapcsolatot. Most te komolyan gondolod, hogy fontosabb neked Taylor, mint az a lány aki akár ölni is tudna érted? Ugyan olyanok vagyok mind a ketten. Tökéletesen összeilletek. Menj át hozzá!- Niall a kezembe nyomott egy papírt.- Itt szállt meg. Liam azt mondta, hogy a szobájába van beszélj vele. Tudom, hogy te is szereted látszik rajtad. Elfelejtetted hogy szedett fel Taylor? Mikor annyira hiányzott neked Nicol, hogy leittad magad a sárga földig az a szerencsétlen liba kihasználta és az orrodnál fogva ráncigált. Nicol jogosan esett neki. Szeret és látod akár embert is ölne érted.- Niall szavai észhez térítettek.
Nicol tényleg a hozzám illő lány. Amiket együtt túléltünk azokat soha nem feledem el és akár én is ölnék embert, hogy megvédjem. Akkora hülye voltam. Át kell mennem hozzá. Felpattantam az ágyról és kiszaladtam a folyosóra. Rohantam Nicol szobájához. Bekopogtam és vártam. Louis nyitotta ki az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? Nem okoztál már neki elég fájdalmat?- lehajtott fejjel néztem a tenyerembe lévő kis ékszert.
- Louis én csak bocsánatot akarok tőle kérni.- felnéztem rá és láttam rajta, hogy nem győztem meg.
- Harry! Harry!- Taylor nyávogós hangját hallottam meg, megfordultam.
- Taylor húzz a picsába nem vagyok rád kíváncsi. Nem tudom hogy tudtál így elcsábítani, de én Nicolt szeretem. Ő a gyerekem anyja, annyi mindenen mentünk keresztül, hogy mi már tényleg egymáshoz tartozunk.- mondtam neki.
- Nem Harry ezt nem csinálhatod velem. Az a csaj csak a pénzedre hajt! Egy ribanc! Nem hozzád való.- idegesen néztem a csajra.
Ökölbe szorult a kezem, de Louis lefogott. Hátra néztem.
- Menj be, a szobában van, én majd ez elintézem.- mondta és belökött az ajtón.
Louis bezárta az ajtót és annyit hallottam, hogy Louis elküldi melegebb éghajlatra Taylort. Én remegő lábakkal mentem a szoba felé. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Semmit nem hallottam. Egy szót sem.
- Nicol bemehetek?- kérdeztem és vártam.
Semmi. Aggódni kezdtem. Rossz érzés fogott el. Egy apró pisszenést sem hallottam ezért benyitottam. Senki nem volt bent a szobába. Körbenéztem. Nyitva volt az erkély. Kiszaladtam, de ott sem volt. Hol lehet? Visszamentem a szobába és rájöttem, hogy hol lehet. A zárt ajtóhoz siettem. Bekopogtam és lenyomtam a kilincset.
- Nicol. Kérlek nyisd ki az ajtót. Hallod.- beszéltem, de semmi válasz- Na jó bemegyek.
Nekimentem vállal az ajtónak, de nem nyílt ki. Megpróbálkoztam még egyszer. Az ajtó nagy reccsenéssel kinyílt és sikerült bemennem. Ami bent fogadott életem legrosszabb látványa volt. Nicol a kádban elmerülve a víz alatt feküdt. Amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam a vízből.
- Nicol! Nicol! NEM! Kérlek ne.- kihúztam a vérrel teli kádból és belehúztam az ölembe.
Fehér, élettelen arcából kisimítottam vizes sötétbarna haját és szorosan magamhoz húztam. Betakartam egy meleg törölközővel, amit egy kettőre átáztatott a kezéből folyó vér.
- Nicol kérlek ne haragudj rá. Én nem tudok nélküled élni. Szeretlek. Kérlek ne hagyj el. Mit kezdenék nélküled?- hideg arcát simogattam és kék ajkait néztem.
Kiabálni kezdtem először fájdalmamból, mert elveszítettem életem értelmét, másodszorra pedig segítségért.
- Segítség! Louis! Louis kérlek segíts!- könyörögtem.
A padlón ülve a kezemben a szerelmem élettelen testével már csak egyre tudtam gondolni. Nem tudok nélküle élni. A földön egy pengét láttam meg a kezembe fogtam és a csuklómhoz tartottam.
- Jövök szerelmem.- éreztem, hogy a penge beleváj a bőrömbe, de egy hangos kiáltásra és egy kézre lettem figyelmes, ami elkapja a pengét a kezemből.
Louis fejti ki az ujjaim közül és eldobja.
- MI A SZENT SZART CSINÁLSZ? Mi történt Nicollal?- aggódva a lányra nézett aztán a vértől pirosló kádra.
Niall is kapkolódva rohant be a szobába. Ledöbbent arccal bámult minket. Felnéztem rá és csak suttogni tudtam neki.
- Segíts. Kérlek.- mondom és Nicolra néztem.
Louis kirohant a fürdőből és telefonnal a kezébe rohant vissza. Én csak meredten ültem a padlón Nicol vizes teste teljesen eláztatott, de nem érdekelt. Niall lesokkolva állt a szoba ajtajába és üveges tekintettel bámult minket. Louis elém térdelt és kivette a kezemből Nicolt. Értetlenül bámultam.
- Louis segíts! Mit tegyek? Mit tegyek, hogy megmentsem?- kérdeztem és barátom szemeibe néztem
- Menj hívd Liamet meg Pault, Niallt pedig nyugtassátok le.- mondta én pedig azonnal rohantam.
Átrohantam a szobánkba Niallel és elkiáltottam magam. A szőke fiú csak leült az első székre amit talált és üres tekintettel maga elé bámult.
- LIAM, PAUL, VALAKI SEGÍTSEN!- kiabáltam és kétségbeesetten rohantam az egyik szobába.
Szerencsére mindenki ott volt. Értetlenül bámultak rám én pedig alig bírtam megszólalni. Paul lépett elém és megfogta a vállamat és a szemembe nézett.
- Harry nyugodj meg. Mi a baj?- kérdezte nyugodtan.
- Nicol. Nicol a fürdőben. Én nem akartam ezt... én nem tudok nélküle élni...- mondtam.
Liam azonnal elrohant mellettem. Paul leültetett az ágyra és a többiekre bízott. Képtelen voltam nem másra gondolni, minthogy megöltem a szerelmem és a gyerekünket. Gyilkos vagyok. Egy önző gyilkos. Zayn hozott nekem egy pohár vizet amit elém tartott. Remegő kézzel nyúltam felé, de ahogy meghallottam a mentők szirénáját azonnal felugrottam. Az ablakhoz szaladtam.
- Nicol.- suttogtam és az ajtó felé néztem.
- Harry hova mész?- kérdezte Josh.
- Nicol, Nicolhoz. Foglalkozzatok Niallal, eléggé ki van szegény.- mondtam és kisétáltam az ajtón.
Az egész szálloda felbolydult és alig lehetett elférni a folyosón. Átfurakodtam az embereken és berontottam Nicol szobájába. A mentősök és a rendőrök értetlenül bámultak rám. Louis elém állt és nekitolt a falnak.
- Harry most erősnek kell lenned érted! Kérlek ne törj össze.- értetlenül bámultam Louist.
Mit akar ezzel mondani? Hogy van Nicol? Bemehetek vele a kórházba?
- Louis látni szeretném Nicolt. Kérlek menj arrébb.- mondtam és kicsit arrébb toltam.
- Harry, Nicolt már elvitték.- mondta Liam a nappaliból.
- Mi és miért nem szóltatok!? Vele akartam menni.- mondtam és már mentem is volna utána, ha vissza nem fognak.
- Harry, Nicol...
- Nem!! NEM!- hitetlenkedtem és összerogytam.
Megöltem. Megöltem a szerelmem és a gyermekemet. Miért voltam ennyire gyenge? Dühroham fogott el és mérgemben csapkodni kezdtem. Ütöttem a falat széttörtem egy vázát és egy tükröt is. Nicol! Miért pont te? Egy gyönyörű, tehetséges lány. Annyi mindent nem éltél még át. Veled akartam bejárni az egész világot, kis gyermekünkkel a játszótéren játszani. Biztos olyan gyönyörű lett volna, mint az anyja. Én buta, önző ember, miért bántottalak? Zokogva a falnak borultam és Nicol gyönyörű barna szemeire gondoltam.
- Harry, Nicolt bevitték a legközelebb kórházba. Újraélesztették, de ennél többet nem tudunk.- mondta Liam.
- Mi, hát él? Utána kell mennem. Vele kell lennem. Megígértem neki, hogy vigyázok rá.- mondtam és felkelek remegő lábakkal a padlóról.
- Harry jobb lenne, ha most pihennél. Holnap majd bemegyünk.- mondta Louis és megfogta a vállamat.
- NEM, NINCS SEMMI BAJOM! Menj arrébb.- mondtam és arrébb löktem.
- Harry nem mész egyedül sehova!- kiabálta le a fejem Paul- Louis, Liam menjetek vissza a szobátokba és maradjatok ott. Harryvel mi elmegyünk a kórházba.
Hálásan néztem Paulra aztán már rohantam is a nyomomba vele. Rettenetesen izgultam, féltem. Mi lesz a Nicol tényleg elveszítem? De most már nem csak Nicolélt kell izgulnom hanem a piciért is.
- Paul mikor érünk már oda?- kérdeztem tőle.
- Itt is vagyunk. Jaj ne paparazzik. Harry...
- Nem érdekel! Menj a bejárathoz ott kiszállok és megkeresem Nicolt.- mondtam sürgetően Paulnak.
Paul habozva, de odahajtott. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és a vakuk tömkelegében berohantam a kórházba.
A recepcióhoz rohantam és a lassan pötyögő fiatal nőhöz szóltam.
- Jóestét megtudná mondani merre találom...
- Uramisten, Harry Styles!- kiabálta el magát
- Igen én vagyok, de megmondaná hol találom a barátnőmet?- próbálkoztam a kérdéseimmel.
- Kaphatnék egy autógrammot?- kérdezte és remegő kezekkel nyújtott felém egy papírt meg egy tollat.
- Figyeljen nekem erre most nincs időm! A barátnőm haldoklik és meg kell tudnom, hogy hol van! Nagyon sürgős lenne. Kérem mondja meg hol találom Nicol Smithet?- idegesen a pultra csaptam mire a nő kinyögte, hogy a sürgősségi osztályon van.
Köszönet képen gyorsan aláfirkantottam a lapot és már rohantam is. Az egész kórházat körbe kellett futnom, de sehogy nem oda jutottam ahova akartam. Kétségbeesetten rogytam a földre. Miért velem történik ez? Meg kell találnom! Nem veszíthetem el! Nem hagyhat itt! Könnyeim záporozni kezdtek. Nem érdekelt ki lát meg nem bírtam tovább. Életem szerelme fekszik valahol és haldoklik és nem lehetek mellette.
- Uram valami baj van? Segíthetek?- egy magas, fehér ruhába öltözött férfi állt előttem.
- Megtudná mondani hol találom a sűrgősségít? A barátnőmet az előbb hozták be.- megtöröltem az arcomat és felálltam
A férfi bólint és mutatja az utat. Nagy léptekkel megyünk át egyik osztályról a másikra. Minden osztály olyan csendes volt csak néhány nővérrel találkoztunk. Gyorsan átrohantunk mindenen, de én még mindig úgy érzem, hogy nem jutottunk sehova.
- Itt vagyunk. Üljön le, mindjárt jövök.- a doki egy üres
műanyag fehér székre mutatott.
Végre itt vagyok. Helyet foglaltam és a kezeimbe temettem az arcomat.
- Add istenem, hogy ne legyen vele semmi gond. Kérlek, megteszek bármit csak éljen ő is és a pici is.- halkan imádkoztam az életükért.
Ritka eset, de úgy éreztem, hogy most nagyon jól jönne egy kis isteni segítség. Kezemben még mindig azt az pici gyűrűt szorongattam olyan erővel, hogy az öklöm kezdett elfehéredni. Nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy elment az orvos, de én óráknak éreztem. Lábaim is remegtek már az idegességtől. Behunytam a szemem és újra imádkozni kezdtem. Hirtelen egy meleg kezet éreztem a vállamon és a nevemet hallottam.
- Harry, Harry- mintha ez Nicol lett volna.
-Nicol. Nicol mond, hogy jól vagy!- szemeim villámgyorsan kipattantak, de csalódnom kellett.
- Harry jól vagy?- Paul foglalt mellettem helyet.
Megráztam a fejem és kifújtam a levegőt. Add istenem, hogy legyen jól.
- Paul én nem fogom kibírni, ha elveszítem őket.- motyogtam neki.
- Nem fogod elveszítenni. Harry, Nicol erős lány. Nézd ott egy orvos, megkérdezem, hogy mi van Nicol állapotát.- Paul megütögette a lábam és felállt mellőlem.
Elgondolkozva a padlót bámultam és Nicol élettel teli arcát próbáltam magam elé hívni. Egyszerűen nem tudtam. Az a borzalmas kép megragadt a fejembe mikor kihúztam őt a kádból és hófehér bőrén megcsillantak a vízcseppek és ahogy folyt a mély vágásokból az a rengeteg vér. Szörnyű volt őt így látni.
- Harry van egy jó hírem Nicol már jobban van, de sajnos nem mehet be senki hozzá.- nem is értettem semmit amit mondott Paul, örömömben felugrottam a székről és ujjongva ugráltam aztán zokogva a földre zuhantam.
- Köszönöm istenem!- kiabáltam torkomszakadtából és zokogni kezdtem.
Köszönöm, hogy megmentetted őket. Ígérem soha soha többé nem hagyom el. Zokogva ültem a hideg csempézett padlón és csak hálálkodni tudta. Eszembe jutott, hogy látnom kell Nicolt. Érintenem, éreznem kell finom, gyönyörű, hibátlan meleg bőrét. Felkeltem a padlóról és Paulra neztem.
- Hol van? Látnom kell.- mondtam neki.
- Harry nem engednek be hozzá senkit. A dokik azt mondták, hogy felviszik őt az intenzív osztályra, de nem lehet mellette senki, ha felébred akkor kikérdezik miért akarta megölni magát és lehet, hogy elviszik valamilyen elmegyógyintézetbe.- megállt a lélegzetem is Paul szavaitól.
- Nicolnak nem ment el az esze. Kétségbeesett volt, de nem bolond. Nem engedem őt egy ilyen helyre. PAUL LÁTNI AKAROM NICOLT!- felemelten a hangom és elöntött a düh.
Hirtelen az egész folyosó elhalkult. Nem voltak sokan, de még az a kevés ember is olyan néma lett, mintha ott se lett volna. Nicolt nem viszik sehova. Nem engedem, hogy bármilyen fehér szobába bedugják és leszedálják. Nem.
- Harry nyugodj le. Mindent megbeszélünk a doktorral, de ha az segít Nicolnak akkor te nem tehetsz ellene semmit.- nyugodtan magyarázott nekem Paul, de én csak Nicolra tudtam gondolni ahogy kényszerzubbonyba, lehajtott fejjel, fakó hajával az arcában üveges tekintettel bámul maga elé.
- De...- megakadt a szavam mikor elnéztem Paul válla felett.
Nicol pici, vékony és törékeny testét egy rideg zöld kórházi ágyon tolták el mellettünk. Az ágy mellé ugrottam és megfogtam hideg kezét. Az egész karja be volt kötözve. Arcomhoz emeltem és megpuszilgattam. Bal kezet fel se emelhettem, mert olyan mélyek voltak a vágások, hogy amint megmozdítottam egy picit újra vérezni kezdett. Gyorsan mielőtt dokik elvihették volna a gyűrűs ujjára vissza felhúztam a gyűrűt. Egy halvány csókot leheltem még az ajkaira és engedtem az útjára. Láttam ahogy áttolják egy ajtón és a félhomályban eltűnik az orvos az életemmel. Egyenest a műtőbe kellett vinniük, mert megint összeomlott a keringése.
***
Reggel 10 óra.
Nicol szobája előtt ültem mikor nagyobb zajongást hallottam meg a folyosó végén. Elkaptam a szemem egy pillanatra Nicolról és a folyosón közeledő fiúkra néztem. Louis szaladt először hozzám és szorosan megölelt. Magamhoz öleltem a barátomat és könnyek szöktek a szemembe. Jó érzés volt végre valakire támaszkodni. Louis nyugtatólag a hátamat dörzsölte és belőlem felszakadt minden.
- Louis majdnem megöltem! Miért kell nekem mindig fájdalmat okoznom neki?
- Harry nyugodj meg, Nicol él és minden rendben lesz.- Louis eltolt magától és a két kezébe fogta az arcom- Ide figyelj most menj el valahová ahol egyedül lehetsz és nyugodj meg. Aztán erősnek kell lenned Nicol miatt.- barátom letörölte a könnyeimet az arcomról és elengedett.
- De nem hagyhatom itt amíg fel nem ébredt.- mondtam mire Niall közbeszólt.
- Menj, mert mostanában még biztos nem fog felébredni.- mondta én pedig a szobában fekvő életemre néztem.
Az orvosa is azt mondta, hogy ma még lehet, hogy nem fog felébredni. Visszapillantottam a fiúkra és bólintok.
- Jó, kimegyek az udvarra.- mondtam és az elindultam.
Nicol szemszöge:
Sötétség volt minden hol. Megdörzsöltem a szemem, de még mindig sötétség vett körül. Éreztem, hogy a lábaimon állok. Körbeforogtam és a hátam mögött egy fényes pontot véltem felfedezni. Kíváncsiság fogott el, muszáj volt megnéznem, hogy mi az. Előre lépek egyet, de megbotlok. Hosszú ruha fedi a testem, felgyűrtem és megfogtam. Újra a pontra néztem és újra felé mentem. Nem volt messze, mikor odaértem ledobtam a ruhát a kezemből és előre nyújtottam a kezem és egy fa tapintású valamihez értem. Lejjebb csúsztattam a kezem és valami hideghez értem hozzá. Megijedtem ezért elkaptam onnan a kezem. A légzésem felgyorsult és megértem kapkodni a levegőt. Újra vettem egy kis bátorságot és megkerestem azt a hideg valamit. Kitapogattam és egy kilincsnek éreztem. Lenyomtam és az ajtó kinyílt. Hirtelen egy hatalmas levegőt vettem és kinyíltak a szemeim. Matt fehér fallak vettek körül. Ismerős csipogás ütötte meg a fülemet. Hol vagyok? Jobbra néztem és megláttam a műszereket és az infúziót. Korházaban vagyok már megint. A pici mi van a picivel. Megmozdítottam a kezem, de azonnal meg is bántam, hatalmas fájdalom nyilallt mind a kettő karomba. Vissza ejtettem a kezem és a fejemet balra fordítottam és egy ablakot pillantottam meg. Kipillantok rajta és egy ülő fiút látok meg a folyosónn, aki lógatja a fejét. Kicsit megpróbáltam feljebb tolni magam, de nem tudtam, mert iszonyatos fájdalom hasított megint kezeimbe. Felsikítottam mikor éreztem ahogy szétnyíltak a sebeim. A fiú azonnal bent termett a szobámba.
- Nicol, édesem kérlek ne mozogj.- felpillantok a könnyeimből az arcára.
- Harry?- kérdeztem rekedtes, alig hallható hangon.
- Igen én vagyok az, csak kérlek ne mozogj.- bólintok és visszahelyezkedek az ágyra.
- Hogy kerülsz ide? Miért nem Taylorral vagy?- kérdeztem ingerülten.
- Taylor nem érdekel...- morogta- Te vagy a menyasszonyom. Téged szeretlek.- felelte és megfogja az arcomat- Kérlek bocsáss meg soha többé nem csinálok ilyet. Kérlek, ha elhagysz én nem tudok mit kezdeni magammal. Kérlek ne haragudj rám.- Harry arca elkomolyodott.
Szemei csillogtak, vörösek és karikásak voltak. A hangja rekedtesebb volt, mint szokott lenni. Talán sírt? Mióta lehet ébren? Arcomat hozzá nyomtam a kezéhez. Én se tudnék nélküle élni. Elmosolyodtam.
- Csókolj meg. Kérlek.- mondtam mire Harry kicsit meglepődött- Hallod. Csókolj meg. Szeretném újra a szádat az enyémen érezni.- mondtam és Harry megtette amit kértem.
Egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra és közben óvatosan beletúrt a hajamba is. Édesnek és forrónak éreztem a csókját és még többet akartam belőle, de Harry felegyenesedett.
- Nem engedlek el soha többé.- mondta és kisimítja a hajamat az arcomból.
Én se akarom elengedni. Nem tudok rá haragudni, tulságosanis szeretem. Most is megmentette az életemet ezt soha nem tudom majd meghálálni neki. Könnyek szöktek újra a szemembe, de most nem a fájdalom miatt. Harry itt van mellettem és soha többé nem engedjük el egymást. Tudom, hogy szeret különben nem lenne itt. Tudom, hogy sok mindenen mentünk keresztül, de én akkor is szeretem ezt a zöl szemű, göndör hajú fiút. Ő a mindenem és hamarosan a férjem is.
- Harry szeretlek. Most és mindörökké.- Harry egy millanatra megmerevedett.
- Én is szeretlek. Most és mindörökké.- mondta és hosszan megcsókolt.
Sziasztok tudom, hogy nagyon régen írtam ebbe a blogba, de elkezdtem egy újat és annak a beindításával foglalkoztam. Sajnos itt a vége ennek a blognak. Nagyon szerettem ezt a történetet írni és nagyon remélem nektek is tetszett. Nagyon szépen megszeretném köszönni a barátaimnak, hogy segítettek amikor elakadtam valahol és persze nektek is megszeretném köszönni,hogy olvastátok és komiztatok. Köszönök mindent.
Figyelem ez a rész nem teljesen a vége!!!
2013. november 22., péntek
2013. október 13., vasárnap
Blog ajánlás
Blog ajánlás:
Barátnőmé:
http://hinniegyalomban.blogspot.hu/
Enyém. Már a második rész is kint van, jó olvasást:
http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
Barátnőmé:
http://hinniegyalomban.blogspot.hu/
Enyém. Már a második rész is kint van, jó olvasást:
http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
2013. október 7., hétfő
Új blog!!!
Sziasztok tudom azt mondtam, hogy csak az utolsó részben hozom az új blogom, de sikerült időt találnom, hogy megcsináljam és feltettem már az első részt is. Van még valami nézzetek be ebbe a blogba is. Az egyik legjobb barátnőm írja és szerintem érdemes elolvasni.
Barátnőmé:
http://neverletyougo1.blogspot.hu/
Enyém:
http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
Barátnőmé:
http://neverletyougo1.blogspot.hu/
Enyém:
http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/
2013. október 5., szombat
39.rész.
Sziasztok nem tudom, hogy valaki olvassa e még ezt a blogot, de aki olvassa annak meghoztam az utolsó előtti részt. Ennek a blognak hamarosan vége, de akinek véletlenül tetszett ahogy írtam annak mondom, hogy csinálok egy másikat azt majd a következő részben linkelem. Kérdezzetek nyugodtan: http://ask.fm/n_nikoletta
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondta és magához vont.
Ajkai oly közel voltak, de ellöktem magamtól. Körülnéztem, szerencsémre nem látta ezt senki. Visszafordultam Niallhez.
- Niall kérlek ne csináld ezt. Nem akarok veled veszekedni. Legyen jó utad.- mondtam és sarkon fordultam.
- Várj Nicol. Tényleg szereted?- kiabált utánam Niall.
Ilyen hülye kérdést, hogy tehet fel. Persze hogy szeretem Harryt. Ő az én életem.
- Igen. Imádom, szeretem. Minden percet szeretek vele.- mondtam és visszafordultam hozzá- Niall kell a segítséged.
***
Izgatottan ültem a taxiban. Ekkora házakat még életemben nem láttam. Minden kivan világítva és még így este tíz órakor is olyan nyüzsgés van, mint nap közben. A taxis kedvesen próbált velem beszélgetni, de én csak a látványra és a gyomromban lévő pillangókra tudtam koncentrálni.
- És mi járatban erre fele?- kérdezte.
- A barátomat jöttem meglátogatni.- mondtam izgatottan és a gyűrűs ujjamra húzott ékszerhez nyúltam.
Harry semmit sem sejt. Niallal kiterveltünk mindent.
***
- December 22-én ebben a szállodában leszünk. Gyere ide és én mindent leszervezek addig. Semmit nem kell csinálnod.- mondta Niall.
- Oké, de biztos, hogy nem gond neked?- kérdztem félénken.
-Nem dehogy. Ott majd elmondhatsz neki mindent. Mi elmegyünk valamerre addig.- mondta és látszott a szemében, hogy most csak az én érdekeimet nézi.
Fáj, hogy nem adhatom meg Niallnek azt amit irántam érez. Megöleltem és útjára engedtem.
***
Megérkeztünk a hotelhez és én izgatottan ugrottam ki a taxiból. A sofőr kedvesen és segített kivenni a csomagjaimat a csomagtartóból. Megfogtam a táskámat és elindultam a bejárat felé. Pillangók támadtak fel a gyomromban újra és újra. Kicsit émelyegtem már a leszállás után, de most még jobban elért. Leküzdöttem ezt a kis rosszullétet és odasétáltam a recepcióhoz. Várnom kellett, mert előttem pont szoba foglalást cserélgettek. Körbenéztem a pulton és találtam rajta egy magazint azt forgattam és olvasgattam. Felnéztem és körbenéztem. Sokan voltak az előtérben. Tolongtak az emberek. Mindenki sietett a maga dolgára. Végigfut a szemem minden egyes emberen és újra lenézek az újságra. Aztán elgondolkozom.
- Az nem?- morgogtam magamnak és felkaptam a fejem.
Jobban szemügyre vettem az embereket és meglátom őt. Niall! Niall szőke, vidám fejét pillantom meg. Boldogan rohantam ahogy csak tudtam és a nyakába ugrottam. Niall meglepődve ölel meg.
- Nicol? Te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte és kartávolságra eltol magától.
- Hát jöttem ahogy megbeszéltük.- mondtam mosolyogva.
- De te nem láttad a képeket? Jézusom te még nem is... és Harry.- Niall össze vissza dadogott.
Nem értettem egy szavát sem. Mit kellett volna látnom? Mi van Harryvel? Mi van itt?
- Niall beszélj érthetően.- mondtam neki.
- Gyere menjünk fel.- Niall megfogta a kezemet meg a táskámat és felmentünk a lakosztályukba.
A liftbe meg sem mertem szólalni. Azon járt az agyam, hogy mit nem mondott el nekem Harry. Niall megszorította a kezemet mire én felnéztem csillogó kék szemeibe. Elmosolyodott én pedig visszamosolyogtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Nagyon cuki a pocid. Érzed már, hogy rugdos vagy, hogy mozog? Milyen érzés?- mosolyogva nyúltam a hasam felé.
El is felejtettem, hogy az picike kis pontocska, hogyan növekszik. Lassan második hónapba lépek. Elkezdett növekedni a hasam, de még nem annyira vészes. Niallre nézek.
- Nem, még nem érzek semmit vagyis nem tudom mit kellene éreznem.- mondom és végigsimítottam a pólómon.
Niall csak elmosolyodott és végre kiszállhattunk. Gyorsan besiettünk a lakosztályba és Niall azonnal körül ugrált. Itallal, ennivalóval mindennel megkínált, de én most csak egyre tudtam gondolni. Hol van Harry és mit nem mondott el nekem?
- Niall. Niall. NIALL!- kiabáltam rá, mert annyira a kajákról meg minden másról beszélt, hogy már zsongott a fejem.
- Igen?- kérdezte megszeppenve.
- Ülj le és mond el nekem, hogy milyen képeket kellett volna látnom és mi van Harryvel.- Niall csendben leült kanapéra és gondterhelt arccal nézett rám- Niall!
- Oké, oké. Csak ne húzd fel magad. Harry, Harry itt van ő majd mindent el mond.- mondta és már el is tűnt.
Megfordultam és tényleg ott volt a hátam mögött Harry, de nem egyedül. Egy magas szőke hajú vékony lány követte és megfogta a kezét. Ő volt az, Taylor. Értetlenül néztem rájuk és már kiabálni lett volna kedvem, de egy hang nem jött ki a torkomon. Elkeseredetten néztem őket. Harry meglepődve nézett a lány pedig győzelemittasan vigyorgott. Könnyek kezdtek előre tolongani így látásomat elhomályosították és nem láttam ezt a borzalmat.
- Harry?- kezdtem bele és záporozni kezdtek a könnyeim- Miért?
- Nicol én azt hittem
- Mit hittél azt, hogy nem fogom megtudni? Harry ez a gyűrű számodra nem jelent semmit? Miért kérted meg a kezem, ha nem is szeretsz?- kérdezem szipogva.
- Nicol én szeretlek
- AZT LÁTOM AKKOR MIÉRT FOGOD AZ Ő KEZÉT? MI? TE MEG NE VIGYOROGJ! ÖRÜLSZ, HOGY ELVETTED TŐLEM AZ ÉLETEM SZERELMÉT? MOST MÁR BOLDOG VAGY?- kétségbeesésembe kiabálni kezdtem.
Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben nekirontottam volna. Mégegy báj vigyort elengedett és nálam elszakadt a cérna. Megtámadtam a csajt és teljes erőből húzni kezdtem a haját. Semmi más nem lebegett a szemem előtt minthogy kikaparjam Taylor szemét, de nem sokra jutottam. Két erős kezet éreztem a derekamon és csak annyit láttam hogy Taylort Paul kiviszi a szobából engem meg leültetnek a kanapéra.
- Nicol mi ütött beléd?- kérdezte Harry.
Leguggolt elém és úgy próbált velem beszélni, de én mérgemben lehúztam a gyűrűt a ujjamról és hozzávágtam aztán kirohantam a folyosóra. Elhaladtam a nyavalygó Taylor mellett és beszálltam a liftbe. Miért történik velem mindig ilyen? Harry miért tetted ezt? Sírva összerogytama liftbe és csak zokogtam.
- Hát pici pont az apád egy csalfa ember. Egy másik nőt szeret.- zokogva beszéltem pici ponthoz és közben leért a lift.
Louist és Liamet pillantottam meg lentről. Mind a ketten értelmetlenül bámultak. Louis nyújtotta felém a kezét amit én elfogadtam.
- Hé kis csaj mit keresel te itt?- kérdezte Liam.
- Hát most már csak azt mondhatom, hogy a város miatt jöttem.-közöltem velük szomorúan.
Könnybe lábadt szemekkel néztem rájuk és ők azonnal magukhoz öleltek. Elengedtem utolsó könnycseppjeimet és elengedtem a fiúkat is. Megtöröltem az arcomat és felsóhajtottam.
- Gyere veszünk ki egy szobát és ott mindent elmondunk ami itt történt.- mondta Liam.
***
- És mi mondtuk neki, ha ezt te megtudod akkor a kapcsolatotoknak annyi. Niall is egy fél éjszakán keresztül veszekedett vele.De az a csaj sem semmi. Egy folytában rajta csüng.- Louis elmesélt nekem mindent.
Niall veszekedett Harryvel? Tényleg ennyit jelentek neki? Hol van? Át kell mennem hozzá? Felkeltem az ágyból és csak mentem előre. Otthagytam a fiúkat és egyenest Niallhez mentem. Bekopogtam a szobájukba és vártam. Lassan nyilt ki a szoba ajtó. Felnéztem és Harry állt előttem. Közömbösen néztem rá.
- Niallt keresem.- mondom neki.
- Nicol kérlek ne haragudj én..- kezdett bele és hozzám akart érni.
- Fogd be! Ne is érj hozzám! Undorodok tőled! És még az a tudat is fáj, hogy a gyermekemnek egy ilyen az apja. Elborzadok és elhánynám magam. Mond mióta megy ez? Mióta vagy együtt vele?- kérdeztem, de Harry csak eltátott szájjal nézett.
- Te... NICOL, HOGY TITKOLHATTAD EL, HOGY TERHES VAGY?- Harryre dühroham tört rá.
Felborította az ajtóban lévő vázát és idegesen beleütött a falba. Veszekedésünkre átjöttek a fiúk és Liam hátulról fogott le, mert kiabálni kezdtem
- KÉPZELD ÉN CSAK AZÉRT TITKOLÓZTAM, MERT SEJTETTEM, HOGY ÍGY FOGSZ REAGÁLNI.- újra síró görcs tört rám és Liam karjaiba rogytam.
- NEM ÍGY REAGÁLTAM VOLNA, HA EZT AKKOR TUDOM MEG MIKOR TE MEGTUDTAD.TAYLORNAK IGAZA VOLT UGYAN OLYAN VAGY, MINT A TÖBBI. TE IS AZÉRT VOLTÁL VELEM, HOGY MOST AZZAL A GYEREKKEL EGY CSOMÓ PÉNZT LEHÚZZ MAGADNAK.- szívemig hatoltak ezek a szavak.
Ezek soha nem voltak rám igazak, de ha ő hisz annak a nőnek hát legyen. Liam átcipelt a szobámba és lefektetett az ágyra. Kiment és egyedül hagyott a gondolataimmal. Harry nélkül mi lesz velem? Nem tudom felnevelni egyedül ezt a picit? Mi lesz, ha hasonlítani fog rá? Tudtam, tudtam, hogy csak a baj lesz itt New York-ban. Felkeltem az ágyból és átbotorkáltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy forró fürdőt és belefeküdtem. Elmerültem a habok között.
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondta és magához vont.
Ajkai oly közel voltak, de ellöktem magamtól. Körülnéztem, szerencsémre nem látta ezt senki. Visszafordultam Niallhez.
- Niall kérlek ne csináld ezt. Nem akarok veled veszekedni. Legyen jó utad.- mondtam és sarkon fordultam.
- Várj Nicol. Tényleg szereted?- kiabált utánam Niall.
Ilyen hülye kérdést, hogy tehet fel. Persze hogy szeretem Harryt. Ő az én életem.
- Igen. Imádom, szeretem. Minden percet szeretek vele.- mondtam és visszafordultam hozzá- Niall kell a segítséged.
***
Izgatottan ültem a taxiban. Ekkora házakat még életemben nem láttam. Minden kivan világítva és még így este tíz órakor is olyan nyüzsgés van, mint nap közben. A taxis kedvesen próbált velem beszélgetni, de én csak a látványra és a gyomromban lévő pillangókra tudtam koncentrálni.
- És mi járatban erre fele?- kérdezte.
- A barátomat jöttem meglátogatni.- mondtam izgatottan és a gyűrűs ujjamra húzott ékszerhez nyúltam.
Harry semmit sem sejt. Niallal kiterveltünk mindent.
***
- December 22-én ebben a szállodában leszünk. Gyere ide és én mindent leszervezek addig. Semmit nem kell csinálnod.- mondta Niall.
- Oké, de biztos, hogy nem gond neked?- kérdztem félénken.
-Nem dehogy. Ott majd elmondhatsz neki mindent. Mi elmegyünk valamerre addig.- mondta és látszott a szemében, hogy most csak az én érdekeimet nézi.
Fáj, hogy nem adhatom meg Niallnek azt amit irántam érez. Megöleltem és útjára engedtem.
***
Megérkeztünk a hotelhez és én izgatottan ugrottam ki a taxiból. A sofőr kedvesen és segített kivenni a csomagjaimat a csomagtartóból. Megfogtam a táskámat és elindultam a bejárat felé. Pillangók támadtak fel a gyomromban újra és újra. Kicsit émelyegtem már a leszállás után, de most még jobban elért. Leküzdöttem ezt a kis rosszullétet és odasétáltam a recepcióhoz. Várnom kellett, mert előttem pont szoba foglalást cserélgettek. Körbenéztem a pulton és találtam rajta egy magazint azt forgattam és olvasgattam. Felnéztem és körbenéztem. Sokan voltak az előtérben. Tolongtak az emberek. Mindenki sietett a maga dolgára. Végigfut a szemem minden egyes emberen és újra lenézek az újságra. Aztán elgondolkozom.
- Az nem?- morgogtam magamnak és felkaptam a fejem.
Jobban szemügyre vettem az embereket és meglátom őt. Niall! Niall szőke, vidám fejét pillantom meg. Boldogan rohantam ahogy csak tudtam és a nyakába ugrottam. Niall meglepődve ölel meg.
- Nicol? Te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte és kartávolságra eltol magától.
- Hát jöttem ahogy megbeszéltük.- mondtam mosolyogva.
- De te nem láttad a képeket? Jézusom te még nem is... és Harry.- Niall össze vissza dadogott.
Nem értettem egy szavát sem. Mit kellett volna látnom? Mi van Harryvel? Mi van itt?
- Niall beszélj érthetően.- mondtam neki.
- Gyere menjünk fel.- Niall megfogta a kezemet meg a táskámat és felmentünk a lakosztályukba.
A liftbe meg sem mertem szólalni. Azon járt az agyam, hogy mit nem mondott el nekem Harry. Niall megszorította a kezemet mire én felnéztem csillogó kék szemeibe. Elmosolyodott én pedig visszamosolyogtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Nagyon cuki a pocid. Érzed már, hogy rugdos vagy, hogy mozog? Milyen érzés?- mosolyogva nyúltam a hasam felé.
El is felejtettem, hogy az picike kis pontocska, hogyan növekszik. Lassan második hónapba lépek. Elkezdett növekedni a hasam, de még nem annyira vészes. Niallre nézek.
- Nem, még nem érzek semmit vagyis nem tudom mit kellene éreznem.- mondom és végigsimítottam a pólómon.
Niall csak elmosolyodott és végre kiszállhattunk. Gyorsan besiettünk a lakosztályba és Niall azonnal körül ugrált. Itallal, ennivalóval mindennel megkínált, de én most csak egyre tudtam gondolni. Hol van Harry és mit nem mondott el nekem?
- Niall. Niall. NIALL!- kiabáltam rá, mert annyira a kajákról meg minden másról beszélt, hogy már zsongott a fejem.
- Igen?- kérdezte megszeppenve.
- Ülj le és mond el nekem, hogy milyen képeket kellett volna látnom és mi van Harryvel.- Niall csendben leült kanapéra és gondterhelt arccal nézett rám- Niall!
- Oké, oké. Csak ne húzd fel magad. Harry, Harry itt van ő majd mindent el mond.- mondta és már el is tűnt.
Megfordultam és tényleg ott volt a hátam mögött Harry, de nem egyedül. Egy magas szőke hajú vékony lány követte és megfogta a kezét. Ő volt az, Taylor. Értetlenül néztem rájuk és már kiabálni lett volna kedvem, de egy hang nem jött ki a torkomon. Elkeseredetten néztem őket. Harry meglepődve nézett a lány pedig győzelemittasan vigyorgott. Könnyek kezdtek előre tolongani így látásomat elhomályosították és nem láttam ezt a borzalmat.
- Harry?- kezdtem bele és záporozni kezdtek a könnyeim- Miért?
- Nicol én azt hittem
- Mit hittél azt, hogy nem fogom megtudni? Harry ez a gyűrű számodra nem jelent semmit? Miért kérted meg a kezem, ha nem is szeretsz?- kérdezem szipogva.
- Nicol én szeretlek
- AZT LÁTOM AKKOR MIÉRT FOGOD AZ Ő KEZÉT? MI? TE MEG NE VIGYOROGJ! ÖRÜLSZ, HOGY ELVETTED TŐLEM AZ ÉLETEM SZERELMÉT? MOST MÁR BOLDOG VAGY?- kétségbeesésembe kiabálni kezdtem.
Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben nekirontottam volna. Mégegy báj vigyort elengedett és nálam elszakadt a cérna. Megtámadtam a csajt és teljes erőből húzni kezdtem a haját. Semmi más nem lebegett a szemem előtt minthogy kikaparjam Taylor szemét, de nem sokra jutottam. Két erős kezet éreztem a derekamon és csak annyit láttam hogy Taylort Paul kiviszi a szobából engem meg leültetnek a kanapéra.
- Nicol mi ütött beléd?- kérdezte Harry.
Leguggolt elém és úgy próbált velem beszélni, de én mérgemben lehúztam a gyűrűt a ujjamról és hozzávágtam aztán kirohantam a folyosóra. Elhaladtam a nyavalygó Taylor mellett és beszálltam a liftbe. Miért történik velem mindig ilyen? Harry miért tetted ezt? Sírva összerogytama liftbe és csak zokogtam.
- Hát pici pont az apád egy csalfa ember. Egy másik nőt szeret.- zokogva beszéltem pici ponthoz és közben leért a lift.
Louist és Liamet pillantottam meg lentről. Mind a ketten értelmetlenül bámultak. Louis nyújtotta felém a kezét amit én elfogadtam.
- Hé kis csaj mit keresel te itt?- kérdezte Liam.
- Hát most már csak azt mondhatom, hogy a város miatt jöttem.-közöltem velük szomorúan.
Könnybe lábadt szemekkel néztem rájuk és ők azonnal magukhoz öleltek. Elengedtem utolsó könnycseppjeimet és elengedtem a fiúkat is. Megtöröltem az arcomat és felsóhajtottam.
- Gyere veszünk ki egy szobát és ott mindent elmondunk ami itt történt.- mondta Liam.
***
- És mi mondtuk neki, ha ezt te megtudod akkor a kapcsolatotoknak annyi. Niall is egy fél éjszakán keresztül veszekedett vele.De az a csaj sem semmi. Egy folytában rajta csüng.- Louis elmesélt nekem mindent.
Niall veszekedett Harryvel? Tényleg ennyit jelentek neki? Hol van? Át kell mennem hozzá? Felkeltem az ágyból és csak mentem előre. Otthagytam a fiúkat és egyenest Niallhez mentem. Bekopogtam a szobájukba és vártam. Lassan nyilt ki a szoba ajtó. Felnéztem és Harry állt előttem. Közömbösen néztem rá.
- Niallt keresem.- mondom neki.
- Nicol kérlek ne haragudj én..- kezdett bele és hozzám akart érni.
- Fogd be! Ne is érj hozzám! Undorodok tőled! És még az a tudat is fáj, hogy a gyermekemnek egy ilyen az apja. Elborzadok és elhánynám magam. Mond mióta megy ez? Mióta vagy együtt vele?- kérdeztem, de Harry csak eltátott szájjal nézett.
- Te... NICOL, HOGY TITKOLHATTAD EL, HOGY TERHES VAGY?- Harryre dühroham tört rá.
Felborította az ajtóban lévő vázát és idegesen beleütött a falba. Veszekedésünkre átjöttek a fiúk és Liam hátulról fogott le, mert kiabálni kezdtem
- KÉPZELD ÉN CSAK AZÉRT TITKOLÓZTAM, MERT SEJTETTEM, HOGY ÍGY FOGSZ REAGÁLNI.- újra síró görcs tört rám és Liam karjaiba rogytam.
- NEM ÍGY REAGÁLTAM VOLNA, HA EZT AKKOR TUDOM MEG MIKOR TE MEGTUDTAD.TAYLORNAK IGAZA VOLT UGYAN OLYAN VAGY, MINT A TÖBBI. TE IS AZÉRT VOLTÁL VELEM, HOGY MOST AZZAL A GYEREKKEL EGY CSOMÓ PÉNZT LEHÚZZ MAGADNAK.- szívemig hatoltak ezek a szavak.
Ezek soha nem voltak rám igazak, de ha ő hisz annak a nőnek hát legyen. Liam átcipelt a szobámba és lefektetett az ágyra. Kiment és egyedül hagyott a gondolataimmal. Harry nélkül mi lesz velem? Nem tudom felnevelni egyedül ezt a picit? Mi lesz, ha hasonlítani fog rá? Tudtam, tudtam, hogy csak a baj lesz itt New York-ban. Felkeltem az ágyból és átbotorkáltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy forró fürdőt és belefeküdtem. Elmerültem a habok között.
2013. augusztus 30., péntek
38.rész
Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Zayn állt az ajtóban. Megrémülve álltam. Niall is Zayn felé fordult.
- Zayn kérlek egy szót se szólj.- mondta Niall én pedig már majdnem sírtam.
- Haver az egyik legjobb barátod csaját kaptad le az előbb! Ebből tudod mekkora balhé lesz? Nicol te meg, hogy vagy képes megcsalni Harryt?- megszólalni sem mertem annyira féltem.
Remegtem egész testemben és a bűntudat kezdett előtörni. Niall csak mellettem állt és engem nézett. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, de én azonnal kirántottam és elfutottam. Az ajtót kitépve a helyéről rohantam. Sírva futottam az egész városon át míg nem valahogy egy parkba jutottam ki. Leültem egy fa alá és sírtam. Miért kellett Niallnek ezt csinálnia? Miért sírok, hisz én nem érzek iránta semmit? Vagy még is? A francba is. Niall miért?!
Én szerencsémre esni kezdett az eső is.
- Ó hogy az a...- felkeltem a fa alól és sétálni kezdtem.
Fogalmam sincs, hogy merre vagyok és már sötétedni is kezdett. Szétáztam, fáztam és fáradt is vagyok és kezdek éhes is lenni, de hol vagyok? Teljesen ismeretlen utcákon járok. Sötét és ijesztő. Végre elállt az eső. Csak sétáltam és sétáltam.
- Nicol?- a hátam mögül jött a hang ezért megfordultam.
- Niall?- rácsodálkoztam, hogy került ide.
- Igen. Téged kerestelek. Kérlek bocsáss meg. Nem akartam....- nem engedtem befejezni a mondatát megcsókoltam.
Valami furcsát éreztem. Lepkéket éreztem a hasamba. Felmelegített ez a csók. Átkaroltam Niall nyakát és olyan közel húztam magamhoz ahogy csak tudtam. Szívem hevesen vert és nem akartam elengedni Niallt, de a levegő hiány miatt elváltak ajkaink és homlokainkat egymásnak döntöttük.
- Ez most?- kezdett bele Niall.
- Ne, ne mondj semmit. Ez csak annyi, hogy több vagy nekem mint barát, de el kell fogadnod, hogy én Harrybe vagyok szerelmes.- mondom.
Niall megértően bólintott és átkarolt. Átfogtam a derekát és mellkasának döntöttem a fejemet. Hallottam gyors szívverését.
***
Szétfagyva tértünk vissza a fiúk házába Harry izgatottan pattant elém mikor beléptem a házba. Meglepődve nézek rá és már mondani akartam, de ő gyorsabb volt.
- Nicol hol voltál? Kincsem miért mentél el? Te sírtál?- azonnal megölelt én pedig habozva öleltem vissza.
- Kicsit sétálni mentem, mert rossz hírt kaptam. Kirúgtak a suliból, mert túl sok volt a hiányzásom.- hazudtam.
Zayn állt Harry mögött és úgy nézett rám, mint aki nyomban megöl a nézésével. Annyira rosszul éreztem magam. Harry kicsit eltolt magától.
- Te tiszta vizes vagy. Gyere adok neked száraz ruhát.- mondta Harry.
- Ő... Nem kell. Én most megyek.- mondom és megfordulok.
- Nem nem mész sehova.- Harry visszahúz és hátulról megölel.
- Hagyd hagy menjen. Biztos fontos találkozója van.- vágta hozzám Zayn.
Harry hátra fordult és kérdőn nézett Zaynre. Lelkiismeret furdalással néztem Harry értetlen arcát. Niall kapkodva futott fel a szobájába. Mindenki utána nézett csak Zayn és én nem. Egymást néztük. Könyörgően pillantottam rá. Zayn csak megrázta a fejét és elment. Louis és Liam is visszavonult így kettesben maradtunk Harryvel. Megfogta a kezemet és a szívére tette.
- Többet ne csinálj ilyet. Majdnem szívrohamot kaptam mikor Zayn azt mondta, hogy se szó se beszéd elrohantál. Szeretlek és nekem mindent elmondhatsz.- leheli a számra és megcsókol.
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Zayn nem mondta el neki. Annyira szarul érzem magam. Szeretem Harryt, de nem tudom mit érzek Niall iránt. Talán többet, mint barátság, de kevesebbet, mint szerelmet. Harry észrevette, hogy nagyon rosszul érzem magam.
- Harry én is szeretlek. Gyere.- megfogtam a kezét és a szobája felé húztam.
Harryt szeretem. Nem Niallt. Senki nem választhat szét minket. Bevezettem Harryt a szobájába és magunkra zártam az ajtót. Megkerestem a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Harryhez fordulok. Megcsókolom és megfogom az arcát.
- Szeretlek ezt sose feledd. Érted, szeretlek. Te voltál az első igazi szerelmem. Te voltál az első igazi barátom. Te voltál sok mindenben az első.- mondom és újra megcsókolom.
- Én is szeretlek. Te is elég sok mindenben voltál az első. Így szeretném, ha hozzám jönnél. Én már nem szeretnék senki másba szerelmes lenni csak beléd. Veled szeretném leélni a hátralévő életemet.- Harry térdre ereszkedik és kutatni kezd a zsebébe.
Egy pici piros dobozt vett elő. felnézett rám és nyelt egy nagyot.
- Nicol Smith, én gyönyörű szerelmem. Egyetlen lány a szívemben. Hozzám jössz?
Lélegzetem megállt és nem tudtam megszólalni. Könnyek kezdtek el folyni a szememből. Nem tudtam válaszolni csak bólogattam. Harry remegő kézzel nyúl az enyém felé és ráhúzza az ujjamra a gyűrűt. Elképesztően boldog lettem és elfelejtettem mindent. Harry örömében felkapott és megpörgetett. felsikítottam a reakciójára. Meglepett, de jólesett.
- Szeretlek. Most és mindörökké.- mondja és letesz.
- Én is.- feleltem és megcsókoltam
Harry felkap én pedig a dereka köré fonom a lábam. Istenem el sem hiszem, hogy Harryvel jegyben járunk. Elég furán is hangzik. De szeretem és ő is szeret engem. Harry óvatosan letesz az ágyra és elkezd levetkőztetni.
- Szeretlek.- mondta minden megszabadított ruhadarab után.
- A ruhát vagy engem.- viccelődtem.
- Téged.- mosolygott és megcsókolt.
- HARRY!!!- hallottam az ajtó mögül Louis és már nem csak hallottuk hanem láttuk is- Harry remélem összepakoltál, mert mennünk kell. Most hívott Paul, hogy ma kell elindulnunk. Vagyis most.- mondta sietősen.
- Hogy az a... LOUIS TŰNÉS KI A SZOBÁMBÓL!!!- Harry idegesen tűnik el és majdnem nekimegy Louisnak.
Utána kell ugranom, hogy semmi kárt ne tegyen a barátjában. lefogom és közéjük állok.
- Harry normális vagy?- kérdezem és leültetem az ágyra.
- Engedj el.- mondja halkan, de fenyegetően Harry- Nem akarlak bántani úgyhogy engedj el.
- Nem, mert akkor valaki mást fogsz azt pedig nem szeretném. Csak akkor állok odébb, ha lenyugszol. Louis tíz perc és Harry lent lesz.- mondom és az ingem felé nyúlok.
- Oké. Bocs a zavarásért.- lehajtott fejjel megy ki a szobából és én Harry felé fordulok.
- Harry eszednél vagy? Majdnem megütötted a legjobb barátodat.- mondom és Harry rezzenéstelen arcára nézek.
- Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.- mondja és közelebb húz magához- Te híztál? Van egy kis pocid.- mondja nevetve én pedig szégyenlősen eltakarom az ingemmel- Ne, ne nagyon cuki.
Elmosolyodok és beletúrok göndör hajába. Fölé hajolok és megpuszilom a feje búbját. Beszívom az illatát és elmerülök enne. Elmegy, de el kell engednem. Tudom, hogy visszajön és, hogy szeret. Ezt sokféle képen bizonyította már nekem most például a gyűrűvel. Visszatérek gondolataimból és eltávolodok Harrytől.
- Na keressük meg a táskáidat.- mondom ő pedig már fel is állt az ágyról.
Amíg ő a szekrényébe kutatott én addig felöltöztem és elővettem neki pár ruhát. Sorban teltek a bőröndök. Egyre jobban elszomorodtam. Ezt Harry is észrevettem.
- Ne kérlek ne sírj. Vissza jövök. Beszélünk minden nap csak ne sírj. Hallod.- az ő hangja is megremegett.
Próbáltam magam tartani, de tudtam ha elmennek akkor én egy egész éjszakét átbőgök. Harry magához húzott és jó szorosan megölelt. Éreztem minden szívdobbanását.
- Ez a szív csak érted dobog.- lehelte ajkaimra és megcsókolt.
- Srácok.- Niall hangját hallottam meg.
Nem törődtünk vele folytattuk amit elkezdtünk. Éreztem Niall elkeseredettségét, de muszáj elfogadnia, hogy én Harryt szeretem.
- Na mindent bepakoltál?- kérdezem és körbenézek.
- Nem. Téged hova tehetlek be?- kérdezi és újra karjaiba von.
- A szívedbe.- mondom és megérintem a mellkasát.
- Ott már rég benne laksz.- feleli és nyakamba csókol.
- Na indulj, mert lekésitek a repülőt.- mondom és próbálom elrejteni a könnyeim.
Harry elenged és megfogja a táskáit. Lemegyünk és látom, hogy minden barátnő itt van. Mindenkinél van egy táska. Kérdőn néznek rám, de én csak könnyes szemekkel megrázom a fejem.
- Jaj ne, ne sírj. Nicol.- Harry könyörög nekem én pedig már nem bírok érzelmeimmel.
Potyogni kezdenek a könnyeim. Elfordulok mindenkitől, hogy ne lássam őket, de ők mind egyszerre próbálnak vigasztalni. Harry maga felé fordít és mellkasához szorít. Beszívom illatát és még jobban elkezdek sírni. Harry csókjaival próbál vigasztalni.
- Karácsonykor találkozunk.- mondja é megsimítja az arcomat.
Bólintok és letörlöm könnyeim. A többiekhez fordulok és mindenkit sorban megölelek. Utálok búcsúzkodni. Niall maradt utoljára. Odalépek hozzá és belenézek fátyolos kék szemeibe. Megfogja a kezeimet és az eddigi kis mosoly is lefagyott az arcáról. Kezemre néz és a gyűrűt kezdi el piszkálni.
- Ti? Harry megkért?- mindenki egyszerre fordul felén és azonnal ujjongás tört ki.
Nem foglalkozok a mögöttem zajongó tömeggel Niall szemébe nézek és egy "Bocsánatot" tátogok. Niall csak megrázza a fejét és egy erőltetett mosolyt nyújt nekem. Megölelem.
- Szeretem és téged is, de őt jobban.- mondom és egy baráti puszit nyomok az arcára.
Niall kicsit távolabb tolt magától és felvette a kabátját meg a táskáit és kiviharzott. Zayn utána ment de előtte gratulált nekünk. Harryhez léptem és valami mosolyt erőltettem.
- Na menjünk, mert elkésünk.- szakította meg Liam a nagy csöndet ami körénk telepedett.
***
Kint a reptéren még váltottunk egy búcsúcsókot Harryvel aztán útjára engedtem. Zayn csak mereven nézett engem. Beszélnem kell vele. Odamentem hozzá és kicsit nyugisabb helyre mentünk.
- Niall nagyon kivan akadva. Beszélned kéne vele.- mondta és rámutat Niallre.
A sarokban kuporgott és a telefonját babrálta. Egy pillanatra felkapta a fejét és észrevette, hogy nézzük ezért hátat fordított nekünk.
- Oké.-mondom és odasietek hozzá, de ahogy Niall észrevette, hogy közeledek felé elment.
Nem adtam fel követtem. Egy teljesen üres folyosóra jutottunk.
-Niall!- kiabáltam utána.
- Mit akarsz?- kérdezi és felém fordul.
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondja és magához von.
Köszönöm, hogy elolvastátok írjátok meg véleményeiteket és hozom a részt. :D
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Zayn állt az ajtóban. Megrémülve álltam. Niall is Zayn felé fordult.
- Zayn kérlek egy szót se szólj.- mondta Niall én pedig már majdnem sírtam.
- Haver az egyik legjobb barátod csaját kaptad le az előbb! Ebből tudod mekkora balhé lesz? Nicol te meg, hogy vagy képes megcsalni Harryt?- megszólalni sem mertem annyira féltem.
Remegtem egész testemben és a bűntudat kezdett előtörni. Niall csak mellettem állt és engem nézett. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, de én azonnal kirántottam és elfutottam. Az ajtót kitépve a helyéről rohantam. Sírva futottam az egész városon át míg nem valahogy egy parkba jutottam ki. Leültem egy fa alá és sírtam. Miért kellett Niallnek ezt csinálnia? Miért sírok, hisz én nem érzek iránta semmit? Vagy még is? A francba is. Niall miért?!
Én szerencsémre esni kezdett az eső is.
- Ó hogy az a...- felkeltem a fa alól és sétálni kezdtem.
Fogalmam sincs, hogy merre vagyok és már sötétedni is kezdett. Szétáztam, fáztam és fáradt is vagyok és kezdek éhes is lenni, de hol vagyok? Teljesen ismeretlen utcákon járok. Sötét és ijesztő. Végre elállt az eső. Csak sétáltam és sétáltam.
- Nicol?- a hátam mögül jött a hang ezért megfordultam.
- Niall?- rácsodálkoztam, hogy került ide.
- Igen. Téged kerestelek. Kérlek bocsáss meg. Nem akartam....- nem engedtem befejezni a mondatát megcsókoltam.
Valami furcsát éreztem. Lepkéket éreztem a hasamba. Felmelegített ez a csók. Átkaroltam Niall nyakát és olyan közel húztam magamhoz ahogy csak tudtam. Szívem hevesen vert és nem akartam elengedni Niallt, de a levegő hiány miatt elváltak ajkaink és homlokainkat egymásnak döntöttük.
- Ez most?- kezdett bele Niall.
- Ne, ne mondj semmit. Ez csak annyi, hogy több vagy nekem mint barát, de el kell fogadnod, hogy én Harrybe vagyok szerelmes.- mondom.
Niall megértően bólintott és átkarolt. Átfogtam a derekát és mellkasának döntöttem a fejemet. Hallottam gyors szívverését.
***
Szétfagyva tértünk vissza a fiúk házába Harry izgatottan pattant elém mikor beléptem a házba. Meglepődve nézek rá és már mondani akartam, de ő gyorsabb volt.
- Nicol hol voltál? Kincsem miért mentél el? Te sírtál?- azonnal megölelt én pedig habozva öleltem vissza.
- Kicsit sétálni mentem, mert rossz hírt kaptam. Kirúgtak a suliból, mert túl sok volt a hiányzásom.- hazudtam.
Zayn állt Harry mögött és úgy nézett rám, mint aki nyomban megöl a nézésével. Annyira rosszul éreztem magam. Harry kicsit eltolt magától.
- Te tiszta vizes vagy. Gyere adok neked száraz ruhát.- mondta Harry.
- Ő... Nem kell. Én most megyek.- mondom és megfordulok.
- Nem nem mész sehova.- Harry visszahúz és hátulról megölel.
- Hagyd hagy menjen. Biztos fontos találkozója van.- vágta hozzám Zayn.
Harry hátra fordult és kérdőn nézett Zaynre. Lelkiismeret furdalással néztem Harry értetlen arcát. Niall kapkodva futott fel a szobájába. Mindenki utána nézett csak Zayn és én nem. Egymást néztük. Könyörgően pillantottam rá. Zayn csak megrázta a fejét és elment. Louis és Liam is visszavonult így kettesben maradtunk Harryvel. Megfogta a kezemet és a szívére tette.
- Többet ne csinálj ilyet. Majdnem szívrohamot kaptam mikor Zayn azt mondta, hogy se szó se beszéd elrohantál. Szeretlek és nekem mindent elmondhatsz.- leheli a számra és megcsókol.
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Zayn nem mondta el neki. Annyira szarul érzem magam. Szeretem Harryt, de nem tudom mit érzek Niall iránt. Talán többet, mint barátság, de kevesebbet, mint szerelmet. Harry észrevette, hogy nagyon rosszul érzem magam.
- Harry én is szeretlek. Gyere.- megfogtam a kezét és a szobája felé húztam.
Harryt szeretem. Nem Niallt. Senki nem választhat szét minket. Bevezettem Harryt a szobájába és magunkra zártam az ajtót. Megkerestem a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Harryhez fordulok. Megcsókolom és megfogom az arcát.
- Szeretlek ezt sose feledd. Érted, szeretlek. Te voltál az első igazi szerelmem. Te voltál az első igazi barátom. Te voltál sok mindenben az első.- mondom és újra megcsókolom.
- Én is szeretlek. Te is elég sok mindenben voltál az első. Így szeretném, ha hozzám jönnél. Én már nem szeretnék senki másba szerelmes lenni csak beléd. Veled szeretném leélni a hátralévő életemet.- Harry térdre ereszkedik és kutatni kezd a zsebébe.
Egy pici piros dobozt vett elő. felnézett rám és nyelt egy nagyot.
- Nicol Smith, én gyönyörű szerelmem. Egyetlen lány a szívemben. Hozzám jössz?
- Szeretlek. Most és mindörökké.- mondja és letesz.
- Én is.- feleltem és megcsókoltam
Harry felkap én pedig a dereka köré fonom a lábam. Istenem el sem hiszem, hogy Harryvel jegyben járunk. Elég furán is hangzik. De szeretem és ő is szeret engem. Harry óvatosan letesz az ágyra és elkezd levetkőztetni.
- Szeretlek.- mondta minden megszabadított ruhadarab után.
- A ruhát vagy engem.- viccelődtem.
- Téged.- mosolygott és megcsókolt.
- HARRY!!!- hallottam az ajtó mögül Louis és már nem csak hallottuk hanem láttuk is- Harry remélem összepakoltál, mert mennünk kell. Most hívott Paul, hogy ma kell elindulnunk. Vagyis most.- mondta sietősen.
- Hogy az a... LOUIS TŰNÉS KI A SZOBÁMBÓL!!!- Harry idegesen tűnik el és majdnem nekimegy Louisnak.
Utána kell ugranom, hogy semmi kárt ne tegyen a barátjában. lefogom és közéjük állok.
- Harry normális vagy?- kérdezem és leültetem az ágyra.
- Engedj el.- mondja halkan, de fenyegetően Harry- Nem akarlak bántani úgyhogy engedj el.
- Nem, mert akkor valaki mást fogsz azt pedig nem szeretném. Csak akkor állok odébb, ha lenyugszol. Louis tíz perc és Harry lent lesz.- mondom és az ingem felé nyúlok.
- Oké. Bocs a zavarásért.- lehajtott fejjel megy ki a szobából és én Harry felé fordulok.
- Harry eszednél vagy? Majdnem megütötted a legjobb barátodat.- mondom és Harry rezzenéstelen arcára nézek.
- Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.- mondja és közelebb húz magához- Te híztál? Van egy kis pocid.- mondja nevetve én pedig szégyenlősen eltakarom az ingemmel- Ne, ne nagyon cuki.
Elmosolyodok és beletúrok göndör hajába. Fölé hajolok és megpuszilom a feje búbját. Beszívom az illatát és elmerülök enne. Elmegy, de el kell engednem. Tudom, hogy visszajön és, hogy szeret. Ezt sokféle képen bizonyította már nekem most például a gyűrűvel. Visszatérek gondolataimból és eltávolodok Harrytől.
- Na keressük meg a táskáidat.- mondom ő pedig már fel is állt az ágyról.
Amíg ő a szekrényébe kutatott én addig felöltöztem és elővettem neki pár ruhát. Sorban teltek a bőröndök. Egyre jobban elszomorodtam. Ezt Harry is észrevettem.
- Ne kérlek ne sírj. Vissza jövök. Beszélünk minden nap csak ne sírj. Hallod.- az ő hangja is megremegett.
Próbáltam magam tartani, de tudtam ha elmennek akkor én egy egész éjszakét átbőgök. Harry magához húzott és jó szorosan megölelt. Éreztem minden szívdobbanását.
- Ez a szív csak érted dobog.- lehelte ajkaimra és megcsókolt.
- Srácok.- Niall hangját hallottam meg.
Nem törődtünk vele folytattuk amit elkezdtünk. Éreztem Niall elkeseredettségét, de muszáj elfogadnia, hogy én Harryt szeretem.
- Na mindent bepakoltál?- kérdezem és körbenézek.
- Nem. Téged hova tehetlek be?- kérdezi és újra karjaiba von.
- A szívedbe.- mondom és megérintem a mellkasát.
- Ott már rég benne laksz.- feleli és nyakamba csókol.
- Na indulj, mert lekésitek a repülőt.- mondom és próbálom elrejteni a könnyeim.
Harry elenged és megfogja a táskáit. Lemegyünk és látom, hogy minden barátnő itt van. Mindenkinél van egy táska. Kérdőn néznek rám, de én csak könnyes szemekkel megrázom a fejem.
- Jaj ne, ne sírj. Nicol.- Harry könyörög nekem én pedig már nem bírok érzelmeimmel.
Potyogni kezdenek a könnyeim. Elfordulok mindenkitől, hogy ne lássam őket, de ők mind egyszerre próbálnak vigasztalni. Harry maga felé fordít és mellkasához szorít. Beszívom illatát és még jobban elkezdek sírni. Harry csókjaival próbál vigasztalni.
- Karácsonykor találkozunk.- mondja é megsimítja az arcomat.
Bólintok és letörlöm könnyeim. A többiekhez fordulok és mindenkit sorban megölelek. Utálok búcsúzkodni. Niall maradt utoljára. Odalépek hozzá és belenézek fátyolos kék szemeibe. Megfogja a kezeimet és az eddigi kis mosoly is lefagyott az arcáról. Kezemre néz és a gyűrűt kezdi el piszkálni.
- Ti? Harry megkért?- mindenki egyszerre fordul felén és azonnal ujjongás tört ki.
Nem foglalkozok a mögöttem zajongó tömeggel Niall szemébe nézek és egy "Bocsánatot" tátogok. Niall csak megrázza a fejét és egy erőltetett mosolyt nyújt nekem. Megölelem.
- Szeretem és téged is, de őt jobban.- mondom és egy baráti puszit nyomok az arcára.
Niall kicsit távolabb tolt magától és felvette a kabátját meg a táskáit és kiviharzott. Zayn utána ment de előtte gratulált nekünk. Harryhez léptem és valami mosolyt erőltettem.
- Na menjünk, mert elkésünk.- szakította meg Liam a nagy csöndet ami körénk telepedett.
***
Kint a reptéren még váltottunk egy búcsúcsókot Harryvel aztán útjára engedtem. Zayn csak mereven nézett engem. Beszélnem kell vele. Odamentem hozzá és kicsit nyugisabb helyre mentünk.
- Niall nagyon kivan akadva. Beszélned kéne vele.- mondta és rámutat Niallre.
A sarokban kuporgott és a telefonját babrálta. Egy pillanatra felkapta a fejét és észrevette, hogy nézzük ezért hátat fordított nekünk.
- Oké.-mondom és odasietek hozzá, de ahogy Niall észrevette, hogy közeledek felé elment.
Nem adtam fel követtem. Egy teljesen üres folyosóra jutottunk.
-Niall!- kiabáltam utána.
- Mit akarsz?- kérdezi és felém fordul.
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondja és magához von.
Köszönöm, hogy elolvastátok írjátok meg véleményeiteket és hozom a részt. :D
2013. augusztus 16., péntek
37.rész
Sziasztok köszönöm a komikat és bocsi, hogy ilyen ritkán hozok részt, de próbálom kihasználni a nyarat. Jó olvasást.:D
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
- Nicol meghoztam az ebédedet.- apa toppant be a szobámba és megint nem mondtam el Harrynek.
Felálltam Harry öléből és megtöröltem az arcomat. Apához léptem elvettem tőle a tálcát és utána ő elment. A tálcát letettem az ágyra és ott ettem. Harry végig engem nézett és mosolygott. Édesen mosolygott mikor fel pillantottam a tányéromról az arcára. Elfogott az a keserű érzés, hogy lehet, hogy a gyerek után nem fog úgy szeretni. Harry észrevette, hogy valami baj van ezért elém hajolt és megcsókolt.
- Nem lesz semmi gond.- mondta és elvette előlem a tálcát.
Letette és utána lefeküdt az ágyamra. Vállára hajtottam a fejem egyik lábamat átvetettem az ő lábán, a kezemet pedig mellkasán pihentettem. Harry beszélni kezdet az amerikai útjukról. Mondta mikor és hova fognak menni és megint felhozta azt a témát, hogy menjek velük.
- Nem. Harry nem megyek sehova és fejezd be ezt a témát. Kérlek.- mondtam és csend telepedett le a szobára.
Aztán talán két perc se telt el megszólalt Harry.
- Miért nem akarsz velem jönni? Van köze a reggeli hasfájásodnak?- megállt a lélegzete egy pillanatra.
Most mondjam, hogy van és akkor talán leszáll erről a témáról.
- Annak nincs hozzá oka.- mondtam neki.
Talán így jobb lesz. Harry felsóhajtott és felült. Követtem és megsimogattam a hátát. Harry felém fordította a fejét.
- Akkor miért nem jössz velem?- kérdezte.
- Majd megtudod- mondtam sejtelmesen és elvigyorodtam.
Harry kicsit elmosolyodott és megfogta a tarkóm. Közelebb húzódott és megcsókolt.
- Nicol forró vagy.- szakította félbe a csókot Harry.
- Biztos megint lázas vagyok.- mondtam és felkeltem az ágyból.
Be akartam venni egy lázcsillapítót, de Harry utánam nyúlt és vissza húzott.
- Maradj takarózz be és hozok mindent.- mondta és segített betakarózni.
Kicsit úgy éreztem magam, mint kiskoromban. Harry nem engedett kikelni az ágyból ezért ott vártam őt. Nézegettem a plafont és gondolkoztam. Eszembe jutott pár név. Madison, Kendall, Caroline, Anastasia... egyre több és több lánynév jutott eszembe. Észre se vettem, hogy Harry visszajött és az ágyam végén ül és engem néz.
- Találtál?- kérdeztem ő pedig egy vizespohárt és két gyógyszert tartott a kezében.
- Egy a torkodra a másik meg a lázadra.- mondta és odaadta.
Bevettem mind a kettőt és egy kis vízzel lenyeltem. A poharat a szekrényemre tettem és jól bevackoltam magam a takaró alá. Harryt néztem aki mosolyogva megsimogatta az arcomat.
- Nem félsz, hogy beteg leszel?- kérdeztem.
- Nem nagyon érdekel, ha veled lehetek. Pihenj.- utasított és felállt mellőlem.
Keze után kaptam Nem akartam, hogy elmenjen. Harry vissza fordult.
- Nicol pihenned kell.- kérően néztem fel a szemébe- Na jó. Menj odébb.
Mosolyogva adtam neki helyet. Befeküdt mellém. Elfordultam az oldalamra és ő is az oldalára feküdt. Mellkasának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem. Harry magához ölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Mélyen magamba szívtam az illatát és mosolyogva aludtam el.
***
Szorításra ébredtem. Valami szorosan lefogott és nem tudtam megmozdulni. Egy hatalmas kéz karolta át a derekamat. Végignéztem rajta és megnyugtató tetoválást találtam rajta. Harry olyan közel húzott magához ahogy csak tudott. Halk szuszogását hallottam a fülem mellett. Édes volt. Nem akartam felébreszteni, de nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Megpróbáltam felemelni a kezét, de túl nehéznek bizonyult. Gondolkoztam egy picit és arra jutottam, hogy talán kitudok bújni. Addig mocorogtam míg Harry fel nem ébredt és morogva megdörzsölte a szemét.
- Hány óra?- kérdezte álmosan.
- Fél nyolc.- néztem az órámra és kipattantam az ágyból és rohantam a fürdő felé.
Mikor végeztem és kinyitottam az ajtót Harry állt előttem. Meghőköltem és felpillantottam rá.
- Mi az?- kérdeztem.
- Azt hittem valami baj van.- mondta.
- Nincs semmi baj, csak wc-re kellett mennem. De most már oké minden.- mosolyogtam rá és vissza akartam menni az ágyamba, de Harry nem engedett.
- Valamit nem mondasz el.- mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egy nagyot és lehajtottam a fejem. Elmondja, ne mondja. Na jó elmondom.
- Harry igazad van már előbb is elakartam mondani én- mondtam és közben felnéztem csillogó zöld szemeibe.
Harry várt, de megint megzavartak. A nagyim nyitott be.
- Nicol kicsim mi mennénk a nagyapáddal haza.- Harry kicsit bosszankodva fordult meg én pedig a válla fölött néztem ki- Ó szervusztok nem tudtam. Elnézést.
A nagyim már fordult is ki, de Harry megállította.
- Ne tessék elmenni. Én pont most akartam menni. Nicol kilencre legyél kész. Valami lazát vegyél fel.- mondta és megcsókolta a homlokomat.
Mosolyogva néztem utána. A nagyim zavart meg csodálatomban.
- Aranyos fiú. Kincsem remélem semmi gond nem lesz. Legyél jó. Sajnálom, hogy nem tölthettünk több időt egymással, de majd legközelebb.- mondta és megöleltük egymást.
Annyira szeretem. Lekísértem őt és közben csevegtünk egy kicsit Harryről. A nagyim adott pár tanácsot, hogy milyen legyek Harryvel, ha kicsit ideges vagy, ha összevesznénk valamin. Sok mindent megtudtam. Még azt is, hogy reggel mikor kórházban voltam Harry annyira megijedt, hogy magánkívületi állapotba került és nem reagált semmire. Megdöbbenve hallgattam a nagyim, de mivel menniük kellett befejeztük a témát. Harryt még nem láttam ilyennek.
***
A nagyiék elmentek, apa a lányokkal elment próbálni én pedig az ágyban pihentem. Mit akar Harry csinálni olyan későn? Nincs sok erőm és fáj a torkom is meg amúgy is pihennem kell a kicsi miatt. Lazán kell felöltöznöm akkor talán elég lesz egy farmer meg egy póló és persze pulcsi és kabát. El is kezdtem a készülődést. Megfürödtem és felöltöztem. Harry pontos volt. Kilenc órakor már az ajtó előtt állt. Kinyitottam és Harry melegítőben volt. Meglepődtem, lehet kicsit túl öltöztem.
- Én mondtam, hogy lazán öltözz.- mondta nevetve.
- Oké akkor visszarohanok és felveszek egy mackót.- mondtam és felrohantam.
***
A kocsiban bekötött szemmel kellett végigülnöm körülbelül fél órás utat. Nagyon unatkoztam, mert Harry nem válaszolt semmilyen kérdésemre csak vezetett. Aztán hirtelen megállt. Harry felől hallottam, hogy kinyillik az ajtó aztán becsukódik. Talán öt percet ülhettem egyedül a kocsiban mikor az én ajtóm is kinyílt. Valaki kikötötte a biztonsági övemet és kisegített. Még mindig nem vehettem le a kendőt a szememről ezért teljesen vakon megbíztam a vezetőmben. Valami furcsa hangot hallottam olyan, mint egy valami sárkány okádna tüzet. Megijedtem ezért meghőköltem és elestem.
- Nicol jól vagy?- ugrott mellém Harry.
- Igen. Levehetem ezt az izét?- céloztam a szememet eltakaró anyagra.
- Várj még egy picit.- kérte és felsegített.
Még megtettünk körülbelül tíz métert mire újra visszakaptam a szemem világát. Egy hatalmas kosárban álltam Harryvel meg egy férfival. Csodálkozva néztem minden felé. Egy hőlégballon kosárjában álltunk. Harry közelebb lépett hozzánk és megfogta a kezemet. Rámosolyogtam és hozzá bújtam.
- Akkor induljunk.- mondta és a mellettünk álló férfi a fejünk fölé nyúlt.
Most sokkal hangosabb és ijesztőbb hangja volt ahogy a palackokból a gáz meggyullad és tűz lett belőle. Pár perc múlva lebegni kezdtünk. Harrybe kapaszkodtam aki szorosan tartott. Egy percre sem engedtem el. Az igazat megválva utálom a hőlégballonokat és kezdtem félni. Remegni kezdtek a lábaim és nem mertem semerre sem nézni. Harry szétnyitott kabátjába bújtam és ott féltem.
- Nicol nézd milyen szép.- mondta Harry rekedtes hangján.
- Elhiszem, de inkább szálljunk le, mert kezdek rosszul lenni.- mondtam a mellkasába.
- Ó tériszonyos vagy? De a London Eye-on nem volt semmi gond meg a repülőn sem.- mondta Harry és egy kicsit eltávolodott.
- Nem csak nem szeretem a hőlégballonokat. Mi pedig itt vagyunk egy kosárban amiből nagyon könnyű kiesni.- mondtam.
- Kincsem nem lesz semmi gond. Hogy esnénk már ki?- kérdezte és elnevette magát.
- Könnyen. Velem már megtörtént.- mondtam mire Harry eltolt magától.
- Komolyan? Ezt nem is mondtad.
- Négy voltam az óvoda rendezett a gyerekeknek bulit és rendeltek egy ilyet is. Annyi gyerek volt benne, hogy én addig fészkelődtem míg fel nem tudtam ülni a kosár szélére. Egy fiú viszont addig löködött míg ki nem estem a kosárból és négy métert estem. Eltörött a kezem és agyrázkódásom lett.- meséltem.
Harry érdeklődve hallgatta a történetemet és megértően bólogatott. Elgondolkozva nézegettem a kezemet amit Harry észre is vett és megfogta. Arcához emelte és tenyerembe illesztette az arcát. Elmosolyodtam és megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. Pár perc múlva már a tájat csodáltam. Tényleg szép volt. Minden ki volt világítva. Harry a hátam mögött állt és átkarolt, hogy ne fázzak. Romantikus volt. Sajnos elkezdett fújni a szél ezért le kellett szállnunk.
***
- Nézd milyen szép. Talán az ragyog a legfényesebben.- mutattam fel az égre.
A kocsi motorháztetőjéről bámultuk a csillagokat. Észrevettem, hogy Harry nem is figyelt arra amit mondtam neki, inkább engem nézett.
- Ne nézz. Nézd inkább a csillagokat azok sokkal szebbek.- mondtam neki.
- Én találtam azoknál sokkal gyönyörűbb látványt. Szemeid ezerszer szebben ragyognak, mint azok a csillagok.- mondta mire én szégyenlősen elmosolyodtam.
- Bolond.- nevettem és felé fordítottam a fejem.
- A te bolondod.- mondta és szenvedélyesen megcsókolt.
Visszacsókoltam mire ő felbátorodva egyre közelebb és közelebb húzott magához mígnem a csípőjén nem ültem. - Szeretlek.- mondtam és lehajtottam a fejemet a mellkasára.
- Én is szeretlek.- dörmögte és simogatni kezdte a hajam.
Csodálatos volt. Nyugodt békés és csendes. Csak ketten voltunk.
- Mit szólnál, ha holnap együtt töltenénk a napot. Gyorsan bevásárlunk az útra meg elpakolok aztán elmehetnénk moziba vagy sétálni.- vetette fel az ötletet Harry.
- Oké.- mondtam alig hallhatóan, mert elaludtam.
***
Az ágyamban ébredtem fel. A torkom már nem fájt és nem is éreztem magam lázasnak. Hopeval játszottam egy jó ideig az ágyban aztán az órámra pillantottam. Fél kilenc. Harry már biztos vár. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem a szobámba kezdtem el öltözködni. Vagyis majdnem.
- Csináld csak.- mosolygott Harry az ágyamon.
Felhúzott szemöldökkel néztem. Aztán megvontam a vállamat és hátat fordítottam neki és elkezdtem lassan öltözködni. Az alsóneműmig jutottam aztán megszólalt.
- Nem én már vettem elő neked ruhát.- mondta és éreztem a hátamnál a mellkasát.
Becsuktam a szememet és remegve fújtam ki a levegőt. Érinteni akartam ezért megfordultam szépen lassan. Harry csillogó zöld szemeivel kémlelt. Minden milliméteremet megnézett aztán a szemembe nézett. Megfogta az arcomat és közelebb lépett. Egy lágy csókot lehelt a számra aztán megfogta a combjaimat és felemelt. Elcipelt az ágyig és ott letett a szélére. Még egy apró puszit adott aztán letérdelt elém. Megfogta a jobb lábam és végigpuszilgatta. Egy zoknit vett el maga mellől és húzta a lábamra.
- Harry egyedül is tudok öltözni.- nevettem.
- Tudom, de nem jobb így?- kérdezte és a másik lábammal is megcsinálta.
Beleharaptam a számba. Annyira jó volt érezni Harry száját a lábamon. Hátrabiccentettem a fejem és hagytam magam. Harry felfelé is megcsinálta ugyan ezt. Kezeit az oldalamon húzta fel aztán a hátam mögé nyúlt. Egy inget tartott a kezében. Belesegítette a kezeimet az ujjaiba és lentről felfelé minden gombolás előtt egy csókot lehelt a bőrömre.
- És most a nadrág.- mondta és felállt- Gyere.
Felkeltem az ágyról és vártam. Az ágyam szélére kikészített fekete farmert fogta meg. Újra letérdelt elém és megsimította a jobb lábam.
- Fogd meg a vállam.- kérdőn néztem rá- Hogy el ne ess.
Tettem amit mondott és megfogtam mindkét vállát és rátámaszkodtam amíg fel nem húzta a nadrágomat. Harry mellkasán pihentek a kezeim. Éreztem heves szívverését. Én váltottam ki ilyet belőle? Gondolkoztam. Aztan Harry betürte az ingemet és begombolta a nadrágom. Köszönet képpen adtam neki egy hosszú csókat.
- Legközelebb leveszem ezeket.- mondta és megmarkolta a hátsómat.
- Oké, de csak a nap végén.- kuncogtam és elléptem tőle.
Elővettem egy kabátot meg a csizmáimat és mehettünk is. Apa már nem volt itthon ezért hagytam neki egy üzenetet, hogy csak holnap jövök haza. Harry kint várt a kocsiban. Bepattantam és elindultunk.
***
Egy hatalmas áruházban voltunk. A kocsit toltam Harry pedig folyamatosan pakolta bele a kajákat. Elgondolkoztam rajta, hogy ezek most a világ végére vagy a kaják kipusztulására készülnek e? Arra jutottam, hogy mind a kettő. Mosolyogva tologattam a kocsit Harry után. Sajnos sok érdeklődő volt a boltban. Hirtelen mindenki körénk gyűlt. Egyszer csak elvesztettem Harryt és egyedül maradtam a nagy tömegben. Annyira sokan lettek, hogy zsongott a fejem. Lököttek és folyamatosan fényképeztek. A vakutól és a levegőtlenségtől kezdtem szédülni. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Összefolyt minden és másodpercek alatt már minden sötét.
- Nicol.- hallottam meg a nevemet.
***
Nem tudom meddig nem lehettem magamnál, de az áruház csempézett padlóján ébredtem. Körülnéztem és sok érdeklődő tekintet láttam, de a biztonságiak visszatartották őket. Harry ölében feküdtem és ahogy láttam nagyon megijedhetett.
- Harry.- mondtam és az arcához emeltem a kezemet.
- Nicol jól vagy?- kérdezte és belehajolt az arcomba.
- Igen. A tömeg meg a szűk helyek ezek nem nekem valók.- mondtam és megcsókoltam.
- Biztos jól vagy? Ne vigyelek be a kórházba?- kérdezte.
- Nem, nem kell. Jól vagyok.- pattantam fel.
Sajnos nem volt annyira jó, hogy ilyen gyorsan álltam fel, mert újra összefolyt minden és szédültem. Szerencsémre Harry megfogott mielőtt eleshettem volna.
- Nem vagy jól.- mondta és felkapott, de ellenkeztem.
- Harry tegyél le. Eszek és iszok valamit aztán minden jobb lesz.- mondtam és Harry letett.
- Rendben. Akkor menjünk.- megfogta a kezemet és a bolt kijárata felé vezetett.
- Várj. Mi lesz a kosárral. Fizessük ki. Annyit még kibírok. Harry látta, hogy semmi értelme a veszekedésnek ezért a pénztárhoz mentünk.
Kifizettünk mindent és a kocsihoz mentünk. Bepakoltunk és egy közeli étterembe mentünk enni.
***
- Harry.- nevettem rajta.
A sült krumplival játszott. Bolond. Én már vagy öt perce végeztem és Harryre vártam.
- Te már meg is etted?- kérdezte csodálkozva.
- Igen úgy öt perce csak rajtad röhögök.- mondtam.
- Na akkor belehúzok.- mondta és gyorsan megette a kajáját.
Fizettünk és az étterem előtt tanakodtunk, hogy hova menjünk. Arra jutottunk, hogy Harryékhez megyünk és nézünk egy filmet.
- És mit nézünk?- kérdeztem miközben Harry kitolatott.
- Vígjáték?- kérdezte.
Rámosolyogtam. Az utat végigbolondoztuk és így gyorsan telt az idő. Megérkeztünk és bementünk a házba a fiúk mind a nappaliban voltak. Köszöntünk nekik és felmentünk Harry szobájába.
- Gyere válaszd ki mit szeretnél nézni.- mondta és a szekrényéhez húz.
Tele volt dvd-vel. Kiválasztottam egy Adam Sandleres filmet és odaadtam Harrynek.
- Hozok pattogatott kukoricát.- mondtam és kiléptem a szobából.
Magam után becsuktam az ajtót és elindultam a lépcső felé. Dudorászva mentem le a konyhába. Láttam, hogy a fiúk megint bulit tartatottak, mert mindenhol piás üveg volt. Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Sok komit várok:D
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
- Nicol meghoztam az ebédedet.- apa toppant be a szobámba és megint nem mondtam el Harrynek.
Felálltam Harry öléből és megtöröltem az arcomat. Apához léptem elvettem tőle a tálcát és utána ő elment. A tálcát letettem az ágyra és ott ettem. Harry végig engem nézett és mosolygott. Édesen mosolygott mikor fel pillantottam a tányéromról az arcára. Elfogott az a keserű érzés, hogy lehet, hogy a gyerek után nem fog úgy szeretni. Harry észrevette, hogy valami baj van ezért elém hajolt és megcsókolt.
- Nem lesz semmi gond.- mondta és elvette előlem a tálcát.
Letette és utána lefeküdt az ágyamra. Vállára hajtottam a fejem egyik lábamat átvetettem az ő lábán, a kezemet pedig mellkasán pihentettem. Harry beszélni kezdet az amerikai útjukról. Mondta mikor és hova fognak menni és megint felhozta azt a témát, hogy menjek velük.
- Nem. Harry nem megyek sehova és fejezd be ezt a témát. Kérlek.- mondtam és csend telepedett le a szobára.
Aztán talán két perc se telt el megszólalt Harry.
- Miért nem akarsz velem jönni? Van köze a reggeli hasfájásodnak?- megállt a lélegzete egy pillanatra.
Most mondjam, hogy van és akkor talán leszáll erről a témáról.
- Annak nincs hozzá oka.- mondtam neki.
Talán így jobb lesz. Harry felsóhajtott és felült. Követtem és megsimogattam a hátát. Harry felém fordította a fejét.
- Akkor miért nem jössz velem?- kérdezte.
- Majd megtudod- mondtam sejtelmesen és elvigyorodtam.
Harry kicsit elmosolyodott és megfogta a tarkóm. Közelebb húzódott és megcsókolt.
- Nicol forró vagy.- szakította félbe a csókot Harry.
- Biztos megint lázas vagyok.- mondtam és felkeltem az ágyból.
Be akartam venni egy lázcsillapítót, de Harry utánam nyúlt és vissza húzott.
- Maradj takarózz be és hozok mindent.- mondta és segített betakarózni.
Kicsit úgy éreztem magam, mint kiskoromban. Harry nem engedett kikelni az ágyból ezért ott vártam őt. Nézegettem a plafont és gondolkoztam. Eszembe jutott pár név. Madison, Kendall, Caroline, Anastasia... egyre több és több lánynév jutott eszembe. Észre se vettem, hogy Harry visszajött és az ágyam végén ül és engem néz.
- Találtál?- kérdeztem ő pedig egy vizespohárt és két gyógyszert tartott a kezében.
- Egy a torkodra a másik meg a lázadra.- mondta és odaadta.
Bevettem mind a kettőt és egy kis vízzel lenyeltem. A poharat a szekrényemre tettem és jól bevackoltam magam a takaró alá. Harryt néztem aki mosolyogva megsimogatta az arcomat.
- Nem félsz, hogy beteg leszel?- kérdeztem.
- Nem nagyon érdekel, ha veled lehetek. Pihenj.- utasított és felállt mellőlem.
Keze után kaptam Nem akartam, hogy elmenjen. Harry vissza fordult.
- Nicol pihenned kell.- kérően néztem fel a szemébe- Na jó. Menj odébb.
Mosolyogva adtam neki helyet. Befeküdt mellém. Elfordultam az oldalamra és ő is az oldalára feküdt. Mellkasának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem. Harry magához ölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Mélyen magamba szívtam az illatát és mosolyogva aludtam el.
***
Szorításra ébredtem. Valami szorosan lefogott és nem tudtam megmozdulni. Egy hatalmas kéz karolta át a derekamat. Végignéztem rajta és megnyugtató tetoválást találtam rajta. Harry olyan közel húzott magához ahogy csak tudott. Halk szuszogását hallottam a fülem mellett. Édes volt. Nem akartam felébreszteni, de nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Megpróbáltam felemelni a kezét, de túl nehéznek bizonyult. Gondolkoztam egy picit és arra jutottam, hogy talán kitudok bújni. Addig mocorogtam míg Harry fel nem ébredt és morogva megdörzsölte a szemét.
- Hány óra?- kérdezte álmosan.
- Fél nyolc.- néztem az órámra és kipattantam az ágyból és rohantam a fürdő felé.
Mikor végeztem és kinyitottam az ajtót Harry állt előttem. Meghőköltem és felpillantottam rá.
- Mi az?- kérdeztem.
- Azt hittem valami baj van.- mondta.
- Nincs semmi baj, csak wc-re kellett mennem. De most már oké minden.- mosolyogtam rá és vissza akartam menni az ágyamba, de Harry nem engedett.
- Valamit nem mondasz el.- mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egy nagyot és lehajtottam a fejem. Elmondja, ne mondja. Na jó elmondom.
- Harry igazad van már előbb is elakartam mondani én- mondtam és közben felnéztem csillogó zöld szemeibe.
Harry várt, de megint megzavartak. A nagyim nyitott be.
- Nicol kicsim mi mennénk a nagyapáddal haza.- Harry kicsit bosszankodva fordult meg én pedig a válla fölött néztem ki- Ó szervusztok nem tudtam. Elnézést.
A nagyim már fordult is ki, de Harry megállította.
- Ne tessék elmenni. Én pont most akartam menni. Nicol kilencre legyél kész. Valami lazát vegyél fel.- mondta és megcsókolta a homlokomat.
Mosolyogva néztem utána. A nagyim zavart meg csodálatomban.
- Aranyos fiú. Kincsem remélem semmi gond nem lesz. Legyél jó. Sajnálom, hogy nem tölthettünk több időt egymással, de majd legközelebb.- mondta és megöleltük egymást.
Annyira szeretem. Lekísértem őt és közben csevegtünk egy kicsit Harryről. A nagyim adott pár tanácsot, hogy milyen legyek Harryvel, ha kicsit ideges vagy, ha összevesznénk valamin. Sok mindent megtudtam. Még azt is, hogy reggel mikor kórházban voltam Harry annyira megijedt, hogy magánkívületi állapotba került és nem reagált semmire. Megdöbbenve hallgattam a nagyim, de mivel menniük kellett befejeztük a témát. Harryt még nem láttam ilyennek.
***
A nagyiék elmentek, apa a lányokkal elment próbálni én pedig az ágyban pihentem. Mit akar Harry csinálni olyan későn? Nincs sok erőm és fáj a torkom is meg amúgy is pihennem kell a kicsi miatt. Lazán kell felöltöznöm akkor talán elég lesz egy farmer meg egy póló és persze pulcsi és kabát. El is kezdtem a készülődést. Megfürödtem és felöltöztem. Harry pontos volt. Kilenc órakor már az ajtó előtt állt. Kinyitottam és Harry melegítőben volt. Meglepődtem, lehet kicsit túl öltöztem.
- Én mondtam, hogy lazán öltözz.- mondta nevetve.
- Oké akkor visszarohanok és felveszek egy mackót.- mondtam és felrohantam.
***
A kocsiban bekötött szemmel kellett végigülnöm körülbelül fél órás utat. Nagyon unatkoztam, mert Harry nem válaszolt semmilyen kérdésemre csak vezetett. Aztán hirtelen megállt. Harry felől hallottam, hogy kinyillik az ajtó aztán becsukódik. Talán öt percet ülhettem egyedül a kocsiban mikor az én ajtóm is kinyílt. Valaki kikötötte a biztonsági övemet és kisegített. Még mindig nem vehettem le a kendőt a szememről ezért teljesen vakon megbíztam a vezetőmben. Valami furcsa hangot hallottam olyan, mint egy valami sárkány okádna tüzet. Megijedtem ezért meghőköltem és elestem.
- Nicol jól vagy?- ugrott mellém Harry.
- Igen. Levehetem ezt az izét?- céloztam a szememet eltakaró anyagra.
- Várj még egy picit.- kérte és felsegített.
Még megtettünk körülbelül tíz métert mire újra visszakaptam a szemem világát. Egy hatalmas kosárban álltam Harryvel meg egy férfival. Csodálkozva néztem minden felé. Egy hőlégballon kosárjában álltunk. Harry közelebb lépett hozzánk és megfogta a kezemet. Rámosolyogtam és hozzá bújtam.
- Akkor induljunk.- mondta és a mellettünk álló férfi a fejünk fölé nyúlt.
Most sokkal hangosabb és ijesztőbb hangja volt ahogy a palackokból a gáz meggyullad és tűz lett belőle. Pár perc múlva lebegni kezdtünk. Harrybe kapaszkodtam aki szorosan tartott. Egy percre sem engedtem el. Az igazat megválva utálom a hőlégballonokat és kezdtem félni. Remegni kezdtek a lábaim és nem mertem semerre sem nézni. Harry szétnyitott kabátjába bújtam és ott féltem.
- Nicol nézd milyen szép.- mondta Harry rekedtes hangján.
- Elhiszem, de inkább szálljunk le, mert kezdek rosszul lenni.- mondtam a mellkasába.
- Ó tériszonyos vagy? De a London Eye-on nem volt semmi gond meg a repülőn sem.- mondta Harry és egy kicsit eltávolodott.
- Nem csak nem szeretem a hőlégballonokat. Mi pedig itt vagyunk egy kosárban amiből nagyon könnyű kiesni.- mondtam.
- Kincsem nem lesz semmi gond. Hogy esnénk már ki?- kérdezte és elnevette magát.
- Könnyen. Velem már megtörtént.- mondtam mire Harry eltolt magától.
- Komolyan? Ezt nem is mondtad.
- Négy voltam az óvoda rendezett a gyerekeknek bulit és rendeltek egy ilyet is. Annyi gyerek volt benne, hogy én addig fészkelődtem míg fel nem tudtam ülni a kosár szélére. Egy fiú viszont addig löködött míg ki nem estem a kosárból és négy métert estem. Eltörött a kezem és agyrázkódásom lett.- meséltem.
Harry érdeklődve hallgatta a történetemet és megértően bólogatott. Elgondolkozva nézegettem a kezemet amit Harry észre is vett és megfogta. Arcához emelte és tenyerembe illesztette az arcát. Elmosolyodtam és megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. Pár perc múlva már a tájat csodáltam. Tényleg szép volt. Minden ki volt világítva. Harry a hátam mögött állt és átkarolt, hogy ne fázzak. Romantikus volt. Sajnos elkezdett fújni a szél ezért le kellett szállnunk.
***
- Nézd milyen szép. Talán az ragyog a legfényesebben.- mutattam fel az égre.
A kocsi motorháztetőjéről bámultuk a csillagokat. Észrevettem, hogy Harry nem is figyelt arra amit mondtam neki, inkább engem nézett.
- Ne nézz. Nézd inkább a csillagokat azok sokkal szebbek.- mondtam neki.
- Én találtam azoknál sokkal gyönyörűbb látványt. Szemeid ezerszer szebben ragyognak, mint azok a csillagok.- mondta mire én szégyenlősen elmosolyodtam.
- Bolond.- nevettem és felé fordítottam a fejem.
- A te bolondod.- mondta és szenvedélyesen megcsókolt.
Visszacsókoltam mire ő felbátorodva egyre közelebb és közelebb húzott magához mígnem a csípőjén nem ültem. - Szeretlek.- mondtam és lehajtottam a fejemet a mellkasára.
- Én is szeretlek.- dörmögte és simogatni kezdte a hajam.
Csodálatos volt. Nyugodt békés és csendes. Csak ketten voltunk.
- Mit szólnál, ha holnap együtt töltenénk a napot. Gyorsan bevásárlunk az útra meg elpakolok aztán elmehetnénk moziba vagy sétálni.- vetette fel az ötletet Harry.
- Oké.- mondtam alig hallhatóan, mert elaludtam.
***
Az ágyamban ébredtem fel. A torkom már nem fájt és nem is éreztem magam lázasnak. Hopeval játszottam egy jó ideig az ágyban aztán az órámra pillantottam. Fél kilenc. Harry már biztos vár. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem a szobámba kezdtem el öltözködni. Vagyis majdnem.
- Csináld csak.- mosolygott Harry az ágyamon.
Felhúzott szemöldökkel néztem. Aztán megvontam a vállamat és hátat fordítottam neki és elkezdtem lassan öltözködni. Az alsóneműmig jutottam aztán megszólalt.
- Nem én már vettem elő neked ruhát.- mondta és éreztem a hátamnál a mellkasát.
Becsuktam a szememet és remegve fújtam ki a levegőt. Érinteni akartam ezért megfordultam szépen lassan. Harry csillogó zöld szemeivel kémlelt. Minden milliméteremet megnézett aztán a szemembe nézett. Megfogta az arcomat és közelebb lépett. Egy lágy csókot lehelt a számra aztán megfogta a combjaimat és felemelt. Elcipelt az ágyig és ott letett a szélére. Még egy apró puszit adott aztán letérdelt elém. Megfogta a jobb lábam és végigpuszilgatta. Egy zoknit vett el maga mellől és húzta a lábamra.
- Harry egyedül is tudok öltözni.- nevettem.
- Tudom, de nem jobb így?- kérdezte és a másik lábammal is megcsinálta.
Beleharaptam a számba. Annyira jó volt érezni Harry száját a lábamon. Hátrabiccentettem a fejem és hagytam magam. Harry felfelé is megcsinálta ugyan ezt. Kezeit az oldalamon húzta fel aztán a hátam mögé nyúlt. Egy inget tartott a kezében. Belesegítette a kezeimet az ujjaiba és lentről felfelé minden gombolás előtt egy csókot lehelt a bőrömre.
- És most a nadrág.- mondta és felállt- Gyere.
Felkeltem az ágyról és vártam. Az ágyam szélére kikészített fekete farmert fogta meg. Újra letérdelt elém és megsimította a jobb lábam.
- Fogd meg a vállam.- kérdőn néztem rá- Hogy el ne ess.
Tettem amit mondott és megfogtam mindkét vállát és rátámaszkodtam amíg fel nem húzta a nadrágomat. Harry mellkasán pihentek a kezeim. Éreztem heves szívverését. Én váltottam ki ilyet belőle? Gondolkoztam. Aztan Harry betürte az ingemet és begombolta a nadrágom. Köszönet képpen adtam neki egy hosszú csókat.
- Legközelebb leveszem ezeket.- mondta és megmarkolta a hátsómat.
- Oké, de csak a nap végén.- kuncogtam és elléptem tőle.
Elővettem egy kabátot meg a csizmáimat és mehettünk is. Apa már nem volt itthon ezért hagytam neki egy üzenetet, hogy csak holnap jövök haza. Harry kint várt a kocsiban. Bepattantam és elindultunk.
***
Egy hatalmas áruházban voltunk. A kocsit toltam Harry pedig folyamatosan pakolta bele a kajákat. Elgondolkoztam rajta, hogy ezek most a világ végére vagy a kaják kipusztulására készülnek e? Arra jutottam, hogy mind a kettő. Mosolyogva tologattam a kocsit Harry után. Sajnos sok érdeklődő volt a boltban. Hirtelen mindenki körénk gyűlt. Egyszer csak elvesztettem Harryt és egyedül maradtam a nagy tömegben. Annyira sokan lettek, hogy zsongott a fejem. Lököttek és folyamatosan fényképeztek. A vakutól és a levegőtlenségtől kezdtem szédülni. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Összefolyt minden és másodpercek alatt már minden sötét.
- Nicol.- hallottam meg a nevemet.
***
Nem tudom meddig nem lehettem magamnál, de az áruház csempézett padlóján ébredtem. Körülnéztem és sok érdeklődő tekintet láttam, de a biztonságiak visszatartották őket. Harry ölében feküdtem és ahogy láttam nagyon megijedhetett.
- Harry.- mondtam és az arcához emeltem a kezemet.
- Nicol jól vagy?- kérdezte és belehajolt az arcomba.
- Igen. A tömeg meg a szűk helyek ezek nem nekem valók.- mondtam és megcsókoltam.
- Biztos jól vagy? Ne vigyelek be a kórházba?- kérdezte.
- Nem, nem kell. Jól vagyok.- pattantam fel.
Sajnos nem volt annyira jó, hogy ilyen gyorsan álltam fel, mert újra összefolyt minden és szédültem. Szerencsémre Harry megfogott mielőtt eleshettem volna.
- Nem vagy jól.- mondta és felkapott, de ellenkeztem.
- Harry tegyél le. Eszek és iszok valamit aztán minden jobb lesz.- mondtam és Harry letett.
- Rendben. Akkor menjünk.- megfogta a kezemet és a bolt kijárata felé vezetett.
- Várj. Mi lesz a kosárral. Fizessük ki. Annyit még kibírok. Harry látta, hogy semmi értelme a veszekedésnek ezért a pénztárhoz mentünk.
Kifizettünk mindent és a kocsihoz mentünk. Bepakoltunk és egy közeli étterembe mentünk enni.
***
- Harry.- nevettem rajta.
A sült krumplival játszott. Bolond. Én már vagy öt perce végeztem és Harryre vártam.
- Te már meg is etted?- kérdezte csodálkozva.
- Igen úgy öt perce csak rajtad röhögök.- mondtam.
- Na akkor belehúzok.- mondta és gyorsan megette a kajáját.
Fizettünk és az étterem előtt tanakodtunk, hogy hova menjünk. Arra jutottunk, hogy Harryékhez megyünk és nézünk egy filmet.
- És mit nézünk?- kérdeztem miközben Harry kitolatott.
- Vígjáték?- kérdezte.
Rámosolyogtam. Az utat végigbolondoztuk és így gyorsan telt az idő. Megérkeztünk és bementünk a házba a fiúk mind a nappaliban voltak. Köszöntünk nekik és felmentünk Harry szobájába.
- Gyere válaszd ki mit szeretnél nézni.- mondta és a szekrényéhez húz.
Tele volt dvd-vel. Kiválasztottam egy Adam Sandleres filmet és odaadtam Harrynek.
- Hozok pattogatott kukoricát.- mondtam és kiléptem a szobából.
Magam után becsuktam az ajtót és elindultam a lépcső felé. Dudorászva mentem le a konyhába. Láttam, hogy a fiúk megint bulit tartatottak, mert mindenhol piás üveg volt. Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Sok komit várok:D
2013. augusztus 1., csütörtök
36.rész
Sziasztok. Köszönöm a komikat. Sajnos beléptünk a nyár utolsó hónapjába úgyhogy használjátok ki. Én ahogy tudom hozom a részeket. Ez egy picit rövidebb lett, de a kövit megpróbálom hosszabra és izgalmasabbá írni.
Reggel valami csikizett az arcomon. Nyöszörögve keltem fel. De mikor megláttam, hogy ki ébresztget kicsit mérges lettem. Harry mosolyogva ébresztgetett.
- Harry te meg mit keresel itt! Miért nem tudod felvenni a telefont!! Több üzenetet is küldtem neked és azt mondtad, hogy felfogsz hívni!!- kiabáltam vele ami nagyon fájt a torokfájás miatt és egy párnával ütöttem.
- Nicol, Nicol! A francba is add ide azt a párnát.- mondta nevetve és kivette a kezemből.
Eldobta és ledöntött az ágyra.
Mosolyogva nézett és eltűrte a hajamat. Lelöktem magamról és mérgesen néztem rá.
- Hol a francba voltál. Miért nem tudtad tegnap felvenni a telefont!! Márt azt hittem valami bajod esett!!- kiabáltam még mindig.
-Nicol nyugi. Semmi bajom. Bocsi, hogy nem vettem fel meg nem hívtalak fel de sok dolgom volt. De mit műveltél a hangoddal?- magához ölelt, de én még tomboltam ezért ellöktem magamtól.
Felálltam az ágyról és Harry elé léptem. Magam előtt összefontam a kezeimet és csak mérgesen bámultam. Mi az, hogy dolga volt és nem ért rá? Két perc ennyi kellett volna rám szánnia. Összeszűkült szemekkel néztem Harry pedig elnevette magát.
- Ne nézz így.- mondta és tovább nevetett, de látta, hogy komolyan gondolom.
- Harry megígérted! Azt mondtad vigyázol rám, azt mondtad felhívsz!- mondtam és Harry azonnal felém nyúlt- Hol voltál? Mi volt annyira fontos, hogy nem tudtál rám szánni két percet?
Harry ledöbbenve nézett és nem tudott megszólalni. Szomorúan lehajtotta a fejét én pedig mérgesen forgatni kezdtem a fejem.
- Harry kezdem azt hinni, hogy valakinél voltál. - mondtam.
Harry azonnal felkapta a fejét erre a kijelentésemre.
- Nem dehogy. Nicol nem csináltam semmi olyat. Kérlek. Nem mondhatom meg, hogy hol voltam. Bocsáss meg. Legközelebb hívni foglak, csak ne haragudj rám.- mondta és felállt és felém nyúlt, de én elhúzódtam tőle.
Harrynek csak leesett a keze és csak nézett. Nem tudom megérteni miért nem bírja elmondani, hogy hol volt, ha nem csinált semmi rosszat.
- Nem Harry. Megígérted! Miért nem tudtál két percet rám szánni!- kiabáltam vele.
Hirtelen fájni kezdett a hasam. Aztán egyre erősebben mígnem annyira fájt, hogy összegörnyedve zuhantam a térdemre. Harry azonnal mellettem termett.
- Nicol mi a bajod? Hallod? Fáj valamid?- kérdezte aggódva- Hívom az apádat.
Harry kiszaladt az ajtón én pedig sírva, összegömbölyödve feküdtem a padlón. Kicsi pontomra gondoltam. Nem veszíthetem el. Annyira pici és védtelen. Nem veszíthetem el. Nem történhet meg. Harry apával jött vissza. Apa kiküldte Harryt a szobámból azzal a megbízással, hogy hozzon nekem kabátot. Apa letérdelt mellém.
- Nicol mid fáj.- kérdezte.
- A hasam. Nagyon. Apa a pici.- mondtam sírva.
- Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. De Harry mit keres itt?- kérdezte mérgesen.
Nem válaszoltam semmit közben Harry is megjött a kabátommal. Apával rám segítették és apa felkapott.
- Harry te maradj a házban és hívd fel Samantát, hogy jöjjön át. A szüleim itt lesznek. Én Nicolt beviszem a dokihoz. Majd értesítelek, ha lesz valami.- mondta apa és rohanni kezdett velem.
Betett a kocsiba és sietősen beült a kocsiba. Percek alatt beértünk a korházba. Akkorra már annyira rosszul voltam, hogy az ájulás kerülgetett. Apa berohant velem és a nővérek elénk szaladtak. Felfektettek egy hordágyra és rohantak velem egy vizsgálóba. Apa mellettem rohant és fogta a kezem, de a vizsgálóba nem engedték be. Elengedte a kezem én pedig a könnyeim mögül néztem a kétségbeesett arcát.
***
Órákkal később már sokkal jobban éreztem magam. Kaptam fájdalomcsillapítót. A stressz miatt görcsöltem. A doki azt mondta, ha pár perccel később jövünk be akkor elveszítem pici pontot. Apa nyugodtan állt az ajtóban és nézte az ultrahangos gépnek a képernyőjét. Könnyek törtek elő belőlem mikor a doki felém fordította a monitort és láthattam újra a pici pontomat. Annyira pici és törékeny.
- Annyira szép.- mondta ámulattal apa.
Mosolyogva néztem rá és letöröltem a könnyeim. Leszedtem a gélt és felültem az ágyon. Apa felsegítette a kabátomat és a doki kinyomtatott mégegy képet. Megfogtam és remegő kézzel fogtam és néztem. Túlélte. Mi lett volna velem, ha elveszítem. Nem tudtam volna Harry szemébe nézni.
- Nicol neked most sokat kell pihenned. Ne emelj és ne csinálj semmi megterhelőt. Ha valami baj lenne akkor azonnal jöjjenek be.- mondta a doki és kikísért minket a vizsgálóból.
Bólintottam és apa tette fel aggódó kérdéseit. Mikor apa is megnyugodott elköszöntünk és kimentünk a kocsihoz. Beszálltunk és apa elindította a kocsit. Talán öt perce lehettünk az utakon mikor apa felém irányította a figyelmét.
- Mikor jöttetek újra össze Harryvel?- kérdezte kicsit meglepetten.
- Tudod apa. Az úgy volt.- nyökögtem és tördelni kezdtem a kezem.
- Nicol mégis mikor?- kérdezte egy kicsit szigorúbban.
- A bulin. Mikor hazajöttem.- mondtam és felnéztem az arcára.
Közömbös volt. Nem tudtam mire gondol. Az út további része csendesen telt.
***
- Nicok azonnal beszélnünk kell.- mondta Samanta pedig még be sem léptem a lakásba.
Megilletődve néztem rá. Sam megfogta a kezemet és bevezetett a házba. A nappalin át a konyhába. Ott megálltunk és Sam felém fordult.
- Mégis miért nem mondtad el?- kérdezte hangosan.
- Mégis mit?- kérdeztem vissza.
- Nicol ne szórakozz velem. Harry várt engem itt.- mondta én pedig majdnem lehidaltam.
Azt hittem, hogy megtudta, hogy terhes vagyok. Akkora kő esett le a szívemről, hogy talán még a szomszédok is hallották a koppanást. Samantára néztem és láttam egy kis idegességet a szemében.
- Nem történt semmi. Azért jött mert, mert...- gondolkoztam, de semmi nem jutott eszembe
- Nicol merre vagy?- apa jött be a konyhába és kihúzott a kínos beszélgetésből- Na végre megvagytok. Nic menj a szobádba és pihenj le. Viszek valami ennivalót.- utasított apa én pedig azonnal mentem is.
Samantát lent hagytam a konyhába. Belépve a szobámba azonnal magamra csuktam az ajtót és nekitámasztottam a fejemet.
- Jobban vagy már?- Harry édes hangját hallottam meg a hátam mögül.
Megfordultam és az ágyamon találtam. Édesen mosolygott rám én pedig vissza rá. Odafutottam hozzá és belevetettem magam az ölébe. Védelmet kerestem minden elől és ezt meg is kaptam. Harry szorosan körémzárta a karjait és ringatni kezdett. Mélyen magamba szívtam a parfümjének az illatát. Kellemes volt.
- Nicol jól vagy?- kérdezte.
- Igen csak ne engedj el.- mondtam neki és jobban magamhoz szorítottam.
Harry ugyan ezt tette és csendesen ültünk az ágy szélén. Hármasban voltunk ott. Harry a pici pont és én. Most éreztem először azt, hogy egy család leszünk. Talán most elmondhatnám neki. Nagy levegőt vettem és felnéztem Harryre. Arrcát pásztázva elfogott a mosolygás és ő értetlenül bámult. Annyira édes. A kis gödröcskéi. A nagy zöld szemei. A haja. Egyszerűen tökéletes. De megbirkózna egy babával? Hisz ott van neki a banda. Képes lesz ezt elfogadni, hogy lesz neki egy gyereke ilyen fiatalon vagy esetleg elhagy minket és nem törődik a picivel. Elfogott a sírás ahogy ezeken gondolkoztam. Patakok csordogáltak a szememből amit Harry megért letörölgetni.
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
Sok-sok komit várok. Kíváncsi vagyok, hogy minden olvasóm véleményére. Kérlek titeket aki olvassa a komizzon.
Reggel valami csikizett az arcomon. Nyöszörögve keltem fel. De mikor megláttam, hogy ki ébresztget kicsit mérges lettem. Harry mosolyogva ébresztgetett.
- Harry te meg mit keresel itt! Miért nem tudod felvenni a telefont!! Több üzenetet is küldtem neked és azt mondtad, hogy felfogsz hívni!!- kiabáltam vele ami nagyon fájt a torokfájás miatt és egy párnával ütöttem.
- Nicol, Nicol! A francba is add ide azt a párnát.- mondta nevetve és kivette a kezemből.
Eldobta és ledöntött az ágyra.
Mosolyogva nézett és eltűrte a hajamat. Lelöktem magamról és mérgesen néztem rá.
- Hol a francba voltál. Miért nem tudtad tegnap felvenni a telefont!! Márt azt hittem valami bajod esett!!- kiabáltam még mindig.
-Nicol nyugi. Semmi bajom. Bocsi, hogy nem vettem fel meg nem hívtalak fel de sok dolgom volt. De mit műveltél a hangoddal?- magához ölelt, de én még tomboltam ezért ellöktem magamtól.
Felálltam az ágyról és Harry elé léptem. Magam előtt összefontam a kezeimet és csak mérgesen bámultam. Mi az, hogy dolga volt és nem ért rá? Két perc ennyi kellett volna rám szánnia. Összeszűkült szemekkel néztem Harry pedig elnevette magát.
- Ne nézz így.- mondta és tovább nevetett, de látta, hogy komolyan gondolom.
- Harry megígérted! Azt mondtad vigyázol rám, azt mondtad felhívsz!- mondtam és Harry azonnal felém nyúlt- Hol voltál? Mi volt annyira fontos, hogy nem tudtál rám szánni két percet?
Harry ledöbbenve nézett és nem tudott megszólalni. Szomorúan lehajtotta a fejét én pedig mérgesen forgatni kezdtem a fejem.
- Harry kezdem azt hinni, hogy valakinél voltál. - mondtam.
Harry azonnal felkapta a fejét erre a kijelentésemre.
- Nem dehogy. Nicol nem csináltam semmi olyat. Kérlek. Nem mondhatom meg, hogy hol voltam. Bocsáss meg. Legközelebb hívni foglak, csak ne haragudj rám.- mondta és felállt és felém nyúlt, de én elhúzódtam tőle.
Harrynek csak leesett a keze és csak nézett. Nem tudom megérteni miért nem bírja elmondani, hogy hol volt, ha nem csinált semmi rosszat.
- Nem Harry. Megígérted! Miért nem tudtál két percet rám szánni!- kiabáltam vele.
Hirtelen fájni kezdett a hasam. Aztán egyre erősebben mígnem annyira fájt, hogy összegörnyedve zuhantam a térdemre. Harry azonnal mellettem termett.
- Nicol mi a bajod? Hallod? Fáj valamid?- kérdezte aggódva- Hívom az apádat.
Harry kiszaladt az ajtón én pedig sírva, összegömbölyödve feküdtem a padlón. Kicsi pontomra gondoltam. Nem veszíthetem el. Annyira pici és védtelen. Nem veszíthetem el. Nem történhet meg. Harry apával jött vissza. Apa kiküldte Harryt a szobámból azzal a megbízással, hogy hozzon nekem kabátot. Apa letérdelt mellém.
- Nicol mid fáj.- kérdezte.
- A hasam. Nagyon. Apa a pici.- mondtam sírva.
- Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. De Harry mit keres itt?- kérdezte mérgesen.
Nem válaszoltam semmit közben Harry is megjött a kabátommal. Apával rám segítették és apa felkapott.
- Harry te maradj a házban és hívd fel Samantát, hogy jöjjön át. A szüleim itt lesznek. Én Nicolt beviszem a dokihoz. Majd értesítelek, ha lesz valami.- mondta apa és rohanni kezdett velem.
Betett a kocsiba és sietősen beült a kocsiba. Percek alatt beértünk a korházba. Akkorra már annyira rosszul voltam, hogy az ájulás kerülgetett. Apa berohant velem és a nővérek elénk szaladtak. Felfektettek egy hordágyra és rohantak velem egy vizsgálóba. Apa mellettem rohant és fogta a kezem, de a vizsgálóba nem engedték be. Elengedte a kezem én pedig a könnyeim mögül néztem a kétségbeesett arcát.
***
Órákkal később már sokkal jobban éreztem magam. Kaptam fájdalomcsillapítót. A stressz miatt görcsöltem. A doki azt mondta, ha pár perccel később jövünk be akkor elveszítem pici pontot. Apa nyugodtan állt az ajtóban és nézte az ultrahangos gépnek a képernyőjét. Könnyek törtek elő belőlem mikor a doki felém fordította a monitort és láthattam újra a pici pontomat. Annyira pici és törékeny.
- Annyira szép.- mondta ámulattal apa.
Mosolyogva néztem rá és letöröltem a könnyeim. Leszedtem a gélt és felültem az ágyon. Apa felsegítette a kabátomat és a doki kinyomtatott mégegy képet. Megfogtam és remegő kézzel fogtam és néztem. Túlélte. Mi lett volna velem, ha elveszítem. Nem tudtam volna Harry szemébe nézni.
- Nicol neked most sokat kell pihenned. Ne emelj és ne csinálj semmi megterhelőt. Ha valami baj lenne akkor azonnal jöjjenek be.- mondta a doki és kikísért minket a vizsgálóból.
Bólintottam és apa tette fel aggódó kérdéseit. Mikor apa is megnyugodott elköszöntünk és kimentünk a kocsihoz. Beszálltunk és apa elindította a kocsit. Talán öt perce lehettünk az utakon mikor apa felém irányította a figyelmét.
- Mikor jöttetek újra össze Harryvel?- kérdezte kicsit meglepetten.
- Tudod apa. Az úgy volt.- nyökögtem és tördelni kezdtem a kezem.
- Nicol mégis mikor?- kérdezte egy kicsit szigorúbban.
- A bulin. Mikor hazajöttem.- mondtam és felnéztem az arcára.
Közömbös volt. Nem tudtam mire gondol. Az út további része csendesen telt.
***
- Nicok azonnal beszélnünk kell.- mondta Samanta pedig még be sem léptem a lakásba.
Megilletődve néztem rá. Sam megfogta a kezemet és bevezetett a házba. A nappalin át a konyhába. Ott megálltunk és Sam felém fordult.
- Mégis miért nem mondtad el?- kérdezte hangosan.
- Mégis mit?- kérdeztem vissza.
- Nicol ne szórakozz velem. Harry várt engem itt.- mondta én pedig majdnem lehidaltam.
Azt hittem, hogy megtudta, hogy terhes vagyok. Akkora kő esett le a szívemről, hogy talán még a szomszédok is hallották a koppanást. Samantára néztem és láttam egy kis idegességet a szemében.
- Nem történt semmi. Azért jött mert, mert...- gondolkoztam, de semmi nem jutott eszembe
- Nicol merre vagy?- apa jött be a konyhába és kihúzott a kínos beszélgetésből- Na végre megvagytok. Nic menj a szobádba és pihenj le. Viszek valami ennivalót.- utasított apa én pedig azonnal mentem is.
Samantát lent hagytam a konyhába. Belépve a szobámba azonnal magamra csuktam az ajtót és nekitámasztottam a fejemet.
- Jobban vagy már?- Harry édes hangját hallottam meg a hátam mögül.
Megfordultam és az ágyamon találtam. Édesen mosolygott rám én pedig vissza rá. Odafutottam hozzá és belevetettem magam az ölébe. Védelmet kerestem minden elől és ezt meg is kaptam. Harry szorosan körémzárta a karjait és ringatni kezdett. Mélyen magamba szívtam a parfümjének az illatát. Kellemes volt.
- Nicol jól vagy?- kérdezte.
- Igen csak ne engedj el.- mondtam neki és jobban magamhoz szorítottam.
Harry ugyan ezt tette és csendesen ültünk az ágy szélén. Hármasban voltunk ott. Harry a pici pont és én. Most éreztem először azt, hogy egy család leszünk. Talán most elmondhatnám neki. Nagy levegőt vettem és felnéztem Harryre. Arrcát pásztázva elfogott a mosolygás és ő értetlenül bámult. Annyira édes. A kis gödröcskéi. A nagy zöld szemei. A haja. Egyszerűen tökéletes. De megbirkózna egy babával? Hisz ott van neki a banda. Képes lesz ezt elfogadni, hogy lesz neki egy gyereke ilyen fiatalon vagy esetleg elhagy minket és nem törődik a picivel. Elfogott a sírás ahogy ezeken gondolkoztam. Patakok csordogáltak a szememből amit Harry megért letörölgetni.
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
Sok-sok komit várok. Kíváncsi vagyok, hogy minden olvasóm véleményére. Kérlek titeket aki olvassa a komizzon.
2013. július 23., kedd
1.díjam
Köszönöm szépen! :) http://hinniegyalomban.blogspot.hu/
Feladatok:
1. Küldd tovább öt embernek!
2. Válaszolj a kérdésekre!
3. Mondj magadról nyolc dolgot!
2. Válaszolj a kérdésekre!
3. Mondj magadról nyolc dolgot!
4. Kérdések a te díjazottjaidnak!
1. feladat:
2. feladat
1. Ki a kedvenc 1D tagod?
Imádom mindegyiket és nagyon nehéz közülük választanom, de ha nagyon kell választanom akkor talán Louis vagy Harry. De fogalmam sincs, mert imádom Niallt is, Liamet is, Zaynt is. Nem tudom!!!!
Imádom mindegyiket és nagyon nehéz közülük választanom, de ha nagyon kell választanom akkor talán Louis vagy Harry. De fogalmam sincs, mert imádom Niallt is, Liamet is, Zaynt is. Nem tudom!!!!
2. Ének vagy tánc?
Tánc. Mert nagyon nincs hangom. Szóval fuss ha nem akarsz megsüketülni mellettem.
3. Van háziállatod?
Van egy 8 éves macskám
4. Mi a kedvenc lány neved?
Minden lánynév tetszik. Csak a sajátom nem.
5. Ki a példaképed? ( ha van)
Liam Payne
Liam Payne
6. Szereted a Can't hold us című számot?
Imádom Macklemore egy isten, de csak a One direction után.
7. Szoktad nézni az ÉNBP-t? ( Éjjel-Nappal Budapest)
Igen.
8. Paul Wesley vagy Ian Somerhalder?
Ian Somerhalder
3. feladat:
1: Augusztus 21-én születtem :)
2: Van egy bátyám:)
3: IMÁDOM A KAKAÓT!!!!!!!!!
4: Szőkés barna a hajam
5: Van egy 8 éves cicám akit imádok
6: Zalaegerszegi vagyok
7: Imádok focizni
8: Kedvenc színem a zöld és a lila
4. feladat
2. Hogy jutott eszedbe ez a történet?
3. Kedvenc italod?
4. Kedvenc énekesed?
5. Melyik a kedvenc sütid?
6. Kedvenc virágod?
7. Szereted Ed Sheerant?
8. Kedvenc állatod?
35.rész
Sziasztok meghoztam az új részt és remélem tudjátok milyen nap van ma. A banda 3. szülinapja. Én nagyon büszke vagyok rájuk és nagyon köszönöm nekik, hogy vannak. Ma már el sem tudnám képzelni, hogy milyen lenne, ha nem lennének.:D Ja és remélem láttátok a BSE-t. Én imádtam. Na nem húzom tovább az időt jó olvasást.
- Harry ne ígérj olyat amit nem tudsz teljesíteni.- mondtam és leraktam a poharat az asztalkára.
- Nem Nicol én ezt komolyan mondtam. Megszeretnélek védeni mindentől. És azt szeretném, hogy ott legyél velem Amerikában. Nem szeretnélek egyedül hagyni. És hidd el megváltozta. Megtanultam a leckét.- mondta és újra a kezembe nyomta a poharat.
- Harry adj egy kis időt. Legalább annyit míg ki nem veszik a varratokat.- mondom és letettem a poharat és átkaroltam a nyakát.
Harry tétovázva állt. Vártam a beleegyezését. Szemeit az égnek emelte aztán rám néz.
- Egy hét. Nem több.- mondja és mutatta az ujjával is.
Mosolyogva bólintottam és megcsókoltam. Harry gyengéden belemarkolt a fenekembe és felemelt. Lábaimat dereka köré csavartam és Harry egyenest egy szobába ment. Illatos gyertyák világították be a szobát. Nagyon szép látvány volt. Lassan és óvatosan rakott le az ágyra. Apró csókokat hagyott a számon és levette a felsőmet. Végigpuszilgatta az egész hasamat aztán lekerült rólam a nadrágom is. Harry megállt egy percre és csak nézett.Eltakartam magam a kezemmel mire összevonta a szemöldökét és megfogta mindkét csuklómat.
- Ne takargasd magad. Szép vagy.- mondta és két apró puszit helyezett a csuklóimra.
Magam mellé tette a kezem és elkezdett vetkőzni. Hamar lekerült róla is a póló és a nadrág. Lassan tért újra az ajkaimra. Minden hol puszikkal lepett el. Megborsózott a hátam mikor a hasamnál járt és hozzáért a göndör haja a bőrömhöz. Hideg is volt a szoba és Harry is csikizett.Harry észrevette ezt és ránk húzta a takarót, de előbb még levette mindkettőnk alsóneműjét. Így kettecskén, csupaszon csókolózva feküdtünk az ágyban. Harry göndör hajába túrtam és szemét néztem.
- Szeretlek.- mondtam ki újra azt a szót.
Harry elmosolyodott és megcsókolt.
- Én is téged.- mondta.
Harry kérte az engedélyét a bejutásért. Meg is adtam neki. Lábaimmal közrefogtam derekát ő pedig egy határozott lökéssel bennem volt. Teltség érzetet éreztem ami kellemes és bizsergető érzéseket váltott ki. Harry óvatosan kezdett el mozogni. Csókolt ahol ért és én is őt. Haját és a hátát simogattam ő pedig morgott a fülembe mikor a hátát érintettem. Óvatosan bánt velem, mint egy porcelánbabával. Harry egy idő után erősebbeket lökött. Vészesen közelítettem az öröm érzethez ezért Harry kezét kerestem. Ahogy észrevette azonnal összekulcsolta ujjainkat és szemembe nézett.
- Szeretlek.- súgta és nem hagyta abba a mozgást.
Ajkamba haraptam mikor a gyomromba a csomó már egyre nagyobb lett.
- Harry...- mondtam kicsit nyüszítve.
- Én is.- mondta és kicsit erősebben megszorította a kezem.
Lassú, nagy lökésekkel vitt a csúcsra. Megszorítottam a kezét és nevét mondogatva élveztem el. Harry is követett és a nyakamba borult. Mind a ketten kimerülten pihegtünk egymás nyakában. Harry oldalára gördült és arcom felé nyúlt. Szempilláim megrebegtek, de csak megsimogatta orcámat és adott egy csókot.
- Nem hagylak el többé.- mondta és közben hol arcomat hol pedig a hajamat simogatta.
Ezzel a tudattal nyugodtan csuktam be a szememet és aludtam el. Azt még éreztem, hogy Harry kicsit közelebb vont magához és alaposan betakart.
***
Reggelre madár csicsergésre ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és Harryt kerestem. Üres volt mellettem a hely. Felültem az ágyon és körbenéztem. A gyertyák már nem égnek, a ruháim szépen összehajtogatva az ágy végében. Nagyon füleltem, hogy meghalljam merre tartózkodik Harry. A fürdő felől hallottam a zajokat. Kimásztam az ágyból magam után húzva a takarót. Jó alaposan magamra tekertem és a fürdő ajtajához léptem. Harry zuhanyzott és énekelt. Már több számukat is meghallgattam, de ezt még sehol nem hallottam.
- Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of sleeping alone- nem akartam zavarni és csak hallgatni akartam a hangját ezért leültem az ágyra.
De nem énekelt tovább. Egy kattanással kinyílt az ajtó és Harry kijött. Nedves volt a víztől a haja és a homlokára tapadt. Annyira jól nézett ki. Zöld szemeivel kíváncsian fürkészte tekintetemet. Muszáj volt más merre terelnem a tekintetemet különben ott helyben meghaltam volna.
- Énekeld újra.- kérleltem, de nem néztem rá.
- Akkor nézz rám.- elém lépett és megfogta az államat.
Felbiccentette a fejemet és megcsókolta a homlokom.Zöld szemeibe néztem és könyörgően néztem. Harry újra elkezdte énekelni és közben bemászott az ágyba
Lefeküdt én pedig a vállára tettem a fejem. Hangja simogatott és elvarázsolt. Mindent kikapcsoltam és csak a hangjára koncentráltam.
- Újra.- kértem meg mikor befejezte, de ő csak nevetett és megcsókolta a homlokom.
- Majd máskor. Most mennem kell.- mennie kell?
Mégis hova? Miért? Ahogy ezeken gondolkoztam Harry már fel is öltözött. Lehelt egy csókot a számra és eltűnt. Hova megy? Miért siet ennyire? Gyorsan magamra kaptam a felsőmet és a bugyimat és utána rohantam. Harry pont az ajtón akart kilépni.
- Harry hova mész?- kérdeztem gyorsan.
- Majd hívlak.- ennyivel elintézett és kilépett az ajtón.
***
Egész napomat a nagyszüleimmel és Samantal töltöttem. Elmentünk vásárolgatni egy kicsit, de nem kötött le. Samanta észre is vette.
- Mi a baj Nicol?- kérdezte.
- Semmi.- intéztem el gyorsan.
- Nicol ne hazudj látom, hogy valami bajod van.- hát igen ezért ő a legjobb barátnőm.
Nem tudom előtte letagadni az érzéseimet. Kicsit odébb hívtam és elmeséltem a tegnap estit és, hogy Harry olyan furcsán lelépett. Samanta nem örült annak, hogy újra együtt vagyunk sőt nagyon ellenezte az egészet.
- Nicol te olyan buta vagy. Elfelejtetted mit csinált veled? Hogy bánt veled?- kérdezi.
Teljesen jogosan van felháborodva. Tudom mit tett Harry, de mégis az ő gyerekét hordom magamban. Nyeltem egy nagyot.
- Samanta én- most akartam elmondani neki, de a nagymamám közbevágott.
- Nic drágám, nézd mit találtam neked.- a nagyim egy elég fura ruhadarabot hozott.
Megnéztem és magam elé tartottam, de a nagyim is belátta, hogy ez nem jó. Gyorsan elment tovább válogatni.
- Na mit akartál mondani?- kérdezte Sam mikor már a mamám hallótávolságon kívül volt.
Tudtam, hogy bármelyik percben megzavarhat újra valaki ezért hagytam a fenébe és mást mondtam.
- Azt, hogy éhes vagyok.- mondtam mire Sam csak megforgatta a szemeit.
- Oké. Keressük meg a nagyid és menjünk.- mondta Samanta és belém karolt.
***
Megebédeltünk és a nagyim azt mondta, hogy elfáradt és én sem éreztem mag túl jól ezért hívtam Tomot és hazavitettem magunkat. Sam azt mondta, hogy semmi kedve egyedül otthon lenni Josh pedig valami zenekari próbán van ezért inkább nálunk maradt. Beültünk a mozi szobába és valami vígjátékot néztünk. Mikor kirázott a hideg. Eszembe jutott, hogy Niallel is filmezni akartunk azon a napon. A hideg futkosott a hátamon. Képek villantak be a nyitott nappali ablak, az eltörött kép keret, a sötétség. Pánikolni kezdtem, mert teljesen úgy éreztem, hogy valaki lefog vagy lekötöz. Annyira megijedtem, hogy össze-vissza kapkodtam a levegőt. Körülöttem teljes sötétség volt és hideg. Hirtelen egy szempillantás alatt teljes világosság és meleg. Sőt túlságosan is meleg. A sarokban kuporogtam felhúzott lábakkal. Samanta előttem térdelt és bámult. Tekintete ijedt volt.
- Nickol jól vagy?- kérdezte és végigsimította a kezem.
- Igen, de hogy kerültem ide?- kérdeztem és felálltam.
- A film közepénél kimentél valahová és aztán pár perc múlva sikítozva jöttél vissza. Megkérdeztem mi a baj te csak azt hajtogattad, hogy 'Niall segíts'. Aztán hirtelen összeestél itt.- mesélte el a barátnőm.
Mi? Ezt hogyan? Semmire nem emlékszem. Samanta leültetett az egyik fotelba és a kezét a homlokomra tette.
- Tűz forró vagy. Gyere felmegyünk a szobádba. Le kell pihenned.- mondta és felsegített.
Teljesen kimerültnek éreztem magam. Samantával felmentünk a szobámba és jó alaposan betakarózva feküdtem az ágyba. Samanta hívta apát és csinált nekem egy forró teát is.
- Nicok lázas vagy. 38,5. Hívjam az orvost?- kérdezte apa.
- Nem kell. Alszom egyet és jobban leszek.- feleltem és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon.
- Nicol én azért hívom az orvost. Tudod most már nem csak egyedül vagy.- apa egy percre se hagyja, hogy megfeledkezzek a kicsiről.
Minden mozdulatomat követi és nem enged semmit se csinálni amit úgy gondol, hogy árthat a babának. Megadom magam és belemegyek, hogy felhívja az orvost. Kimegy és helyette Samanta jön be a teámmal. Leteszi a szekrényemre és leül az ágyamra.
- Hozzak még valamit?- kérdezte én pedig csak megráztam a fejem- Akkor hagylak aludni.
Samanta kiment a szobámból én pedig megpróbáltam elaludni. A házamra feküdtem és a plafont bámultam. Hope felugrott az ágyamra és ráfeküdt a hasamra. Ott dorombolt és nyúzta a takaróm. Mosolyogva megsimogattam és becsuktam a szemem.
***
Arra ébredtem, hogy apa és egy nő beszélget az ágyam előtt. Megdörzsöltem a szememet és felültem.
- Igen, de megvizsgálnám.- mondta és rám nézett- Nicol hogy érzed magad?
Meglepetten néztem rá? Mégis ki ez a nő? Elkezdett a táskájából orvosi cuccokat kivenni és mondta, hogy húzzam fel a pólómat. Megvizsgált.
- Minden rendben van. Nincs tüdőgyulladásod viszont nagyon piros a torkod. Írok fel gyógyszert és pár nap alatt jobban is leszel.- bólintottam.
- Rendben.- mondtam, de annyira fájt a torkom és a rekedt volt a hangom, hogy az orvos csendre intett.
A doki jobbulást kívánt és apával kimentek a szobámból. Remek most még itt ez a megfázás is. Nem elagg, hogy Harry reggel lelépett és még mindig nem hívott fel pedig megígérte, de még itt a kicsi is és még meg is fáztam. Remélem semmi baja nem lesz a pici pontnak. Magamhoz kaptam a telefonom és megnéztem. Hat óra volt. Küldtem egy sms-t Harrynek, hogy hívjon fel. Vártam pár percet, de semmi. Felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és újra befeküdtem az ágyba. Vártam Harry hívását, de megint elálmosodtam és a kezembe a telefonommal aludtam el.
***
Reggel Hope nyávogására ébredtem. Mellettem feküdt és engem nézett. Megsimogattam a fejét és abban a percben megszólalt a telefonom. Gyorsan megnéztem, de kicsit lelankad a lelkesedésem Niall hívott. Vettem egy mély levegőt és felvettem.
- Szia Niall.- rosszabb volt a hangom, mint tegnap.
- Szia Nicol jól vagy? Miért ilyen a hangod? Beteg vagy?- kérdezte.
- Igen tegnap megfáztam egy kicsit, de már jobban vagyok.- nyugtattam meg.
- És ugye a baba jól van?- kérdezte suttogva.
Miért érdekli őt ennyire ez? Hisz nem az övé.
- Nincs semmi baja. Mondom csak megfáztam.- mondom neki és én már ott tartottam, hogy leteszem.
- Átmegyek vigyek valamit?- kérdezte és hallottam a kocsi ajtajának a csapódását.
- Nem kell semmi.- mondtam.
- Jó. Fél óra és ott leszek. Szia.- letette én meg eldobtam mérgembe a telefonom.
Nincs semmi kedvem most senkihez. Harryvel akarok lenni. Azt sem tudom hol van. Még vissza se írt. Puffogva keltem fel az ágyamból és a szekrényemhez léptem. Előkotortam egy melegítőt és egy pólót. Kifésültem a hajam és lesétáltam a konyhába. Hope lejött velem és leült mellém a bár székre. Apa épp pirítost és tojást csinált. Jó illata volt. Közben elém tett három gyógyszert meg egy bögre forró teát. Ránéztem a bogyókra aztán apára.
- Ne fintorogj. Vedd be és akkor jobban leszel.- mondta és visszafordult a tűzhelyhez.
- Mik ezek?- kérdeztem.
- Az egyik fájdalom csillapító a másik a torkodra van a harmadikat pedig csak vedd be.- mondta én pedig megrántottam a vállam és bevettem.
Lenyeltem és apa elém rakta a reggelit.
***
Egy könyv közepén tartottam mikor Niall toppant be a szobámba. Mosolyogva állt az ajtóban. Vissza mosolygtam és intettem neki, hogy jöjjön beljebb. Leült az ágyamra és átnyújtott egy zacskót.
- Bocsi a késésért csak sokan volta Nandos-ban.- bűnbánóan nézett rám és tolta közelebb a tasakot.
Kinyitottam és finom illatok szabadultak ki. Felemeltem a tekintetemet rá emeltem és a nyakába ugrottam. Nagyon éhes voltam, de nem volt erőm lemenni a konyhába. Kivettem és elkezdtem nem hölgyként enni a csirkeszárnyakat. Nialk csak nevetett az egészen.
- Látom éhes vagy. Hozzak valamit?- kérdezte.
Megráztam a fejem és odébb pakoltam a kaját. Niall a nyakam felé nyúlt amitől kicsit megrémültem. Megfogta a nyakláncomat és elmosolyodott.
- Örülök, hogy hordod.- mondta és elengedte- Tegnap hova tűntél? Elvileg a te bulid volt, de sehol nem láttalak.- nem mondtam semmit.
Biztos vagyok benne, hogy neki sem tetszene, hogy Harryvel járok. Újra. De még nem is hívott vissza? Hol lehet?
- Nicol miért nem beszélsz velem? Valamivel megbántottalak valamivel?- kérdezte.
- Nem dehogy csak nagyon fáj a torkom. Köszi a kaját és köszi, hogy meglátogattál.- gondoltam megkérdezem, hogy hol van Harry, de inkább hagytam.
- Oké akkor ne erőltesd. Még maradok, ha nem bánod.- mondta mire csak megráztam a fejem.
Reggel igazából nem is rá voltam mérges, hanem Harryre. Niallel jókat tudunk dumálni, de mivel most nem tudtam beszélni ezért inkább ő mesélt és irtó vicces volt. Most vettem még csak észre, hogy akcentusa van. Eddig fel sem tűnt. Néha nem is a történeten nevettem, hanem Niallen. Aranyos volt leste minden kívánságomat. Egész estig nálunk volt. Talán lehetett nyolc óra mikor kezdtem elálmosodni és Niallt hallgatva lecsukódtak a szemeim. De azonnal kipattantak, mert Niall elakart menni.
- Nialk maradj.- annyira üresnek éreztem magam.
Harry egész nap nem hívott, de még egy sms-t sem küldött. Nem akartam, hogy most Niall is elmenjen. Csukott szemmel megfogtam a kezét.
- Maradj.- kértem.
- De csak addig amíg elalszol.- mondta én pedig kicsit nyugodtabban merültem álomba.
***
Reggel valami csikizett az arcomon. Nyöszörögve keltem fel. De mikor megláttam, hogy ki ébresztget kicsit mérges lettem.
Na, hát az előző részhez nem kaptam annyi komit ezért most 4komi és hozom a részt. Írjátok le mindazt amit gondoltok.:D
- Harry ne ígérj olyat amit nem tudsz teljesíteni.- mondtam és leraktam a poharat az asztalkára.
- Nem Nicol én ezt komolyan mondtam. Megszeretnélek védeni mindentől. És azt szeretném, hogy ott legyél velem Amerikában. Nem szeretnélek egyedül hagyni. És hidd el megváltozta. Megtanultam a leckét.- mondta és újra a kezembe nyomta a poharat.
- Harry adj egy kis időt. Legalább annyit míg ki nem veszik a varratokat.- mondom és letettem a poharat és átkaroltam a nyakát.
Harry tétovázva állt. Vártam a beleegyezését. Szemeit az égnek emelte aztán rám néz.
- Egy hét. Nem több.- mondja és mutatta az ujjával is.
Mosolyogva bólintottam és megcsókoltam. Harry gyengéden belemarkolt a fenekembe és felemelt. Lábaimat dereka köré csavartam és Harry egyenest egy szobába ment. Illatos gyertyák világították be a szobát. Nagyon szép látvány volt. Lassan és óvatosan rakott le az ágyra. Apró csókokat hagyott a számon és levette a felsőmet. Végigpuszilgatta az egész hasamat aztán lekerült rólam a nadrágom is. Harry megállt egy percre és csak nézett.Eltakartam magam a kezemmel mire összevonta a szemöldökét és megfogta mindkét csuklómat.
- Ne takargasd magad. Szép vagy.- mondta és két apró puszit helyezett a csuklóimra.
Magam mellé tette a kezem és elkezdett vetkőzni. Hamar lekerült róla is a póló és a nadrág. Lassan tért újra az ajkaimra. Minden hol puszikkal lepett el. Megborsózott a hátam mikor a hasamnál járt és hozzáért a göndör haja a bőrömhöz. Hideg is volt a szoba és Harry is csikizett.Harry észrevette ezt és ránk húzta a takarót, de előbb még levette mindkettőnk alsóneműjét. Így kettecskén, csupaszon csókolózva feküdtünk az ágyban. Harry göndör hajába túrtam és szemét néztem.
- Szeretlek.- mondtam ki újra azt a szót.
Harry elmosolyodott és megcsókolt.
- Én is téged.- mondta.
Harry kérte az engedélyét a bejutásért. Meg is adtam neki. Lábaimmal közrefogtam derekát ő pedig egy határozott lökéssel bennem volt. Teltség érzetet éreztem ami kellemes és bizsergető érzéseket váltott ki. Harry óvatosan kezdett el mozogni. Csókolt ahol ért és én is őt. Haját és a hátát simogattam ő pedig morgott a fülembe mikor a hátát érintettem. Óvatosan bánt velem, mint egy porcelánbabával. Harry egy idő után erősebbeket lökött. Vészesen közelítettem az öröm érzethez ezért Harry kezét kerestem. Ahogy észrevette azonnal összekulcsolta ujjainkat és szemembe nézett.
- Szeretlek.- súgta és nem hagyta abba a mozgást.
Ajkamba haraptam mikor a gyomromba a csomó már egyre nagyobb lett.
- Harry...- mondtam kicsit nyüszítve.
- Én is.- mondta és kicsit erősebben megszorította a kezem.
Lassú, nagy lökésekkel vitt a csúcsra. Megszorítottam a kezét és nevét mondogatva élveztem el. Harry is követett és a nyakamba borult. Mind a ketten kimerülten pihegtünk egymás nyakában. Harry oldalára gördült és arcom felé nyúlt. Szempilláim megrebegtek, de csak megsimogatta orcámat és adott egy csókot.
- Nem hagylak el többé.- mondta és közben hol arcomat hol pedig a hajamat simogatta.
Ezzel a tudattal nyugodtan csuktam be a szememet és aludtam el. Azt még éreztem, hogy Harry kicsit közelebb vont magához és alaposan betakart.
***
Reggelre madár csicsergésre ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és Harryt kerestem. Üres volt mellettem a hely. Felültem az ágyon és körbenéztem. A gyertyák már nem égnek, a ruháim szépen összehajtogatva az ágy végében. Nagyon füleltem, hogy meghalljam merre tartózkodik Harry. A fürdő felől hallottam a zajokat. Kimásztam az ágyból magam után húzva a takarót. Jó alaposan magamra tekertem és a fürdő ajtajához léptem. Harry zuhanyzott és énekelt. Már több számukat is meghallgattam, de ezt még sehol nem hallottam.
- Don't let me
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of feeling alone
Don't let me
Don't let me go
'Cause I'm tired of sleeping alone- nem akartam zavarni és csak hallgatni akartam a hangját ezért leültem az ágyra.
De nem énekelt tovább. Egy kattanással kinyílt az ajtó és Harry kijött. Nedves volt a víztől a haja és a homlokára tapadt. Annyira jól nézett ki. Zöld szemeivel kíváncsian fürkészte tekintetemet. Muszáj volt más merre terelnem a tekintetemet különben ott helyben meghaltam volna.
- Énekeld újra.- kérleltem, de nem néztem rá.
- Akkor nézz rám.- elém lépett és megfogta az államat.
Felbiccentette a fejemet és megcsókolta a homlokom.Zöld szemeibe néztem és könyörgően néztem. Harry újra elkezdte énekelni és közben bemászott az ágyba
Lefeküdt én pedig a vállára tettem a fejem. Hangja simogatott és elvarázsolt. Mindent kikapcsoltam és csak a hangjára koncentráltam.
- Újra.- kértem meg mikor befejezte, de ő csak nevetett és megcsókolta a homlokom.
- Majd máskor. Most mennem kell.- mennie kell?
Mégis hova? Miért? Ahogy ezeken gondolkoztam Harry már fel is öltözött. Lehelt egy csókot a számra és eltűnt. Hova megy? Miért siet ennyire? Gyorsan magamra kaptam a felsőmet és a bugyimat és utána rohantam. Harry pont az ajtón akart kilépni.
- Harry hova mész?- kérdeztem gyorsan.
- Majd hívlak.- ennyivel elintézett és kilépett az ajtón.
***
Egész napomat a nagyszüleimmel és Samantal töltöttem. Elmentünk vásárolgatni egy kicsit, de nem kötött le. Samanta észre is vette.
- Mi a baj Nicol?- kérdezte.
- Semmi.- intéztem el gyorsan.
- Nicol ne hazudj látom, hogy valami bajod van.- hát igen ezért ő a legjobb barátnőm.
Nem tudom előtte letagadni az érzéseimet. Kicsit odébb hívtam és elmeséltem a tegnap estit és, hogy Harry olyan furcsán lelépett. Samanta nem örült annak, hogy újra együtt vagyunk sőt nagyon ellenezte az egészet.
- Nicol te olyan buta vagy. Elfelejtetted mit csinált veled? Hogy bánt veled?- kérdezi.
Teljesen jogosan van felháborodva. Tudom mit tett Harry, de mégis az ő gyerekét hordom magamban. Nyeltem egy nagyot.
- Samanta én- most akartam elmondani neki, de a nagymamám közbevágott.
- Nic drágám, nézd mit találtam neked.- a nagyim egy elég fura ruhadarabot hozott.
Megnéztem és magam elé tartottam, de a nagyim is belátta, hogy ez nem jó. Gyorsan elment tovább válogatni.
- Na mit akartál mondani?- kérdezte Sam mikor már a mamám hallótávolságon kívül volt.
Tudtam, hogy bármelyik percben megzavarhat újra valaki ezért hagytam a fenébe és mást mondtam.
- Azt, hogy éhes vagyok.- mondtam mire Sam csak megforgatta a szemeit.
- Oké. Keressük meg a nagyid és menjünk.- mondta Samanta és belém karolt.
***
Megebédeltünk és a nagyim azt mondta, hogy elfáradt és én sem éreztem mag túl jól ezért hívtam Tomot és hazavitettem magunkat. Sam azt mondta, hogy semmi kedve egyedül otthon lenni Josh pedig valami zenekari próbán van ezért inkább nálunk maradt. Beültünk a mozi szobába és valami vígjátékot néztünk. Mikor kirázott a hideg. Eszembe jutott, hogy Niallel is filmezni akartunk azon a napon. A hideg futkosott a hátamon. Képek villantak be a nyitott nappali ablak, az eltörött kép keret, a sötétség. Pánikolni kezdtem, mert teljesen úgy éreztem, hogy valaki lefog vagy lekötöz. Annyira megijedtem, hogy össze-vissza kapkodtam a levegőt. Körülöttem teljes sötétség volt és hideg. Hirtelen egy szempillantás alatt teljes világosság és meleg. Sőt túlságosan is meleg. A sarokban kuporogtam felhúzott lábakkal. Samanta előttem térdelt és bámult. Tekintete ijedt volt.
- Nickol jól vagy?- kérdezte és végigsimította a kezem.
- Igen, de hogy kerültem ide?- kérdeztem és felálltam.
- A film közepénél kimentél valahová és aztán pár perc múlva sikítozva jöttél vissza. Megkérdeztem mi a baj te csak azt hajtogattad, hogy 'Niall segíts'. Aztán hirtelen összeestél itt.- mesélte el a barátnőm.
Mi? Ezt hogyan? Semmire nem emlékszem. Samanta leültetett az egyik fotelba és a kezét a homlokomra tette.
- Tűz forró vagy. Gyere felmegyünk a szobádba. Le kell pihenned.- mondta és felsegített.
Teljesen kimerültnek éreztem magam. Samantával felmentünk a szobámba és jó alaposan betakarózva feküdtem az ágyba. Samanta hívta apát és csinált nekem egy forró teát is.
- Nicok lázas vagy. 38,5. Hívjam az orvost?- kérdezte apa.
- Nem kell. Alszom egyet és jobban leszek.- feleltem és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon.
- Nicol én azért hívom az orvost. Tudod most már nem csak egyedül vagy.- apa egy percre se hagyja, hogy megfeledkezzek a kicsiről.
Minden mozdulatomat követi és nem enged semmit se csinálni amit úgy gondol, hogy árthat a babának. Megadom magam és belemegyek, hogy felhívja az orvost. Kimegy és helyette Samanta jön be a teámmal. Leteszi a szekrényemre és leül az ágyamra.
- Hozzak még valamit?- kérdezte én pedig csak megráztam a fejem- Akkor hagylak aludni.
Samanta kiment a szobámból én pedig megpróbáltam elaludni. A házamra feküdtem és a plafont bámultam. Hope felugrott az ágyamra és ráfeküdt a hasamra. Ott dorombolt és nyúzta a takaróm. Mosolyogva megsimogattam és becsuktam a szemem.
***
Arra ébredtem, hogy apa és egy nő beszélget az ágyam előtt. Megdörzsöltem a szememet és felültem.
- Igen, de megvizsgálnám.- mondta és rám nézett- Nicol hogy érzed magad?
Meglepetten néztem rá? Mégis ki ez a nő? Elkezdett a táskájából orvosi cuccokat kivenni és mondta, hogy húzzam fel a pólómat. Megvizsgált.
- Minden rendben van. Nincs tüdőgyulladásod viszont nagyon piros a torkod. Írok fel gyógyszert és pár nap alatt jobban is leszel.- bólintottam.
- Rendben.- mondtam, de annyira fájt a torkom és a rekedt volt a hangom, hogy az orvos csendre intett.
A doki jobbulást kívánt és apával kimentek a szobámból. Remek most még itt ez a megfázás is. Nem elagg, hogy Harry reggel lelépett és még mindig nem hívott fel pedig megígérte, de még itt a kicsi is és még meg is fáztam. Remélem semmi baja nem lesz a pici pontnak. Magamhoz kaptam a telefonom és megnéztem. Hat óra volt. Küldtem egy sms-t Harrynek, hogy hívjon fel. Vártam pár percet, de semmi. Felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és újra befeküdtem az ágyba. Vártam Harry hívását, de megint elálmosodtam és a kezembe a telefonommal aludtam el.
***
Reggel Hope nyávogására ébredtem. Mellettem feküdt és engem nézett. Megsimogattam a fejét és abban a percben megszólalt a telefonom. Gyorsan megnéztem, de kicsit lelankad a lelkesedésem Niall hívott. Vettem egy mély levegőt és felvettem.
- Szia Niall.- rosszabb volt a hangom, mint tegnap.
- Szia Nicol jól vagy? Miért ilyen a hangod? Beteg vagy?- kérdezte.
- Igen tegnap megfáztam egy kicsit, de már jobban vagyok.- nyugtattam meg.
- És ugye a baba jól van?- kérdezte suttogva.
Miért érdekli őt ennyire ez? Hisz nem az övé.
- Nincs semmi baja. Mondom csak megfáztam.- mondom neki és én már ott tartottam, hogy leteszem.
- Átmegyek vigyek valamit?- kérdezte és hallottam a kocsi ajtajának a csapódását.
- Nem kell semmi.- mondtam.
- Jó. Fél óra és ott leszek. Szia.- letette én meg eldobtam mérgembe a telefonom.
Nincs semmi kedvem most senkihez. Harryvel akarok lenni. Azt sem tudom hol van. Még vissza se írt. Puffogva keltem fel az ágyamból és a szekrényemhez léptem. Előkotortam egy melegítőt és egy pólót. Kifésültem a hajam és lesétáltam a konyhába. Hope lejött velem és leült mellém a bár székre. Apa épp pirítost és tojást csinált. Jó illata volt. Közben elém tett három gyógyszert meg egy bögre forró teát. Ránéztem a bogyókra aztán apára.
- Ne fintorogj. Vedd be és akkor jobban leszel.- mondta és visszafordult a tűzhelyhez.
- Mik ezek?- kérdeztem.
- Az egyik fájdalom csillapító a másik a torkodra van a harmadikat pedig csak vedd be.- mondta én pedig megrántottam a vállam és bevettem.
Lenyeltem és apa elém rakta a reggelit.
***
Egy könyv közepén tartottam mikor Niall toppant be a szobámba. Mosolyogva állt az ajtóban. Vissza mosolygtam és intettem neki, hogy jöjjön beljebb. Leült az ágyamra és átnyújtott egy zacskót.
- Bocsi a késésért csak sokan volta Nandos-ban.- bűnbánóan nézett rám és tolta közelebb a tasakot.
Kinyitottam és finom illatok szabadultak ki. Felemeltem a tekintetemet rá emeltem és a nyakába ugrottam. Nagyon éhes voltam, de nem volt erőm lemenni a konyhába. Kivettem és elkezdtem nem hölgyként enni a csirkeszárnyakat. Nialk csak nevetett az egészen.
- Látom éhes vagy. Hozzak valamit?- kérdezte.
Megráztam a fejem és odébb pakoltam a kaját. Niall a nyakam felé nyúlt amitől kicsit megrémültem. Megfogta a nyakláncomat és elmosolyodott.
- Örülök, hogy hordod.- mondta és elengedte- Tegnap hova tűntél? Elvileg a te bulid volt, de sehol nem láttalak.- nem mondtam semmit.
Biztos vagyok benne, hogy neki sem tetszene, hogy Harryvel járok. Újra. De még nem is hívott vissza? Hol lehet?
- Nicol miért nem beszélsz velem? Valamivel megbántottalak valamivel?- kérdezte.
- Nem dehogy csak nagyon fáj a torkom. Köszi a kaját és köszi, hogy meglátogattál.- gondoltam megkérdezem, hogy hol van Harry, de inkább hagytam.
- Oké akkor ne erőltesd. Még maradok, ha nem bánod.- mondta mire csak megráztam a fejem.
Reggel igazából nem is rá voltam mérges, hanem Harryre. Niallel jókat tudunk dumálni, de mivel most nem tudtam beszélni ezért inkább ő mesélt és irtó vicces volt. Most vettem még csak észre, hogy akcentusa van. Eddig fel sem tűnt. Néha nem is a történeten nevettem, hanem Niallen. Aranyos volt leste minden kívánságomat. Egész estig nálunk volt. Talán lehetett nyolc óra mikor kezdtem elálmosodni és Niallt hallgatva lecsukódtak a szemeim. De azonnal kipattantak, mert Niall elakart menni.
- Nialk maradj.- annyira üresnek éreztem magam.
Harry egész nap nem hívott, de még egy sms-t sem küldött. Nem akartam, hogy most Niall is elmenjen. Csukott szemmel megfogtam a kezét.
- Maradj.- kértem.
- De csak addig amíg elalszol.- mondta én pedig kicsit nyugodtabban merültem álomba.
***
Reggel valami csikizett az arcomon. Nyöszörögve keltem fel. De mikor megláttam, hogy ki ébresztget kicsit mérges lettem.
Na, hát az előző részhez nem kaptam annyi komit ezért most 4komi és hozom a részt. Írjátok le mindazt amit gondoltok.:D
2013. július 14., vasárnap
34.rész
Lepillantottam és beletúrtam a rajtam fekvő fiú hajába. Nyöszörögve kelt fel és erősen megdörgölte a szemét. Kócos hajába túrt és rám nézett. Csillogott a szeme a félhomályban és engem nézett. Talán nem hitte el, hogy ébren vagyok, mert csak bámult. Megszólaltam helyette.
- Szia.- nyöszörögtem, mert nagyon fájt a szám.
- Szia. Hogy vagy?- kérdezte Niall és megcsókolta a kezemet.
- Fáj mindenem. Nem kaphatnék valami fájdalomcsillapítót.- mondtam és kicsit megemeltem magam, de hatalmas fájdalmat éreztem.
Niall ijedten pattant fel a székről. Azonnal megfogott és óvatosan visszafektetett. Rám nézett és eltűrt pár kósza hajszálat az arcomból és elmosolyodott.
- Ne mozogj. Mindjárt hívom az orvost.- mondta és kisietett.
Ledobtam magamról a takarót és végignéztem magamon. Véraláfutások, horzsolások voltak a lábamon. Emlék kép tűnt fel a előttem. A matracon feküdtem és Ricsi gonosz vigyorával szedi le rólam a ruhát. Megráztam a fejem és a nyilló ajtó felé néztem. Egy fehér köpenyes férfi jött be.
- Jó napot. Dr Fleen vagyok.- mondta és beljebb lépett.
Utána még két nővér jött be. Elhúzták a sötétítő függönyöket meg segítettek felülni, de ahogy megmozdultam valami szúrást éreztem a hasamban. Odakaptam és felszisszentem mire éreztem, hogy folyik valami a számon. Az orvos azonnal hátra döntött és kért valamit a nővértől. Csörömpölést hallottam. Megijedtem és ide oda kapkodni kezdtem a fejem. Nem éreztem magam biztonságban. Olyan volt, mintha abban a koszos, dohos szobában feküdnék. Fölémhajolt a doki és lefogta a fejemet.
- Maradjon nyugton. Elszakadtak a varratok a szájában.- bólintottam és becsuktam a szemem, hogy ne lássak semmit.
Szúrást éreztem és elzsibbadt a szám. Legalább ez nem fáj. Tíz percig kellett félig nyitott szájjal feküdnöm mire az orvos kész lett. Újra kinyitottam a szememet és az orvos már a lázlapomat nézte. Felültem vagyis valami hasonló pozícióba küzdöttem magam és vártam az orvos beszámolóját.
- Nicol az állapotod szépen javul, de bent tartanánk még pár napot megfigyelésre. Három bordád megrepedt agyrászkódásod volt és felrepedt a szád. Ezek csak a kisebb bajok a nagyobb az, hogy megerőszakoltak és terhes vagy és a magzat életveszélyben van. Alultápláltan és kiszáradva találtak meg. Ezért infúziót kötöttünk be amit addig kapsz amíg itt vagy. Holnap egy pszihológus fog meglátogatni és jó lenne, ha rendszeresen járnál is hozzá. És jó lenne, ha abbahagynál minden komoly fizikai megerőltető dolgot.- mondta és bennem összetört egy világ.
Vége a táncnak és gyerekem lesz? Bólogattam, mint aki mindent felfogott és elfogadott. Az orvos írt fel nekem még fájdalomcsillapítót és azzal az utasítással hagyta el a szobámat, hogy aludjak. Az orvos és a nővérek kimentek Niall pedig bejött. Leült a székre és megfogta a kezemet. Nem néztem rá, mert próbáltam feldolgozni az orvos szavait. Gyerekem lesz. Nekem. Kitől? Megerőszakoltak! Akkor Ricsitől. Nem az nem lehet. Sírógörcsbe törtem ki a gondolattól, hogy annak az embernek a gyereke növekszik a szívem alatt. Niall bánatosan nézett rám és olyan arcot vágott, mintha neki is fájna.
- Kérlek ne sírj. Minden rendbe fog jönni.- mondta és megszorította a kezemet.
- Niall mindennek vége. Vége az életemnek. Van egy gyerekem akinek az apját legszívesebben a pokolba tudnám. Amit imádtam csinálni azt nem csinálhatom.- mondtam és kirántottam a kezem a kezéből.
Kicsit elfordultam és tovább sírtam. Niall idegesen nyúlt a fejéhez és belecsapott az ágyam mellett lévő kis szekrénybe.
- Ha nem hagytalak volna magadra akkor ez nem történt volna meg.- mondta idegesen.
- Niall ha ott lettél volna lehet, hogy valami más történik.- mondtam és lehajtottam a fejemet.
- De akkor legalább én feküdnék itt nem pedig te.- felkaptam erre a mondatra a fejem.
- Niall felejtsd el. Jobb, hogy így történt. Mi lenne a bandával, a rajongókkal?- kérdeztem mire Niall csak megrántotta a vállát.
- Apád hamarosan jön. Aludj addig.- mondta kicsit parancsolóan.
Magát okolja az egészért és gyors téma váltással lerendez. Mivel álmos voltam ezért tettem amit mondott és becsuktam a szemem és aludtam.
***
Ajtó csapódásra ébredtem. Kipattantak a szemeim és körbenéztem a szobába. Apát pillantottam meg az ablak előtt.
- Apa.- mondtam és apa meglepődve fordult felém.
- Nicol, drága kislányom.- mondta és azonnal az ágyam mellett termett- Hogy vagy? Kérsz valamit?- kérdezte.
- Igen jól vagyok és igen éhes vagyok.- mondtam és apa azonnal megkönnyebbült.
- Niall most ment le a büfébe. Annyira aggódtam. Úgy sajnálom, hogy nem voltam otthon.- mondta és a szemeiben csillogtak a könnyek.
- Apa te se tudtál volna segíteni. Ricsi ezt nagyon jól kitervelhette. Gondolom.- mondtam neki és megsimogattam a kezét.
- Nicol a rendőrök kiszeretnének majd hallgatni. Most megteheted, hogy ezt minnél előbb meglegyen.- indult meg az ajtó felé.
- Apa hány rendőr van kint?- kérdeztem, mert sejtettem, hogy nem egy ember fog rám vigyázni.
- A rendőrségtől vannak ketten és négy testőr van a kórház területén. Egy itt az ajtóban, egy a főbejáratnál a másik kettő pedig folyamatosan járják a kórházat és a területét. Nyugodj meg, ha megpróbálkozna megint az a rohadék akkor elkapják.- mondta és kiment.
Ennyi őr minek? Ha akar valamit biztos vagyok, hogy megtalál. Apa egy rendőr egyenruhában lévő férfival jött be. Komoly arccal nézett végig rajtam és megállt az ágyam előtt. Apa kiment és ketten maradtunk.
- Jó napot hölgyem. Parker nyomozó vagyok. Szeretnék pár kérdést feltenni magának és szeretném, hogy mindent részletesen elmondana az elrablásával kapcsolatosan.- közölte velem a dolgomat én pedig nekikezdtem.
- A volt barátom rabolt el, de neki elvileg börtönben kéne lenni.- néztem rá olyan, "hogy a francba jutott ki onnan" aztán folytattam.
A rendőr folyamatosan körmölt. Néha néha belekérdezett. Aztán mikor végeztem elmondta, hogy hogyan fognak eljárni és, hogy biztosítanak nekem védő őrizetet.
- Köszönöm, hogy felelevenítette ezeket. Minden tőlünk telhetőt megteszünk. Jobbulást és értesítjük majd az apját a fejleményekről.- mondta és kiment.
Ennyi, ha mindent megtettek volna akkor nem történt volna meg ez. Idegesen és duzzogva fontam magam körül össze a kezeimet. Apa és Niall jött be a szobába miután a rendőr kiment.
- Na mi volt?- kérdezte Niall.
- Minden tőlünk telhetőt megtesznek.- utánoztam a férfit- Ha megtettek volna mindent akkor nem feküdnék itt.- visítottam.
- Nicol nyugodj meg.- mondta apa és leült mellém
- Haza akarok menni.- mondtam és kitakaróztam.
- Na, na hova akarsz te menni?- kérdezte apa és visszanyomott az ágyra.
- Haza. Apa én nem fogok itt maradni. Már most elegem van. Nem akarom többször elmondani ezt a sok szarságot.- mondtam és kihúztam az infúziót a kezemből.
- Nicol kérlek maradj itt legalább még egy napot.- kért Niall és megfogta a kezem.
- Nem. Niall haza akarok menni.- mondtam és felültem és kimásztam az ágyból.
Mind a ketten csak bámultak míg én a ruháimat szedtem össze. A nadrágomat akartam felvenni mikor hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban és a lábaim nem bírtak el. Éreztem, hogy két kéz tart meg és felvesz az ölébe. Niall arcát pillantottam meg és megint elájultam.
***
Reggel a nővérek ébresztettek fel. Új infúziót kaptam meg valami szendvics félét hoztak be. A szobám teljesen üres volt. Egyedül az a hülye csöpögés zavarta meg a csendet. Ránéztem a szendvicsre és hányingerem lett. Pont az orvos jött be mikor eltoltam magamtól. Rosszalló pillantást vetett rám és valamit írt a lázlapomra.
- Jó reggelt. Reggeli rosszullét?- kérdezte mire csak bólintottam- Ez teljesen természetes. Ma lesz egy ultrahangos vizsgálat és meglátogatja magát Dr Tom.- mondta és elvégezte a rutin vizsgálatokat.
Mikor végzett elköszönt és kiment. Megszólalt a pocakom, hogy éhes ezért megpróbálkoztam valami ételt bevinni. Törtem egy kis darab zsemlét, mert harapni nem tudtam a szám miatt. Kopogást hallottam és bejött Niall. Mosolyogva huppant le a székre és megvárta míg lenyelem a falatot.
- Jó étvágyat. Találd ki mit hoztam neked.- mondta és a kabát zsebéből egy dobozt vett ki.
Felém nyújtotta. Vonakodva, de elfogadtam. Szépen be volt csomagolva. Óvatosan bontottam ki. A papír alatt egy kártya és egy doboz volt. A kártyára ez volt írva:
" Egy kis Ír ajándék. Gyógyulj meg hamar. N."
Niallre néztem aki kíváncsian nézett. Letettem a kártyát és levettem a doboz tetejét. A dobozban még egy kisebb doboz volt. Niallre pillantottam aki csak mosolyogva megrántotta a vállát. Kivettem a dobozt és felnyitottam. Egy nyaklánc volt benne.
Mosolyogva méregettem és Niall felé nyújtottam.
- Feltennéd?- kérdeztem mire Niall nagy mosollyal állt fel és kivette a kezemből az ékszert.
- Tetszik?- kérdezte mikor vissza leült.
- Igen, most úgyis jól jön egy kis szerencse.- mosolyogtam.
- Minden rendben lesz.- mondta és végigsimított a kezemen- Mi lesz a mai program?- kérdezte.
- Először ultrahang aztán agyturkász.- mondtam és a kis nyaklánccal kezdtem el játszani.
- Jól áll.- dicsérte meg- Elkísérhetlek?
Kezeim leestek a nyakamtól. Elakar kísérni. Niall azonnal látta rajtam, hogy megdöbbentett a kérdése.
- Nekem mindegy. Ha elakarsz és van időd.- húztam fel a vállam.
- Ha már egy ilyen szemét apja van és még van két órám.- mondta és ránézett az órájára.
Egy nővér zavart meg minket és egy toloszékkel jött.
- Elnézést, de a hölgynek most vizsgálatra kell mennie.- mondta.
Niall segíteni próbált, de a nővér leteremtette, hogy hagyjon békén, mert csak árt nekem.
- Elnézést, de hagyj végezzem a munkámat.- mondta és odébb tolta Niallt.
Niall szomorúan nézett, de tette amit a nővér mondott neki. Átültem a tolószékbe és a nővér elindult velem az ajtó felé.
- A hölgyet most elviszem az ultrahangra addig maradjon itt.- mondta Niallnek.
Mérgesen néztem rá és közbeszóltam.
- Nem, Niall jön velem! És erről nem nyitok vitát.- mondtam neki, mert már nyílt a szája, hogy magyarázzon.
Niall oda ugrott a székhez és ő tolt. A folyosón őrültek módján száguldottunk végig. Nagyokat nevettünk, de egy doki megállított minket és jól le is szidott. Onnantól csak szép lassan ment tovább Niall. Aztán megérkeztünk az ultrahangos szobához. Niall megállította a széket és leült a mellém a műanyagszékre.
- Szerinted hol tart a nővér?- kérdeztem nevetve.
- Talán a második saroknál.- nevetett Niall is- Jó látni, hogy még mindig tudsz mosolyogni.- mondta és végigsimított a combomon mitől megrezzentem.
Kellemetlen volt az érintése. Nem csak a sebek miatt, hanem rossz érzés fogott el. Niall azonnal elvette a kezét és tördelni kezdte. Niallre néztem és láttam, hogy elszomorodik. Annyira kellemetlenül éreztem magam. Nem akartam, hogy bárki is hozzámérjen.
- Nézd jön a nővér.- mondtam, hogy Niallt újra jókedvre derüljön.
Azonnal felkapta a fejét és felállt. Kuncogni kezdtem, mert a nővér vér vörös fejjel közeledett felénk és Niallre olyan mérgesen nézett, hogy Niall inkább jobbnak látta, ha befogja és betol a vizsgálóba. A vizsgálóban volt egy ágy két szék meg az ultrahangos gép. A nővér leadott valami lapot és az ágyhoz lépett.
- Kérem hölgyem üljön fel ide és a hasát hagyja szabadon. Uram addig jöjjön velem.- mondta szikrázó szemekkel a nő és eltűnt.
Niall kisegített a székből és felsegített az ágyra aztán ő is elment. Gyorsan felhúztam a kórházi pizsamát és magamra húztam azt a takarót ami az ágy végében volt. A nővért egy fehér köpenyes nő követte aztán utoljára Niall jött be.
- Jó napot. Dr Obri vagyok. Most megnézzük a kis pocaklakót, hogy jól van e.- mondta kedvesen a nő és leült a gép elé.
Niall a másik széken folalt helyet és izgatottan figyelt. A nő valami hideg zselét nyomott a hasamra és kezdődött. Sokáig nézte a doki a képernyőt aztán hirtelen megszólalt.
- Hölgyem magának három hetes a magzata.- megállt a lélegzetem.
Három hetes? Ennyi ideig tartott fogságban? Niallre néztem.
- Egy hétig.- válaszolta meg Niall a fel nem tett kérésemet.
- És ahogy látom már nincs életveszélyben.- mosolygott.
Adott egy papírtörlőt amivel letudtam törölni azt a zselét és egy képet is mutatott. Egy miniatűr pontra mutatott. Az ott az én pontom. Niallnek adta a képet és ő is megnézte, de vagy a fejét vagy a képet forgatta, elég vicces volt.
- Nem látod rajta? Gyere megmutatom.- mondtam neki ő pedig felkelt- Nézd, ott az a pont az.- mosolyogva mutattam meg neki, de elszomorodtam mikor eszembe jutott, hogy nem Ricsi az apja.
Vagyis örülök neki, de ezt meg kell beszélnem z igazi apjával
***
Egy egész hetet voltam bent a kórházban. Dr Agyfurkász kitett magáért. Talán már az egész életemet tudja, de addig nem hagyott békén míg meg nem szólaltam. Ez a mutatványom két napig ment aztán feladtam. Niall egész héten szórakoztatott. Volt mikor filmet néztünk, volt mikor csak beszélgettünk. De nem telt el úgy el nap, hogy ne nevessünk. Ma kiengednek a kórházból. Apa segített összecsomagolni a ruháimat. Niallnek elkellet utaznia Amerikába a fiúkkal együtt. Fura, hogy ennyivel előbb kimentek, de Niall mondta, hogy interjúkra kell még menniük meg ilyesmi, de amíg tudott addig maradt mellettem. Őt is elküldtem Dr Tomhoz, hogy segítsen neki. Magát okolja az egészért. De miután Niall is beszélt a dokival sokkal jobb kedvű lett. Elmesélte a gyermekkorát és, hogy milyen Ír ország. Megígértettem vele, hogy egyszer megmutatja nekem hol nőtt fel. Niall ezen csak mosolygott és belement. Samanta is sokat volt bent és sokat beszélgettünk, de még Niallen és apán kívül senki nem tudja, hogy gyereket várok. Talán ma eltudom mondani Samnek.
- Nicol ezeket hova tegyem.- Zavart meg apa és a kezében valami papírok voltak.
- Az mi?- kérdeztem és kivettem a kezéből.
- A fiúk írtak pár gyógyulj meg levelet.- mondta apa és felvette a táskámat- Leviszem a kocsiba mindjárt jövök.
Kiment és az öt levelet néztem a kezemben. Felbontogattam őket és elolvastam. Mindenki jobbulást kívánt és írtak hozzá egy rövidebb "mesét" is. Utolsónak Harry levelét hagytam. Örültem neki, de hamar elszomorodtam. Tömör és személytelen üzenet volt benne.
' Jobbulást. Harry'
Könnyek szöktek a szemembe. Azért ennél többre számítottam. Elpislogtam a könnyeimet és felálltam az ágyról. Még egyszer végignéztem mindent és kimentem a folyosóra. Ahogy apa mondta egy héttel ezelőtt. Két rendőr plusz még egy fekete ruhába öltözött testőr. Apa pont akkor jött fel a lépcsőn mikor bezártam az ajtót. Az orvos is a nővérpultnál volt ezért a papír ügyeket hamar letudtuk.
- Jövő héten még megszeretném vizsgálni és jó lenne, ha rendszeresen járna Dr Tomhoz.- mondta a doki és elköszönt.
Apával és a testőrrel a lifttel mentünk a két rendőr pedig a lépcsőn mentek le. Apa idegesnek látszott.
- Apa mi a...- akartam volna megkérdezni, de pont nyílt a lift ajtó és már én is rájöttem magamtól, hogy miért aggódott.
Fotósok ezrei voltak kint. A biztonságiak kint már elterelték valamennyire az embereket, de a mellettem álló férfi komoly arccal nézett le rám.
- Hölgyem határozottan menjen előre és a kocsinál már nyitva lesz az ajtaja. Szálljon be és maradjon nyugodtan.- parancsolt rám és apára nézett.
Mind a ketten bólintottak én pedig megfogtam az egyik kezemmel a Nialltől kapott nyakláncot a másik kezemmel pedig apába karoltam. Végigrohantunk a fotósok közt és gyorsan beszálltunk a kocsiba. Mit is mondjak, utálom ezt. A francnak kell itt lenniük. Apa is másodpercek alatt mellettem termett és elindultunk.
***
Fura újra otthon lenni. Apával a kert végében a hatalmas faház teraszán ültünk mikor Samnta visítását hallottam meg. Apa felpattant a székéből és felszaladt a házhoz. Lassan felsétáltam én is a házhoz és annyit láttam, hogy Samanta a medence széléről kaparja össze egy torta maradványait. Nagyon viccesen nézett ki, hogy élig a medencében félig a csempén landolt a torta. Apa a nagy medence tisztító hálóval futott segíteni én pedig mosolyogva figyeltem mit bénáznak.
- Bocsásson meg Mr Smith. Csak Josh megijesztett és ez történt.- szabatkozott és felállt.
Mikor meglátott mindent eldobott a kezéből és felém rohant, de apa rákiabált.
- Csak óvatosan!- Samanta pont előttem állt meg és várt.
Kitártam a kezemet. Gyengéden ölelt meg és azonnal a nyakláncom felé kapott miután elengedett.
- Ez kitől van?- csillant fel a szeme.
- Niall. Gyógyulj meg a nyaklánc.- mosolyogtam rá és kivettem a kezéből.
- Persze.- mosolygott sunyin.
- Samanta mi csak...- nem tudtam befejezni amit akartam, mert Josh kapott fel hátulról és pörgetett meg.
- Szia. Olyan rég láttalak.- mondta forgás közben.
- Én is örülök neked Josh, de ha nem teszel le akkor visszaköszön az ebédem és az nem lesz szép látvány.- mondtam mire letett.
- Ugye nem fogsz ide hányni?- kérdezte és hátrébb lépett.
Megráztam a fejemet és megnyugtattam, hogy nem. Samanta odajött hozzánk és összekulcsolta Joshsal az ujjait. Annyira cukik együtt.
- Na és miért köszönhetem a látogatásotokat? És azt a lapított tortát?- néztem a helyére.
- Megakartunk lepni, de így sikerült.- nevetett Josh.
- Köszi sikerült.- nevettem én is.
- Mivel nem sikerült megenni a tortádat ezért most el kell jönnöd velünk egy cukrászdába.- mondta Sam és barátjával együtt a kijárat felé mentek.
- Várjatok nekem még átt kell öltöznöm. Meg egy kicsit rendbe hozom magam. Gondolom a szám nem valami szép látvány.- mondtam és odakaptam a számhoz.
Meg is feledkeztem. Igaz már nem fájt annyira, de a varratok még bent vannak. Samanta bólintott, hogy igazam van és inkább a ház felé vették az irányt. Apának is sikerült nagyjából kitakarítania így bejött velünk. Míg Samantával válogattunk ruhát addig apa Josht szórakoztatta vagy inkább fordítva. Samantával hamar dűlőre jutottunk. Egy hosszú kötött pulcsinál egy fekete farmernél és egy bakancsnál maradtunk. Gyorsan felvettem és utánna Samanta kisminkelt. Gyorsan megvoltunk és mehettünk sütizni. Apa bevitt minket a városba. Fura hova tűntek a testőrök? Mihelyst megfordult ez a kérdés a fejembe egy fekete bőrkabátos ember termett a kocsi ajtaja mellett. Felismertem őt, ő vitt ki minket a kórházból.
- Jó napot.- mosolyogtam rá.
- Hölgyem.- udvariasan kisegített a kocsiból és megvártuk a többieket is.
Apa és az őr kicsit lemaradtak tőlünk mikor a városba mászkáltunk, de jobb is volt így. Samantával bejártunk vagy ötven cukrászdát, de sehol nem találtunk megfelelő süteményt.
- Nicol, Samanta álljunk már meg. Lejártam már a lábam.- nyavalygott Josh- Nem értem Nicol hogy van neked ennyi energiád.
- Egy egész hetet feküdtem.- mondtam és tovább mentem.
- Ja tényleg.- futott utánunk Josh.
- Nézd ott van málna torta!- kiáltott fel Sam és a cukrászdához rohant.
Joshsal mi is követtük Samet csak egy kicsit lassabb tempóban. Josh ragyogó szemmel nézte barátnőjét ahogy bolondozva, kislányként fut az utcán.
***
Finom málna tortát ettünk. Apa sajnos nem tarthatott velünk, mert valami fontos elintézni valója van. Remek pedig már azt hittem együtt töltünk egy kis időt. Samantáék próbáltak jókedvre deríteni ami nekik nem volt nehéz. Samanta egy hirtelen kar lendítéssel feldöntötte Josh poharát és gyönyörűen beterített mindent.
- Na jó szerintem most menjünk.- mondta Josh és felpattant az asztal mellől.
- Várj Josh én szeretnék még enni egyet.- felálltam és a pult felé mentem.
- Nicol nem lesz sok?- kérdezte Sam.
- Nem!- kiabáltam vissza neki.
Még hogy sok. Megálltam a pult előtt és vártam egy pincért vagy valakit. Ismerős szőke pincérnő jött elém. Mosolyogva nézett rám, de látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki.
- Egy málnás tortát kérnék.- mondtam kedvesen mire ő meredten nézett.
- Nem lett volna könnyebb egy egész tortát venni?- kérdezte aztán kivette nekem a sütit.
- De igazad van kérném azt a málnás tortát.- mosolyogtam és elvettem a pultról a tányért amit az előbb rakott elém aztán visszamentem az asztalunkhoz.
- Nicol ez már a negyedik. Nem vagy rosszul?- kérdezte Josh
- Nem. Nagyon finom és éhes vagyok. Tényleg még nem is ettem mást. Na ezt megeszem haza megyünk és rendelünk egy pizzát.- Samanta csak nevetett Josh tátott szájjal nézett.
- Tudtam, hogy szeretsz enni, de ennyit.- Samanta mosolyogva figyelt ahogy ettem.
Tényleg már a negyediket ettem, de annyira éhes voltam és kívántam az édeset. Gyorsan befaltam a sütit és fizetni indultunk. A pincér csak tátott szájjal nézett, hogy még mindig kérem azt az egész tortát. Samantáékkal kilépve az utcára azonnal találkoztam az eddig eltűnt testőrömmel. Még a nevét sem tudom és nem fagyott meg ide kint? Nagyon erős hideg szél fújt. A testőröm azt mondta, hogy jó lenne, ha visszamennénk a házba. Samantáék belementek és így hármasba nagy nevetgélés közben mentünk a kocsihoz.
***
Felszabadulva és boldogan léptem ki a kocsiból. Ennyit még nem nevettem az biztos. Josh meg a hülyeségei. Szökdécselve mentem az ajtóhoz és nagy lendülettel nyitottam ki. Minden sötét volt. Megrémültem a látványtól ezért visszafordultam és a többieket kerestem. Eltűntek. Ez meg hogy? Remegő kézzel kapcsoltam fel a villanyt és kiabálni kezdtem.
- APA! Itthon vagy?!- kétségbe esetten kiabáltam az ajtóból.
Semmi választ nem kaptam. Rém kép villant fel. Csattanást hallottam a nappali felől és azonnal sikítva és zokogva rohantam ki a házból. Ne istenem, megint itt van. De miért, miért nem hagy békén? A kocsihoz rohantam és rémülten rángatni kezdtem az ajtaját. Nem nyílt ki. Kapkodva vettem elő a telefonomat és felhívtam apát. Három csengés után felvette.
- Igen? Jól vagy Nicol?- légzésem szapora volt amitől alig bírtam megszólalni.
- Apa azt hiszem megint itt van. Apa kérlek segíts. Kérlek.- pánikroham kezdett rám törni.
- Nicol nyugodj meg. Hol vagy most?- apa aggódva kérdezte és hallottam, hogy rohan.
- Kint vagyok a kocsinál. Samantáék és az őr is eltűnt. Apa én nagyon félek.
- Nicol nyugodj meg. Öt perc és otthon leszek.- mondta és letette.
Reszkettem a félelemtől és össze vissza kapkodtam a fejemet Samantát és Josht keresve. A kocsi mellett ülve vártam apát és ahogy mondta öt perc múlva be is gurult. Azonnal felpattantam a kocsi mellől és apa nyakába ugrottam.
- Nicol nyugodj meg. Hallod. Hol vannak a többiek? Legfőképp hol van a testőr?!- felháborodva forgott kőrbe.
- Apa nem tudom. Egyszer csak eltűntek. És a házban van valaki.- mondtam kétségbeesetten.
- Egy pillanat és felhívom Tomot. Addig ülj be a kocsiba.- tettem amit mondott és beültem a kocsijába.
Apa idegesen beszélt a telefonba aztán a ház mellől megjelent a testőröm. Kinyitottam a kocsi ajtaját és hallgattam ahogy apa jól lecseszi.
- Tom magának az lenne a feladata, hogy a lányomra vigyázzon! Erre meg! Arra jövök haza, hogy a lányom pánikrohama közben hív fel, hogy maga eltűnt és nincs senki vele a házamban pedig egy betörő van!- kiabált apa aztán Tom súgott valamit apa fülébe.
- Apa minden rendben?- kérdeztem, de apa csak állt egy helyben- Apa!
- Igen. Gyere Tom azt mondja nincs senki a házban.- mondta és kisegített a kocsiból.
Bementünk a házba ahol csak az égve hagyott lámpák adtak fényt. Apa lesegítette a kabátomat és bevezetett a teljesen sötét nappaliba. Megint valami neszt hallottam, de a neszhez már hang is társult. Ijedtemben felsikítottam és apához bújtam. Bepánikoltam és nem kaptam levegőt.
- MEGLEPETÉS!- kiáltotta mindenki egyszerre.
Tényleg nagyon meglepődtem méghozzá annyira, hogy elájultam.
***
- Vigyázat. Engedjetek.- ismerős hangot hallottam.
Harry talán Harry lehet. De hisz ő most Amerikában van.
- Hozzatok neki vizet!- kiabálta Niall.
De hisz ő sincs itt. Hallucinálok. De jó ennyire beverhettem a fejemet. De apa elkapott. Kicsiket pislogva nyitottam ki a szememet és sok ismerős arcot láttam.
- Harry, Niall! Ti itt?- kérdeztem és azonnal felültem amit meg is bántam, mert megszédültem és hányingerem lett.
- Odébb azt hiszem hányni fog.- mondta Josh nevetve.
Vissza akartam neki vágni, de nem sikerült. Azonnal éreztem, hogy a málna torta vissza akar köszönni. Niall azonnal felkapott és a WC-hez vitt. Mihelyst lerakott azonnal ki is jött minden.
- Jobb?- kérdezte.
- Igen, de ti itt? Hogyan? Miért?- kérdeztem és láttam, hogy Harry is az ajtóban áll.
- Üdv itthon buli. Szóval üdv itthon.- mondta Niall és megölelt.
- Igen üdv itthon.- sziszegte Harry.
Na ez meg mi volt. Megint mi a baja? Harry szemét megforgatva ment ki a fürdőből. Én is ezt csináltam és kimentem a többiekhez. Mindenki üdvözölt és bocsánatot kért az egész miatt. Aztán szépen hangulatosan ment tovább a buli amíg Samanta meg nem hozta a pezsgőt.
- Na, hát azért gyűltünk most össze, hogy legjobb barátnőmet újra itthon köszöntsük. Tudom, hogy mindenki tudja mi történt vele, de akkor is szerintem ő egy túlélő. Elképesztő, hogy ilyet meg kellett élnie, de az még elképesztőbb, hogy túlélte. Nicol rád szerintem egy angyal vigyáz. Remélem soha, de soha nem történik veled ilyen. Kérlek vigyázz magadra, mert kell majd egy keresztanyuka a kislányomnak.- nevetett és sírt egyszerre Samanta.
- Ilyen hamar akarsz gyereket? Mit nem mondasz el nekem Samanta?- Josh csak poénkodott és mindenki felnevetett csak én nem.
Igaz is még nem mondtam el Samnek. Talán a buli után. Samanta a kezembe nyomott egy pezsgős poharat és összekoccintotta az övével.
- Na szóval csak annyit akartam mondani, hogy üdv újra itthon és szeretlek.- befejezte a szónoklatát és rajtam is úrrá lettek az érzelmek.
Egymás karjaiba borultunk aztán csak kitört rajtunk a nevetés. Samanta felemelte a poharát jelezve, hogy mindenki ihat. Én csak úgy tettem, mint aki belekortyol az italba. Apa odajött hozzánk és megölelt.
- Nicol csak óvatosan az alkohollal. Tudod gyógyszert szedsz.- furán néztem apára, hogy milyen gyógyszerről hablatyol itt nekem.
- Jó apa tudom. Többet nem is iszom.- letettem a poharamat és körbenéztem.
Mindenki beszélgetett. Itt volt Danielle, Eleanor a Little mixes lányok a nagyim és a nagypapám és a One direction tagjai. Tényleg itt volt mindenki aki számít is nekem egy kicsit. A nagyszüleim felé mentem mikor Perrie és a lányok letámadtak.
- Nickol annyira, de annyira örülünk, hogy jobban vagy. Tudnak már valamit a rendőrök? Elkapták már?- kérdeztek.
- Köszönöm lányok, hogy itt vagytok. Még nem kaptam semmi hírt. De remélem most már tényleg nem hallok többet róla.- mondtam aztán a lányok szorosan magukhoz öleltek.
- Nicol, Nicol beszélhetnénk!- Harry hangját hallottam.
Összeszorult a gyomrom. Miről akar beszélni? Niall remélem nem mondott semmit a kisbabáról. Megfordultam és elköszöntem a lányoktól. Harry azonnal előttem termett amitől kicsit megrémültem. Megfogta a kezemet és kihúzott az udvarra. Kérdőn néztem rá mikor megálltunk.
- Harry mit szeretnél?- kérdeztem mire csak megcsókolt.
Bizsergő érzés éreztem a gyomromban, de tudtam, hogy ezt most nem kellene. Jó ok miatt szakítottam vele és még az a két szevas üzenete is. Ajkaink pár perc múlva elváltak. Harry csillogó zöld szemeit bámultam és töprengtem. Úgy érzem, hogy hiányzik. Hiányzik minden. Az érintése, a szavai, a bolondsága, a kisgyerekes mosolya, a göndör fürtjei, a hosszú ujjai, a hangja. Ennyi én feladom nekem kell ez a férfi. Közelebb léptem és magamhoz öleltem. Lágyan és óvatosan ölelt vissza. Ragyogó szemei arcomat pásztázta mikor felnéztem rá. Újra csókra hívott a szája. Csillagos ég alatt váltottunk még pár csókot aztán Harry elhúzta az arcát és ujjaival beletúrt a hajamba és hátra biccentette a fejemet.
- Hiányoztál.- suttogta- Gyere.
Harry a hátsó kapu felé húzott. Egészen a faházig mentünk. El is felejtkeztem a vendégekről. Talán nem is keresnek. Harry felkapott az ajtó előtt és bevitt. Fura a kandallóban égett a tűz. Kellemes meleget csinál bent és hangulatosan megvilágította. Mikor csinálhatta Harry ezt és honnét tudta, hogy megbocsájtok neki? Harry letett a kanapé elé és elment. Eperrel jött vissza és egy-egy pezsgővel teli pohárral. Letette elénk a kis dohányzó asztalra és felém fordult és a kezembe nyomta az egyik poharat.
- Rád és, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Ígérem, hogy megvédlek mindentől és mindenkitől.- mondott egy rövidke tósztot mire könnybe lábadt a szemem.
- Harry ne ígérj olyat amit nem tudsz teljesíteni.- mondtam és leraktam a poharat az asztalkára.
- Nem Nicol én ezt komolyan mondtam. Megszeretnélek védeni mindentől. És azt szeretném, hogy
Komizzatok. Jót, rosszat. Amit csak akartok.:D Kicsit lassabban jönnek a részek, mint terveztem, mert a mamámnál nincs wifi, de két hét múlva megpróbálom bepótolni.
- Szia.- nyöszörögtem, mert nagyon fájt a szám.
- Szia. Hogy vagy?- kérdezte Niall és megcsókolta a kezemet.
- Fáj mindenem. Nem kaphatnék valami fájdalomcsillapítót.- mondtam és kicsit megemeltem magam, de hatalmas fájdalmat éreztem.
Niall ijedten pattant fel a székről. Azonnal megfogott és óvatosan visszafektetett. Rám nézett és eltűrt pár kósza hajszálat az arcomból és elmosolyodott.
- Ne mozogj. Mindjárt hívom az orvost.- mondta és kisietett.
Ledobtam magamról a takarót és végignéztem magamon. Véraláfutások, horzsolások voltak a lábamon. Emlék kép tűnt fel a előttem. A matracon feküdtem és Ricsi gonosz vigyorával szedi le rólam a ruhát. Megráztam a fejem és a nyilló ajtó felé néztem. Egy fehér köpenyes férfi jött be.
- Jó napot. Dr Fleen vagyok.- mondta és beljebb lépett.
Utána még két nővér jött be. Elhúzták a sötétítő függönyöket meg segítettek felülni, de ahogy megmozdultam valami szúrást éreztem a hasamban. Odakaptam és felszisszentem mire éreztem, hogy folyik valami a számon. Az orvos azonnal hátra döntött és kért valamit a nővértől. Csörömpölést hallottam. Megijedtem és ide oda kapkodni kezdtem a fejem. Nem éreztem magam biztonságban. Olyan volt, mintha abban a koszos, dohos szobában feküdnék. Fölémhajolt a doki és lefogta a fejemet.
- Maradjon nyugton. Elszakadtak a varratok a szájában.- bólintottam és becsuktam a szemem, hogy ne lássak semmit.
Szúrást éreztem és elzsibbadt a szám. Legalább ez nem fáj. Tíz percig kellett félig nyitott szájjal feküdnöm mire az orvos kész lett. Újra kinyitottam a szememet és az orvos már a lázlapomat nézte. Felültem vagyis valami hasonló pozícióba küzdöttem magam és vártam az orvos beszámolóját.
- Nicol az állapotod szépen javul, de bent tartanánk még pár napot megfigyelésre. Három bordád megrepedt agyrászkódásod volt és felrepedt a szád. Ezek csak a kisebb bajok a nagyobb az, hogy megerőszakoltak és terhes vagy és a magzat életveszélyben van. Alultápláltan és kiszáradva találtak meg. Ezért infúziót kötöttünk be amit addig kapsz amíg itt vagy. Holnap egy pszihológus fog meglátogatni és jó lenne, ha rendszeresen járnál is hozzá. És jó lenne, ha abbahagynál minden komoly fizikai megerőltető dolgot.- mondta és bennem összetört egy világ.
Vége a táncnak és gyerekem lesz? Bólogattam, mint aki mindent felfogott és elfogadott. Az orvos írt fel nekem még fájdalomcsillapítót és azzal az utasítással hagyta el a szobámat, hogy aludjak. Az orvos és a nővérek kimentek Niall pedig bejött. Leült a székre és megfogta a kezemet. Nem néztem rá, mert próbáltam feldolgozni az orvos szavait. Gyerekem lesz. Nekem. Kitől? Megerőszakoltak! Akkor Ricsitől. Nem az nem lehet. Sírógörcsbe törtem ki a gondolattól, hogy annak az embernek a gyereke növekszik a szívem alatt. Niall bánatosan nézett rám és olyan arcot vágott, mintha neki is fájna.
- Kérlek ne sírj. Minden rendbe fog jönni.- mondta és megszorította a kezemet.
- Niall mindennek vége. Vége az életemnek. Van egy gyerekem akinek az apját legszívesebben a pokolba tudnám. Amit imádtam csinálni azt nem csinálhatom.- mondtam és kirántottam a kezem a kezéből.
Kicsit elfordultam és tovább sírtam. Niall idegesen nyúlt a fejéhez és belecsapott az ágyam mellett lévő kis szekrénybe.
- Ha nem hagytalak volna magadra akkor ez nem történt volna meg.- mondta idegesen.
- Niall ha ott lettél volna lehet, hogy valami más történik.- mondtam és lehajtottam a fejemet.
- De akkor legalább én feküdnék itt nem pedig te.- felkaptam erre a mondatra a fejem.
- Niall felejtsd el. Jobb, hogy így történt. Mi lenne a bandával, a rajongókkal?- kérdeztem mire Niall csak megrántotta a vállát.
- Apád hamarosan jön. Aludj addig.- mondta kicsit parancsolóan.
Magát okolja az egészért és gyors téma váltással lerendez. Mivel álmos voltam ezért tettem amit mondott és becsuktam a szemem és aludtam.
***
Ajtó csapódásra ébredtem. Kipattantak a szemeim és körbenéztem a szobába. Apát pillantottam meg az ablak előtt.
- Apa.- mondtam és apa meglepődve fordult felém.
- Nicol, drága kislányom.- mondta és azonnal az ágyam mellett termett- Hogy vagy? Kérsz valamit?- kérdezte.
- Igen jól vagyok és igen éhes vagyok.- mondtam és apa azonnal megkönnyebbült.
- Niall most ment le a büfébe. Annyira aggódtam. Úgy sajnálom, hogy nem voltam otthon.- mondta és a szemeiben csillogtak a könnyek.
- Apa te se tudtál volna segíteni. Ricsi ezt nagyon jól kitervelhette. Gondolom.- mondtam neki és megsimogattam a kezét.
- Nicol a rendőrök kiszeretnének majd hallgatni. Most megteheted, hogy ezt minnél előbb meglegyen.- indult meg az ajtó felé.
- Apa hány rendőr van kint?- kérdeztem, mert sejtettem, hogy nem egy ember fog rám vigyázni.
- A rendőrségtől vannak ketten és négy testőr van a kórház területén. Egy itt az ajtóban, egy a főbejáratnál a másik kettő pedig folyamatosan járják a kórházat és a területét. Nyugodj meg, ha megpróbálkozna megint az a rohadék akkor elkapják.- mondta és kiment.
Ennyi őr minek? Ha akar valamit biztos vagyok, hogy megtalál. Apa egy rendőr egyenruhában lévő férfival jött be. Komoly arccal nézett végig rajtam és megállt az ágyam előtt. Apa kiment és ketten maradtunk.
- Jó napot hölgyem. Parker nyomozó vagyok. Szeretnék pár kérdést feltenni magának és szeretném, hogy mindent részletesen elmondana az elrablásával kapcsolatosan.- közölte velem a dolgomat én pedig nekikezdtem.
- A volt barátom rabolt el, de neki elvileg börtönben kéne lenni.- néztem rá olyan, "hogy a francba jutott ki onnan" aztán folytattam.
A rendőr folyamatosan körmölt. Néha néha belekérdezett. Aztán mikor végeztem elmondta, hogy hogyan fognak eljárni és, hogy biztosítanak nekem védő őrizetet.
- Köszönöm, hogy felelevenítette ezeket. Minden tőlünk telhetőt megteszünk. Jobbulást és értesítjük majd az apját a fejleményekről.- mondta és kiment.
Ennyi, ha mindent megtettek volna akkor nem történt volna meg ez. Idegesen és duzzogva fontam magam körül össze a kezeimet. Apa és Niall jött be a szobába miután a rendőr kiment.
- Na mi volt?- kérdezte Niall.
- Minden tőlünk telhetőt megtesznek.- utánoztam a férfit- Ha megtettek volna mindent akkor nem feküdnék itt.- visítottam.
- Nicol nyugodj meg.- mondta apa és leült mellém
- Haza akarok menni.- mondtam és kitakaróztam.
- Na, na hova akarsz te menni?- kérdezte apa és visszanyomott az ágyra.
- Haza. Apa én nem fogok itt maradni. Már most elegem van. Nem akarom többször elmondani ezt a sok szarságot.- mondtam és kihúztam az infúziót a kezemből.
- Nicol kérlek maradj itt legalább még egy napot.- kért Niall és megfogta a kezem.
- Nem. Niall haza akarok menni.- mondtam és felültem és kimásztam az ágyból.
Mind a ketten csak bámultak míg én a ruháimat szedtem össze. A nadrágomat akartam felvenni mikor hatalmas fájdalmat éreztem a hasamban és a lábaim nem bírtak el. Éreztem, hogy két kéz tart meg és felvesz az ölébe. Niall arcát pillantottam meg és megint elájultam.
***
Reggel a nővérek ébresztettek fel. Új infúziót kaptam meg valami szendvics félét hoztak be. A szobám teljesen üres volt. Egyedül az a hülye csöpögés zavarta meg a csendet. Ránéztem a szendvicsre és hányingerem lett. Pont az orvos jött be mikor eltoltam magamtól. Rosszalló pillantást vetett rám és valamit írt a lázlapomra.
- Jó reggelt. Reggeli rosszullét?- kérdezte mire csak bólintottam- Ez teljesen természetes. Ma lesz egy ultrahangos vizsgálat és meglátogatja magát Dr Tom.- mondta és elvégezte a rutin vizsgálatokat.
Mikor végzett elköszönt és kiment. Megszólalt a pocakom, hogy éhes ezért megpróbálkoztam valami ételt bevinni. Törtem egy kis darab zsemlét, mert harapni nem tudtam a szám miatt. Kopogást hallottam és bejött Niall. Mosolyogva huppant le a székre és megvárta míg lenyelem a falatot.
- Jó étvágyat. Találd ki mit hoztam neked.- mondta és a kabát zsebéből egy dobozt vett ki.
Felém nyújtotta. Vonakodva, de elfogadtam. Szépen be volt csomagolva. Óvatosan bontottam ki. A papír alatt egy kártya és egy doboz volt. A kártyára ez volt írva:
" Egy kis Ír ajándék. Gyógyulj meg hamar. N."
Niallre néztem aki kíváncsian nézett. Letettem a kártyát és levettem a doboz tetejét. A dobozban még egy kisebb doboz volt. Niallre pillantottam aki csak mosolyogva megrántotta a vállát. Kivettem a dobozt és felnyitottam. Egy nyaklánc volt benne.
- Feltennéd?- kérdeztem mire Niall nagy mosollyal állt fel és kivette a kezemből az ékszert.
- Tetszik?- kérdezte mikor vissza leült.
- Igen, most úgyis jól jön egy kis szerencse.- mosolyogtam.
- Minden rendben lesz.- mondta és végigsimított a kezemen- Mi lesz a mai program?- kérdezte.
- Először ultrahang aztán agyturkász.- mondtam és a kis nyaklánccal kezdtem el játszani.
- Jól áll.- dicsérte meg- Elkísérhetlek?
Kezeim leestek a nyakamtól. Elakar kísérni. Niall azonnal látta rajtam, hogy megdöbbentett a kérdése.
- Nekem mindegy. Ha elakarsz és van időd.- húztam fel a vállam.
- Ha már egy ilyen szemét apja van és még van két órám.- mondta és ránézett az órájára.
Egy nővér zavart meg minket és egy toloszékkel jött.
- Elnézést, de a hölgynek most vizsgálatra kell mennie.- mondta.
Niall segíteni próbált, de a nővér leteremtette, hogy hagyjon békén, mert csak árt nekem.
- Elnézést, de hagyj végezzem a munkámat.- mondta és odébb tolta Niallt.
Niall szomorúan nézett, de tette amit a nővér mondott neki. Átültem a tolószékbe és a nővér elindult velem az ajtó felé.
- A hölgyet most elviszem az ultrahangra addig maradjon itt.- mondta Niallnek.
Mérgesen néztem rá és közbeszóltam.
- Nem, Niall jön velem! És erről nem nyitok vitát.- mondtam neki, mert már nyílt a szája, hogy magyarázzon.
Niall oda ugrott a székhez és ő tolt. A folyosón őrültek módján száguldottunk végig. Nagyokat nevettünk, de egy doki megállított minket és jól le is szidott. Onnantól csak szép lassan ment tovább Niall. Aztán megérkeztünk az ultrahangos szobához. Niall megállította a széket és leült a mellém a műanyagszékre.
- Szerinted hol tart a nővér?- kérdeztem nevetve.
- Talán a második saroknál.- nevetett Niall is- Jó látni, hogy még mindig tudsz mosolyogni.- mondta és végigsimított a combomon mitől megrezzentem.
Kellemetlen volt az érintése. Nem csak a sebek miatt, hanem rossz érzés fogott el. Niall azonnal elvette a kezét és tördelni kezdte. Niallre néztem és láttam, hogy elszomorodik. Annyira kellemetlenül éreztem magam. Nem akartam, hogy bárki is hozzámérjen.
- Nézd jön a nővér.- mondtam, hogy Niallt újra jókedvre derüljön.
Azonnal felkapta a fejét és felállt. Kuncogni kezdtem, mert a nővér vér vörös fejjel közeledett felénk és Niallre olyan mérgesen nézett, hogy Niall inkább jobbnak látta, ha befogja és betol a vizsgálóba. A vizsgálóban volt egy ágy két szék meg az ultrahangos gép. A nővér leadott valami lapot és az ágyhoz lépett.
- Kérem hölgyem üljön fel ide és a hasát hagyja szabadon. Uram addig jöjjön velem.- mondta szikrázó szemekkel a nő és eltűnt.
Niall kisegített a székből és felsegített az ágyra aztán ő is elment. Gyorsan felhúztam a kórházi pizsamát és magamra húztam azt a takarót ami az ágy végében volt. A nővért egy fehér köpenyes nő követte aztán utoljára Niall jött be.
- Jó napot. Dr Obri vagyok. Most megnézzük a kis pocaklakót, hogy jól van e.- mondta kedvesen a nő és leült a gép elé.
Niall a másik széken folalt helyet és izgatottan figyelt. A nő valami hideg zselét nyomott a hasamra és kezdődött. Sokáig nézte a doki a képernyőt aztán hirtelen megszólalt.
- Hölgyem magának három hetes a magzata.- megállt a lélegzetem.
Három hetes? Ennyi ideig tartott fogságban? Niallre néztem.
- Egy hétig.- válaszolta meg Niall a fel nem tett kérésemet.
- És ahogy látom már nincs életveszélyben.- mosolygott.
Adott egy papírtörlőt amivel letudtam törölni azt a zselét és egy képet is mutatott. Egy miniatűr pontra mutatott. Az ott az én pontom. Niallnek adta a képet és ő is megnézte, de vagy a fejét vagy a képet forgatta, elég vicces volt.
- Nem látod rajta? Gyere megmutatom.- mondtam neki ő pedig felkelt- Nézd, ott az a pont az.- mosolyogva mutattam meg neki, de elszomorodtam mikor eszembe jutott, hogy nem Ricsi az apja.
Vagyis örülök neki, de ezt meg kell beszélnem z igazi apjával
***
Egy egész hetet voltam bent a kórházban. Dr Agyfurkász kitett magáért. Talán már az egész életemet tudja, de addig nem hagyott békén míg meg nem szólaltam. Ez a mutatványom két napig ment aztán feladtam. Niall egész héten szórakoztatott. Volt mikor filmet néztünk, volt mikor csak beszélgettünk. De nem telt el úgy el nap, hogy ne nevessünk. Ma kiengednek a kórházból. Apa segített összecsomagolni a ruháimat. Niallnek elkellet utaznia Amerikába a fiúkkal együtt. Fura, hogy ennyivel előbb kimentek, de Niall mondta, hogy interjúkra kell még menniük meg ilyesmi, de amíg tudott addig maradt mellettem. Őt is elküldtem Dr Tomhoz, hogy segítsen neki. Magát okolja az egészért. De miután Niall is beszélt a dokival sokkal jobb kedvű lett. Elmesélte a gyermekkorát és, hogy milyen Ír ország. Megígértettem vele, hogy egyszer megmutatja nekem hol nőtt fel. Niall ezen csak mosolygott és belement. Samanta is sokat volt bent és sokat beszélgettünk, de még Niallen és apán kívül senki nem tudja, hogy gyereket várok. Talán ma eltudom mondani Samnek.
- Nicol ezeket hova tegyem.- Zavart meg apa és a kezében valami papírok voltak.
- Az mi?- kérdeztem és kivettem a kezéből.
- A fiúk írtak pár gyógyulj meg levelet.- mondta apa és felvette a táskámat- Leviszem a kocsiba mindjárt jövök.
Kiment és az öt levelet néztem a kezemben. Felbontogattam őket és elolvastam. Mindenki jobbulást kívánt és írtak hozzá egy rövidebb "mesét" is. Utolsónak Harry levelét hagytam. Örültem neki, de hamar elszomorodtam. Tömör és személytelen üzenet volt benne.
' Jobbulást. Harry'
Könnyek szöktek a szemembe. Azért ennél többre számítottam. Elpislogtam a könnyeimet és felálltam az ágyról. Még egyszer végignéztem mindent és kimentem a folyosóra. Ahogy apa mondta egy héttel ezelőtt. Két rendőr plusz még egy fekete ruhába öltözött testőr. Apa pont akkor jött fel a lépcsőn mikor bezártam az ajtót. Az orvos is a nővérpultnál volt ezért a papír ügyeket hamar letudtuk.
- Jövő héten még megszeretném vizsgálni és jó lenne, ha rendszeresen járna Dr Tomhoz.- mondta a doki és elköszönt.
Apával és a testőrrel a lifttel mentünk a két rendőr pedig a lépcsőn mentek le. Apa idegesnek látszott.
- Apa mi a...- akartam volna megkérdezni, de pont nyílt a lift ajtó és már én is rájöttem magamtól, hogy miért aggódott.
Fotósok ezrei voltak kint. A biztonságiak kint már elterelték valamennyire az embereket, de a mellettem álló férfi komoly arccal nézett le rám.
- Hölgyem határozottan menjen előre és a kocsinál már nyitva lesz az ajtaja. Szálljon be és maradjon nyugodtan.- parancsolt rám és apára nézett.
Mind a ketten bólintottak én pedig megfogtam az egyik kezemmel a Nialltől kapott nyakláncot a másik kezemmel pedig apába karoltam. Végigrohantunk a fotósok közt és gyorsan beszálltunk a kocsiba. Mit is mondjak, utálom ezt. A francnak kell itt lenniük. Apa is másodpercek alatt mellettem termett és elindultunk.
***
Fura újra otthon lenni. Apával a kert végében a hatalmas faház teraszán ültünk mikor Samnta visítását hallottam meg. Apa felpattant a székéből és felszaladt a házhoz. Lassan felsétáltam én is a házhoz és annyit láttam, hogy Samanta a medence széléről kaparja össze egy torta maradványait. Nagyon viccesen nézett ki, hogy élig a medencében félig a csempén landolt a torta. Apa a nagy medence tisztító hálóval futott segíteni én pedig mosolyogva figyeltem mit bénáznak.
- Bocsásson meg Mr Smith. Csak Josh megijesztett és ez történt.- szabatkozott és felállt.
Mikor meglátott mindent eldobott a kezéből és felém rohant, de apa rákiabált.
- Csak óvatosan!- Samanta pont előttem állt meg és várt.
Kitártam a kezemet. Gyengéden ölelt meg és azonnal a nyakláncom felé kapott miután elengedett.
- Ez kitől van?- csillant fel a szeme.
- Niall. Gyógyulj meg a nyaklánc.- mosolyogtam rá és kivettem a kezéből.
- Persze.- mosolygott sunyin.
- Samanta mi csak...- nem tudtam befejezni amit akartam, mert Josh kapott fel hátulról és pörgetett meg.
- Szia. Olyan rég láttalak.- mondta forgás közben.
- Én is örülök neked Josh, de ha nem teszel le akkor visszaköszön az ebédem és az nem lesz szép látvány.- mondtam mire letett.
- Ugye nem fogsz ide hányni?- kérdezte és hátrébb lépett.
Megráztam a fejemet és megnyugtattam, hogy nem. Samanta odajött hozzánk és összekulcsolta Joshsal az ujjait. Annyira cukik együtt.
- Na és miért köszönhetem a látogatásotokat? És azt a lapított tortát?- néztem a helyére.
- Megakartunk lepni, de így sikerült.- nevetett Josh.
- Köszi sikerült.- nevettem én is.
- Mivel nem sikerült megenni a tortádat ezért most el kell jönnöd velünk egy cukrászdába.- mondta Sam és barátjával együtt a kijárat felé mentek.
- Várjatok nekem még átt kell öltöznöm. Meg egy kicsit rendbe hozom magam. Gondolom a szám nem valami szép látvány.- mondtam és odakaptam a számhoz.
Meg is feledkeztem. Igaz már nem fájt annyira, de a varratok még bent vannak. Samanta bólintott, hogy igazam van és inkább a ház felé vették az irányt. Apának is sikerült nagyjából kitakarítania így bejött velünk. Míg Samantával válogattunk ruhát addig apa Josht szórakoztatta vagy inkább fordítva. Samantával hamar dűlőre jutottunk. Egy hosszú kötött pulcsinál egy fekete farmernél és egy bakancsnál maradtunk. Gyorsan felvettem és utánna Samanta kisminkelt. Gyorsan megvoltunk és mehettünk sütizni. Apa bevitt minket a városba. Fura hova tűntek a testőrök? Mihelyst megfordult ez a kérdés a fejembe egy fekete bőrkabátos ember termett a kocsi ajtaja mellett. Felismertem őt, ő vitt ki minket a kórházból.
- Jó napot.- mosolyogtam rá.
- Hölgyem.- udvariasan kisegített a kocsiból és megvártuk a többieket is.
Apa és az őr kicsit lemaradtak tőlünk mikor a városba mászkáltunk, de jobb is volt így. Samantával bejártunk vagy ötven cukrászdát, de sehol nem találtunk megfelelő süteményt.
- Nicol, Samanta álljunk már meg. Lejártam már a lábam.- nyavalygott Josh- Nem értem Nicol hogy van neked ennyi energiád.
- Egy egész hetet feküdtem.- mondtam és tovább mentem.
- Ja tényleg.- futott utánunk Josh.
- Nézd ott van málna torta!- kiáltott fel Sam és a cukrászdához rohant.
Joshsal mi is követtük Samet csak egy kicsit lassabb tempóban. Josh ragyogó szemmel nézte barátnőjét ahogy bolondozva, kislányként fut az utcán.
***
Finom málna tortát ettünk. Apa sajnos nem tarthatott velünk, mert valami fontos elintézni valója van. Remek pedig már azt hittem együtt töltünk egy kis időt. Samantáék próbáltak jókedvre deríteni ami nekik nem volt nehéz. Samanta egy hirtelen kar lendítéssel feldöntötte Josh poharát és gyönyörűen beterített mindent.
- Na jó szerintem most menjünk.- mondta Josh és felpattant az asztal mellől.
- Várj Josh én szeretnék még enni egyet.- felálltam és a pult felé mentem.
- Nicol nem lesz sok?- kérdezte Sam.
- Nem!- kiabáltam vissza neki.
Még hogy sok. Megálltam a pult előtt és vártam egy pincért vagy valakit. Ismerős szőke pincérnő jött elém. Mosolyogva nézett rám, de látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki.
- Egy málnás tortát kérnék.- mondtam kedvesen mire ő meredten nézett.
- Nem lett volna könnyebb egy egész tortát venni?- kérdezte aztán kivette nekem a sütit.
- De igazad van kérném azt a málnás tortát.- mosolyogtam és elvettem a pultról a tányért amit az előbb rakott elém aztán visszamentem az asztalunkhoz.
- Nicol ez már a negyedik. Nem vagy rosszul?- kérdezte Josh
- Nem. Nagyon finom és éhes vagyok. Tényleg még nem is ettem mást. Na ezt megeszem haza megyünk és rendelünk egy pizzát.- Samanta csak nevetett Josh tátott szájjal nézett.
- Tudtam, hogy szeretsz enni, de ennyit.- Samanta mosolyogva figyelt ahogy ettem.
Tényleg már a negyediket ettem, de annyira éhes voltam és kívántam az édeset. Gyorsan befaltam a sütit és fizetni indultunk. A pincér csak tátott szájjal nézett, hogy még mindig kérem azt az egész tortát. Samantáékkal kilépve az utcára azonnal találkoztam az eddig eltűnt testőrömmel. Még a nevét sem tudom és nem fagyott meg ide kint? Nagyon erős hideg szél fújt. A testőröm azt mondta, hogy jó lenne, ha visszamennénk a házba. Samantáék belementek és így hármasba nagy nevetgélés közben mentünk a kocsihoz.
***
Felszabadulva és boldogan léptem ki a kocsiból. Ennyit még nem nevettem az biztos. Josh meg a hülyeségei. Szökdécselve mentem az ajtóhoz és nagy lendülettel nyitottam ki. Minden sötét volt. Megrémültem a látványtól ezért visszafordultam és a többieket kerestem. Eltűntek. Ez meg hogy? Remegő kézzel kapcsoltam fel a villanyt és kiabálni kezdtem.
- APA! Itthon vagy?!- kétségbe esetten kiabáltam az ajtóból.
Semmi választ nem kaptam. Rém kép villant fel. Csattanást hallottam a nappali felől és azonnal sikítva és zokogva rohantam ki a házból. Ne istenem, megint itt van. De miért, miért nem hagy békén? A kocsihoz rohantam és rémülten rángatni kezdtem az ajtaját. Nem nyílt ki. Kapkodva vettem elő a telefonomat és felhívtam apát. Három csengés után felvette.
- Igen? Jól vagy Nicol?- légzésem szapora volt amitől alig bírtam megszólalni.
- Apa azt hiszem megint itt van. Apa kérlek segíts. Kérlek.- pánikroham kezdett rám törni.
- Nicol nyugodj meg. Hol vagy most?- apa aggódva kérdezte és hallottam, hogy rohan.
- Kint vagyok a kocsinál. Samantáék és az őr is eltűnt. Apa én nagyon félek.
- Nicol nyugodj meg. Öt perc és otthon leszek.- mondta és letette.
Reszkettem a félelemtől és össze vissza kapkodtam a fejemet Samantát és Josht keresve. A kocsi mellett ülve vártam apát és ahogy mondta öt perc múlva be is gurult. Azonnal felpattantam a kocsi mellől és apa nyakába ugrottam.
- Nicol nyugodj meg. Hallod. Hol vannak a többiek? Legfőképp hol van a testőr?!- felháborodva forgott kőrbe.
- Apa nem tudom. Egyszer csak eltűntek. És a házban van valaki.- mondtam kétségbeesetten.
- Egy pillanat és felhívom Tomot. Addig ülj be a kocsiba.- tettem amit mondott és beültem a kocsijába.
Apa idegesen beszélt a telefonba aztán a ház mellől megjelent a testőröm. Kinyitottam a kocsi ajtaját és hallgattam ahogy apa jól lecseszi.
- Tom magának az lenne a feladata, hogy a lányomra vigyázzon! Erre meg! Arra jövök haza, hogy a lányom pánikrohama közben hív fel, hogy maga eltűnt és nincs senki vele a házamban pedig egy betörő van!- kiabált apa aztán Tom súgott valamit apa fülébe.
- Apa minden rendben?- kérdeztem, de apa csak állt egy helyben- Apa!
- Igen. Gyere Tom azt mondja nincs senki a házban.- mondta és kisegített a kocsiból.
Bementünk a házba ahol csak az égve hagyott lámpák adtak fényt. Apa lesegítette a kabátomat és bevezetett a teljesen sötét nappaliba. Megint valami neszt hallottam, de a neszhez már hang is társult. Ijedtemben felsikítottam és apához bújtam. Bepánikoltam és nem kaptam levegőt.
- MEGLEPETÉS!- kiáltotta mindenki egyszerre.
Tényleg nagyon meglepődtem méghozzá annyira, hogy elájultam.
***
- Vigyázat. Engedjetek.- ismerős hangot hallottam.
Harry talán Harry lehet. De hisz ő most Amerikában van.
- Hozzatok neki vizet!- kiabálta Niall.
De hisz ő sincs itt. Hallucinálok. De jó ennyire beverhettem a fejemet. De apa elkapott. Kicsiket pislogva nyitottam ki a szememet és sok ismerős arcot láttam.
- Harry, Niall! Ti itt?- kérdeztem és azonnal felültem amit meg is bántam, mert megszédültem és hányingerem lett.
- Odébb azt hiszem hányni fog.- mondta Josh nevetve.
Vissza akartam neki vágni, de nem sikerült. Azonnal éreztem, hogy a málna torta vissza akar köszönni. Niall azonnal felkapott és a WC-hez vitt. Mihelyst lerakott azonnal ki is jött minden.
- Jobb?- kérdezte.
- Igen, de ti itt? Hogyan? Miért?- kérdeztem és láttam, hogy Harry is az ajtóban áll.
- Üdv itthon buli. Szóval üdv itthon.- mondta Niall és megölelt.
- Igen üdv itthon.- sziszegte Harry.
Na ez meg mi volt. Megint mi a baja? Harry szemét megforgatva ment ki a fürdőből. Én is ezt csináltam és kimentem a többiekhez. Mindenki üdvözölt és bocsánatot kért az egész miatt. Aztán szépen hangulatosan ment tovább a buli amíg Samanta meg nem hozta a pezsgőt.
- Na, hát azért gyűltünk most össze, hogy legjobb barátnőmet újra itthon köszöntsük. Tudom, hogy mindenki tudja mi történt vele, de akkor is szerintem ő egy túlélő. Elképesztő, hogy ilyet meg kellett élnie, de az még elképesztőbb, hogy túlélte. Nicol rád szerintem egy angyal vigyáz. Remélem soha, de soha nem történik veled ilyen. Kérlek vigyázz magadra, mert kell majd egy keresztanyuka a kislányomnak.- nevetett és sírt egyszerre Samanta.
- Ilyen hamar akarsz gyereket? Mit nem mondasz el nekem Samanta?- Josh csak poénkodott és mindenki felnevetett csak én nem.
Igaz is még nem mondtam el Samnek. Talán a buli után. Samanta a kezembe nyomott egy pezsgős poharat és összekoccintotta az övével.
- Na szóval csak annyit akartam mondani, hogy üdv újra itthon és szeretlek.- befejezte a szónoklatát és rajtam is úrrá lettek az érzelmek.
Egymás karjaiba borultunk aztán csak kitört rajtunk a nevetés. Samanta felemelte a poharát jelezve, hogy mindenki ihat. Én csak úgy tettem, mint aki belekortyol az italba. Apa odajött hozzánk és megölelt.
- Nicol csak óvatosan az alkohollal. Tudod gyógyszert szedsz.- furán néztem apára, hogy milyen gyógyszerről hablatyol itt nekem.
- Jó apa tudom. Többet nem is iszom.- letettem a poharamat és körbenéztem.
Mindenki beszélgetett. Itt volt Danielle, Eleanor a Little mixes lányok a nagyim és a nagypapám és a One direction tagjai. Tényleg itt volt mindenki aki számít is nekem egy kicsit. A nagyszüleim felé mentem mikor Perrie és a lányok letámadtak.
- Nickol annyira, de annyira örülünk, hogy jobban vagy. Tudnak már valamit a rendőrök? Elkapták már?- kérdeztek.
- Köszönöm lányok, hogy itt vagytok. Még nem kaptam semmi hírt. De remélem most már tényleg nem hallok többet róla.- mondtam aztán a lányok szorosan magukhoz öleltek.
- Nicol, Nicol beszélhetnénk!- Harry hangját hallottam.
Összeszorult a gyomrom. Miről akar beszélni? Niall remélem nem mondott semmit a kisbabáról. Megfordultam és elköszöntem a lányoktól. Harry azonnal előttem termett amitől kicsit megrémültem. Megfogta a kezemet és kihúzott az udvarra. Kérdőn néztem rá mikor megálltunk.
- Harry mit szeretnél?- kérdeztem mire csak megcsókolt.
Bizsergő érzés éreztem a gyomromban, de tudtam, hogy ezt most nem kellene. Jó ok miatt szakítottam vele és még az a két szevas üzenete is. Ajkaink pár perc múlva elváltak. Harry csillogó zöld szemeit bámultam és töprengtem. Úgy érzem, hogy hiányzik. Hiányzik minden. Az érintése, a szavai, a bolondsága, a kisgyerekes mosolya, a göndör fürtjei, a hosszú ujjai, a hangja. Ennyi én feladom nekem kell ez a férfi. Közelebb léptem és magamhoz öleltem. Lágyan és óvatosan ölelt vissza. Ragyogó szemei arcomat pásztázta mikor felnéztem rá. Újra csókra hívott a szája. Csillagos ég alatt váltottunk még pár csókot aztán Harry elhúzta az arcát és ujjaival beletúrt a hajamba és hátra biccentette a fejemet.
- Hiányoztál.- suttogta- Gyere.
Harry a hátsó kapu felé húzott. Egészen a faházig mentünk. El is felejtkeztem a vendégekről. Talán nem is keresnek. Harry felkapott az ajtó előtt és bevitt. Fura a kandallóban égett a tűz. Kellemes meleget csinál bent és hangulatosan megvilágította. Mikor csinálhatta Harry ezt és honnét tudta, hogy megbocsájtok neki? Harry letett a kanapé elé és elment. Eperrel jött vissza és egy-egy pezsgővel teli pohárral. Letette elénk a kis dohányzó asztalra és felém fordult és a kezembe nyomta az egyik poharat.
- Rád és, hogy többet ilyen ne forduljon elő. Ígérem, hogy megvédlek mindentől és mindenkitől.- mondott egy rövidke tósztot mire könnybe lábadt a szemem.
- Harry ne ígérj olyat amit nem tudsz teljesíteni.- mondtam és leraktam a poharat az asztalkára.
- Nem Nicol én ezt komolyan mondtam. Megszeretnélek védeni mindentől. És azt szeretném, hogy
Komizzatok. Jót, rosszat. Amit csak akartok.:D Kicsit lassabban jönnek a részek, mint terveztem, mert a mamámnál nincs wifi, de két hét múlva megpróbálom bepótolni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)