39.rész.

 Sziasztok nem tudom, hogy valaki olvassa e még ezt a blogot, de aki olvassa annak meghoztam az utolsó előtti részt. Ennek a blognak hamarosan vége, de akinek véletlenül tetszett ahogy írtam annak mondom, hogy csinálok egy másikat azt majd a következő részben linkelem. Kérdezzetek nyugodtan: http://ask.fm/n_nikoletta
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondta és magához vont.
Ajkai oly közel voltak, de ellöktem magamtól. Körülnéztem, szerencsémre nem látta ezt senki. Visszafordultam Niallhez.
- Niall kérlek ne csináld ezt. Nem akarok veled veszekedni. Legyen jó utad.- mondtam és sarkon fordultam.
- Várj Nicol. Tényleg szereted?- kiabált utánam Niall.
Ilyen hülye kérdést, hogy tehet fel. Persze hogy szeretem Harryt. Ő az én életem.
- Igen. Imádom, szeretem. Minden percet szeretek vele.- mondtam és visszafordultam hozzá- Niall kell a segítséged.
***
Izgatottan ültem a taxiban. Ekkora házakat még életemben nem láttam. Minden kivan világítva és még így este tíz órakor is olyan nyüzsgés van, mint nap közben. A taxis kedvesen próbált velem beszélgetni, de én csak a látványra és a gyomromban lévő pillangókra tudtam koncentrálni.
- És mi járatban erre fele?- kérdezte.
- A barátomat jöttem meglátogatni.- mondtam izgatottan és a gyűrűs ujjamra húzott ékszerhez nyúltam.
Harry semmit sem sejt. Niallal kiterveltünk mindent.
***
- December 22-én ebben a szállodában leszünk. Gyere ide és én mindent leszervezek addig. Semmit nem kell csinálnod.- mondta Niall.
- Oké, de biztos, hogy nem gond neked?- kérdztem félénken.
-Nem dehogy. Ott majd elmondhatsz neki mindent. Mi elmegyünk valamerre addig.- mondta és látszott a szemében, hogy most csak az én érdekeimet nézi.
Fáj, hogy nem adhatom meg Niallnek azt amit irántam érez. Megöleltem és útjára engedtem.
***
Megérkeztünk a hotelhez és én izgatottan ugrottam ki a taxiból. A sofőr kedvesen és segített kivenni a csomagjaimat a csomagtartóból. Megfogtam a táskámat és elindultam a bejárat felé. Pillangók támadtak fel a gyomromban újra és újra. Kicsit émelyegtem már a leszállás után, de most még jobban elért. Leküzdöttem ezt a kis rosszullétet és odasétáltam a recepcióhoz. Várnom kellett, mert előttem pont szoba foglalást cserélgettek. Körbenéztem a pulton és találtam rajta egy magazint azt forgattam és olvasgattam. Felnéztem és körbenéztem. Sokan voltak az előtérben. Tolongtak az emberek. Mindenki sietett a maga dolgára. Végigfut a szemem minden egyes emberen és újra lenézek az újságra. Aztán elgondolkozom.
- Az nem?- morgogtam magamnak és felkaptam a fejem.
Jobban szemügyre vettem az embereket és meglátom őt. Niall! Niall szőke, vidám fejét pillantom meg. Boldogan rohantam ahogy csak tudtam és a nyakába ugrottam. Niall meglepődve ölel meg.
- Nicol? Te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte és kartávolságra eltol magától.
- Hát jöttem ahogy megbeszéltük.- mondtam mosolyogva.
- De te nem láttad a képeket? Jézusom te még nem is... és Harry.- Niall össze vissza dadogott.
Nem értettem egy szavát sem. Mit kellett volna látnom? Mi van Harryvel? Mi van itt?
- Niall beszélj érthetően.- mondtam neki.
- Gyere menjünk fel.- Niall megfogta a kezemet meg a táskámat és felmentünk a lakosztályukba.
A liftbe meg sem mertem szólalni. Azon járt az agyam, hogy mit nem mondott el nekem Harry. Niall megszorította a kezemet mire én felnéztem csillogó kék szemeibe. Elmosolyodott én pedig visszamosolyogtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Nagyon cuki a pocid. Érzed már, hogy rugdos vagy, hogy mozog? Milyen érzés?- mosolyogva nyúltam a hasam felé.
El is felejtettem, hogy az picike kis pontocska, hogyan növekszik. Lassan második hónapba lépek. Elkezdett növekedni a hasam, de még nem annyira vészes. Niallre nézek.
- Nem, még nem érzek semmit vagyis nem tudom mit kellene éreznem.- mondom és végigsimítottam a pólómon.
Niall csak elmosolyodott és végre kiszállhattunk. Gyorsan besiettünk a lakosztályba és Niall azonnal körül ugrált. Itallal, ennivalóval mindennel megkínált, de én most csak egyre tudtam gondolni. Hol van Harry és mit nem mondott el nekem?
- Niall. Niall. NIALL!- kiabáltam rá, mert annyira a kajákról meg minden másról beszélt, hogy már zsongott a fejem.
- Igen?- kérdezte megszeppenve.
- Ülj le és mond el nekem, hogy milyen képeket kellett volna látnom és mi van Harryvel.- Niall csendben leült kanapéra és gondterhelt arccal nézett rám- Niall!
- Oké, oké. Csak ne húzd fel magad. Harry, Harry itt van ő majd mindent el mond.- mondta és már el is tűnt.
Megfordultam és tényleg ott volt a hátam mögött Harry, de nem egyedül. Egy magas szőke hajú vékony lány követte és megfogta a kezét. Ő volt az, Taylor. Értetlenül néztem rájuk és már kiabálni lett volna kedvem, de egy hang nem jött ki a torkomon. Elkeseredetten néztem őket. Harry meglepődve nézett a lány pedig győzelemittasan vigyorgott. Könnyek kezdtek előre tolongani így látásomat elhomályosították és nem láttam ezt a borzalmat.
- Harry?- kezdtem bele és záporozni kezdtek a könnyeim- Miért?
- Nicol én azt hittem
- Mit hittél azt, hogy nem fogom megtudni? Harry ez a gyűrű számodra nem jelent semmit? Miért kérted meg a kezem, ha nem is szeretsz?- kérdezem szipogva.
- Nicol én szeretlek
- AZT LÁTOM AKKOR MIÉRT FOGOD AZ Ő KEZÉT? MI? TE MEG NE VIGYOROGJ! ÖRÜLSZ, HOGY ELVETTED TŐLEM AZ ÉLETEM SZERELMÉT? MOST MÁR BOLDOG VAGY?- kétségbeesésembe kiabálni kezdtem.
Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben nekirontottam volna. Mégegy báj vigyort elengedett és nálam elszakadt a cérna. Megtámadtam a csajt és teljes erőből húzni kezdtem a haját. Semmi más nem lebegett a szemem előtt minthogy kikaparjam Taylor szemét, de nem sokra jutottam. Két erős kezet éreztem a derekamon és csak annyit láttam hogy Taylort Paul kiviszi a szobából engem meg leültetnek a kanapéra.
- Nicol mi ütött beléd?- kérdezte Harry.
Leguggolt elém és úgy próbált velem beszélni, de én mérgemben lehúztam a gyűrűt a ujjamról és hozzávágtam aztán kirohantam a folyosóra. Elhaladtam a nyavalygó Taylor mellett és beszálltam a liftbe. Miért történik velem mindig ilyen? Harry miért tetted ezt? Sírva összerogytama liftbe és csak zokogtam.
- Hát pici pont az apád egy csalfa ember. Egy másik nőt szeret.- zokogva beszéltem pici ponthoz és közben leért a lift.
Louist és Liamet pillantottam meg lentről. Mind a ketten értelmetlenül bámultak. Louis nyújtotta felém a kezét amit én elfogadtam.
- Hé kis csaj mit keresel te itt?- kérdezte Liam.
- Hát most már csak azt mondhatom, hogy a város miatt jöttem.-közöltem velük szomorúan.
Könnybe lábadt szemekkel néztem rájuk és ők azonnal magukhoz öleltek. Elengedtem utolsó könnycseppjeimet és elengedtem a fiúkat is. Megtöröltem az arcomat és felsóhajtottam.
- Gyere veszünk ki egy szobát és ott mindent elmondunk ami itt történt.- mondta Liam.
***
- És mi mondtuk neki, ha ezt te megtudod akkor a kapcsolatotoknak annyi. Niall is egy fél éjszakán keresztül veszekedett vele.De az a csaj sem semmi. Egy folytában rajta csüng.- Louis elmesélt nekem mindent.
Niall veszekedett Harryvel? Tényleg ennyit jelentek neki? Hol van? Át kell mennem hozzá?  Felkeltem az ágyból és csak mentem előre. Otthagytam a fiúkat és egyenest Niallhez mentem. Bekopogtam a szobájukba és vártam. Lassan nyilt ki a szoba ajtó. Felnéztem és Harry állt előttem. Közömbösen néztem rá.
- Niallt keresem.- mondom neki.
- Nicol kérlek ne haragudj én..- kezdett bele és hozzám akart érni.
- Fogd be! Ne is érj hozzám! Undorodok tőled! És még az a tudat is fáj, hogy a gyermekemnek egy ilyen az apja. Elborzadok és elhánynám magam. Mond mióta megy ez? Mióta vagy együtt vele?- kérdeztem, de Harry csak eltátott szájjal nézett.
- Te... NICOL, HOGY TITKOLHATTAD EL, HOGY TERHES VAGY?- Harryre dühroham tört rá.
Felborította az ajtóban lévő vázát és idegesen beleütött a falba. Veszekedésünkre átjöttek a fiúk és Liam hátulról fogott le, mert kiabálni kezdtem
- KÉPZELD ÉN CSAK AZÉRT TITKOLÓZTAM, MERT SEJTETTEM, HOGY ÍGY FOGSZ REAGÁLNI.- újra síró görcs tört rám és Liam karjaiba rogytam.
- NEM ÍGY REAGÁLTAM VOLNA, HA EZT AKKOR TUDOM MEG MIKOR TE MEGTUDTAD.TAYLORNAK IGAZA VOLT UGYAN OLYAN VAGY, MINT A TÖBBI. TE IS AZÉRT VOLTÁL VELEM, HOGY MOST AZZAL A GYEREKKEL EGY CSOMÓ PÉNZT LEHÚZZ MAGADNAK.- szívemig hatoltak ezek a szavak.
Ezek soha nem voltak rám igazak, de ha ő hisz annak a nőnek hát legyen. Liam átcipelt a szobámba és lefektetett az ágyra. Kiment és egyedül hagyott a gondolataimmal. Harry nélkül mi lesz velem? Nem tudom felnevelni egyedül ezt a picit? Mi lesz, ha hasonlítani fog rá? Tudtam, tudtam, hogy csak a baj lesz itt New York-ban. Felkeltem az ágyból és átbotorkáltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy forró fürdőt és belefeküdtem. Elmerültem a habok között.