4.rész

Sziasztok meghoztam a negyedik részt remélem tetszik. Jó olvasást :)

Lehunytam a szemem és már aludtam is.

Álmomban egy sötét erdőbe jártam. Valaki vagy valami követett ezért elkezdtem futni. Megláttam Hope-ot a távolban és felé mentem. Ahogy közeledtem Hope elkezdett távolodni tőlem. Megálltam és hátra tekintettem, a sötét alak még mindig követett. Hope kifele vezetett az erdőből. Hátra nézett és amikor látta, hogy nem követem elkezdett nyávogni. Ezzel tudatta, hogy kövessem. Megtettem, futottam ahogy csak tudtam. Egy kis fa házhoz hozott olyan ismerős volt. Odamentem az ajtóhoz és bátran lenyomtam a kilincset, beléptem a házba és mielőtt bezártam volna az ajtót körülnéztem kint. Az erdő szélénél egy magas rövid hajú sportos kinézetű fiú állt. Gyorsan bezártam az ajtót és még a kulcsot is ráfordítottam ami a zárban volt. Lihegve nekidőltem a falnak és az mellett lecsúsztam, megijedtem mikor Hope odajött hozzám és beleült az ölembe. Megsimogattam a buksiját, de rögtön felkaptam a tekintetemet róla az ajtóra, mert valaki kopogott. Felálltam és remegő kezemet ráraktam a kilincsre. A nevemet hallottam. Épp nyitottam volna ki az ajtót mikor egy kis hideg vizet kaptam a nyakamba.
-Mi a fa...- akartam káromkodni.
Rögtön kipattantak a szemeim és megláttam 4 kíváncsi szem párt. Mindegyik lány lepacsizott egymással.
-Jó reggelt, hogy aludtál.- kérdezte Perri egy nagy vigyorral az arcán.
-Egész jól mindaddig amíg nem kaptam egy kellemes hideg zuhanyt.- vigyorogtam gúnyosan.
-Apukád mondta, hogy keltsünk fel, de akárhányszor szóltunk nem ébredtél fel szóval valami drasztikusabb megoldás kellett.- mesélte Jesy.
-Na most már fent vagyok szóval mehettek.-tessékeltem ki őket.
-Ne segítsünk ruhát választani?- érdeklődött Jade
-Jól kérdezted.- mondtam gúnyosan és kituszkoltam őket az ajtón.
Megsimogattam Hope-ot és elmentem fürödni. Gyorsan lezuhanyoztam, mert már nem volt időm elmerülni a kádban.

Szeptember elseje van szóval eléggé hülye idő, néhol süt a nap néhol meg eltűnik és feltámad a szél. A hajamat kifésültem és fölvettem egy sapit. Elővettem egy táskát a szekrényből belepakoltam a fényképező gépemet meg a telómat meg minden fontos és nem fontos hülyeséget. Adtam Hope-nak enni és inni és már rohantam is le a lépcsőn, bementem a konyhába. Apa két szelet lekváros kenyérrel várt. Befaltam és ittam egy kis teát rá. Elköszöntünk a lányoktól és mentünk a London Eye-hoz. Apa kocsijával mentünk, nem találtam érdekesnek a tájat ezért bekapcsoltam a rádiót. Egy elég pörgős szám ment 5 fiú énekelte. Elkezdtem dúdolni apa ezen csak mosolygott.

-Tetszett?- kérdezte a szám végén apa.
-Nem rossz.- válaszoltam neki egy fél mosollyal.
Apa leparkolt a kocsival és kiszálltunk. Elindultunk a London Eye-hoz. 10 perces késésben voltunk. Upsz ez az én hibám, na mindegy. Megláttam egy szőke hajú igazán nőies lányt.

Háttal állt nekem, de így is felismertem.

-Samanta Nice?- kérdeztem elmélyített hangon az ujjamat pedig a hátához nyomtam, mintha pisztoly lenne.
-I-igen- mondta remegő hangon.
-Ne szórakozz vele, ez nagyon nem vicces. Nicol hagyd abba!- mondta apa kicsit szigorúan.
-Tudod, hogy megijedtem? - üvöltötte le a fejem Sam.
-Neked is szia.- ugrottam a nyakába.
-Szia, de többet ne csinálj ilyet. Na hova megyünk?
-Hát én arra gondoltam megnézzük a Big Ben-t meg a London Eye-t és utána csinálhatjuk azt amit ti akartok.- ismertette velünk apa a programot.
-Ha már itt vagyunk akkor üljünk fel elszőr a London Eye-re utána menjünk a Big Ben-hez aztán menjünk shoppingolni.- mondta kitörő örömmel Samanta.
-Oké, akkor induljunk, mert úgy érzem hosszú lesz ez a nap.- nem szívesen megyek vásárolni kivéve, ha valamilyen laza nem túl csilli-villi boltba megyünk.Nem szeretem a csajos mindenminifullcsicsásmagassarkús összeállításokat. Inkább a kényelem híve vagyok.
Felszálltunk és olyan látvány fogadott mint még soha. Hozzám hívően fotózgattam. Mikor leértünk elindultunk a Big Ben-hez. Samanta elkezdett nyávogni mert kiment a bokája.
- Én mondtam, hogy kényelmes cucba gyertek, mert sétálni fogunk.- mondta apa és csak ment előre.
Sam-et behúztam az első cipő boltba és vettünk neki egy kényelmes cipőt.

Na végre normál tempóba tudtunk haladni. Oda értünk a Big Ben-hez, mindent lefotóztam.

- És milyen volt Danielle? Nem volt vele Eleanor? Vagy esetleg Perri? Miről beszélgettetek?-tette fel a kérdéseket Sam.
-Köszi a kérdést, amúgy nagyon jól utaztam nem volt semmi gáz kivéve, hogy elcseréltem a táskáimat.- mondtam egy kicsit flegmán.-Nagyon aranyos volt, nem volt vele senki, és sok mindenről.- válaszoltam neki szűkszavúan.
Apunak megcsörrent a telója
-Igen, sziasztok... Jó megyek. Sziasztok- köszönt el sietősen apa.
-Ki volt az? - kérdeztem tőle.
-A lányok voltak azok, hogy haza kell mennem, mert majdnem leégették a konyhát. Szóval most mennem kell ti csak menjetek vásárolgatni.
- De nem, úgy volt, hogy a nem lesznek otthon?
- De, úgy volt. Nem tudom miért nem mentek el.- mondta apa és közben adott pénzt és egy homlok puszit.
- Milyen lányok?- érdeklődött Sam.
- Asszem a bandájuk neve Little mix. Ismered őket?
- Azta imádom őket, ugye bemutatsz majd nekik?- ugrált össze vissza Samanta.
****
Miután elment apa végigjártunk egy plázának a földszintjét. Én már az első butikba meguntam az életemet, de Sam nagyon élvezte. Amikor a földszinten kivégezte az összes butikot jött a második emelet. Ott láttam egy deszkás boltot, muszáj volt bemennem. Samantával megbeszéltük, hogy fél óra múlva találkozunk a lépcsőnél. Mikor bementem majdnem leesett az állam, annyira jó cuccok voltak bent. Odamentem egy pulcsis polchoz és én mázlista nem a legfelső pulcsi tetszett meg.

Próbáltam levenni, de sehogy sem sikerült. Egy magas fiú lépett oda hozzám és levette azt a pulcsit amit kiszemeltem magamnak. Átnyújtotta nekem.

- Köszi.
-Nincs mit, Josh vagyok Josh Mendez, de a barátaim csak JD-nek hívnak.- villantott egy Colgate mosolyt.
-Én meg Nicol, Nicol Smith.- ráztam vele kezet.
Megvettem a pulcsit és Josh-sal az oldalamon mentem ki a boltból. Volt még 20 percem ezért beültünk egy kávézóba. Rendeltünk magunknak egy egy kávét és közben beszélgettünk.
- És hova jársz suliba?- kérdezte Josh.
- Öhm- kortyoltam bele a kávémba- egy művészeti suliba fogok járni most fogom kezdeni.-meséltem neki lelkesen.- És te hova jársz?
- Hát, ha jól tudom akkor Londonban csak egy művészeti suli van szóval ugyan oda fogunk járni.- villantott egy fél mosolyt.
- Az jó, örülök neki legalább van még egy ismerősöm.
- Kit ismersz még onnan?
- Samanta Nice-t. Majd bemutatlak neki, és mit csinálsz szabadidődben?
- Gördeszkázok, gitározok meg fotózok. És te?
- Én is fotózok meg gitározok és még táncolok ezek mellett.
Nagyon gyorsan eltelt az idő. Megcsörrent a telóm.
-Szia Samanta. Jó megyek. Szia.- tettem le kicsit unottan- Hát nekem sajnos most mennem kell.
- Valamikor még találkozhatnák.
-Oké add oda a telód.- beírtam a számom és elköszöntünk egymástól.
Sam a megbeszélt helyen várt. Annyi csomagot hozott magával, hogy már nem bírta el. Pár cuccát átvettem tőle. Kifele menet láttam még Josh-t és köszönés képen csak rá mosolyogtam. Sam ezt észrevette és rögtön arra kapta a tekintetét amerre néztem, így meglátta Josh-t.
-Ó, helyes, miatta késtél?- nézett rám egy nagy vigyorral.
-Igen, most találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit és elment az idő. Képzeld egy suliba fogunk járni vele.
- Ez szuper.
A plázából elmentünk még egy papír írószerbe és vettünk pár cuccot a sulira. Leintettünk egy taxit, lediktáltam a címünket és elindultuk.
- Mi lenne ha ma nálunk aludnál, és csinálnánk egy mozis estét?
- Oké, anyuék nincsenek otthon , üzleti úton vannak szóval mehetek.
***
- Megjöttünk- mondta a taxis.
- Sam ébredj megjöttünk.- Samanta elaludt az út felénél pedig nem is utaztunk olyan sokat.
- Még 5 percet kérlek adj még 5 percet.- mondta álmosan.
A feje az én vállamon volt ezért, ahogy hirtelen kiugrottam a kocsiból ő eldőlt mint egy zsák krumpli.
- Mi mi történt?- pattant fel rögtön ahogy leért az ülésre a feje.
- S-semmi.- röhögtem rajta.
Samanta kiszedte a kocsiból a táskákat én meg kifizettem a taxist.Bementünk a házba.
- Szi.... Azt a rohadt. Mi-mi ez a bűz, mi rohad itt?- ordítottam el magam, ahogy megcsapott az a kegyetlen szag.

- Nicol ne ordíts, nem rohad itt semmi csak a lányok elfelejtették kivenni a sütit a sütőből és kicsit elégették.- világosított fel apa.

- Oké. Nyitottatok már ablakot?
- Igen több mint két órát nyitva volt.- mondta Leigh-Anne.
- Oké és az égett sütikkel mit csináltatok?
- Az ott van a konyha pulton.- felelte Jade.
- Akkor megvan a bűz forrása. Apu azt kérlek vidd ki a kukába és dobd ki.- utasítottam apát- Jade és Leigh-Anne nyissatok ki minden ablakot a földszinten. Jesy te pedig segíts nekem elmosogatni.
- Rendben.- mondta mindenki egyszerre.
- Én addig mit csináljak?- kérdezte Sam.
- Dobd le magad addig a kanapéra.
***
Egy óra alatt minden kilevegőzött.
- Apa azt terveztük Samantával, hogy mozizunk és azt szeretném megkérdezni, hogy itt aludhat?- néztem rá boci szemekkel.
- Persze, itt aludhat a szülei tudják?
- Nem, mert üzleti úton vannak.- mondtuk egyszerre Sam-mel.
- Akkor meg főleg, hogy itt alszik nem maradhat otthon egyedül.- mondta apa.
- És még egy kérés, segítenél beállítani filmet?
- Persze mit szeretnétek megnézni?
- Mondjuk Halálos iramban ötödik sebesség?- kérdeztem Sam-től.
- Nem, inkább legyen a Ted.

- Jó, akkor legyen az.
Apa betette nekünk a filmet és elment aludni. A film közepénél tartottunk amikor nagy zajokat hallottunk az előtérből. Kimentem és Pezzel meg egy magas sötét barna hajú sráccal találtam magam szembe.

3rész

Apa felvitte a táskáim én meg lementem a konyhába. Négy lány ült az asztal körül épp egy nagy beszélgetés közepébe csöppentem. Amikor megláttak rögtön felálltak és üdvözöltek.

- Szia én Jesy vagyok.- mondta egy hosszú göndör hajú lány.
-Szia én Leigh-Anne vagyok.- egy sötét barna hajú lány jött oda hozzám.
-Szia én Perrie vagyok.- hú ennek a csajnak most tényleg lila a haja? Kár, hogy nekem sose jutott ez eszembe.
-Helló én meg Jade.- mutatkozott be egy kékes hajú lány. Kék?? Hú-ha.
Elég extrém a kinézetük, de nagyon tetszik.
-Sziasztok én meg Nicol vagyok, Ryan lánya.
-Mi meg a Little mix- mondták egyszerre.
-A-ha. Biztos.- mondtam halkan.
Leültünk az asztalhoz és pár perces kínos csönd telítette el a szobát. Egy kicsin furcsán néztek rám, talán azt várták, hogy sikítva rohanjak és kérjek autó grammot. Hát ha igen akkor ezt most megszívták mert fogalmam sincs, hogy kik ők.
-Őm, figyu lányok gondolom híresek vagytok, de fogalmam sincs, hogy kik vagytok és mit csináltok. Gondolom énekeltek, mert ugye apa koncerteket szervez és azért laktok most itt, mert mentek fellépni. -törtem meg a csendet.
-Semmi gond legalább nem zúdítod ránk a rajongó barátaid.- mondta Perrie.-És a legelejéről kezdjük az egészet.
-Ja. Ha 1 emberen kívül lenne több-motyogtam halkan, úgy látszik nem eléggé, mert Jesy meghallotta.
-Majd mi is a barátaid leszünk.- mondta egy bíztató mosollyal.
Apa is megérkezett, végre neki állhatunk vacsorázni.
-Mr Smith lehetne egy kérdésem?- kezdte el bizonytalanul Perrie.
-Már meg volt.- mondtam neki és közben kuncogtam.
-Nicol,- nézett rám szigorúan apa- mond csak.
-Szóval, ugye holnap még nincs próba és a barátom itt lakik ebben az utcába és, ha lenne szíves elengedni holnap hozzá?- fejezte be a monológját Perrie.
-Nyugodtan mehetsz és ti is lányok menyetek látogassátok meg a barátaitokat, mert utána kemény munka lesz.- erre a lányok öröm sikongatásba törtek ki. Jaj, de utálom ezt, miért nem lehet elintézni halkabban.
- És szólítsatok Ryannek, kérlek. Holnap azért érjetek haza 10-re max fél 11-re.
- Igen is uram.- mind a négy lány tisztelgett és folytattuk a vacsit. Isteni volt és állítólag ezt mind apa csinálta, meg is látszik a konyha olyan, mint ha most robbantottak volna egy atom bombát, na mindegy. Gyors bepakoltam apával a mosogatógépbe a lányok elköszöntek és elmentek lefeküdni, apával leültünk a kanapéra a nappaliban.
- Hiányoznak? -kérdezte apa remegő hangon.
-Nagyon, de minden az én hibám, ha nem kerülök be abba a bandába és nem járok azzal a sráccal akkor még élnének.- sírtam el magam. Apa simogatta a hátam és csak nézett maga elé. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Mit szolnál, ha holnap csinálnánk egy apa lánya napot?
-O-oké- még mindig szipogtam, egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
Még beszélgettünk egy keveset aztán elmentem a szobámba. Felfelé az utolsó három lépcsőfokon csak átestem.
- Az istenért, hogy lehetek ennyire béna.- szitkozódtam.
Végre felértem a szobámba vezető folyosóra. A folyosó teljesen sötét volt ezért megálltam és kerestem a falon a villany kapcsolót.

Amikor megtaláltam és lenéztem a lábam elé Hope ült előttem.
-Mi a... de megijesztettél. Te meg, hogy kerülsz ide? Ki engedett ki, ha?- felvettem és megsimogattam a buksiját és benyitottam a szobámba.
Nyitva volt az erkélyem ajtaja, hűvös levegő árasztotta el a szobát, Hope-t leraktam és bezártam az erkély ajtaját. Előkerestem a szekrényből a pizsim ami egy hosszú Jack Daniels-es pólóból és egy fekete rövid naciból áll.

Elmentem fürödni, mikor végeztem a fürdéssel behuppantam az ágyamba és elővettem a laptopom.

Felléptem Facebookra, Skype-ra, Tweetter-re meg msn-re. Láttam, hogy a rég nem látott barátosném fent van minden hol szóval Skype videó hívást kezdeményeztem. Fel is vette.

- Szia Samanta. Megérkeztem reggel Londonba, bocsi, hogy nem szóltam csak volt egy kis malőr és az egész napomat London utcáin és a sikítozó lányok között töltöttem.- meséltem tömören.
-Szia Koala. Láttam Twitteren képeket rólad jól nézel ki és honnan ismered Danielle-t?- kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán
-Hát az úgy volt, hogy elcseréltem vele a bőröndömet a reptéren és taliztam vele a Big Ben-nél és beültünk a Starbucks-ba onnan meg elmentünk a Temzéhez és egy csomót dumáltunk.
-Ahaa értem azért szólhattál volna.- durcizott be.
-Jó bocsánat legközelebb szólok.
-Holnap ráérsz?
-Ő hát, úgy volt, hogy apuval elmegyünk valahova, de várj megkérdem, hogy jöhetsz. Az úgy jó neked?
-Persze, csak engedje meg apud.
Épp belépett apu a szobám ajtaján.
-Nicky fekügyj le mert holnap végignézzük Londont és gyalog, ami elég hosszú lesz.- mondta apa és egy puszit nyomot a homlokomra.
-Oké, apu jöhet velünk Samanta. Tudod ő a legjobb barát nőm, meg kéne vennünk pár cuccot a sulira is. Meg lemondanád nekem a kolit?
-Ha elengedik akkor jöhet, de most már tényleg feküdj le már fél 11 van. Majd holnap lemondom.
-Jó rendben csak még elköszönök.
-Holnap 8-kor indulunk 9-re legyen ott a London Eye-nál. Kényelmes cuccba jöjjön. Jó éjt.- mondta apa és kiment.
-Rendben meg is mondom neki. Neked is.- köszöntem el tőle.
-Hallottam mindent már be is állítottam az ébresztőmet.- mosolygott és mutogatta a telóját Sam.
- Oké, akkor holnap talizunk, de én megyek aludni, mert sok volt ez a mai nap. Jó éjt.
- Rendben neked is Koala.- köszönt el.
Lecsuktam a laptopom tetejét és leraktam az éjjeli szekrényre. Hope felugrott az ágyra és bebújt mellém.
Lehunytam a szemem és már aludtam is.

Álmomban egy sötét erdőbe jártam. 

Valakik követett ezért elkezdtem futni. Megláttam Hope-ot a távolban és felé mentem. Ahogy közeledtem Hope-hoz ő elkezdett távolodni tőlem. Megálltam és hátra tekintettem, a sötét alak még mindig követett. Hope kifele ment az erdőből. Hátra nézett és amikor látta, hogy nem követem elkezdett nyávogni. Ezzel tudatta, hogy kövessem. Megtettem, futottam ahogy csak tudtam. Egy kis fa házhoz hozott olyan ismerős volt. Odamentem az ajtóhoz és bátran lenyomtam a kilincset, beléptem a házba és mielőtt bezártam volna az ajtót körülnéztem kint. Az erdő szélénél egy magas rövid hajú sportos kinézetű fiú állt. Gyorsan bezártam az ajtót és még a kulcsot is ráfordítottam ami a zárban volt. 

Lihegve nekidőltem a falnak és az mellett lecsúsztam, megijedtem mikor Hope odajött hozzám és beleült az ölembe. Megsimogattam a buksiját, de rögtön felkaptam a tekintetemet róla az ajtóra, mert valaki kopogott. Felálltam és remegő kezemet ráraktam a kilincsre. A nevemet hallottam. Épp nyitottam volna ki az ajtót mikor...

2. rész

Sziasztok meghoztam a második részt. Remélem tetszik a komikat pedig nagyon várom. Gondolom már sokan láttátok a fiúk új klipjét, aki nem látta:

Jó olvasást. :) 

-Szia. Bocsi a késésért. Csak már régen jártam Londonban.-mondtam lihegve, mert a vége fele már futottam, hogy időben itt legyek.

-Szia. Semmi gond. Én is csak most értem ide. Egyébként az én nevem Danielle Peazer. Barátaimnak Dani.

- Én pedig Nicol Smith, de hívj csak Nicky-nek.

Vissza adtuk egymás cuccait és Dani-val kitaláltuk, hogy elmegyünk a közeli Starbucks-ba. Danielle nagyon aranyos lány sokat beszélgettünk. Nagyon gyorsan ment ahhoz képest, hogy két nehéz bőröndöt cipelt maga után. Már láttam a Starbucks feliratot

amikor Danit két lány leszólította és legalább 5 lesifotós is előkerült a semmiből. Furcsán néztem, amikor a lányok aláírást és képet kértek tőle.

Egyre többen jöttek hozzá.
-Menny csak be mindjárt megyek én is csak adok néhány autó grammot.-meglepetten néztem rá, de elindultam a kávézó felé. Nagy nehezen beültem egy eldugottabb sarokba, kicsit se néztek meg a két óriás bőröndömmel amit magam után próbálok ráncigálni. Rendeltem magamnak egy forró csokit.

***

10 percet vártam Danira, végre sikerült kikeverednie a rajongói közül. Elindult felém a szűk helyen.
Egy méterre volt az asztaltól mikor elbotlott, én meg nagy röhögésbe törtem ki.
-Nem vicces. -nézett rám szúrós szemmel.
Felsegítettem a lányt, de nem bírtam abbahagyni a nevetést e közben jött a pincér a rendelésemmel és nem vette észre a szanaszét szóródott cuccokat és elesett bennük. A forró csokim a szomszéd asztalnál ülő plázacicák ölében landolt. Danival összenéztünk és újból kitört rajtam a hangos nevetés. A pincér csak rosszalló pillantásokat vetett ránk. Miután Danielle-val abbatudtuk hagyni a nevetést ő is rendelt magának egy cappiccinot.

Amíg vártunk az italainkra bejött egy kapucnis srác. A pulthoz ment rendelni és akkor levette az arcát takaró kapucnit nekem meg felcsillant a szemem, mert nem más volt mint Olly Murs.

Dani háttal ült a pultnak szóval ebből nem vett észre semmit.

- Kit nézel ennyire? -kérdezte Danielle, és hátra fordult, úgy látszik nagyon feltűnően bámultam.
- O-Olly Murs itt van.-mondtam a lánynak csillogó nagy szemekkel.
- Szereted? Idehívjam neked?
- Igen nagyon. M-mi, te ismered Olly-t? Biztos nem jönne ide, de mégis honnan?
- Az x-faktorban ismertem meg, ott voltam/vagyok háttér táncos.-Olly felismerte Danielle-t és odajött az asztalunkhoz.
Pár szót váltottak én meg kaptam egy aláírást és egy közös képet. Olly-nak sietnie kellett szóval már ment is. Mi is mentünk csak még rendeltünk magunknak egy elviteles kávét. Úgy döntöttünk, hogy sétálgattunk és beszélgettünk még egy kicsit a Temze partján. Leültünk egy padra és ott folytattuk a beszélgetést.
- Lehetne egy kérdésem? - félénken kezdett bele a lány.
- Már meg volt- szórakoztam egy kicsit vele- persze, hogy lehet.
- Ez gonosz volt. Na, szóval azt akartam kérdezni, hogy te valami profi fotós vagy, csak azért kérdem mert láttam a képeidet a laptopodon, nem szándékosan néztem meg csak ugyan ilyenem van mint neked és kicsit kíváncsi voltam és megnéztem őket.
-5 éve kezdtem fotózni szóval még nem vagyok annyira jó.
-Hát te megvagy hülyülve. Gyönyörűen fotózol. És mi járatban vagy Londonba?
- Most egy művészeti suliba fogok járni, itt van valahol a közelben, de nem tudom merre még nem voltam bent.-kicsit ciki,hogy még nem is tudom, hogy hova fogok járni suliba.
- Ó, értem és mit fogsz ott tanulni?
- Hát felszeretném venni a fotózást és a táncot,de mellette vannak még az alap tantárgyak is, mint például matek, angol, valamilyen idegen nyelv és töri.- mondtam nagy lelkesedéssel a lánynak.
- Jaj el felejtettem szólni apának a kollégiumról.-csaptam a homlokomra, úgy volt hogy kollégista leszek, de apu újra feltűnt ezért már nem szükséges oda költöznöm.Dani ezen csak elmosolyodott.
- És most hol laksz?-kérdezte Danielle.
- Londonban lakom, a Little Flower street 6-ban. És te merre laksz?
- Hát szerintem nem fogod elhinni, én is abba az utcában lakom, vagyis a barátomnak ott van háza és most ott lakom.- na úgy látszik lesz még egy ismerősöm Londonba.
- Ííí az jó akkor tudunk majd találkozni. És te mit csinálsz errefelé?
- Hát az x-faktorban táncolok amit már mondtam meg a barátom miatt vagyok most itt, de lassan induljunk haza.-mondta Danielle ezzel kizökkentve a beszélgetésünkből.

Észre se vettem,de már kezdett sötétedni, fogtunk egy taxit és bepakoltunk. Lediktáltuk a címünket és már mentünk is. Az egész utat végig beszélgettük, nagyon jó volt ez a nap. Megérkeztünk a házunkhoz, én kiszálltam a kocsiból és kifizettem az én részemet, elköszöntem Danielle-tól, gyors még számot cseréltünk és már ment is. Bementem a házba magam után húzva a nehéz bőröndöket. Éppen felfelé cipeltem őket mikor az egyik kicsúszott a kezemből és nagy zajjal ért le a lépcső aljára. Apa ijedt arccal jött ki a konyhából.
- Nicol hova viszed azokat?- nézett rám nagy szemekkel.
- Gondoltam megsétáltatom őket- közöltem halál komoly arccal- elcseréltem egy lánnyal a reptéren és most kaptam vissza.- mondtam az igazat apának.
- Oké, segítsek felvinni?
- Azt megköszönném.- adtam át a táskákat.
- Egyébként merre voltál, olyan hamar eltűntél?- kérdezte apa.
- Ugye elcseréltem a bőröndjeimet ezért megbeszéltem Danielle-val, vele cseréltem el, hogy talizzunk a Big Ben-nél, amint látod találkoztam vele, mert itt vannak a cuccaim. Elmentünk a Starbucks-ba ittunk egy forró csokit meg egy Cappuccinot meg tök jól összehaverkodtam vele.- a kávézó előtti dolgot nem akartam mondani apának, mert lehet, hogy nem engedné meg, hogy egy hírességgel barátkozzak. - Ja meg találkoztunk még Olly Murs-sal és kaptam képet meg autó grammot tőle.-fejeztem be a monológomat.
- Na akkor már van barátod Londonban.- mosolygott apa.
Felvitte a táskáim én meg lementem a konyhába. Négy lány ült az asztal körül épp egy nagy beszélgetés közepébe csöppentem. Amikor megláttak rögtön felálltak és üdvözöltek.
Szia én....

1. rész

Sziasztok meghoztam az első blogomba az első részt. Lehet, hogy nem lett valami jó, de törekszem. Minden komit szívesen fogadok, jöhet pozitív, negatív is. Jó olvasást mindenkinek!!! : )

Kezdődik a becsekkolás, hát ez is eljött. Ahogy látom csak én nem búcsúzkodok senkitől, nagyon elszomorodtam. Hallom, hogy a Londoni gép 5 perc múlva felszáll, így beszálltunk Robbal. Őt a gyám hatóságtól rendelték ki mellém, hogy biztonságosan odaérjek Angliába. Megkerestük a helyünket és elfoglaltuk azokat. Apámhoz tartok Londonba most nála fogok lakni. Nagyon régen találkoztam vele, 14 évesen voltam vele utoljára nyaralni és azóta nemis láttam. Már alig emlékszem rá, remélem azért még felismerem és ő is engem. Két okból fogok Londonba költözni az egyik az lenne, hogy felvettek egy művészeti iskolába ott első éves leszek. Ez egy olyan suli ahonnan híres zenészek, profi fotósok, táncosok, kitűnő festők esetleg modellek, stylistok vagy tehetséges sminkesek kerülnek ki, és nem mellesleg nagyon gazdag szülők gyerekeik járna ide, hát én kivétel vagyok, ösztöndíjjal kerültem be ebbe a suliba. A második okról pedig nem szívesen beszélek, mert egy fájó pontomat érinti.Nagyon elgondolkozhattam, mert észre se vettem és már a felhők fölött jártunk. Annyira gyönyörű volt . Beraktam a fülesem a fülembe és zenét hallgattam. 

Mellettem Rob már nagyban húzta a ló bőrt. Maxra állítottam a zenét, kis idő múlva én is elaludtam. Egy kedves nő ébresztett fel a legszebb álmomból.

*****
"Álom"
Anyuval éppen egy gyönyörű erdőben sétáltunk. Mellettünk egy kis folyó csörgedezett annyira gyönyörű volt, kénytelen voltam megörökíteni ezért előkaptam a fényképező gépemet és lekaptam mindent

imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">

Anyu várt amíg kész leszek és megnézte a "műveimet", annyira tetszettek neki, hogy elsírta magát és szorosan át ölelt. Mielőtt felébrettem volna azt súgta a fülembe,-Mindig vigyázok rád, még akkor is ha te nem látsz. 

*****

"valóg" 

Lassan bekötöttem a bisztonságiövet és megkezdtük a leszállást. A reptéren a csomagjaimat kerestem, nagy nehezen megtaláltam őket. A bejáratnál rengeteg sikítozó lány volt, nem értetem, hogy mire ez a nagy felhajtás. Sietve megindultam a csomagjaimmal az ajtó felé, de valakinek nekimentem. Egy kapucnis, sapkás napszemüvegben lévő lánnyal botlottam össze, gyönyörű göndör haja kilátszódott az álcája alól, sietve bocsánatot kértünk egymástól, össze szedtük a szanaszét borult táskákat és mentünk a magunk dolgára. A kapuba egy nagy feliratos táblát tartó ember állt az én nevemmel. Elsőre felismertem, ő az apám. Szemeiben könnyek voltak, nem tudom miért. Talán azért, mert újra láthat vagy az otthon történtek miatt, nem tudom és nem is vagyok rá kíváncsi, még haragszom rá egy kicsit, de szorosan megöleltem és elsírtam magam. Apa és Rob elintézte a papírokat és már mentünk is. Robtól elköszöntem, apával beszálltunk az autóba és elindultunk. Gyorsan, de csendesen telt az út. Elértünk a házáig. Nagyon szép volt apa körbe vezetett, ahogy beléptünk egy lépcső vezet felfele ott két szoba és a hozzá tartozó fürdők voltak meg egy zárt ajtó amit apa nem mutatott meg.

 

Lent az ajtóból az előtérbe értünk az egyik oldalon nem volt fal innét nyílt a nappali a nappaliból pedig az amerikai stílusú konyha, a bejárati ajtóval szemben egy kisebb mozi szoba van, a másik oldalon pedig két vendégszoba a hozzájuk tartozó fürdőszobával. A kertben egy gyönyörű medence volt.

apa szobája

Miközben megnéztem a házat apa elmesélte, hogy amióta nem láttam kapott egy nagyon jó állást egy cégnél, ő ilyen koncert/turné szervező, szóval most nagyon sok melója van. Csöndben hallgattam ahogy apa mesét, hogy még mit csinált amíg nem találkoztunk. Behoztam egy bőröndöt apa meg a barátomat cipelte utánam. A barátom egy gyönyörű fekete cica, anyától kaptam még a "balesete" előtt. Beléptem a szobámba csodálatos volt, az emelet, jobbról a második ajtó. 

Apa szobája mellett. Amikor beléptem majdnem elájultam, hatalmas tér, nagy gardrób, saját fürdő, de még mekkora ágy az állam a földet súrolta. Saját erkélyem is volt, onnan az egész telket belehetett látni,mert lentről csak az elkerített medence látszik. A telken volt még egy kisebb fa ház, na ezt majd később megnézem. 

Apa aztán sokat dolgozhatott ezért a hatalmas házért. Hope-ot kivettem a hordozójából és szabadjára engedtem. Apa gyönyörködésem közben felhozta a többi táskámat. Az egyik bőröndömet az ágyon nyitottam ki a másikat pedig a földön, de valami nem stimmel. Én amolyan sport csukás fazon vagyok, nem magas sarkús, és mi ez a kép. Jaj asszem elcseréltem a bőröndöket azzal a kapucnis lánnyal amikor nekimentem, még szerencse, hogy minden táskára rá kell írni a telefon számokat és az elérhetőségeket. Meg is van, na tárcsázom is. KICSENG, még mindig...

- Na jó még egyet várok és ha nem veszi fel később keresem.- Gondolkoztam hangosan. Épp kiakarom nyomni:
- Halló-egy kedves fiatal lány hangja volt az.
-Szia, Nicol Smith vagyok, azért zavarlak, mert a reptéren össze cseréltük a bőröndöket és szeretném vissza kapni a cuccaimat.
-Ó, pont most akartalak hívni, de én is vissza kaphatom az enyéimet?
Ezen a kérdésen nagyot nevetem.
-Hát persze, én úgy sem tudnék mit kezdeni velük, legfeljebb kitörném a bokámat a cipőidben. Akkor egy óra múlva a Big Ben-nél?
-Oké, akkor ott találkozunk
-Oké, egy óra múlva.Szia.- köszöntem el.
-Szia.
Apunak szóltam hogy el kell mennem, még szerencse, hogy apának sok a dolga, látom most is dolgozik, a nappaliban 4 lánnyal beszélget meg egy öltönyös hapival, köszöntem és már mentem is. Jártam már Londonba, így kisebb nagyobb sikerrel 10 perces késéssel találkoztam a lánnyal.

-Szia. Bocsi a késésért. Csak már régen jártam Londonban.-mondtam lihegve, mert a vége fele már futottam, hogy időben itt legyek.

-Szia. Semmi gond. Én is csak most értem ide. Egyébként az én nevem .....

Szereplők

Nicol Smith 17 éves, anyai ágon magyar, apai ágon angol származású vagyok. Budapesten, anyukámmal Melindával és mostoha apámmal élek egy kicsi bérlakásban. Nagyon jól tanulok , az életem a fotózás, a tánc, a rajzolás és a zene. 1 éve gitározok és 5 éve fotózok illetve táncolok. Egy angliai elit művészeti suliba fogok járni a következő évtől. Mivel nem vagyunk eleresztve pénzzel ezért ösztöndíjat kaptam és így teljesülhet az álmom. Nyáron egy elég durva fiú bandába kerültem, aminek meg is lett a következménye. 

Samanta Nice ő az én legjobb barátnőm. 17 éves, híres modell akar lenni. Angliában él, ő is abba a suliba fog járni ahova én,de ő a szülei támogatják, mert ők nyitották és vezetik az egyik Starbucks-ot Londonban és van egy éttermük is. Már nagyon régen találkoztam vele, de minden lehetséges módon tartjuk a kapcsolatot. 

Jack Fortez 19 éves londoni fenegyerek. A suli sztárja , minden lányt megkap. Modellnek tanul. 

Josh Mendez 18 éves félig angol félig ír származású . Fotós vagy zenész akar lenni. Gitározik illetve gördeszkázik. Ő is ösztöndíjjal vették fel. 

Ryan Smith ő az én apukám. 10 éves koromban váltak el anyuval. Az elején még a nyarakat nála töltöttem, de 14 éves koromban megszakadt minden kapcsolatunk. 

  Hope az én hű társam, nem rég kaptam anyutól, de ez az utolsó emlékem róla.

One Direction: Liam Payne , Zayn Malik Louis Tomlinson, Harry Styles, Niall Horan

Little mix: Perrie Edwards,Jade Thirlwall, Jesy Nelson, Leigh-Anne Pinnock.

Danielle Peazer

Eleanor Calder