Sziasztok!! Köszönöm a komikat hoztam a részt. Elég izgalmas lett remélem tetszeni fog. És remélem nem haragszotok rám, hogy rövid lett pedig megígértem, hogy hosszabbat írok. Bocsánat.
Egyedül maradtam. Villámlott, dörgött én pedig rettegtem, mint egy öt éves. Sötét volt és nem mertem megmozdulni. Ott álltam a konyhapult mellett és bámultam az ajtót. Egy szőke fiút vártam. De helyette más jött. Magas sötét alak állt az ajtóban. Arca a félhomályban csillogott. Ruhája, haja vizes volt, csöpögött belőle a víz. Közelebb lépett mire én hátrálni kezdtem, de beleütköztem a szekrénybe.
- Ricsi mit keresel itt?- kérdezem rekedtes, remegő hangon.
- Érted jöttem.- mondta és elvigyorodott.
Kirázott a hideg és az ájulás kerülgetett. Nem most nem ájulhatok el. De hogy került ide. Megint megszökött? Miért pont engem akar? Egy kés után kutatva magam mögött bámultam a fiút és lestem minden mozdulatát. Hogy jutott be a házba?
- Ricsi én nem megyek sehova. Fogd fel vége. Közted és köztem már nincs semmi. Megértetted.- magabiztosnak akartam tűnni ezért kihúztam magam és megemeltem a hangom.
Ricsi erre csak kacagni kezdett. Mi olyan vicces? Újra lépett felém pár lépést és megint megállt.
- Bébi tudom, hogy nem felejtettél el. Szeretem mikor ilyen vagy.- mondta és hirtelen előttem termett.
Olyan közel volt, hogy éreztem a lélegzetét az arcomon. Megfogta a derekamat és közel húzott magához.
- Ha te nem jössz akkor majd én viszlek.- súgta a fülembe és a szám elé tartott valami kendőt.
Sikította rugdostam, de hiába. A karjaiban tartott én pedig nem kaptam levegőt. Egyre nehezebbnek éreztem a végtagjaimat és kezdett sötétedni a világ.
***
Rettenetes fejfájásra ébredtem. Sötét szobában ültem hátrakötött kezekkel kikötözött lábakkal. Dohos, büdös állott volt a levegő. Talán egy pincébe hozott Ricsi. De hol van? Egy kis résen jött be fény, nem sok, de az is valami. Legalább tudom, hogy nem a föld alatt vagyok. Kezeimet szoros csomó fogta hátra és, ha megmozdítottam belevágott a bőrömbe. Hangos lépteket hallottam és egyszer csak kicsapódott a vasajtó. Nem láttam semmit, mert a szemem a sötéthez volt szokva és ahogy felkapcsolta a villanyt megvakított. Kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy Ricsi jött be. Bezárta maga után az ajtót és elém állt.
- Helló szépségem. Hogy aludtál?- kérdezte és a hátam mögé sétált és kikötözte a kezemet.
Lehajtott fejjel dörzsöltem a kötél helyét. Ricsi egy tálcával a kezében magasodott fölém. Étel volt rajta. Nem sok, de étel. Egy szelet kenyér meg valami felismerhetetlen talán főzelék. Belerakta az ölembe a tálcát és hozott magának is egy széket. Nem voltam éhes, de Ricsi rám mordult.
- Egyél. Vagy azt akarod, hogy én etesselek meg?- nevetett.
Megráztam a fejemet és megfogtam a kanalat. Törtem egy darab kenyeret és megettem. Ricsi vigyorogva nézte ahogy lassan, komótosan ettem. Egy perc sem telt el, hogy ne gondolkozzak azon merre lehetne kijutni. Ricsi félrebiccentette a fejét és úgy nézett. Min töri a fejét? Mit akar velem csinálni? Hirtelen felállt, kivette a tálcát az ölemből és kiment. Becsukta maga után az ajtót és egyedül hagyott. Nem kötözött meg ezért kitudtam szabadítani a lábamat is. Felálltam a székről és körülnéztem. A padlón egy poros, kopott, szakadt matrac volt egy takaróval. Odasétáltam és leültem rá. Az egész szoba üres volt csak két szék és ez a vacak matrac volt benne.
***
Órák teltek el úgy, hogy csak néztem magam elé. Nem értettem miért vagyok itt. Elgondolkoztam mindenen. Egészen a gyermekkoromtól kezdve belegondoltam aztán a jöttek azok az idők mikor anyáék váltak én meg ide oda ingáztam. És utána a drogos hónapjaim, anya halála és eljutottam a Harryvel való találkozásomig. Milyen gyorsan elment ez a pár év. Ki kell innen jutnom. Nem akarom itt tölteni az életem hátralévő napjait. De hogy fogok innen megszökni? Talán már hívták a rendőrséget. De addig mi lesz? Az se biztos, hogy megtalálnak. Fel alá járkáltam és idegeskedtem. Megint hirtelen kivágódott az ajtó és Ricsi jött be rajta. Bevágta maga mögött és a székek felé ment. Leült az egyikre és onnét bámult. A legtávolabbi sarokban ültem és a földet fixíroztam.
- Keresett pár ember. Nagyon aggódnak érted. Legfőképpen a drága apád.- mondta és felállt a székről- Nézz rám azokkal a gyönyörű szemeiddel.
Erre a mondatra még inkább elfordítottam a fejemet és nem törődtem vele. Kár volt. Megfogta az államat és felfelé biccentette, hogy ránézzek.
- Szeretem mikor ilyen vagy. De jobb lesz, ha teszed amit mondok különben valakinek baja esik. Talán apádnak, vagy valamelyik fiúcskádnak.- mondta és közelebb hajolt.
Megakart csókolni, de nem hagytam magam és kirántottam a kezéből a fejem.
- Hagyd ki ebből őket. Megértetted. Ne merészeld bántani őket. Nem volt elég neked, hogy anyámat elvetted tőlem?- kérdeztem mérgesen és felpattantam a helyemről.
Bár ne tettem volna. Megragadta a vállaimat és nekinyomott a falnak. Kifordította a kezem és hátam mögé szorította. Mélyen a szemembe nézett és jót nevetett rajtam. A pulóverom cipzárját piszkálta és közben méricskélt. Újra megpróbált megcsókolni, de én most sem hagytam magam. Ennyi kellett nála, hogy beteljen a pohár. Pofonvágott mitől én szédelegve estem a padlóra és bevágtam a fejem. Homályosan láttam a gonosz vigyorát és elkezdett levetkőztetni. Összefogott kezeimet ragasztószalaggal összekötözte. Lehúzta a cipzáromat a pulóveron én pedig rugkapálóztam, hogy ne tudjon hozzámérni. Tudtam, hogy mi a szándéka velem, de nem hagytam magam. Combon rúgtam mitől fájdalmasan előre zuhant pont rám. Szemeivel megtudott volna ölni abban a pillanatban. Szitkozódva kelt fel és rúgott belép párat aztán ki ment a helyiségből. Végre megint egyedül. Remegve, fájdalommal küszködve és fáradtan ültem a sarokba. Éreztem, hogy valami folyik a homlokomon. Kezemmel azonnal megtöröltem az arcomat és megnéztem a kezemet, vér. Vérzek, biztos mikor bevertem a fejemet felszakadt. Gyorsan megtöröltem a kezemet, hogy ne is lássam. Vacogni kezdtem. Hideg volt a sarokban ülni. Felálltam és elsétáltam a matracig. Ledőltem rá és behunytam a szememet. Azt kívántam, hogy bárcsak otthon lehetnék apával és együtt tv-nénk. Remegésem azonnal szűnni kezdett ezek a gondolatok után. Éberen aludtam és minden zajra koncentráltam. Vártam, hogy mikor jelenik meg újra Ricsi.
***
Talán eltelhetett már vagy egy hét azóta, hogy elrabolt Ricsi és azóta a nap óta nem is láttam. Nem jött be hozzám. Nem hozott se ételt, se ital. Igaz nem is tudtam volna enni annyira féltem, hogy mit akar velem csinálni. Ebben az egy hétben nem csináltam mást, mint kiszabadítottam a kezem, apára, Samre és a fiúkra gondoltam. Niall szegényem biztos nagyon kilehet akadva, hogy eltűntem. Biztos Liam nyugtatgatja, Zayn és Louis jókedvre derítik és Harry, Harry talán nem is tudja mi történt. Töprengésemből az ajtó kicsapódás zavart fel. Ricsi jött egy pohárral a kezében. Letette elém és leült a székre.
- Idd meg. Képzeld híres lettél. Bent vagy a tv-ben. mosolygott önelégült fejjel.
- Örülök neki.- mondtam és elfordultam tőle.
- Idd meg különben kikötözlek.- nem törődtem a fenyegetésével inkább az ajtót szugeráltam, hogy nyíljon ki.
Ricsi hirtelen felpattant a székről és felráncigált a matracról. Belevágott a székbe és újra megkötözött. Megfogta a poharat és a szám elé tartotta. Erősen nyomta a számhoz a pohár szélét én pedig forgatni kezdtem a fejemet. Fogaim beleütköztek az üvegbe és a pohár eltörött. Éreztem, hogy megvágja az ajkaimat és a fájdalomtól felkiáltottam. Ricsi kihasználta ezt beleöntötte a számba az italt. Fémes íze volt a vérem miatt. Undorodva nézem rá és kiabálni lett volna kedvem. De nem tudtam annyira lüktetett és fájt a szám, hogy nem tudtam kinyitni.
- Hülye kurva nézd meg mit csináltál.- mondta és felmutatta a vérző kezét.
Mély vágás volt rajta amiből ugyan úgy ömlött a vér, mint a számból. A kezét néztem, de éreztem, hogy nehezedik a fejem. Kettőt láttam belőle és a végtagjaimat sem éreztem. Mosolyogva állt előttem, megsimogatta az arcomat és leguggolt elém. Kikötözte a lábaimat és elsötétült minden.
***
Reszketve ébredtem fel. Fájt minden porcikám. Tiszta steril környezetben vagyok. Ez fura, hogy kerültem ide? Megpróbáltam felülni, de visszazuhantam a matracra és megint elsötétült minden. Elaludtam.
***
Nehéznek éreztem magam nem tudtam kinyitni a szemem, de hangokat hallottam.
- Igen ő a lányom.- apa, apa volt itt.
- Rendben. Kérem uram nyugodjon meg. A lányát megerőszakolták és megverték. Tegnap hozták be.- orvos, egy orvos van itt akkor megint kórházban vagyok.
Ricsi elengedett? Miért? Apa zokogását hallottam. Ne apa ne sírj. Jól vagyok.
- Ki hoztam be? Miért nem ébredt fel? Valami súlyos baja van? Doktor úr kérem mondja meg.- apa kétségbe esett sírását hallottam a szobába.
- Egy névtelen betelefonáló kért segítséget. Mire a mentők kiértek eltűnt. A lánya erős nyugtatót kapott és ezért nincs ébren. És a lányának...- mi ne, mi bajom van.
Mély sötétségbe zuhantam és nem hallottam semmit.
***
Pittyegő hangot és halk szuszogást hallok. Talán most kitudom nyitni a szemem. Erőlködve, nagyokat pislogva nyitottam ki. Sötét volt a szobába csak az ajtó nyílásán jött be egy kis fény. Meleg kezet éreztem a kezemen és a hasamon. Lepillantottam és beletúrtam a rajtam fekvő fiú hajába.
2013. június 30., vasárnap
2013. június 27., csütörtök
32.rész
Sziasztok! Hoztam új részt, ez egy kicsit rövid lett, de ígérem a kövi hosszabb lesz. Köszönöm a komikat. Jó olvasást.:D
Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba. Számat letapasztotta a kezével. Annyira megijedtem, hogy a hangom is elment.
- Ne sikíts. Nem akarlak bántani.- mondta egy ismerős hang.
Megfordított és felemelte a fejemet. Aggódó kék szemekkel találkoztam amitől megnyugodtam. Megöleltem és fellélegeztem.
- Niall te meg hogy kerülsz ide.- motyogtam a mellkasába.
- Erre jártam, de megmondanád nekem mi ütött Harrybe. Teljesen magán kívül van. Leitta magát és mindenkivel kötekszik.- eltávolodtam tőle és nyeltem egy nagyot.
- Niall mi, én... szakítottam ma reggel vele.- mondtam és újra gyűltek a könnyek a szemembe.
- Ó, úgy sajnálom.- mondta és megölelt.
- Niall én most hazamennék.- kibontakoztam az öleléséből és elindultam.
- Várj hazakísérlek.- mondta és együtt sétáltunk.
Niall kedves volt és nem faggatott. Volt mikor csak csendben sétáltunk egymás mellett, volt mikor majdnem meghaltunk a röhögéstől és volt mikor beszélgettünk és elvoltunk.
- Na megjöttünk.- mondta Niall és megállt az ajtóban.
Előkotortam a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem Niall már menni is akart.
- Niall várj. Nincs kedved megnézni egy filmet?- kérdeztem és nekidőltem az ajtónak úgy vártam a válaszát.
Niall egy kicsit elgondolkozott, de végül bejött.
- Mindjárt jövök csak ledobom a táskámat.- felrohantam a szobámba és ledobtam a cuccaimat.
Hopeppal mentem vissza, de Niall eltűnt. Körbejártam a lakást és idegesen szorongattam a macskámat. A konyhába mentem utoljára, de ott sem volt. Valami zajt hallottam a nappali felől. Megállt bennem a vér is mikor felismertem a hangot, valami összetörött.
- Niall te vagy az?!- kiabáltam rémülten.
Leraktam az ölemből Hopet és felvettem egy kést a pultról. Lábujjhegyen mentem a nappali felé és újra kiabálni kezdtem.
- Niall! Niall ne szórakozz velem! Valami baj történt?- kiabáltam, de nem jött semmi válasz.
Remegő kézzel és lábbal álltam a nappali ajtajában. Benéztem, de nem volt senki bent. A visszatartott levegőmet kiengedtem és körbenéztem, hogy mi tört össze. Egy kép tört el. Én voltam rajta. Talán lehettem azon a képen tíz éves. Tovább mentem nyitva volt az ablak és hideg szél fújt be. Leraktam a kést a kép mellé és odamentem és becsuktam. Kint szakadt az eső.
- Nicol ezt kint találtam.- Niall szólalt meg valahonnét amitől én megijedtem és levertem gyertyatartót az asztalról ahogy megfordultam.
- Mi? Jézusom Niall annyira megijesztettél. Hol voltál?- kérdeztem és közben a nagy dobozra tévedt a szemem ami a kezében volt- Mi az nálad?
Niall kinyújtotta a kezét és jobban megnézte. Odasétáltam hozzá és levettem róla a kísérő kártyát. Nagy betűkkel rá volt írva a nevem és egy rövid mondat.
- Na mi van bele írva?- kérdezte Niall.
- Annyi, hogy " Viseld egészséggel. Nagyon jól fog állni."- Niall megrázta a dobozt, de semmi hangja nem volt.
- Nincs feladó?- kérdezte én pedig megráztam a fejem- Akkor bontsad ki.
Niall lerakta a kanapéra és leült mellé. Letérdeltem és nekiláttam a kicsomagolásnak. Először a masnit kötöttem ki aztán letéptem a csomagolópapírt. Remegő ujjakkal fogtam meg a tetejét és leemeltem. Egy vörös fekete csipke és selyem hálóing volt benne hozzá illő bugyival és melltartóval, combfixel és harisnyával. Niall szája elé tette a kezét és elfojtott egy nevetést. Kivettem és magam elé tartottam. Niall égő vörös arccal bámult.
- Nagyon dögös.- mondta úgyhogy a keze a szája előtt volt így nem sokat értettem .
Gyorsan vissza dobtam a dobozba és ráraktam a tetejét. Leültem Niall mellé és csendben néztünk magunk elé.
- Na nem nézünk filmet?- kérdezte Niall és hirtelen felállt magával húzva a dobozt.
Leesett a csomag és kiborult minden belőle. Niallel egyszerre mozdultunk ezért lefejeltük egymást. Sajgó fejemhez kaptam és felnéztem az előttem ugyan ezt csináló fiúra. Találkozott a tekintetünk és Niallnek az arcán egy kis mosoly látszodott.
- Áu.- mondtam és elnevettem magam.
- Bocsi. Nem akartam.- mondta Niall és elkezdte összepakolni a doboz tartalmát.
- Semmiség.- segítettem neki, de az ágy alatt találtam valami furcsát.
Egy üres képkeretet. Biztos az asztalról esett le. Niall kivette a kezemből.
- Hol a kép?- kérdezte és a földön kezdte el keresni.
- Nem tudom, de nézd ott vizes a padló.- mutattam egy kis víztócsára.
- Én nem jártam arra.- tette fel védekezve a kezét Niall.
- Niall félek kimondani, de lehet...- nem tudtam befejezni mert hirtelen sötét lett és egy hatalmasat villámlott és dörgött.
Nagyon megijedtem és nem mertem megmozdulni. Valami hozzáért a kezemhez és azonnal felugrottam és a falhoz futottam.
- Nicol nyugodj meg. Én voltam csak.- mondta Niall és odajött hozzám.
- Niall szerintem valaki betört.- mondtam remegve és átöleltem.
Niall csendesen állt és magához szorított. Megint egy hatalmasat villámlott és dörgött. Niallen egy ing volt amit nem gombolt be, azt húztam a szemem elé és próbáltam nem a viharra koncentrálni.
- Nicol miből gondolod, hogy valaki betört?- kérdezte Niall és eltolt kartávolságra.
A félhomályban alig láttam Niall arcát, de annyit láttam rajta, hogy aggódik. Megint egy hatalmasat villámlott és az ablakba egy ember alakot világított meg. Ijedtembe Niall nyakába ugrottam és a mellkasába temettem az arcomat. Niall értetlenül állt.
- Nicol mi a baj?- kérdezte és körbe nézett.
- Az ablakba... Valaki ott állt az ablakban.- mondtam suttogva és az ablakra mutattam.
Niall megfordult és az ablakra nézett. Én is megnéztem, de nem volt ott senki. Niall visszafordult hozzám és felemelte a fejem.
- Nincs ott senki. Biztos jól láttad.- bólintottam és éreztem, hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.
Nem tudom ki szórakozik, de nagyon kiborultam. Sok volt ez a nap és még ez is. Niall letörölte az arcomat és szorosan magához ölelt. Kicsit megnyugodtam a védelmező karjaiban, de elengedett.
- Nicol, hol tartjátok a gyertyákat meg a zseblámpákat?- kérdezte és elővette a telefonját.
- Nem tudom. Talán a konyhában van.- mondtam és Niall a telefonjával megvilágította az utat.
Mindenhol kerestük a gyertyákat, de csak elemeket, öngyújtót, gyufát találtunk. Niallnek eszébe jutott, hogy talán a garázsban van zseblámpa.
- Niall ne merészelj egyedül hagyni.- mondtam visítva.
- Egy perc és jövök. Addig maradj itt.- mondta és kifordult a konyhából.
Egyedül maradtam. Villámlott, dörgött én pedig rettegtem, mint egy öt éves. Sötét volt és nem mertem megmozdulni. Ott álltam a konyhapult mellett és bámultam az ajtót. Egy szőke fiút vártam. De helyette más jött.
Komi és hozom a kövi részt. :D
Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba. Számat letapasztotta a kezével. Annyira megijedtem, hogy a hangom is elment.
- Ne sikíts. Nem akarlak bántani.- mondta egy ismerős hang.
Megfordított és felemelte a fejemet. Aggódó kék szemekkel találkoztam amitől megnyugodtam. Megöleltem és fellélegeztem.
- Niall te meg hogy kerülsz ide.- motyogtam a mellkasába.
- Erre jártam, de megmondanád nekem mi ütött Harrybe. Teljesen magán kívül van. Leitta magát és mindenkivel kötekszik.- eltávolodtam tőle és nyeltem egy nagyot.
- Niall mi, én... szakítottam ma reggel vele.- mondtam és újra gyűltek a könnyek a szemembe.
- Ó, úgy sajnálom.- mondta és megölelt.
- Niall én most hazamennék.- kibontakoztam az öleléséből és elindultam.
- Várj hazakísérlek.- mondta és együtt sétáltunk.
Niall kedves volt és nem faggatott. Volt mikor csak csendben sétáltunk egymás mellett, volt mikor majdnem meghaltunk a röhögéstől és volt mikor beszélgettünk és elvoltunk.
- Na megjöttünk.- mondta Niall és megállt az ajtóban.
Előkotortam a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem Niall már menni is akart.
- Niall várj. Nincs kedved megnézni egy filmet?- kérdeztem és nekidőltem az ajtónak úgy vártam a válaszát.
Niall egy kicsit elgondolkozott, de végül bejött.
- Mindjárt jövök csak ledobom a táskámat.- felrohantam a szobámba és ledobtam a cuccaimat.
Hopeppal mentem vissza, de Niall eltűnt. Körbejártam a lakást és idegesen szorongattam a macskámat. A konyhába mentem utoljára, de ott sem volt. Valami zajt hallottam a nappali felől. Megállt bennem a vér is mikor felismertem a hangot, valami összetörött.
- Niall te vagy az?!- kiabáltam rémülten.
Leraktam az ölemből Hopet és felvettem egy kést a pultról. Lábujjhegyen mentem a nappali felé és újra kiabálni kezdtem.
- Niall! Niall ne szórakozz velem! Valami baj történt?- kiabáltam, de nem jött semmi válasz.
Remegő kézzel és lábbal álltam a nappali ajtajában. Benéztem, de nem volt senki bent. A visszatartott levegőmet kiengedtem és körbenéztem, hogy mi tört össze. Egy kép tört el. Én voltam rajta. Talán lehettem azon a képen tíz éves. Tovább mentem nyitva volt az ablak és hideg szél fújt be. Leraktam a kést a kép mellé és odamentem és becsuktam. Kint szakadt az eső.
- Nicol ezt kint találtam.- Niall szólalt meg valahonnét amitől én megijedtem és levertem gyertyatartót az asztalról ahogy megfordultam.
- Mi? Jézusom Niall annyira megijesztettél. Hol voltál?- kérdeztem és közben a nagy dobozra tévedt a szemem ami a kezében volt- Mi az nálad?
Niall kinyújtotta a kezét és jobban megnézte. Odasétáltam hozzá és levettem róla a kísérő kártyát. Nagy betűkkel rá volt írva a nevem és egy rövid mondat.
- Na mi van bele írva?- kérdezte Niall.
- Annyi, hogy " Viseld egészséggel. Nagyon jól fog állni."- Niall megrázta a dobozt, de semmi hangja nem volt.
- Nincs feladó?- kérdezte én pedig megráztam a fejem- Akkor bontsad ki.
Niall lerakta a kanapéra és leült mellé. Letérdeltem és nekiláttam a kicsomagolásnak. Először a masnit kötöttem ki aztán letéptem a csomagolópapírt. Remegő ujjakkal fogtam meg a tetejét és leemeltem. Egy vörös fekete csipke és selyem hálóing volt benne hozzá illő bugyival és melltartóval, combfixel és harisnyával. Niall szája elé tette a kezét és elfojtott egy nevetést. Kivettem és magam elé tartottam. Niall égő vörös arccal bámult.
- Nagyon dögös.- mondta úgyhogy a keze a szája előtt volt így nem sokat értettem .
Gyorsan vissza dobtam a dobozba és ráraktam a tetejét. Leültem Niall mellé és csendben néztünk magunk elé.
- Na nem nézünk filmet?- kérdezte Niall és hirtelen felállt magával húzva a dobozt.
Leesett a csomag és kiborult minden belőle. Niallel egyszerre mozdultunk ezért lefejeltük egymást. Sajgó fejemhez kaptam és felnéztem az előttem ugyan ezt csináló fiúra. Találkozott a tekintetünk és Niallnek az arcán egy kis mosoly látszodott.
- Áu.- mondtam és elnevettem magam.
- Bocsi. Nem akartam.- mondta Niall és elkezdte összepakolni a doboz tartalmát.
- Semmiség.- segítettem neki, de az ágy alatt találtam valami furcsát.
Egy üres képkeretet. Biztos az asztalról esett le. Niall kivette a kezemből.
- Hol a kép?- kérdezte és a földön kezdte el keresni.
- Nem tudom, de nézd ott vizes a padló.- mutattam egy kis víztócsára.
- Én nem jártam arra.- tette fel védekezve a kezét Niall.
- Niall félek kimondani, de lehet...- nem tudtam befejezni mert hirtelen sötét lett és egy hatalmasat villámlott és dörgött.
Nagyon megijedtem és nem mertem megmozdulni. Valami hozzáért a kezemhez és azonnal felugrottam és a falhoz futottam.
- Nicol nyugodj meg. Én voltam csak.- mondta Niall és odajött hozzám.
- Niall szerintem valaki betört.- mondtam remegve és átöleltem.
Niall csendesen állt és magához szorított. Megint egy hatalmasat villámlott és dörgött. Niallen egy ing volt amit nem gombolt be, azt húztam a szemem elé és próbáltam nem a viharra koncentrálni.
- Nicol miből gondolod, hogy valaki betört?- kérdezte Niall és eltolt kartávolságra.
A félhomályban alig láttam Niall arcát, de annyit láttam rajta, hogy aggódik. Megint egy hatalmasat villámlott és az ablakba egy ember alakot világított meg. Ijedtembe Niall nyakába ugrottam és a mellkasába temettem az arcomat. Niall értetlenül állt.
- Nicol mi a baj?- kérdezte és körbe nézett.
- Az ablakba... Valaki ott állt az ablakban.- mondtam suttogva és az ablakra mutattam.
Niall megfordult és az ablakra nézett. Én is megnéztem, de nem volt ott senki. Niall visszafordult hozzám és felemelte a fejem.
- Nincs ott senki. Biztos jól láttad.- bólintottam és éreztem, hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.
Nem tudom ki szórakozik, de nagyon kiborultam. Sok volt ez a nap és még ez is. Niall letörölte az arcomat és szorosan magához ölelt. Kicsit megnyugodtam a védelmező karjaiban, de elengedett.
- Nicol, hol tartjátok a gyertyákat meg a zseblámpákat?- kérdezte és elővette a telefonját.
- Nem tudom. Talán a konyhában van.- mondtam és Niall a telefonjával megvilágította az utat.
Mindenhol kerestük a gyertyákat, de csak elemeket, öngyújtót, gyufát találtunk. Niallnek eszébe jutott, hogy talán a garázsban van zseblámpa.
- Niall ne merészelj egyedül hagyni.- mondtam visítva.
- Egy perc és jövök. Addig maradj itt.- mondta és kifordult a konyhából.
Egyedül maradtam. Villámlott, dörgött én pedig rettegtem, mint egy öt éves. Sötét volt és nem mertem megmozdulni. Ott álltam a konyhapult mellett és bámultam az ajtót. Egy szőke fiút vártam. De helyette más jött.
Komi és hozom a kövi részt. :D
2013. június 25., kedd
31.rész
Sziasztok! Állítólag mostantól csak bloglovinon tudjátok követni a blogokat, szóval csináljatok ti is, hogy minden új bejegyzésről értesüljetek. :D
Megnéztem, de rémülten ledobtam az asztalra. Samanta maga felé fordította és kérdőn nézett fel rám. A pincér pont akkor hozta ki a rendelésünket.
- Miért nem vetted fel?- kérdezte mikor abbamaradt a csengés.
- Hosszú. Nem volt kedvem beszélgetni.- mondtam és lenéztem a kezemre amit az ölembe tördeltem.
- Van időn.- mondta és belekortyolt az italába.
- Volt egy kisebb vitánk.- mondtam és közben a poharamat piszkáltam.
- Ennyi ezért vagy ilyen?- kérdezte.
Csendesen bólintottam és belekortyoltam az italomba. Témát akartam váltani. Nem szeretnék most ezzel foglalkozni.
- Mi van Joshssal?- kérdeztem és Samantából ömleni kezdtek a szavak.
***
Úgy egy órája lehettünk a bárban mikor a már sokadik üzenetemet kapom meg. Mindegyiket Harrytől jött. Nem néztem meg csak a feladót és kitöröltem. Samanta egyre idegesebb lett, mert tényleg sokat babráltam a telefonommal és alig tudtam rá figyelni.
- A francba is Nicol figyelj már egy kicsit!- üvöltötte le a fejem Sam mikor véletlenül kiborítottam az italomat.
- Ó bocsánat nem akartam. Ne haragudj.- ugrottam fel és azonnal fogtam egy szalvétát.
- Semmi gond csak figyelj jobban. Mindjárt jövök megpróbálom lemosni a mosdóba. Addig itasd fel az asztalról a löttyöt.- azonnal tettem amit mondott és felitatom.
Egy kedves fiú pincér jött oda segíteni. Aranyos volt és próbált jobb kedvre deríteni. Hülye poénokkal próbálta elterelni a figyelmemet.
- Nicol!- azonnal megfeszült bennem minden izom mikor meghallottam az ismerős hangot a hátam mögül.
Remegő lábakkal fordultam meg. Nem akartam, hogy igaz legyen, de tényleg itt volt. Tényleg utánam jött? Miért nem bízik bennem? Harry közelebb lépett és vetett egy nagyon ideges pillantást a pincérre.
- Azt mondtad Samantával leszel. Miért hazudtál?- kérdezte idegesen.
- Nem hazudtam.- dünnyögtem- Samantával voltam csak leborítottam és elkellet mennie lemosni a ruháját.- mondtam lehajtott fejjel.
- És mit keres itt ez a kis mitugrász?- mutat az állával a pincér felé.
A pincér nem akart balhét ezért gyorsan eliszkolt és egyedül maradtam Harryvel.
- Csak segített feltakarítani.
- És ez ennyire vicces?- kérdezi mérgesen.
- Nem.- mondtam szűkszavúan.
Nem akartam itt mindenki előtt veszekedni ezért inkább csendbe maradtam.
- Na ahogy látom jól kiszórakoztad magad mehetünk haza.- megfogta a csuklómat és magával húzott, de nem engedtem.
Nem akartam köszönés nélkül lelépni, de Harry alakja fölém magasodott és megrémített. Vettem egy mély levegőt és megszólaltam.
- Harry én nem akarok még menni. Elszeretnék köszönni Samtől.- mondtam és leszedtem a csuklómról az ujjait.
- Ne ellenkezz!- lángoló szemekkel nézett rám és most a karomat fogta meg.
- Harry engedj el!- mondtam kicsit hangosabban, mint ahogy eddig beszéltem.
- Nem.
- Harry te meg mit csinálsz?- Samanta rivallt rá ahogy meglátta.
Harry szorosabban magához húzott és még mindig nem engedett el. Könyörgő szemekkel néztem Samantára aki próbált segíteni.
- Harry, ha nem engeded el hívom a rendőrséget!- fenyegette meg Sam Harryt, de őt ez nem érdekelte.
- Nicol szedd össze a cuccaid és menjünk.- mondta nyugodtan és elengedte a kezem.
Samanta még mindig feszülten állt Harryvel szemben. Felvettem a kabátomat elraktam a telefonomat és felnéztem Samre. Sam arcán félelem látszodott. Kicsit elmosolyodtam és Harryhez léptem. Harry összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a bárból. A fekete Land Roverhez vezetett és kinyitotta az ajtót nekem. Beszálltam és vártam, hogy Harry bezárja az ajtót. De nem tette.
- Még egy ilyen és tényleg nem mész sehova egyedül.- mondta és erőszakosan becsapta az ajtót.
Most sem mehetek sehova!- kiabáltam magamban. Félelemtől reszketve ültem az autóban míg haza nem értünk. Miért ilyen velem? Hova tűnt a kedves Harry? Míg gondolkozom ő is beszáll és elindítja az autót. Csendesen telt az út, még a légy zümmögését is meglehet hallani. Harry az útra koncentrál nem is vetett rám egy fél pillantást sem. Az ablaküvegnek dőlve bambultam ki a fejemből. Miért lett ilyen erőszakos Harry? Mivel bántottam meg? Nem merem megkérdezni tőle, hogy miért ilyen. Félek, hogy még rosszabb lenne, mint amilyen most. Harry felkanyarodott a kocsi feljárónkra és leállította a motort. Kivette a kulcsot és kiszállt. Átsietett az én oldalamra és kinyitotta a kocsit.
- Gyere.- mondta kedvesen.
Hu. Hirtelen kedv változás? Ez nem jó. Kiszálltam és a ház ajtaja felé vettem az irányt. Apa a lányokkal elutazott úgyhogy most nincs itthon senki. Harry egészen az ajtóig kísért, de ott megállítottam.
- Harry, én most egyedül szeretnék lenni.- mondtam elhaló hangon.
- Reggel itt várlak. Beviszlek a suliba.- mondta és elment.
Mélyen beszívtam a levegőt és kinyitottam az ajtót. Becsaptam magam mögött és idegileg kikészülve remegő lábakkal lecsúsztam az ajtó mellett. Harry nagyon megváltozott. Eltűnt belőle minden kedvesség. De miért? Miamiban még azt mondta, hogy nem akarja rám erőltetni az érzéseit. Most, most pedig pont azt teszi. Ezeken gondolkozva ültem a hideg csempézett padlón. Remegő lábaim megnyugodtak és már én is jobban érzem magam, hogy egyedül vagyok. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt és a hűtőből elővettem egy joghurtot. Nappaliban a tv előtt lassan kanalaztam és Harryn gondolkozom. Amióta Taylorral van azóta egyre bunkóbb velem. Csak tudnám miért. Taylor, fogadni mernék, hogy Taylor beszélt valamit be neki. Gondolkozásomból a telefonom ébresztett fel.
" Jól vagy?"
Samamta küldte az sms-t. Gyorsan felhívtam legalább akkor így beszélgessünk, ha személyesen nem is megy.
- Szia Sam. Jól vagyok. Te épségben hazaértél?- Samanta nyugodtan fújta ki a levegőt a vonal túl végén.
- Ó istenem azt hittem, hogy valami bajod esett. Mi ütött Harrybe? Eddig nem volt ilyen.
- Nem tudom vagyis van sejtésem ki miatt ilyen.- mondtam és szememből megindultak a könnyek és azonnal kikapcsoltam a tv-t.
- Nicol itt vagy még?- kérdezte rémült hangon Sam.
- I-igen.- szipogok- Sam ne haragudj, de én most leteszem.- mondtam és kinyomtam.
Felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam. Bár az álmom sem volt jobb, mint a valóság. Harryről álmodtam és a villogó, zöld, dühös szemeiről.
***
Reggel óra csörgésre keltem. Mérges voltam Harryre. Miért ilyen velem? Ezzel a gondolattal keltem és úgy döntöttem ma meg is fogom ezt tudni. Belépkedtem a fürdőbe és megrémültem saját magamtól. Hajam egy szénaboglya, szemeim erősen vörösek a sírástól és az arcom pedig sápadt nyúzott. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Összepakoltam a táskámat és megetetem Hopet. Összeszedtem magam és lementem az ajtóhoz. Harry már az ajtó előtt várt. Megijedtem és megtorpantam. Nem néztem fel, megkerültem és beakartam szállni a kocsiba, de Harry megfogta a csuklómat. Megálltam és mérgesen néztem a kezét és lángoló szemekkel felnéztem rá mire ő elengedte.
- Mit akarsz? Talán megakarsz ütni?- kérdeztem és lángoltam az idegtől.
- Nem dehogy is. Bocsánatot akartam kérni.- morogta és közelebb lépett.
Megfogta a fejemet és felemelte, közelebb jött és megakart csókolni. Hirtelen elrántottam az arcomat és a ő felsóhajtott. Nem vagyok jó kedvemben, meg akarom tudni miért ilyen. Most rákérdezhetek.
- Miért vagy ilyen bunkó, parancsoló velem? Mit tettem, hogy ilyen lettél?- kérdeztem és hátrébb léptem tőle.
- Te semmit csak a szépséged és a kedvességed. És azt kérdezed hogy miért vagyok ilyen? Először is Josh, mikor úgy végigmért az első napon meg Niall. Amikor fotózás volt. A majdnem csók. Aztán Jack és a próbáitok. Aztán az az idióta Royax gyerek. Ha nem lett volna ott akkor lehet, hogy megerőszakol.- mondta és egy nagyot nyel és folytatja- Aztán Louis. Amikor megláttalak vele és, hogy alig van rajtatok ruha elfogott a harag. Louis a legjobb barátom, de abban a pillanatban megtudtam volna ölni. Nicol annyira utálom, hogy minden fiúval ennyire jól kijössz. Ezért lettem ilyen. Nem akarok rajtad osztozkodni. Kellesz nekem. Minden értelemben.- mondta és a hajába túrt és az égre nézett.
Ezért lett rám ennyire ideges. Ennyi? Mert sok fiú barátom van és mi az, hogy kellek neki nem vagyok én tárgy. Megcsóváltam a fejem és a szemébe néztem
- Harry minden kapcsolat alapja a bizalom, de úgy látom te nem bízol bennem.Én nem szeretnék ilyen skatulyában élni. Harry én szakítani akarok.- mondtam és Harryre néztem.
- A francba is Nicol már többször is majdnem elveszíttettelek. Nem akarlak látni más fiú mellett. Még ha csak beszélgettek még annyit sem.Nem hagyom, hogy elmenj.- mondta elsötétedett szemekkel és nekinyomott a kocsinak.
- Harry eressz el! Én nem akarok így élni.- eltoltam magamtól, de nem sikerült nagy távolságra.
Arcán durva vonások voltak. Most nem a korának megfelelően nézett ki, legalább tíz évvel öregebbnek. Megragadta mind két kezemet és hevesen megcsókolt. Küzdöttem ellene, de semmit értelme nem volt. Magasabb, erősebb. Lábaim remegtek a félelemtől. Harry egy kicsit lazított a fogásán és így eltudtam taszítani.
- Harry! Kérlek hagyj békén! Kérlek ne keress többet!- könyörögtem már-már sírva.
Harry lefagyott. Talán a sírásom miatt, nem tudom. Kiszabadítottam magam és rohanni kezdtem. Elveszítettem a szerelmemet. Eltűnt. Sírva rohantam egészen a suliig. Mire odaértem annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. De nem érdekelt. Fájt a szívem, mert elveszítettem a legfontosabb dolgot az életemből. Harryt. A kapuban ültem le és zokogtam a történtek után. Harry megváltozott és ezzel az énjével nem tudok együtt élni sem a féltékenységével. Samanta térdelt le mellém hirtelen mitől én ijedten ugrottam meg és elakadt a lélegzetem.
- Nyugi nincs semmi baj.- mondta nyugodtan és simogatni kezdte a hátamat.
- Sa- samanta vé-vége. Min-mindennek vége.- mondtam zokogva és nem bírtam abbahagyni.
- Csss. Nyugodj meg. Minek van vége? Gyere mesélj el mindent.- Sam felsegített és bementünk a suliba.
Egy teljesen üres folyosón ültünk le és én ott szipogtam tovább. Samanta vállára hajtottam a fejem és ott sírtam. Kicsit megnyugodtam és csak magam elé bámultam.
- Na megnyugodtál?- kérdezte Sam miközben simogatta a hátamat.
- Igen.- megtöröltem az arcomat és felnéztem a barátnőmre aki egy bíztató mosolyt küldött felém.
- Minek lett vége? Miért sírtál?- kérdezte lágyan.
- Szakítottam Harryvel.- mondtam és újra potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ó! Az nem jó, de szerintem jól tetted. Annyira megváltozott.- Samantára néztem és megráztam a fejem.
- De szeretem és tudom. Samanta ez annyira rossz.- újra elmerültem a könnyek világába, de hamar visszakellet jönnöm, mert becsengettek és órára kell mennünk.
- Tudom, hogy rossz, de nem sajátíthat ki és nem viselkedhet veled így. Jól tetted, hogy szakítottál vele. Nem ezt érdemled.- Samantának igaza van, de akkor is fáj.
***
A suli után egyedül mentem haza. Samantának volt még két órája. Lassan cammogtam haza és nézegettem az embereket. Mindenki annyira boldognak tűnik. Miért van ennyire elcseszve az életem. Először anyámat vesztem el most meg azt a fiút akit annyira szeretek, hogy az életemet adnám érte. Kipróbáltam üríteni a fejemet, de ahogy sikerült olyan érzésem támadt, hogy valaki követ. Megfordultam és csak egy fekete kocsit láttam. Csak egy fél pillantást vetettem rá és azonnal gyorsabbra vettem a tempót. Rohantam ahogy csak tudtam, bár nem voltam biztos, hogy követnek. Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba.
Komizzatok és hozom a részt. :D
Megnéztem, de rémülten ledobtam az asztalra. Samanta maga felé fordította és kérdőn nézett fel rám. A pincér pont akkor hozta ki a rendelésünket.
- Miért nem vetted fel?- kérdezte mikor abbamaradt a csengés.
- Hosszú. Nem volt kedvem beszélgetni.- mondtam és lenéztem a kezemre amit az ölembe tördeltem.
- Van időn.- mondta és belekortyolt az italába.
- Volt egy kisebb vitánk.- mondtam és közben a poharamat piszkáltam.
- Ennyi ezért vagy ilyen?- kérdezte.
Csendesen bólintottam és belekortyoltam az italomba. Témát akartam váltani. Nem szeretnék most ezzel foglalkozni.
- Mi van Joshssal?- kérdeztem és Samantából ömleni kezdtek a szavak.
***
Úgy egy órája lehettünk a bárban mikor a már sokadik üzenetemet kapom meg. Mindegyiket Harrytől jött. Nem néztem meg csak a feladót és kitöröltem. Samanta egyre idegesebb lett, mert tényleg sokat babráltam a telefonommal és alig tudtam rá figyelni.
- A francba is Nicol figyelj már egy kicsit!- üvöltötte le a fejem Sam mikor véletlenül kiborítottam az italomat.
- Ó bocsánat nem akartam. Ne haragudj.- ugrottam fel és azonnal fogtam egy szalvétát.
- Semmi gond csak figyelj jobban. Mindjárt jövök megpróbálom lemosni a mosdóba. Addig itasd fel az asztalról a löttyöt.- azonnal tettem amit mondott és felitatom.
Egy kedves fiú pincér jött oda segíteni. Aranyos volt és próbált jobb kedvre deríteni. Hülye poénokkal próbálta elterelni a figyelmemet.
- Nicol!- azonnal megfeszült bennem minden izom mikor meghallottam az ismerős hangot a hátam mögül.
Remegő lábakkal fordultam meg. Nem akartam, hogy igaz legyen, de tényleg itt volt. Tényleg utánam jött? Miért nem bízik bennem? Harry közelebb lépett és vetett egy nagyon ideges pillantást a pincérre.
- Azt mondtad Samantával leszel. Miért hazudtál?- kérdezte idegesen.
- Nem hazudtam.- dünnyögtem- Samantával voltam csak leborítottam és elkellet mennie lemosni a ruháját.- mondtam lehajtott fejjel.
- És mit keres itt ez a kis mitugrász?- mutat az állával a pincér felé.
A pincér nem akart balhét ezért gyorsan eliszkolt és egyedül maradtam Harryvel.
- Csak segített feltakarítani.
- És ez ennyire vicces?- kérdezi mérgesen.
- Nem.- mondtam szűkszavúan.
Nem akartam itt mindenki előtt veszekedni ezért inkább csendbe maradtam.
- Na ahogy látom jól kiszórakoztad magad mehetünk haza.- megfogta a csuklómat és magával húzott, de nem engedtem.
Nem akartam köszönés nélkül lelépni, de Harry alakja fölém magasodott és megrémített. Vettem egy mély levegőt és megszólaltam.
- Harry én nem akarok még menni. Elszeretnék köszönni Samtől.- mondtam és leszedtem a csuklómról az ujjait.
- Ne ellenkezz!- lángoló szemekkel nézett rám és most a karomat fogta meg.
- Harry engedj el!- mondtam kicsit hangosabban, mint ahogy eddig beszéltem.
- Nem.
- Harry te meg mit csinálsz?- Samanta rivallt rá ahogy meglátta.
Harry szorosabban magához húzott és még mindig nem engedett el. Könyörgő szemekkel néztem Samantára aki próbált segíteni.
- Harry, ha nem engeded el hívom a rendőrséget!- fenyegette meg Sam Harryt, de őt ez nem érdekelte.
- Nicol szedd össze a cuccaid és menjünk.- mondta nyugodtan és elengedte a kezem.
Samanta még mindig feszülten állt Harryvel szemben. Felvettem a kabátomat elraktam a telefonomat és felnéztem Samre. Sam arcán félelem látszodott. Kicsit elmosolyodtam és Harryhez léptem. Harry összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a bárból. A fekete Land Roverhez vezetett és kinyitotta az ajtót nekem. Beszálltam és vártam, hogy Harry bezárja az ajtót. De nem tette.
- Még egy ilyen és tényleg nem mész sehova egyedül.- mondta és erőszakosan becsapta az ajtót.
Most sem mehetek sehova!- kiabáltam magamban. Félelemtől reszketve ültem az autóban míg haza nem értünk. Miért ilyen velem? Hova tűnt a kedves Harry? Míg gondolkozom ő is beszáll és elindítja az autót. Csendesen telt az út, még a légy zümmögését is meglehet hallani. Harry az útra koncentrál nem is vetett rám egy fél pillantást sem. Az ablaküvegnek dőlve bambultam ki a fejemből. Miért lett ilyen erőszakos Harry? Mivel bántottam meg? Nem merem megkérdezni tőle, hogy miért ilyen. Félek, hogy még rosszabb lenne, mint amilyen most. Harry felkanyarodott a kocsi feljárónkra és leállította a motort. Kivette a kulcsot és kiszállt. Átsietett az én oldalamra és kinyitotta a kocsit.
- Gyere.- mondta kedvesen.
Hu. Hirtelen kedv változás? Ez nem jó. Kiszálltam és a ház ajtaja felé vettem az irányt. Apa a lányokkal elutazott úgyhogy most nincs itthon senki. Harry egészen az ajtóig kísért, de ott megállítottam.
- Harry, én most egyedül szeretnék lenni.- mondtam elhaló hangon.
- Reggel itt várlak. Beviszlek a suliba.- mondta és elment.
Mélyen beszívtam a levegőt és kinyitottam az ajtót. Becsaptam magam mögött és idegileg kikészülve remegő lábakkal lecsúsztam az ajtó mellett. Harry nagyon megváltozott. Eltűnt belőle minden kedvesség. De miért? Miamiban még azt mondta, hogy nem akarja rám erőltetni az érzéseit. Most, most pedig pont azt teszi. Ezeken gondolkozva ültem a hideg csempézett padlón. Remegő lábaim megnyugodtak és már én is jobban érzem magam, hogy egyedül vagyok. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt és a hűtőből elővettem egy joghurtot. Nappaliban a tv előtt lassan kanalaztam és Harryn gondolkozom. Amióta Taylorral van azóta egyre bunkóbb velem. Csak tudnám miért. Taylor, fogadni mernék, hogy Taylor beszélt valamit be neki. Gondolkozásomból a telefonom ébresztett fel.
" Jól vagy?"
Samamta küldte az sms-t. Gyorsan felhívtam legalább akkor így beszélgessünk, ha személyesen nem is megy.
- Szia Sam. Jól vagyok. Te épségben hazaértél?- Samanta nyugodtan fújta ki a levegőt a vonal túl végén.
- Ó istenem azt hittem, hogy valami bajod esett. Mi ütött Harrybe? Eddig nem volt ilyen.
- Nem tudom vagyis van sejtésem ki miatt ilyen.- mondtam és szememből megindultak a könnyek és azonnal kikapcsoltam a tv-t.
- Nicol itt vagy még?- kérdezte rémült hangon Sam.
- I-igen.- szipogok- Sam ne haragudj, de én most leteszem.- mondtam és kinyomtam.
Felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam. Bár az álmom sem volt jobb, mint a valóság. Harryről álmodtam és a villogó, zöld, dühös szemeiről.
***
Reggel óra csörgésre keltem. Mérges voltam Harryre. Miért ilyen velem? Ezzel a gondolattal keltem és úgy döntöttem ma meg is fogom ezt tudni. Belépkedtem a fürdőbe és megrémültem saját magamtól. Hajam egy szénaboglya, szemeim erősen vörösek a sírástól és az arcom pedig sápadt nyúzott. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Összepakoltam a táskámat és megetetem Hopet. Összeszedtem magam és lementem az ajtóhoz. Harry már az ajtó előtt várt. Megijedtem és megtorpantam. Nem néztem fel, megkerültem és beakartam szállni a kocsiba, de Harry megfogta a csuklómat. Megálltam és mérgesen néztem a kezét és lángoló szemekkel felnéztem rá mire ő elengedte.
- Mit akarsz? Talán megakarsz ütni?- kérdeztem és lángoltam az idegtől.
- Nem dehogy is. Bocsánatot akartam kérni.- morogta és közelebb lépett.
Megfogta a fejemet és felemelte, közelebb jött és megakart csókolni. Hirtelen elrántottam az arcomat és a ő felsóhajtott. Nem vagyok jó kedvemben, meg akarom tudni miért ilyen. Most rákérdezhetek.
- Miért vagy ilyen bunkó, parancsoló velem? Mit tettem, hogy ilyen lettél?- kérdeztem és hátrébb léptem tőle.
- Te semmit csak a szépséged és a kedvességed. És azt kérdezed hogy miért vagyok ilyen? Először is Josh, mikor úgy végigmért az első napon meg Niall. Amikor fotózás volt. A majdnem csók. Aztán Jack és a próbáitok. Aztán az az idióta Royax gyerek. Ha nem lett volna ott akkor lehet, hogy megerőszakol.- mondta és egy nagyot nyel és folytatja- Aztán Louis. Amikor megláttalak vele és, hogy alig van rajtatok ruha elfogott a harag. Louis a legjobb barátom, de abban a pillanatban megtudtam volna ölni. Nicol annyira utálom, hogy minden fiúval ennyire jól kijössz. Ezért lettem ilyen. Nem akarok rajtad osztozkodni. Kellesz nekem. Minden értelemben.- mondta és a hajába túrt és az égre nézett.
Ezért lett rám ennyire ideges. Ennyi? Mert sok fiú barátom van és mi az, hogy kellek neki nem vagyok én tárgy. Megcsóváltam a fejem és a szemébe néztem
- Harry minden kapcsolat alapja a bizalom, de úgy látom te nem bízol bennem.Én nem szeretnék ilyen skatulyában élni. Harry én szakítani akarok.- mondtam és Harryre néztem.
- A francba is Nicol már többször is majdnem elveszíttettelek. Nem akarlak látni más fiú mellett. Még ha csak beszélgettek még annyit sem.Nem hagyom, hogy elmenj.- mondta elsötétedett szemekkel és nekinyomott a kocsinak.
- Harry eressz el! Én nem akarok így élni.- eltoltam magamtól, de nem sikerült nagy távolságra.
Arcán durva vonások voltak. Most nem a korának megfelelően nézett ki, legalább tíz évvel öregebbnek. Megragadta mind két kezemet és hevesen megcsókolt. Küzdöttem ellene, de semmit értelme nem volt. Magasabb, erősebb. Lábaim remegtek a félelemtől. Harry egy kicsit lazított a fogásán és így eltudtam taszítani.
- Harry! Kérlek hagyj békén! Kérlek ne keress többet!- könyörögtem már-már sírva.
Harry lefagyott. Talán a sírásom miatt, nem tudom. Kiszabadítottam magam és rohanni kezdtem. Elveszítettem a szerelmemet. Eltűnt. Sírva rohantam egészen a suliig. Mire odaértem annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. De nem érdekelt. Fájt a szívem, mert elveszítettem a legfontosabb dolgot az életemből. Harryt. A kapuban ültem le és zokogtam a történtek után. Harry megváltozott és ezzel az énjével nem tudok együtt élni sem a féltékenységével. Samanta térdelt le mellém hirtelen mitől én ijedten ugrottam meg és elakadt a lélegzetem.
- Nyugi nincs semmi baj.- mondta nyugodtan és simogatni kezdte a hátamat.
- Sa- samanta vé-vége. Min-mindennek vége.- mondtam zokogva és nem bírtam abbahagyni.
- Csss. Nyugodj meg. Minek van vége? Gyere mesélj el mindent.- Sam felsegített és bementünk a suliba.
Egy teljesen üres folyosón ültünk le és én ott szipogtam tovább. Samanta vállára hajtottam a fejem és ott sírtam. Kicsit megnyugodtam és csak magam elé bámultam.
- Na megnyugodtál?- kérdezte Sam miközben simogatta a hátamat.
- Igen.- megtöröltem az arcomat és felnéztem a barátnőmre aki egy bíztató mosolyt küldött felém.
- Minek lett vége? Miért sírtál?- kérdezte lágyan.
- Szakítottam Harryvel.- mondtam és újra potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ó! Az nem jó, de szerintem jól tetted. Annyira megváltozott.- Samantára néztem és megráztam a fejem.
- De szeretem és tudom. Samanta ez annyira rossz.- újra elmerültem a könnyek világába, de hamar visszakellet jönnöm, mert becsengettek és órára kell mennünk.
- Tudom, hogy rossz, de nem sajátíthat ki és nem viselkedhet veled így. Jól tetted, hogy szakítottál vele. Nem ezt érdemled.- Samantának igaza van, de akkor is fáj.
***
A suli után egyedül mentem haza. Samantának volt még két órája. Lassan cammogtam haza és nézegettem az embereket. Mindenki annyira boldognak tűnik. Miért van ennyire elcseszve az életem. Először anyámat vesztem el most meg azt a fiút akit annyira szeretek, hogy az életemet adnám érte. Kipróbáltam üríteni a fejemet, de ahogy sikerült olyan érzésem támadt, hogy valaki követ. Megfordultam és csak egy fekete kocsit láttam. Csak egy fél pillantást vetettem rá és azonnal gyorsabbra vettem a tempót. Rohantam ahogy csak tudtam, bár nem voltam biztos, hogy követnek. Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba.
Komizzatok és hozom a részt. :D
2013. június 17., hétfő
30.rész
Sziasztok nagyon köszönöm a komikat. Ez a rész most hosszú lesz remélem tetszeni fog. :D Minden kedves olvasómnak kellemes és élményekkel teli vakációt kívánok, de remélem, hogy olvassátok majd a blogot is. :D
Hajamat fújta a hűvös szél. Kezdtem fázni. Hirtelen valaki rám terített egy pulcsit és lehuppant mellém. Felé fordítottam a fejemet és néztem az arcát. Komolyan, rezzenéstelen arccal nézte a fodrozódó vizet.
- Apa te, hogy kerülsz ide?- néztem rá csodálkozva.
- Jöttem a lányomért. Haza jössz velem és a sulit is abba hagyod.- jelentette ki.
- De apa.- kezdtem, de hiába.
- Nincs semmi de. Jössz és kész.- nézett rám szigorúan.
- És mit csinálok otthon? Nézem a plafont?- kérdeztem és összefontam magam előtt a karomat.
- Nem. Segítesz nekem koncerteket szervezni.
- De apa én azt se tudom, hogy mit kell ott csinálni.
- Majd mindent elmondok, de most menjünk.
Apa felállt és felsegített. Kisétáltunk a járdára és ott várt Harry. Szeme még mindig fel volt dagadva. Lehajtott fejjel mentem el mellette. Senki nem szólt senkihez így mentünk a szállodába.
***
Reggel apa keltett. Durcásan keltem fel és nem szóltam senkihez. Harry és apa a konyhába reggeliztek. Nekem is ki volt készítve a reggeli.
- Jó reggelt.- köszönt Harry.
Nem szóltam egy szót sem csak leültem és megreggeliztem. Reggeli után visszamentem a szobába és elkezdtem összepakolni. Apa bejött a szobába, hogy segítsen, de mikor hozzávágtam egy párnát értette, hogy inkább egyedül lennék.
***
A repülő tíz percet késik. Remek. Még mindig nem beszéltem senkivel, de tényleg egy hang se jött ki a számon. Gondolkoztam, hogy tudnék megszökni. Sajnos már nem sok időm maradt, mert meg kell kezdeni a becsekkolást. A bőröndöket magunk után húzva sétáltunk. Most kéne lelépnem.
- Apa el kell mennem WC-re.- mondtam sietősen és már ott sem voltam.
- Nicol! Nicol!- ennyit hallottam.
Futottam ahogy csak bírtam. Az épületen át a tömegben keresztül a szabad levegőre. Leintettem egy taxist és lediktáltam a stúdió címét. De a taxis nem indult el. Elénk ugrott apa és mérgesen nézett.
- Nicol miért kell ezt csinálnod?- mondta miközben kinyitotta az ajtót.
- Apa én táncolni szeretnék.- könyörgő kiskutya szemekkel néztem rá, de semmi hatás.
- Gyere ezt otthon majd megbeszéljük.- megfogta a kezem és kirángatott a kocsiból.
Harry az ajtóban mérgesen nézett, de nem szólt egy szót sem. Elvette apától a táskáimat és a repülő bejárata felé mentünk. Harry megpróbálta megfogni a kezemet, de én dühösen kikaptam. Lehajtott fejjel mentem egészen a repülőig. Levágtam magam a helyemre és vártam a felszállást. Harry ült mellettem apa meg előttünk.
- Nicol hidd el, hogy jobb lesz, ha haza jössz velünk. Otthon majd kitalálunk valamit. Lehet, hogy Danielle betud szervezni.- próbált beszélgetni velem Harry, de nem is figyelten.
Nagyot sóhajtott és rárakta a kezét a combomra. Lassan elindultunk hazafelé. Felszálltunk és megpillantottam a gyönyörű kék óceánt. Fél útnál már kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy haza kell mennem.
- Harry.- csukott szemmel hümmögött egyet- Bocsáss meg, hogy ilyen voltam. Szeretlek.- suttogtam és megpusziltam az arcát.
- Én is.- mondta és átkarolt és magához húzott.
Mélyen belélegeztem az illatát és elnyomott az álmosság.
***
- Nic kelj fel.- apa hangjára keltem fel.
Elnyomtam egy ásítást és észrevettem, hogy kint sötét van. Apára néztem aztán a mellettem lévő fiúra. Harry kedvesen mosolygott.
- Szia szépségem. Megjöttünk.- mondta és belepuszilt a hajamba.
Még volt három percünk a leszállásig addig rendbehoztam magam. Kiszálltunk a repülőből én meg majd oda fagytam a folyosóra. Október van én meg egy lenge nyári ruhában vagyok. Harry gyorsan megkereste a bőröndjeinket és ott a tömegben keresett a táskájából egy kabátot és rám adta. Visszacsomagolt és kézenfogva mentünk a meglepett, sikítozó lányok tömegén. Szerencsére Paul várt ránk ezért hamar kijutottunk a tömegből. Harry nem állt meg képeket csinálni, lehajtott fejjel törtük az utat magunknak. Kint a parkolóban már akkora tömeg gyűlt össze, hogy nem tudtunk a kocsinkhoz menni.
- Kérem adjanak utat.- hangosan terelgette az embereket Paul előttünk.
Lökdöstek és tolakodtak. Harry közel fogott magához. Átkarolta a derekamat és védett a rajongóktól. De egy lány áttörte a biztonsági őrök kordonját és előttem termett.
- Hülye kurva!- mondta és pofon vágott.
Olyan gyorsan történt mindez, hogy az őrök már el is távolították a csajt. Meglepődve álltam Harry mellett aki idegesen magához szorított. Felnéztem a szemébe és lángoltak. A biztonságiak gyorsan csináltak nekünk egy utat és azon végigrohantunk a kocsiig. Beültünk és Harry szikrát szórt a szemével.
- Miért kell bántani téged? Azt se tudják mi történt.- morogta mérgesen.
Megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Megérdemeltem.- mondtam alig hallhatóan.
- Nem. Akkor engem is üssenek meg, mert ugyan ezt megtettem veled.- morogta és beleütött a kocsi kárpitjába.
Megrezzentem és összehúztam magam a reakciójától. Inkább kinéztem az ablakon. Apa a saját kocsijával jött mögöttünk. Egy órás kocsiút után hazaérkeztünk.
- Harry itt aludnál?- kérdeztem miközben kisegített a kocsiból.
- Szeretnéd?- kérdezte csábítóan.
Bólintottam és mosolyogtam. Bepakoltunk a házba és ledőltem az ágyamra. Míg feküdtem két pici mancsot éreztem a hasamon aztán egy kedves nyávogást hallottam.
- Hope.- felültem és megszorongattam.
Harry az ajtóban kuncogott. Nagy léptekkel közeledett felém. Kivette a kezemből a cicát és az ölébe vette.
- Annyira szép.- mosolygott.
- Anyától kaptam a születésnapomra.- sajog a szívem mikor visszaemlékszem rá.
Sós könnyek mardossák a szememet és gombóc van a torkomban. Harry a combomra tette az egyik kezét a másikat pedig az arcomra. Hüvelyk ujját végighúzta a szemem alatt.
- Nem szeretem mikor sírsz. Jobban kedvelem a mosolyod.- mondta és hátradöntött az ágyon.
Ujjai végigfutottak a derekamon és csikizni kezdett. Hangos nevetés tört ki rajtam és ficánkoltam alatta. Kipattantam alóla és a szoba másik végébe futottam, de követett. A sarokba szorított és folytatta a csikizésemet. Hirtelen felkapott és a vállára tett és megpaskolta a fenekemet mire én felvisítottam.
- Harry!- mintha héliumot szívtam volna olyan vékony hangom volt.
Felcipelt az ágyra és ledobott. Nagy mosoly volt az arcán. Fölém dőlt és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Lábamat a lábai közé raktam és így kicsit távol tudtam magamtól tartani. Kíváncsi szemekkel nézett le rám.
- Mi az?- kérdezte.
- Semmi. Csak látni szerettem volna az arcod.- két kezembe vettem és lassan bejártam az ujjaimmal minden kis részletét.
- Tudod, hogy ez csikiz.- mosolygott.
- Tényleg? És ez.-hátára fordítottam és elkezdtem csikizni.
- Igen ez is.- nevetett alattam- Abbahagynád?
Megcsókoltam és leszálltam róla.
- Elmegyek fürdeni.- mondtam és kikászálódtam az ágyból.
- Oké. Lemegyek valami kajáért.
***
Az ágyban a laptopom nézem és olvasgatom a híreket. Remek Harry-vel mi vagyunk a fő téma.
" Harry Stylest megcsalta a barátnője.
A One Direction szívtipróját megcsalta a kedvese. Nicolt és barátnőjét egy magas barna hajú fiúval látták távozni egy klubból. Nicol eléggé durván elküldte a legjobb barátnőjét és később már csak kettesben sétálgattak a parton a fiúval. Szemtanuk látták, hogy a két fiatal szem rebbenés nélkül romantikáztak a parton és elcsattant köztük több csók is. Később pedig látták, hogy a szállodában együtt mentek be és állítólag Nicol szobájáig meg sem álltak. Ezek alatt Harry Taylor Swifttel találkozott egy stúdióba, hogy segítsen neki dalt írni. Harry mit sem sejtve, hogy baratnője megcsalta az első sorban ülve szurkolt a lánynak a versenyén. Ti mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek meg tudják beszélni vagy itt a vége ennek a kapcsolatnak?"
Kicsit elszomorodtam, mert az utána lévő kommentek elég durvák voltak. Még láttam pár cikket erről az egészről, de inkább nem kínoztam magam. Harry boldogan sétált be egy nagy tálcával a kezében. Letette az ágyra és az arca komolyra változott mikor meglátott.
- Mi történt?- kérdezte meglepve.
- Csak olvasgattam.- összefontam magam előtt a kezeimet és felhúztam a lábaimat.
- Valami nagyon rosszat olvashattál. Akarom én tudni?- ráncolta össze a homlokát.
- Jobb ha nem.- mondtam és magamra húztam a takarót és kidőltem.
- Nicol még nem is ettél.- Harry lehúzta rólam a takarót és az arca előttem volt.
- Egy falat, mert elment az étvágyam.- mondtam és felültem.
Kivettem Harry kezéből a szendvicset és beleharaptam. - Ühm ez finom.- mondtam teli szájjal és szájon pusziltam.
- Örülök, hogy ízlik. Csak egyél. Holnap azt gondoltam, hogy elviszlek magammal a stúdióba.- összeráncoltam a homlokomat és kérdőn néztem- De ha nincs kedved.
- Nem, nagyon is van, de miért akarsz elvinni?
- Megakarom mutatni, hogy hol dolgozunk.- mosolygott.
- Oké. Köszi a vacsit.- mondtam és átnyújtottam neki a tányéromat.
- Egészségedre.- Harry letette a tányérokat, lekapcsolta a villanyt és mellém feküdt.
Pár percig csendben feküdtünk egymás mellett aztán Harry megszólalt.
- Ne higyj senkinek én nagyon szeretlek és gyönyörű vagy. Bármit olvastál ne hidd el.- suttogta és a végén belecsókolt a nyakamba.
Összefontuk az ujjainkat és én Harry mellkasán aludtam.
***
Telefon csörgésre ébredtem. Harry még mindig alattam feküdt és nyöszörögve ébredt fel. Nagyokat pislogott mielőtt kinyomta volna a telefont.
- Szia.- mosolyogtam.
- Szia szépség.- megdörzsölte a szemeit és megcsókolt.
- Jobb lesz, ha felkelünk.- motyogtam a mellkasába és nagy nehezen felálltam.
Becsoszogtam a fürdőbe és a fogkefémet keresgettem. Eszembe jutott, hogy tegnap azt még nem pakoltam ki csak bedobtam a csap alatti szekrénybe. Kutakodtam, kerestem, feltúrtam az egész táskámat, mire két erős kezet éreztem meg a derekamnál. Megugrottam az érintéstől és bevertem a fejemet a csapba. Harry halk kuncogását hallottam magam mögött. Felálltam és a sajgó fejemet simogattam. Mérgesen néztem mire Harry azonnal abbahagyta a nevetést.
- Nagyon fáj?- kérdezte és a kezét a kezemre tette.
- Igen, rohadtul bevertem.- duzzogtam.
- Hagyj adja egy gyógypuszit.- lehajtottam a fejemet és elvette a kezemet a már kicsit feldagadó fejbőrömről. Lehelt rá egy puszit és magához szorított.
- Nem láttad a fogkefémet?- kérdeztem mikor elmúlt a zsibbadás a fejemből.
- Nem láttam. Nincs a táskádban?
- Nincs.- ráztam meg a fejemet.
- Akkor megette valaki.- gondolkozott.
- Biztos.- nevettem.
***
Reggeli után apu kocsijával mentünk a stúdióba. Harry egy kék sapit egy fekete kabátot, sötétkék pólót, fekete farmert és barna cipőt viselt. Én fekete hosszú szárú csizmát, farmert és egy fekete pulcsit vettem fel meg egy cuki sapit ami egy fekete párducot mintáz. Hosszú fülvédője kesztyűnek van kialakítva. Harry csak nevetett mikor meglátta.
- Na általában itt dolgozunk.- egy kis elkerített épület parkolójába álltunk meg.
Harry kiszállt a kocsiból átszaladt az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Kisegített és beszaladtunk az eső elől az épületbe. A recepciónál ült egy nő. Harry mosolyogva és kedvesen köszönt neki.
- Üdv Mrs Madison.- a nő csak mosolyogva bólintott. Harry egy folyosó felé vezetett. Sok ajtó mellett mentünk el míg elértünk egy egészen nagy stúdióba. Zayn, Louis, Liam egy piros kanapén ült Niall az ajtóval szembe egy fotelban és két férfi pedig a keverőpult előtt. Harry mindenkivel kezet fogott és leült a kanapéra. Niall felállt a helyéről és átadta nekem.
- Na Harry eddig a Madison Square Gardenes fellépésről beszélgettünk.- mondta egy öltönyös ember és elhadarta, hogy mi hogyan lesz.
Nem sokat értettem belőle, de nem is nekem mondta.
- Nem vagy éhes?- súgta a fülembe Niall.
Igaz reggeliztem mielőtt elindultunk, de éhes lettem az út alatt. Biccentettem egyet, hogy jó lenne valamit enni. Niall felállt a fotel karfájáról és kimentünk a szobából.
- Mentek New Yorkba?- kérdeztem miközben haladtunk a folyosón.
- Igen. December harmadikán lépünk fel.- mondta és látszott rajta, hogy majd kicsattan az örömtől.
Egy konyhába mentünk ahol Niall kinyitotta a hűtőt és azonnal be is zárta.
- Mit láttál?- nevettem rajta.
- Épp ez az semmit.- nevetett ő is.
- Rendeljünk pizzát.- mondtam és előkaptam a telefonomat.
- Várj én tudok egy jó helyet.- kapta ki a kezemből Niall a telefonom és hátatfordított nekem.
- Niall add vissza.- visítottam és ráugrottam a hátára.
Niall megfogta a két lábamat és elkezdett velem rohanni. Végig a folyosón a recepciós előtt, át a másik folyosón és ki a hátsó ajtón. Végigsikítoztam ezt az utat, de élveztem. Kint szakadt az eső, de Niallt nem érdekelte, kiszaladt és futott egy kört. Persze én még a hátán voltam. Agyon ázva, és széjjelfagyva vacogtam Niall hátán mikor vissza bevitt az épületbe.
- Na most már tényleg add vissza a telefonom.- mondtam vacogva neki.
Róla is csöpögött a víz és ő is fázott. Szája enyhén el volt kékülve és az arca is fehér volt. Kezemet az arcára tettem és hüvelyk ujjamat végighúztam az ajkán. Niall csillogó kék szemmel nézett és kezdett az arca is újra életre kelni. Szőke haja az esőtől lelapult és sötétebb lett. Édesen mosolygott és az egyik kezét rárakta az enyémre és a tenyerembe csókolt. Másik kezével felém nyújtotta a telefonomat. -Mit csinálunk? ezt nem lenne szabad.- gondoltam magamban.Kezemet elkaptam az arcától a telefonomat pedig kikaptam a kezéből. Niall arca megrándult mikor elengedtem az arcát.
- Niall én..
- Tudom ne folytasd.- mondta és lehajtotta a fejét.
- Csak barátok.- mondtam halkan.
Niall még mindig lehajtott fejjel bólintott. Elindultunk a folyosón és Louisszal találkoztunk útközben. Louis felhúzott szemöldökkel közeledett felénk.
- Ti meg miért vagytok vizesek?- kérdezte és egy halvány mosoly látszodott az arcán.
- Niall volt.
- Nicol volt.- mutogattunk egymásra és felnevettünk.
Úgy néz ki Niall megbékélt. Nevetgélve visszamentünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Tessék hívd fel a pizzázót.- letettem az asztalra és odatoltam a kezéhez a telefonom.
- Oké. Mit kérsz rá?
- Gomba, sonka, kukorica, rengeteg sajt olivabogyó mást nem. Ha valamelyiket nem szereted akkor azt ne kérd.- mosolyogtam és felálltam az asztaltól.
Kimentem a konyhából és Zaynbe ütköztem.
- Ó szia vizes idegen.- nevetett és megfogta a hajam.
- Szia Harryt nem láttad.
- De épp telefonon vitázik valakivel aztán egy dalt énekel fel, de jobb lenne ha megszárítanád a hajad, mert megfázol. Gyere elviszlek Louhoz.- Zayn megfogta a kezem és egy öltöző feliratú ajtóhoz mentünk.
Benyitottunk és egy kislányt pillantottam meg a kanapén.
- Szia Lux mamid merre van?- a kislány mosolyogva mutatott az ajtó mögé.
- Szia Zayn itt vagyok. Miben segíthetek?- hirtelen egy vékony szökehajú nő állt előttünk.
- Nicolnak meg kéne szárítani a haját meg jó lenne, ha tudnál neki szerezni valami száraz ruhát is.
- Oké gyertek beljebb mindjárt megnézem mit tehetek ruha ügyben.- Lou egy öltöző szekrényben turkált és kivett egy fekete farmert és egy pólót.
- Ez kicsit nagy lesz nem?- kérdeztem és magamhoz mértem a pólót.
- Vedd fel aztán meglátjuk mit tehetünk.
Beszaladtam a mosdóba és gyorsan átöltöztem. Ahogy gondoltam nagy lett rám a nadrág is és a póló is.
- Adok egy övet meg egy cipőt. A pólót hagyd így lazán és a nadrágot pedig told le a csípődre.- nagyjából úgy néztem ki, mint Zayn.
Lou leültetett a székre és a tükörbe nézte a hajamat, hogy mit kezdjen vele.
- Mit szólnál, ha az alját befestenénk színesre?
- Megcsinálnád?- kérdeztem és felnéztem rá.
- Igen, de ahhoz el kell mennünk. Zayn ugye addig vigyázol Luxra?- Zayn nem is hallotta amit mondott Lou neki, mert Lux-xal játszott.
Lou átvitt egy másik szobába. Leültettek és elővett pár festéket.
- Milyen színű legyen?- kérdezte és megmutatta a festékeket.
- Legyen lila és rózsaszín.
Lou megmosta a hajamat és kikeverte a színeket. Befestette és lemosta. Hullámosra szárított a hajamat és készen lettem. Megnéztem magam a tükörben és nem hittem el, hogy ilyen szép is lehet a hajam.
- Ez gyönyörű lett. Köszönöm.- mondtam Lounak és megöleltem.
- Nincs mit.- mosolygott.
Mosolyogva kiléptem az ajtón és Harrybe ütköztem. Összeráncolt homlokkal nézegette a hajamat és a ruhámat.
- Te meg mit csináltál magaddal?- kérdezte kicsit durván.
- Nem tetszik?- kérdeztem és végignéztem magamon.
- Nem.- mondta nyersen.
Lefagyott az arcomról a mosoly mikor kimondta és könnybe lábadtak a szemeim. Harry komoly arccal nézett és még mindig a hajamat bámulta. Lou közbeszólt, megtörte köztünk a csendet.
- Harry ne legyél ilyen bunkó. Szerintem jól néz ki.- mondta Lou és kitűrte az arcomból a hajamat.
- Lou nekem egyáltalán nem tetszik és hol vannak a ruháid?- kérdezte és megfogta a pólómat.
- Vizes lett, mert kint voltam ezért levettem.- mondtam elhaló hangon.
- Mit kerestél te kint? És miért nem szóltál, hogy elmész?- kérdezte idegesen.
- Csak. Csak.- össze vissza dadogtam és nem mertem Harryre nézni.
Ideges volt, de nem tudom miért. Lou elment mellőlem és kettesben maradtunk. Harry piszkálni kezdte a hajamatn és a ruhámat.
- Miért kellett ezt csinálni magaddal?- kérdezte suttogva.
- Mert akartam egy kis változást magamon. A ruhát csak kölcsönbe kaptam. A hajam pedig ha ennyire nem tetszik megkérdezem, hogy lelehet e valahogy szedni.- mondtam neki és felnéztem a szemébe.
- Ne. Maradjon csak, ha neked tetszik. De legalább megkérdezhettél volna vagy szólhattál volna. Már vagy egy órája kereslek.- mondta és a kezei közé fogta az arcomat.
- Nem akartam semmi rosszat csinálni.- lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
- Oké. Gyere menjünk vissza.- megfogtuk egymás kezét és visszamentünk.
Niall futott felénk és egy tálat szorongatott a kezében. Átnyújtotta és mérgesen Harryre nézett. Kettőjük között kapkodtam a fejem, de nem tudtam semmit leolvasni az arcukról. Niall rám nézett elmosolyodott és elment. Harryre néztem.
- Ez mi volt?- kérdeztem.
- Nem tudom.- megvonta a vállát és lenyúlta a pizzámat.
- Na azt én kaptam!- visítottam mikor beleharapott.
Harry mosolyogva leharapta a pizza végét és magához húzott. Hátradöntött és megcsókolt.
- Ühm ha így lopod el a kajámat akkor bármikor megteheted.- mosolyogtam.
- Nem a kajádra pályáztam.- mosolygott és lenyomta maga mögött egy kilincset és kinyitotta az ajtót.
Behúzott és ránk zárta.
***
Kócos hajamat ujjaimmal átfésültem és a pólómat kerestem a szobában mikor Harry magas termetén megragadt a szemem. Hosszú ujjaival fürgén gombolta be a nadrágját és becsatolta az övét. Mosolyra húztam a számat ahogy kidolgozott felsőtestén végigszalad a szemem és az arcára téved a szemem. Telt ajkai halvány rózsaszínűek és kívánatosak. Szemei kellemes világos zöld színt vettek fel és csillogtak ahogy rám emelte őket.
- Nem akarsz felöltözni?- kérdezte rekedtes mély hangján.
Minden alkalommal elolvadok, ha meghallom. Gyengéden simogat minden szava. Közelebb lépett és megfogta az államat.
- Ne harapdáld az ajkad.- mosolygott és megcsókolt.
Másik kezében a pólóm volt. Ajkaink elváltak egymástól és átadta a pólót. Felvettem és megigazítottam a ruháimat. Harry elsietett én pedig egyedül mentem vissza a konyhába. Louis ült az asztalnál. Leültem vele szembe és vettem egy pizza szeletet a dobozból.
- Louis odaadnád a ketchupot.- kértem tőle.
Louis nem adta oda inkább ő nyomott rá. Nem jött belőle ezért kicsit megrázta és hirtelen megindult és beterített mindent.
- Basszus!- ugrottam fel az asztaltól.
- Bocs, bocs nem akartam. Gyorsan mossuk ki.- pattant fel ő is és a mosogatóhoz húzott.
Louis fogott egy szivacsot és benedvesítette elkezdte letörölni. Aggódva néztem ahogy Louis dörzsöli a pólót. Láttam hogy nem bír vele ezért gyorsan lekaptam magamról és én is elkezdtem mosni. Nehezen de kijött a folt. Louisnak a haja csurom víz volt én pedig melltartóban álltam a mosogató mellett.
- Na talán jó lesz.- mondtam és megnéztem a pólót.
- Tessék ezt vedd fel.- Louis levette az ingét és átadta nekem.
Éppen gomboltam be mikor Harry mérges hangját hallottam meg.
- Ti meg mi a francot csináltok?- kérdezte dühösen és köztünk kapkodta a fejét.
- Mi csak.
- Harry nyugodj már le nem történt semmi olyan.- mondta Louis, de Harry még mindig ideges.
- Louis miért vagy félmeztelen és Nicolon miért van a felsőd?- Harry már lángolt és ökölbe szorult a keze.
- Harry nyugalom csak vagyok olyan szerencsétlen, hogy leöntöttem ketchuppal Nicol felsőjét és ki kellet mosnunk. Aztán odaadtam a felsőmet, hogy ne legyen melltartóban és ne fázzon meg.- mondta Louis és nyugodtan leült a székre.
Én feszengve gyűrögettem az ing alját és vártam Harry reakcióját. Harry kifordult a konyhából és elment.
***
Egy hete vagyok itthon és Harry egyre rosszabb, mióta két napja visszajött Taylortól furcsán viselkedik. Minden lépésemet figyeli még a suliba sem mehetek egyedül. Sammel is régen beszélgettem, mert be kellett pótolnom a lemaradásaimat. Péntek este hat óra körül járhat az idő. Fiúk házába nézegetem a falon a képeket mikor megszólalt a telefonom. Bementem Harry szobájába és felvettem.
- Igen.- szóltam bele.
- Szia Nicol mit csinálsz?- szólt bele egy kedves ismerős hang.
- Szia Harryvel vagyok.- mondtam.
- Nincs kedved eljönni velem egy kicsit kikapcsolódni? Amolyan pasi nélküli estére?
- De az jó lenne. Hétre elkészülök és mondjuk fél nyolckor találkozzunk a Black and White bárban.
- Oké ott várlak.- mondta Samanta és lerakta.
Mosolyogva fordultam meg és egy telefonáló Harryvel találtam magam szembe. Gyorsan leellenőriztem magam a tükörben. Egy csinos fekete farmert és egy mélyen dekoltalt felsőt vettem fel mára. Magassarkú csizma volt rajtam amit még anyával vettünk nagyon régen. Leültem az ágyra és felhúztam a cipzárját. Harry leült az ágyra és engem nézett.
- Hova mész?- kérdezte mérgesen.
- Black and Whiteba.- mondtam és felálltam.
- Minek mész te oda?- Harry utánam jött a fürdőbe és megtámaszkodott az ajtóban.
- Samantával csajos estét tartunk.- mondtam és raktam fel egy kis sminket.
- Samantával? Más nem lesz ott?- kérdezte és beljebb jött.
- Nem csak mi ketten leszünk.- mosolyogtam.
- Nem tetszik nekem ez a csajos este. Megyek én is.- mondta és elkezdett öltözni.
- De Harry mi most csak egy lányos estét akarunk tartani.- Harry mérgesen nézett fel rám miközben a cipőjét húzta.
- Nem érdekel vagy megyek vagy te se mész sehova.- mondta és hirtelen felállt.
- Harry csak a barátnőmmel szeretnék meginni valamit és beszélgetni vele. Már több, mint egy hete nem tudtam vele beszélni- mondtam mire ő még közelebb jött.
- Nem engedlek el egyedül sehova. Nézd meg mit tettélmagaddal. A hajad, a gyönyörű alakod. Már sehol sincs. Egy anorexiás hülye liba vagy. Először Niall, aztán Jack, meg még az a kis béna táncos Royax vagy ki. Aztán nem rég még Louisszal csalsz meg.- mondta lángoló szemekkel.
- De Harry nem történt semmi. Louis csak odaadta az ingét, hogy ne fázzak meg. Jack igaz, hogy nyomult, de lekoptattam. Niall is csak a barátom. Royaxról pedig nem szeretnék többet hallani.- mondtam és kikerültem és felvettem a kabátomat és megindultam az ajtó felé.
Harry hosszú ujjai a csuklómra fonódtak és visszarántott.
- Nem értetted meg, hogy nem mész sehova!- mondta idegesen.
- Harry engedj el!- kiabáltam.
- Nicol így nem fogsz kimenni sehova, főleg nem nélkülem.- Harry visszarángatott a szobába.
- Harry engedj el! Én is számonkérhetnélek arról a csókról! Meg a viselkedésedről.- mondtam már majd szétrobbanva.
- A francba is Nicol!- kiáltott fel és vadul megcsókolt.
Harry vadul kezdett el csókolni és leakarta tépte rólam felsőmet. Most nem volt kedvem ágyba bujni vele, inkább Samantával akartam beszélni.
- Harry! Harry!- nyöszörögtem és megpróbáltam eltolni magamtól.
Harry szorosabban magához húzott és nem engedett. A nyakamat harapdálta és szívogatta.
- Harry ez fáj! Engedj el!- nyöszörögtem.
Küszködtem a fölém magasodó férfi ellen aki állítólag a barátom, aki szeret és sose bántana. Talán csak egy hasonmása vagy nem is tudom. Erőt vettem magamon és ellöktem. Pofon akartam vágni, de megfogta a kezemet. Meglepődve néztem. Fájó csuklómhoz kaptam a kezemet és a földet néztem. Harrynek megszólalt a telefonja amit ő azonnal felvett. Kihasználva a helyzetet felkaptam a kabátomat a földről és futni kezdtem. Le az emeletről ki a házból egyenest az utcára. A fiúk nem voltak a házban, mindenkinek volt valami programja ezért feltűnés mentesen futottam el. Egészen le a legtávolabbi buszmegállóba. Sötét volt és hideg. Egyedül ültem a buszmegállóban. Vártam a buszt, hamar megjött, felszálltam és leültem a leghátsó ülés sorba. Nézegettem az elszáguldó villanyoszlopokat és gondolkoztam az elmúlt pár percen. Miért ilyen velem Harry? Mi ütött belé? A busz megállt és nekem lekellet szállnom. Pont a Bár előtt tett le. Leszálltam és Samantát pillantottam meg aki a bejárat előtt várt.
- Nicol.- mondta és felém sietett.
Egy lépésnyire megállt előttem és rosszalló pillantást vetett rám. Összébb húztam magamon a kabátomat és kérdőn néztem rá.
- Szia. Bemegyünk?- kérdeztem és gyorsan elsiettem mellette.
Samanta szólásra nyitotta a száját, de inkább nem szólalt meg. Bent a bárban leültem egy hátsó asztalhoz, Sam velem szembe ült le. A pincér gyorsan felvette a rendelésünket és elment.
- Nicol nagyon nyúzott vagy. Valami baj van?- kérdezte és megfogta a kezemet amivel az asztalon doboltam.
- Nem nincs semmi. Vagyis van, de mindegy.- hirtelen megugrottam mert megszólalt a telefonom.
Megnéztem, de rémülten ledobtam az asztalra.
5 komi után hozom a kövit. :D
Hajamat fújta a hűvös szél. Kezdtem fázni. Hirtelen valaki rám terített egy pulcsit és lehuppant mellém. Felé fordítottam a fejemet és néztem az arcát. Komolyan, rezzenéstelen arccal nézte a fodrozódó vizet.
- Apa te, hogy kerülsz ide?- néztem rá csodálkozva.
- Jöttem a lányomért. Haza jössz velem és a sulit is abba hagyod.- jelentette ki.
- De apa.- kezdtem, de hiába.
- Nincs semmi de. Jössz és kész.- nézett rám szigorúan.
- És mit csinálok otthon? Nézem a plafont?- kérdeztem és összefontam magam előtt a karomat.
- Nem. Segítesz nekem koncerteket szervezni.
- De apa én azt se tudom, hogy mit kell ott csinálni.
- Majd mindent elmondok, de most menjünk.
Apa felállt és felsegített. Kisétáltunk a járdára és ott várt Harry. Szeme még mindig fel volt dagadva. Lehajtott fejjel mentem el mellette. Senki nem szólt senkihez így mentünk a szállodába.
***
Reggel apa keltett. Durcásan keltem fel és nem szóltam senkihez. Harry és apa a konyhába reggeliztek. Nekem is ki volt készítve a reggeli.
- Jó reggelt.- köszönt Harry.
Nem szóltam egy szót sem csak leültem és megreggeliztem. Reggeli után visszamentem a szobába és elkezdtem összepakolni. Apa bejött a szobába, hogy segítsen, de mikor hozzávágtam egy párnát értette, hogy inkább egyedül lennék.
***
A repülő tíz percet késik. Remek. Még mindig nem beszéltem senkivel, de tényleg egy hang se jött ki a számon. Gondolkoztam, hogy tudnék megszökni. Sajnos már nem sok időm maradt, mert meg kell kezdeni a becsekkolást. A bőröndöket magunk után húzva sétáltunk. Most kéne lelépnem.
- Apa el kell mennem WC-re.- mondtam sietősen és már ott sem voltam.
- Nicol! Nicol!- ennyit hallottam.
Futottam ahogy csak bírtam. Az épületen át a tömegben keresztül a szabad levegőre. Leintettem egy taxist és lediktáltam a stúdió címét. De a taxis nem indult el. Elénk ugrott apa és mérgesen nézett.
- Nicol miért kell ezt csinálnod?- mondta miközben kinyitotta az ajtót.
- Apa én táncolni szeretnék.- könyörgő kiskutya szemekkel néztem rá, de semmi hatás.
- Gyere ezt otthon majd megbeszéljük.- megfogta a kezem és kirángatott a kocsiból.
Harry az ajtóban mérgesen nézett, de nem szólt egy szót sem. Elvette apától a táskáimat és a repülő bejárata felé mentünk. Harry megpróbálta megfogni a kezemet, de én dühösen kikaptam. Lehajtott fejjel mentem egészen a repülőig. Levágtam magam a helyemre és vártam a felszállást. Harry ült mellettem apa meg előttünk.
- Nicol hidd el, hogy jobb lesz, ha haza jössz velünk. Otthon majd kitalálunk valamit. Lehet, hogy Danielle betud szervezni.- próbált beszélgetni velem Harry, de nem is figyelten.
Nagyot sóhajtott és rárakta a kezét a combomra. Lassan elindultunk hazafelé. Felszálltunk és megpillantottam a gyönyörű kék óceánt. Fél útnál már kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy haza kell mennem.
- Harry.- csukott szemmel hümmögött egyet- Bocsáss meg, hogy ilyen voltam. Szeretlek.- suttogtam és megpusziltam az arcát.
- Én is.- mondta és átkarolt és magához húzott.
Mélyen belélegeztem az illatát és elnyomott az álmosság.
***
- Nic kelj fel.- apa hangjára keltem fel.
Elnyomtam egy ásítást és észrevettem, hogy kint sötét van. Apára néztem aztán a mellettem lévő fiúra. Harry kedvesen mosolygott.
- Szia szépségem. Megjöttünk.- mondta és belepuszilt a hajamba.
Még volt három percünk a leszállásig addig rendbehoztam magam. Kiszálltunk a repülőből én meg majd oda fagytam a folyosóra. Október van én meg egy lenge nyári ruhában vagyok. Harry gyorsan megkereste a bőröndjeinket és ott a tömegben keresett a táskájából egy kabátot és rám adta. Visszacsomagolt és kézenfogva mentünk a meglepett, sikítozó lányok tömegén. Szerencsére Paul várt ránk ezért hamar kijutottunk a tömegből. Harry nem állt meg képeket csinálni, lehajtott fejjel törtük az utat magunknak. Kint a parkolóban már akkora tömeg gyűlt össze, hogy nem tudtunk a kocsinkhoz menni.
- Kérem adjanak utat.- hangosan terelgette az embereket Paul előttünk.
Lökdöstek és tolakodtak. Harry közel fogott magához. Átkarolta a derekamat és védett a rajongóktól. De egy lány áttörte a biztonsági őrök kordonját és előttem termett.
- Hülye kurva!- mondta és pofon vágott.
Olyan gyorsan történt mindez, hogy az őrök már el is távolították a csajt. Meglepődve álltam Harry mellett aki idegesen magához szorított. Felnéztem a szemébe és lángoltak. A biztonságiak gyorsan csináltak nekünk egy utat és azon végigrohantunk a kocsiig. Beültünk és Harry szikrát szórt a szemével.
- Miért kell bántani téged? Azt se tudják mi történt.- morogta mérgesen.
Megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Megérdemeltem.- mondtam alig hallhatóan.
- Nem. Akkor engem is üssenek meg, mert ugyan ezt megtettem veled.- morogta és beleütött a kocsi kárpitjába.
Megrezzentem és összehúztam magam a reakciójától. Inkább kinéztem az ablakon. Apa a saját kocsijával jött mögöttünk. Egy órás kocsiút után hazaérkeztünk.
- Harry itt aludnál?- kérdeztem miközben kisegített a kocsiból.
- Szeretnéd?- kérdezte csábítóan.
Bólintottam és mosolyogtam. Bepakoltunk a házba és ledőltem az ágyamra. Míg feküdtem két pici mancsot éreztem a hasamon aztán egy kedves nyávogást hallottam.
- Hope.- felültem és megszorongattam.
Harry az ajtóban kuncogott. Nagy léptekkel közeledett felém. Kivette a kezemből a cicát és az ölébe vette.
- Annyira szép.- mosolygott.
- Anyától kaptam a születésnapomra.- sajog a szívem mikor visszaemlékszem rá.
Sós könnyek mardossák a szememet és gombóc van a torkomban. Harry a combomra tette az egyik kezét a másikat pedig az arcomra. Hüvelyk ujját végighúzta a szemem alatt.
- Nem szeretem mikor sírsz. Jobban kedvelem a mosolyod.- mondta és hátradöntött az ágyon.
Ujjai végigfutottak a derekamon és csikizni kezdett. Hangos nevetés tört ki rajtam és ficánkoltam alatta. Kipattantam alóla és a szoba másik végébe futottam, de követett. A sarokba szorított és folytatta a csikizésemet. Hirtelen felkapott és a vállára tett és megpaskolta a fenekemet mire én felvisítottam.
- Harry!- mintha héliumot szívtam volna olyan vékony hangom volt.
Felcipelt az ágyra és ledobott. Nagy mosoly volt az arcán. Fölém dőlt és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Lábamat a lábai közé raktam és így kicsit távol tudtam magamtól tartani. Kíváncsi szemekkel nézett le rám.
- Mi az?- kérdezte.
- Semmi. Csak látni szerettem volna az arcod.- két kezembe vettem és lassan bejártam az ujjaimmal minden kis részletét.
- Tudod, hogy ez csikiz.- mosolygott.
- Tényleg? És ez.-hátára fordítottam és elkezdtem csikizni.
- Igen ez is.- nevetett alattam- Abbahagynád?
Megcsókoltam és leszálltam róla.
- Elmegyek fürdeni.- mondtam és kikászálódtam az ágyból.
- Oké. Lemegyek valami kajáért.
***
Az ágyban a laptopom nézem és olvasgatom a híreket. Remek Harry-vel mi vagyunk a fő téma.
" Harry Stylest megcsalta a barátnője.
A One Direction szívtipróját megcsalta a kedvese. Nicolt és barátnőjét egy magas barna hajú fiúval látták távozni egy klubból. Nicol eléggé durván elküldte a legjobb barátnőjét és később már csak kettesben sétálgattak a parton a fiúval. Szemtanuk látták, hogy a két fiatal szem rebbenés nélkül romantikáztak a parton és elcsattant köztük több csók is. Később pedig látták, hogy a szállodában együtt mentek be és állítólag Nicol szobájáig meg sem álltak. Ezek alatt Harry Taylor Swifttel találkozott egy stúdióba, hogy segítsen neki dalt írni. Harry mit sem sejtve, hogy baratnője megcsalta az első sorban ülve szurkolt a lánynak a versenyén. Ti mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek meg tudják beszélni vagy itt a vége ennek a kapcsolatnak?"
Kicsit elszomorodtam, mert az utána lévő kommentek elég durvák voltak. Még láttam pár cikket erről az egészről, de inkább nem kínoztam magam. Harry boldogan sétált be egy nagy tálcával a kezében. Letette az ágyra és az arca komolyra változott mikor meglátott.
- Mi történt?- kérdezte meglepve.
- Csak olvasgattam.- összefontam magam előtt a kezeimet és felhúztam a lábaimat.
- Valami nagyon rosszat olvashattál. Akarom én tudni?- ráncolta össze a homlokát.
- Jobb ha nem.- mondtam és magamra húztam a takarót és kidőltem.
- Nicol még nem is ettél.- Harry lehúzta rólam a takarót és az arca előttem volt.
- Egy falat, mert elment az étvágyam.- mondtam és felültem.
Kivettem Harry kezéből a szendvicset és beleharaptam. - Ühm ez finom.- mondtam teli szájjal és szájon pusziltam.
- Örülök, hogy ízlik. Csak egyél. Holnap azt gondoltam, hogy elviszlek magammal a stúdióba.- összeráncoltam a homlokomat és kérdőn néztem- De ha nincs kedved.
- Nem, nagyon is van, de miért akarsz elvinni?
- Megakarom mutatni, hogy hol dolgozunk.- mosolygott.
- Oké. Köszi a vacsit.- mondtam és átnyújtottam neki a tányéromat.
- Egészségedre.- Harry letette a tányérokat, lekapcsolta a villanyt és mellém feküdt.
Pár percig csendben feküdtünk egymás mellett aztán Harry megszólalt.
- Ne higyj senkinek én nagyon szeretlek és gyönyörű vagy. Bármit olvastál ne hidd el.- suttogta és a végén belecsókolt a nyakamba.
Összefontuk az ujjainkat és én Harry mellkasán aludtam.
***
Telefon csörgésre ébredtem. Harry még mindig alattam feküdt és nyöszörögve ébredt fel. Nagyokat pislogott mielőtt kinyomta volna a telefont.
- Szia.- mosolyogtam.
- Szia szépség.- megdörzsölte a szemeit és megcsókolt.
- Jobb lesz, ha felkelünk.- motyogtam a mellkasába és nagy nehezen felálltam.
Becsoszogtam a fürdőbe és a fogkefémet keresgettem. Eszembe jutott, hogy tegnap azt még nem pakoltam ki csak bedobtam a csap alatti szekrénybe. Kutakodtam, kerestem, feltúrtam az egész táskámat, mire két erős kezet éreztem meg a derekamnál. Megugrottam az érintéstől és bevertem a fejemet a csapba. Harry halk kuncogását hallottam magam mögött. Felálltam és a sajgó fejemet simogattam. Mérgesen néztem mire Harry azonnal abbahagyta a nevetést.
- Nagyon fáj?- kérdezte és a kezét a kezemre tette.
- Igen, rohadtul bevertem.- duzzogtam.
- Hagyj adja egy gyógypuszit.- lehajtottam a fejemet és elvette a kezemet a már kicsit feldagadó fejbőrömről. Lehelt rá egy puszit és magához szorított.
- Nem láttad a fogkefémet?- kérdeztem mikor elmúlt a zsibbadás a fejemből.
- Nem láttam. Nincs a táskádban?
- Nincs.- ráztam meg a fejemet.
- Akkor megette valaki.- gondolkozott.
- Biztos.- nevettem.
***
Reggeli után apu kocsijával mentünk a stúdióba. Harry egy kék sapit egy fekete kabátot, sötétkék pólót, fekete farmert és barna cipőt viselt. Én fekete hosszú szárú csizmát, farmert és egy fekete pulcsit vettem fel meg egy cuki sapit ami egy fekete párducot mintáz. Hosszú fülvédője kesztyűnek van kialakítva. Harry csak nevetett mikor meglátta.
- Na általában itt dolgozunk.- egy kis elkerített épület parkolójába álltunk meg.
Harry kiszállt a kocsiból átszaladt az én oldalamra és kinyitotta az ajtót. Kisegített és beszaladtunk az eső elől az épületbe. A recepciónál ült egy nő. Harry mosolyogva és kedvesen köszönt neki.
- Üdv Mrs Madison.- a nő csak mosolyogva bólintott. Harry egy folyosó felé vezetett. Sok ajtó mellett mentünk el míg elértünk egy egészen nagy stúdióba. Zayn, Louis, Liam egy piros kanapén ült Niall az ajtóval szembe egy fotelban és két férfi pedig a keverőpult előtt. Harry mindenkivel kezet fogott és leült a kanapéra. Niall felállt a helyéről és átadta nekem.
- Na Harry eddig a Madison Square Gardenes fellépésről beszélgettünk.- mondta egy öltönyös ember és elhadarta, hogy mi hogyan lesz.
Nem sokat értettem belőle, de nem is nekem mondta.
- Nem vagy éhes?- súgta a fülembe Niall.
Igaz reggeliztem mielőtt elindultunk, de éhes lettem az út alatt. Biccentettem egyet, hogy jó lenne valamit enni. Niall felállt a fotel karfájáról és kimentünk a szobából.
- Mentek New Yorkba?- kérdeztem miközben haladtunk a folyosón.
- Igen. December harmadikán lépünk fel.- mondta és látszott rajta, hogy majd kicsattan az örömtől.
Egy konyhába mentünk ahol Niall kinyitotta a hűtőt és azonnal be is zárta.
- Mit láttál?- nevettem rajta.
- Épp ez az semmit.- nevetett ő is.
- Rendeljünk pizzát.- mondtam és előkaptam a telefonomat.
- Várj én tudok egy jó helyet.- kapta ki a kezemből Niall a telefonom és hátatfordított nekem.
- Niall add vissza.- visítottam és ráugrottam a hátára.
Niall megfogta a két lábamat és elkezdett velem rohanni. Végig a folyosón a recepciós előtt, át a másik folyosón és ki a hátsó ajtón. Végigsikítoztam ezt az utat, de élveztem. Kint szakadt az eső, de Niallt nem érdekelte, kiszaladt és futott egy kört. Persze én még a hátán voltam. Agyon ázva, és széjjelfagyva vacogtam Niall hátán mikor vissza bevitt az épületbe.
- Na most már tényleg add vissza a telefonom.- mondtam vacogva neki.
Róla is csöpögött a víz és ő is fázott. Szája enyhén el volt kékülve és az arca is fehér volt. Kezemet az arcára tettem és hüvelyk ujjamat végighúztam az ajkán. Niall csillogó kék szemmel nézett és kezdett az arca is újra életre kelni. Szőke haja az esőtől lelapult és sötétebb lett. Édesen mosolygott és az egyik kezét rárakta az enyémre és a tenyerembe csókolt. Másik kezével felém nyújtotta a telefonomat. -Mit csinálunk? ezt nem lenne szabad.- gondoltam magamban.Kezemet elkaptam az arcától a telefonomat pedig kikaptam a kezéből. Niall arca megrándult mikor elengedtem az arcát.
- Niall én..
- Tudom ne folytasd.- mondta és lehajtotta a fejét.
- Csak barátok.- mondtam halkan.
Niall még mindig lehajtott fejjel bólintott. Elindultunk a folyosón és Louisszal találkoztunk útközben. Louis felhúzott szemöldökkel közeledett felénk.
- Ti meg miért vagytok vizesek?- kérdezte és egy halvány mosoly látszodott az arcán.
- Niall volt.
- Nicol volt.- mutogattunk egymásra és felnevettünk.
Úgy néz ki Niall megbékélt. Nevetgélve visszamentünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.
- Tessék hívd fel a pizzázót.- letettem az asztalra és odatoltam a kezéhez a telefonom.
- Oké. Mit kérsz rá?
- Gomba, sonka, kukorica, rengeteg sajt olivabogyó mást nem. Ha valamelyiket nem szereted akkor azt ne kérd.- mosolyogtam és felálltam az asztaltól.
Kimentem a konyhából és Zaynbe ütköztem.
- Ó szia vizes idegen.- nevetett és megfogta a hajam.
- Szia Harryt nem láttad.
- De épp telefonon vitázik valakivel aztán egy dalt énekel fel, de jobb lenne ha megszárítanád a hajad, mert megfázol. Gyere elviszlek Louhoz.- Zayn megfogta a kezem és egy öltöző feliratú ajtóhoz mentünk.
Benyitottunk és egy kislányt pillantottam meg a kanapén.
- Szia Lux mamid merre van?- a kislány mosolyogva mutatott az ajtó mögé.
- Szia Zayn itt vagyok. Miben segíthetek?- hirtelen egy vékony szökehajú nő állt előttünk.
- Nicolnak meg kéne szárítani a haját meg jó lenne, ha tudnál neki szerezni valami száraz ruhát is.
- Oké gyertek beljebb mindjárt megnézem mit tehetek ruha ügyben.- Lou egy öltöző szekrényben turkált és kivett egy fekete farmert és egy pólót.
- Ez kicsit nagy lesz nem?- kérdeztem és magamhoz mértem a pólót.
- Vedd fel aztán meglátjuk mit tehetünk.
Beszaladtam a mosdóba és gyorsan átöltöztem. Ahogy gondoltam nagy lett rám a nadrág is és a póló is.
- Adok egy övet meg egy cipőt. A pólót hagyd így lazán és a nadrágot pedig told le a csípődre.- nagyjából úgy néztem ki, mint Zayn.
Lou leültetett a székre és a tükörbe nézte a hajamat, hogy mit kezdjen vele.
- Mit szólnál, ha az alját befestenénk színesre?
- Megcsinálnád?- kérdeztem és felnéztem rá.
- Igen, de ahhoz el kell mennünk. Zayn ugye addig vigyázol Luxra?- Zayn nem is hallotta amit mondott Lou neki, mert Lux-xal játszott.
Lou átvitt egy másik szobába. Leültettek és elővett pár festéket.
- Milyen színű legyen?- kérdezte és megmutatta a festékeket.
- Legyen lila és rózsaszín.
Lou megmosta a hajamat és kikeverte a színeket. Befestette és lemosta. Hullámosra szárított a hajamat és készen lettem. Megnéztem magam a tükörben és nem hittem el, hogy ilyen szép is lehet a hajam.
- Ez gyönyörű lett. Köszönöm.- mondtam Lounak és megöleltem.
- Nincs mit.- mosolygott.
Mosolyogva kiléptem az ajtón és Harrybe ütköztem. Összeráncolt homlokkal nézegette a hajamat és a ruhámat.
- Te meg mit csináltál magaddal?- kérdezte kicsit durván.
- Nem tetszik?- kérdeztem és végignéztem magamon.
- Nem.- mondta nyersen.
Lefagyott az arcomról a mosoly mikor kimondta és könnybe lábadtak a szemeim. Harry komoly arccal nézett és még mindig a hajamat bámulta. Lou közbeszólt, megtörte köztünk a csendet.
- Harry ne legyél ilyen bunkó. Szerintem jól néz ki.- mondta Lou és kitűrte az arcomból a hajamat.
- Lou nekem egyáltalán nem tetszik és hol vannak a ruháid?- kérdezte és megfogta a pólómat.
- Vizes lett, mert kint voltam ezért levettem.- mondtam elhaló hangon.
- Mit kerestél te kint? És miért nem szóltál, hogy elmész?- kérdezte idegesen.
- Csak. Csak.- össze vissza dadogtam és nem mertem Harryre nézni.
Ideges volt, de nem tudom miért. Lou elment mellőlem és kettesben maradtunk. Harry piszkálni kezdte a hajamatn és a ruhámat.
- Miért kellett ezt csinálni magaddal?- kérdezte suttogva.
- Mert akartam egy kis változást magamon. A ruhát csak kölcsönbe kaptam. A hajam pedig ha ennyire nem tetszik megkérdezem, hogy lelehet e valahogy szedni.- mondtam neki és felnéztem a szemébe.
- Ne. Maradjon csak, ha neked tetszik. De legalább megkérdezhettél volna vagy szólhattál volna. Már vagy egy órája kereslek.- mondta és a kezei közé fogta az arcomat.
- Nem akartam semmi rosszat csinálni.- lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
- Oké. Gyere menjünk vissza.- megfogtuk egymás kezét és visszamentünk.
Niall futott felénk és egy tálat szorongatott a kezében. Átnyújtotta és mérgesen Harryre nézett. Kettőjük között kapkodtam a fejem, de nem tudtam semmit leolvasni az arcukról. Niall rám nézett elmosolyodott és elment. Harryre néztem.
- Ez mi volt?- kérdeztem.
- Nem tudom.- megvonta a vállát és lenyúlta a pizzámat.
- Na azt én kaptam!- visítottam mikor beleharapott.
Harry mosolyogva leharapta a pizza végét és magához húzott. Hátradöntött és megcsókolt.
- Ühm ha így lopod el a kajámat akkor bármikor megteheted.- mosolyogtam.
- Nem a kajádra pályáztam.- mosolygott és lenyomta maga mögött egy kilincset és kinyitotta az ajtót.
Behúzott és ránk zárta.
***
Kócos hajamat ujjaimmal átfésültem és a pólómat kerestem a szobában mikor Harry magas termetén megragadt a szemem. Hosszú ujjaival fürgén gombolta be a nadrágját és becsatolta az övét. Mosolyra húztam a számat ahogy kidolgozott felsőtestén végigszalad a szemem és az arcára téved a szemem. Telt ajkai halvány rózsaszínűek és kívánatosak. Szemei kellemes világos zöld színt vettek fel és csillogtak ahogy rám emelte őket.
- Nem akarsz felöltözni?- kérdezte rekedtes mély hangján.
Minden alkalommal elolvadok, ha meghallom. Gyengéden simogat minden szava. Közelebb lépett és megfogta az államat.
- Ne harapdáld az ajkad.- mosolygott és megcsókolt.
Másik kezében a pólóm volt. Ajkaink elváltak egymástól és átadta a pólót. Felvettem és megigazítottam a ruháimat. Harry elsietett én pedig egyedül mentem vissza a konyhába. Louis ült az asztalnál. Leültem vele szembe és vettem egy pizza szeletet a dobozból.
- Louis odaadnád a ketchupot.- kértem tőle.
Louis nem adta oda inkább ő nyomott rá. Nem jött belőle ezért kicsit megrázta és hirtelen megindult és beterített mindent.
- Basszus!- ugrottam fel az asztaltól.
- Bocs, bocs nem akartam. Gyorsan mossuk ki.- pattant fel ő is és a mosogatóhoz húzott.
Louis fogott egy szivacsot és benedvesítette elkezdte letörölni. Aggódva néztem ahogy Louis dörzsöli a pólót. Láttam hogy nem bír vele ezért gyorsan lekaptam magamról és én is elkezdtem mosni. Nehezen de kijött a folt. Louisnak a haja csurom víz volt én pedig melltartóban álltam a mosogató mellett.
- Na talán jó lesz.- mondtam és megnéztem a pólót.
- Tessék ezt vedd fel.- Louis levette az ingét és átadta nekem.
Éppen gomboltam be mikor Harry mérges hangját hallottam meg.
- Ti meg mi a francot csináltok?- kérdezte dühösen és köztünk kapkodta a fejét.
- Mi csak.
- Harry nyugodj már le nem történt semmi olyan.- mondta Louis, de Harry még mindig ideges.
- Louis miért vagy félmeztelen és Nicolon miért van a felsőd?- Harry már lángolt és ökölbe szorult a keze.
- Harry nyugalom csak vagyok olyan szerencsétlen, hogy leöntöttem ketchuppal Nicol felsőjét és ki kellet mosnunk. Aztán odaadtam a felsőmet, hogy ne legyen melltartóban és ne fázzon meg.- mondta Louis és nyugodtan leült a székre.
Én feszengve gyűrögettem az ing alját és vártam Harry reakcióját. Harry kifordult a konyhából és elment.
***
Egy hete vagyok itthon és Harry egyre rosszabb, mióta két napja visszajött Taylortól furcsán viselkedik. Minden lépésemet figyeli még a suliba sem mehetek egyedül. Sammel is régen beszélgettem, mert be kellett pótolnom a lemaradásaimat. Péntek este hat óra körül járhat az idő. Fiúk házába nézegetem a falon a képeket mikor megszólalt a telefonom. Bementem Harry szobájába és felvettem.
- Igen.- szóltam bele.
- Szia Nicol mit csinálsz?- szólt bele egy kedves ismerős hang.
- Szia Harryvel vagyok.- mondtam.
- Nincs kedved eljönni velem egy kicsit kikapcsolódni? Amolyan pasi nélküli estére?
- De az jó lenne. Hétre elkészülök és mondjuk fél nyolckor találkozzunk a Black and White bárban.
- Oké ott várlak.- mondta Samanta és lerakta.
Mosolyogva fordultam meg és egy telefonáló Harryvel találtam magam szembe. Gyorsan leellenőriztem magam a tükörben. Egy csinos fekete farmert és egy mélyen dekoltalt felsőt vettem fel mára. Magassarkú csizma volt rajtam amit még anyával vettünk nagyon régen. Leültem az ágyra és felhúztam a cipzárját. Harry leült az ágyra és engem nézett.
- Hova mész?- kérdezte mérgesen.
- Black and Whiteba.- mondtam és felálltam.
- Minek mész te oda?- Harry utánam jött a fürdőbe és megtámaszkodott az ajtóban.
- Samantával csajos estét tartunk.- mondtam és raktam fel egy kis sminket.
- Samantával? Más nem lesz ott?- kérdezte és beljebb jött.
- Nem csak mi ketten leszünk.- mosolyogtam.
- Nem tetszik nekem ez a csajos este. Megyek én is.- mondta és elkezdett öltözni.
- De Harry mi most csak egy lányos estét akarunk tartani.- Harry mérgesen nézett fel rám miközben a cipőjét húzta.
- Nem érdekel vagy megyek vagy te se mész sehova.- mondta és hirtelen felállt.
- Harry csak a barátnőmmel szeretnék meginni valamit és beszélgetni vele. Már több, mint egy hete nem tudtam vele beszélni- mondtam mire ő még közelebb jött.
- Nem engedlek el egyedül sehova. Nézd meg mit tettélmagaddal. A hajad, a gyönyörű alakod. Már sehol sincs. Egy anorexiás hülye liba vagy. Először Niall, aztán Jack, meg még az a kis béna táncos Royax vagy ki. Aztán nem rég még Louisszal csalsz meg.- mondta lángoló szemekkel.
- De Harry nem történt semmi. Louis csak odaadta az ingét, hogy ne fázzak meg. Jack igaz, hogy nyomult, de lekoptattam. Niall is csak a barátom. Royaxról pedig nem szeretnék többet hallani.- mondtam és kikerültem és felvettem a kabátomat és megindultam az ajtó felé.
Harry hosszú ujjai a csuklómra fonódtak és visszarántott.
- Nem értetted meg, hogy nem mész sehova!- mondta idegesen.
- Harry engedj el!- kiabáltam.
- Nicol így nem fogsz kimenni sehova, főleg nem nélkülem.- Harry visszarángatott a szobába.
- Harry engedj el! Én is számonkérhetnélek arról a csókról! Meg a viselkedésedről.- mondtam már majd szétrobbanva.
- A francba is Nicol!- kiáltott fel és vadul megcsókolt.
Harry vadul kezdett el csókolni és leakarta tépte rólam felsőmet. Most nem volt kedvem ágyba bujni vele, inkább Samantával akartam beszélni.
- Harry! Harry!- nyöszörögtem és megpróbáltam eltolni magamtól.
Harry szorosabban magához húzott és nem engedett. A nyakamat harapdálta és szívogatta.
- Harry ez fáj! Engedj el!- nyöszörögtem.
Küszködtem a fölém magasodó férfi ellen aki állítólag a barátom, aki szeret és sose bántana. Talán csak egy hasonmása vagy nem is tudom. Erőt vettem magamon és ellöktem. Pofon akartam vágni, de megfogta a kezemet. Meglepődve néztem. Fájó csuklómhoz kaptam a kezemet és a földet néztem. Harrynek megszólalt a telefonja amit ő azonnal felvett. Kihasználva a helyzetet felkaptam a kabátomat a földről és futni kezdtem. Le az emeletről ki a házból egyenest az utcára. A fiúk nem voltak a házban, mindenkinek volt valami programja ezért feltűnés mentesen futottam el. Egészen le a legtávolabbi buszmegállóba. Sötét volt és hideg. Egyedül ültem a buszmegállóban. Vártam a buszt, hamar megjött, felszálltam és leültem a leghátsó ülés sorba. Nézegettem az elszáguldó villanyoszlopokat és gondolkoztam az elmúlt pár percen. Miért ilyen velem Harry? Mi ütött belé? A busz megállt és nekem lekellet szállnom. Pont a Bár előtt tett le. Leszálltam és Samantát pillantottam meg aki a bejárat előtt várt.
- Nicol.- mondta és felém sietett.
Egy lépésnyire megállt előttem és rosszalló pillantást vetett rám. Összébb húztam magamon a kabátomat és kérdőn néztem rá.
- Szia. Bemegyünk?- kérdeztem és gyorsan elsiettem mellette.
Samanta szólásra nyitotta a száját, de inkább nem szólalt meg. Bent a bárban leültem egy hátsó asztalhoz, Sam velem szembe ült le. A pincér gyorsan felvette a rendelésünket és elment.
- Nicol nagyon nyúzott vagy. Valami baj van?- kérdezte és megfogta a kezemet amivel az asztalon doboltam.
- Nem nincs semmi. Vagyis van, de mindegy.- hirtelen megugrottam mert megszólalt a telefonom.
Megnéztem, de rémülten ledobtam az asztalra.
5 komi után hozom a kövit. :D
2013. június 12., szerda
29.rész
Sziasztok meghoztam a részt. Köszönöm a komikat. Most már tudtok névtelenül írni úgyhogy várom. :D
- Nicol te is hibáztál én is hibáztam. Nem akartam durva lenni veled. Eltudnánk felejteni ezt az egészet? Kérlek bocsáss meg mindenért.- felállt és felhúzott magával.
Felnéztem a fölém magasodó fiúra és szólásra nyílt a szám:
- Harry én elfogok ájulni.- összecsuklott a lábam és elsötétült minden.
Harry szemszöge:
- Harry én elfogok ájulni.- mondta Nicol és összecsuklott.
Még mielőtt a padlóra eshetett volna elkaptam és óvatosan lefektettem. Gyorsan előkotortam a zsebemből a telefont és hívtam a mentőket. Az ajtóból rémült hangokat hallottam és két táncost állt az ajtóba.
- Kérlek segítsetek.- könyörögtem nekik.
A fiú azonnal letérdelt mellém.
- Mi történt vele? Mit csináljak?- kérdezte és kapkolodni kezdett.
- Menj ki az épület elé és, ha meglátod a mentősöket vezesd ide őket.- a srác felpattant és elment.
Vagy öt percet kellett várni a mentősökre. Nagyon aggódtam Nicol miatt. Csendben a karjaimba fekszik. Nehezen fel le mozog a mellkasa, az arca nagyon sápadt és most vettem észre, hogy a napokba mennyit fogyott. Eddig se volt rajta felesleg, de most még a csontjai is kilátszanak. Mikor megérkeztek a mentősök felrakták egy hordágyra és kivitték. Beültem mellé a kocsiba és gyorsan elindultunk.
***
A kórházban azt mondták, hogy Nicol kimerültség miatt ájult el, de felmerülhet még az is, hogy szándékosan éheztette magát. Nem hittem a fülemnek mikor elmondták ezeket. Én azért hoztam ide, hogy pihenjen, ha nem lenne az a hülye verseny akkor nem lenne most itt. Életem szerelmének a kezét szorongattam az ágya mellett. Hirtelen a telefonom megcsörrent én meg zavarodva és kapkodva vettem fel.
- Igen. Tessék.- szóltam bele a telefonba és kimentem a szobából, hogy ne zavarjam Nicolt.
- Szia Harry, Ryan vagyok. Mi van Nicollal? Ugye nincs nagy baj?- Ryan hangja ideges és aggódó volt.
- Nincs semmi komoly baja csak a kimerültségtől és a nem evés miatt ájult el.- Ryan nem szólt semmit- Ryan itt vagy még?
- Hogy érted azt, hogy nem evett. Anorexiás lett a lányom? Holnap az első repülővel megyek.- meg se tudtam szólalni. Letette a telefont és én fel alá járkálva idegeskedtem. Visszamentem Nicol szobájába és leültem mellé.
***
Hajnali egy óra körül járhat, de én nem igen tudok elaludni. Nicol minden lélegzetére felkapom a fejem. Csendes szuszogása kellemesen eltelíti a szobát. Arca kicsit életre kelt mióta itt van. Szemem lassan lecsukódott és elaludtam, bár nem áll szándékomban.
***
- Harry, Harry.- hallottam egy ismerős hangot.
Kipattantak a szemeim és körbenéztem.
Nicol hangját hallottam, de ő még mindig csendesen szuszogott.
- Remek képzelődöm.- mondta magamnak hangosan.
Felálltam a fotelből ami a szoba egyik sarkába volt és kimentem a büfébe. Vettem magamnak egy csésze kávét és visszamentem a szobába. Beléptem az ajtón és egy mosolygós arcot pillantottam meg.
- Nicok felébredtél.- leraktam a csészét és megszorongattam és megcsókoltam.
- Harry, Harry,- mondta a nevemet mindaddig amíg el nem engedtem
- Mi az?
- Éhes vagyok.- kuncogott.
- Mit kérsz, máris hozom.- felpattantam mellőle és már mentem is a büfébe.
Siettem ahogy csak tudtam. Pár perc alatt meg is fordultam.
- Megjöttem. Hoztam szendvicset meg sütit.- soroltam és akkor vettem észre, hogy vizit van és épp Nicolt vizsgálták.
- Látom a barátja már gondoskodik arról, hogy visszaszedje a leadott kilókat.- mondta a doki és visszafordult Nicolhoz- Szóval most nem kellene mást csinálni, mint hogy pihenni, pihenni és enni.
- Rendben akkor ma mehetek is?- Nicol felhúzta a lábait az ágyon és nagy szemekkel bámulta az orvost.
- A leletei jók, ha betartja azt, hogy rendesen étkezik akkor mehet.- az orvos ezzel be is fejezte a mondandóját és elment.
Leültem Nicol ágyára és odaadtam minden ételt amit hoztam. Nicol le is csapott az első szendvicsre. Elmosolyodtam, mert végre jobban van és lehet, hogy ma már kikerül a kórházból.
- Harry.- beszélt teli szájjal- Köszönöm.
- Mit?- nevettem.
Nyelt egy nagyot és folytatta.
- Mindent. Azt hogy itt vagy mellettem, hogy vigyázol rám.- mosolygott.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
- Érted bármit.
Nicol szemszöge:
Délelőtt megkaptam a zárót és mehettünk is. Harry nagyon vigyázott rám, figyelte minden mozdulatomat. Még azt se engedte, hogy vigyem a táskámat. Kimentünk a kórházból és az épület előtt tömve volt fotósokkal a parkoló. Harry egy kocsihoz vezetett és kinyitotta az ajtót. Beszálltunk és Harry-vel elhajtottunk. A hotelban Jack várt minket. Idegesen közeledett felénk.
- Látod mit tettél? Miért kell ezt csinálni ezzel a lánnyal!- kiabált Jack és behúzott egyet Harry-nek.
Harry nekiugrott Jack-nek és verekedni kezdtek.
- Harry állj le. Jack!- kiabáltam velük, de semmi- Harry hagyd abba. Kérlek.
Két hotelban dolgozó férfi tudta csak szétszedni őket. Harry-nek a szeme kicsit feldagadt és az orra is vérzett. Jack-nek a szeme alatt a bőr felszakadt és ömlött belőle a vér. Megfogtam Harry kezét és beráncigáltam a liftbe. Nem szóltam hozzá csak a sebeit néztem. Leültettem a konyhába egy székre és a fürdőből előkotortam pár darab vattát meg törölközőt. A konyháról rendeltem jeget és amíg az nem jött meg letisztítottam Harry arcáról a vért.
- Tessék ezt rakd az orrodra és hajtsad hátra a fejed.- utasítottam és kinyitottam az ajtót a pincérnek.
- Köszönöm.- vettem át a jeget.
Becsuktam az ajtót és a jeget beletekertem egy ruhába. Rányomtam Harry szemére és ott fogtam neki. Harry felszisszent a fájdalomtól.
- Fáj?- kérdeztem.
- Nem vészes. De az a gyökér leállhatna.- mondta és letette az orráról a törölközőt- Nicol kérdezhetnék valamit?
Csillogó zöld szemeit rám szegezte és az arcomat nézte.
- Mond mit szeretnél.- néztem a szemébe.
- Miért nem ettél? Miért kellett magadat éheztetni?- kezemből a jég kiesett és nagy hanggal a földre esett.
- Harry én nem tudom. Talán féltem attól, hogy nem fog menni a tánc, ha szedek fel pár kilót. Nem tudom.- néztem magam elé.
- Jó rendben akkor ezt a táncversenyt abbahagyod.
- De Harry ez nekem nagyon fontos. Állást kaphatnék az X Factornál.- álltam fel a asztaltól.
- Nicol nem engedem, hogy tönkre tegyed magad egy hülye tánc miatt.
- Nem érdekel én akkor is folytatni fogom!- kiabáltam és elindultam a szobába.
- Nem. Nem engedem meg!- kiabált ő is.
Bementem a szobába és bezárkóztam. Nem akarom abbahagyni és a sulit sem hagyhatom cserben. Mérgesen dőltem az ágyba és a párnába ordítottam. Harry az ajtón dörömbölve akart bejutni. Pár perc után be is engedtem.
- Harry én nem szeretném a sulit cserbenhagyni.- Harry leült az ágyra és megrázta a fejét.
- Majd valaki átveszi a helyed, de te nem fogsz táncolni. Legalább is nem itt.- jelentette ki.
- De Harry.
- Nincs semmi de. Nem teheted tönkre magad.
Kicsit gondolkoztam, hogy mivel érveljek, de nem sok minden jutott eszembe.
- Eszek rendesen odafigyelek mindenre csak kérlek hagyj táncoljak.
Harry gondolkozás nélkül rávágta, hogy nem.
- De Harry.
- Megmondtam, hogy nem és az apád is ugyan ezt gondolja.
Mérgesen kirohantam és leszaladtam a partra.
***
Veszekedésünk után sokat sétálni a partra, de úgy elment az idő, hogy sötétedni kezdett, de én még mindig a parton voltam. Leültem a homokba és néztem a naplementét. A vízen gyönyörűen tükröződött, a nap és narancssárgára festette a vizet. Hajamat fújta a hűvös szél. Kezdtem fázni. Hirtelen valaki rám terített egy pulcsit és lehuppant mellém. Felé fordítottam a fejemet és néztem az arcát. Komolyan, rezzenéstelen arccal nézte a fodrozódó vizet.
4 komi hozom a kövi, részt ami nagyon, nagyon hosszú lesz.
- Nicol te is hibáztál én is hibáztam. Nem akartam durva lenni veled. Eltudnánk felejteni ezt az egészet? Kérlek bocsáss meg mindenért.- felállt és felhúzott magával.
Felnéztem a fölém magasodó fiúra és szólásra nyílt a szám:
- Harry én elfogok ájulni.- összecsuklott a lábam és elsötétült minden.
Harry szemszöge:
- Harry én elfogok ájulni.- mondta Nicol és összecsuklott.
Még mielőtt a padlóra eshetett volna elkaptam és óvatosan lefektettem. Gyorsan előkotortam a zsebemből a telefont és hívtam a mentőket. Az ajtóból rémült hangokat hallottam és két táncost állt az ajtóba.
- Kérlek segítsetek.- könyörögtem nekik.
A fiú azonnal letérdelt mellém.
- Mi történt vele? Mit csináljak?- kérdezte és kapkolodni kezdett.
- Menj ki az épület elé és, ha meglátod a mentősöket vezesd ide őket.- a srác felpattant és elment.
Vagy öt percet kellett várni a mentősökre. Nagyon aggódtam Nicol miatt. Csendben a karjaimba fekszik. Nehezen fel le mozog a mellkasa, az arca nagyon sápadt és most vettem észre, hogy a napokba mennyit fogyott. Eddig se volt rajta felesleg, de most még a csontjai is kilátszanak. Mikor megérkeztek a mentősök felrakták egy hordágyra és kivitték. Beültem mellé a kocsiba és gyorsan elindultunk.
***
A kórházban azt mondták, hogy Nicol kimerültség miatt ájult el, de felmerülhet még az is, hogy szándékosan éheztette magát. Nem hittem a fülemnek mikor elmondták ezeket. Én azért hoztam ide, hogy pihenjen, ha nem lenne az a hülye verseny akkor nem lenne most itt. Életem szerelmének a kezét szorongattam az ágya mellett. Hirtelen a telefonom megcsörrent én meg zavarodva és kapkodva vettem fel.
- Igen. Tessék.- szóltam bele a telefonba és kimentem a szobából, hogy ne zavarjam Nicolt.
- Szia Harry, Ryan vagyok. Mi van Nicollal? Ugye nincs nagy baj?- Ryan hangja ideges és aggódó volt.
- Nincs semmi komoly baja csak a kimerültségtől és a nem evés miatt ájult el.- Ryan nem szólt semmit- Ryan itt vagy még?
- Hogy érted azt, hogy nem evett. Anorexiás lett a lányom? Holnap az első repülővel megyek.- meg se tudtam szólalni. Letette a telefont és én fel alá járkálva idegeskedtem. Visszamentem Nicol szobájába és leültem mellé.
***
Hajnali egy óra körül járhat, de én nem igen tudok elaludni. Nicol minden lélegzetére felkapom a fejem. Csendes szuszogása kellemesen eltelíti a szobát. Arca kicsit életre kelt mióta itt van. Szemem lassan lecsukódott és elaludtam, bár nem áll szándékomban.
***
- Harry, Harry.- hallottam egy ismerős hangot.
Kipattantak a szemeim és körbenéztem.
Nicol hangját hallottam, de ő még mindig csendesen szuszogott.
- Remek képzelődöm.- mondta magamnak hangosan.
Felálltam a fotelből ami a szoba egyik sarkába volt és kimentem a büfébe. Vettem magamnak egy csésze kávét és visszamentem a szobába. Beléptem az ajtón és egy mosolygós arcot pillantottam meg.
- Nicok felébredtél.- leraktam a csészét és megszorongattam és megcsókoltam.
- Harry, Harry,- mondta a nevemet mindaddig amíg el nem engedtem
- Mi az?
- Éhes vagyok.- kuncogott.
- Mit kérsz, máris hozom.- felpattantam mellőle és már mentem is a büfébe.
Siettem ahogy csak tudtam. Pár perc alatt meg is fordultam.
- Megjöttem. Hoztam szendvicset meg sütit.- soroltam és akkor vettem észre, hogy vizit van és épp Nicolt vizsgálták.
- Látom a barátja már gondoskodik arról, hogy visszaszedje a leadott kilókat.- mondta a doki és visszafordult Nicolhoz- Szóval most nem kellene mást csinálni, mint hogy pihenni, pihenni és enni.
- Rendben akkor ma mehetek is?- Nicol felhúzta a lábait az ágyon és nagy szemekkel bámulta az orvost.
- A leletei jók, ha betartja azt, hogy rendesen étkezik akkor mehet.- az orvos ezzel be is fejezte a mondandóját és elment.
Leültem Nicol ágyára és odaadtam minden ételt amit hoztam. Nicol le is csapott az első szendvicsre. Elmosolyodtam, mert végre jobban van és lehet, hogy ma már kikerül a kórházból.
- Harry.- beszélt teli szájjal- Köszönöm.
- Mit?- nevettem.
Nyelt egy nagyot és folytatta.
- Mindent. Azt hogy itt vagy mellettem, hogy vigyázol rám.- mosolygott.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
- Érted bármit.
Nicol szemszöge:
Délelőtt megkaptam a zárót és mehettünk is. Harry nagyon vigyázott rám, figyelte minden mozdulatomat. Még azt se engedte, hogy vigyem a táskámat. Kimentünk a kórházból és az épület előtt tömve volt fotósokkal a parkoló. Harry egy kocsihoz vezetett és kinyitotta az ajtót. Beszálltunk és Harry-vel elhajtottunk. A hotelban Jack várt minket. Idegesen közeledett felénk.
- Látod mit tettél? Miért kell ezt csinálni ezzel a lánnyal!- kiabált Jack és behúzott egyet Harry-nek.
Harry nekiugrott Jack-nek és verekedni kezdtek.
- Harry állj le. Jack!- kiabáltam velük, de semmi- Harry hagyd abba. Kérlek.
Két hotelban dolgozó férfi tudta csak szétszedni őket. Harry-nek a szeme kicsit feldagadt és az orra is vérzett. Jack-nek a szeme alatt a bőr felszakadt és ömlött belőle a vér. Megfogtam Harry kezét és beráncigáltam a liftbe. Nem szóltam hozzá csak a sebeit néztem. Leültettem a konyhába egy székre és a fürdőből előkotortam pár darab vattát meg törölközőt. A konyháról rendeltem jeget és amíg az nem jött meg letisztítottam Harry arcáról a vért.
- Tessék ezt rakd az orrodra és hajtsad hátra a fejed.- utasítottam és kinyitottam az ajtót a pincérnek.
- Köszönöm.- vettem át a jeget.
Becsuktam az ajtót és a jeget beletekertem egy ruhába. Rányomtam Harry szemére és ott fogtam neki. Harry felszisszent a fájdalomtól.
- Fáj?- kérdeztem.
- Nem vészes. De az a gyökér leállhatna.- mondta és letette az orráról a törölközőt- Nicol kérdezhetnék valamit?
Csillogó zöld szemeit rám szegezte és az arcomat nézte.
- Mond mit szeretnél.- néztem a szemébe.
- Miért nem ettél? Miért kellett magadat éheztetni?- kezemből a jég kiesett és nagy hanggal a földre esett.
- Harry én nem tudom. Talán féltem attól, hogy nem fog menni a tánc, ha szedek fel pár kilót. Nem tudom.- néztem magam elé.
- Jó rendben akkor ezt a táncversenyt abbahagyod.
- De Harry ez nekem nagyon fontos. Állást kaphatnék az X Factornál.- álltam fel a asztaltól.
- Nicol nem engedem, hogy tönkre tegyed magad egy hülye tánc miatt.
- Nem érdekel én akkor is folytatni fogom!- kiabáltam és elindultam a szobába.
- Nem. Nem engedem meg!- kiabált ő is.
Bementem a szobába és bezárkóztam. Nem akarom abbahagyni és a sulit sem hagyhatom cserben. Mérgesen dőltem az ágyba és a párnába ordítottam. Harry az ajtón dörömbölve akart bejutni. Pár perc után be is engedtem.
- Harry én nem szeretném a sulit cserbenhagyni.- Harry leült az ágyra és megrázta a fejét.
- Majd valaki átveszi a helyed, de te nem fogsz táncolni. Legalább is nem itt.- jelentette ki.
- De Harry.
- Nincs semmi de. Nem teheted tönkre magad.
Kicsit gondolkoztam, hogy mivel érveljek, de nem sok minden jutott eszembe.
- Eszek rendesen odafigyelek mindenre csak kérlek hagyj táncoljak.
Harry gondolkozás nélkül rávágta, hogy nem.
- De Harry.
- Megmondtam, hogy nem és az apád is ugyan ezt gondolja.
Mérgesen kirohantam és leszaladtam a partra.
***
Veszekedésünk után sokat sétálni a partra, de úgy elment az idő, hogy sötétedni kezdett, de én még mindig a parton voltam. Leültem a homokba és néztem a naplementét. A vízen gyönyörűen tükröződött, a nap és narancssárgára festette a vizet. Hajamat fújta a hűvös szél. Kezdtem fázni. Hirtelen valaki rám terített egy pulcsit és lehuppant mellém. Felé fordítottam a fejemet és néztem az arcát. Komolyan, rezzenéstelen arccal nézte a fodrozódó vizet.
4 komi hozom a kövi, részt ami nagyon, nagyon hosszú lesz.
2013. június 11., kedd
28.rész
Sziasztok. Azért hoztam ilyen későn a részt , mert nem írtatok komit. Tudom, hogy nem a legjobb, de próbálkozom. A rendszeres kommentelőknek és olvasóknak nagyon köszönöm a támogatást.
Befejeztük a reggelinket és visszamentünk a szállodába. Samanta sírva nyitott ajtót.
- Sam mi a baj?- öleltem meg a lányt.
- Josh elesett gördeszkával és eltörte a kezét és agyrázkódása van.- zokogott a vállamon.
Apa gyorsan hívta a repülőteret és a holnapi két jegyet áttetette a következő Londoni repülőre. Segítettünk összepakolni nekik és elbúcsúztunk. Harry-vel ketten maradtunk. Visszavonultunk a szobánkba és lefeküdtünk az ágyra. Bekapcsoltuk a Tv-t, de nem igazán néztük. Harry a hajamat birizgálta én meg az ujjammal a hasára rajzolgattam. Nagy hangzavarral törtek ránk a többiek.
- Gyerünk lustaságok felkelni!- üvöltött Louis és felugrott az ágyra.
- Louis nyugodj le.- nevetett Harry.
- Nincs pihenés gyerünk le a partra.- kiabált Zayn.
- Zayn nem lehetne kicsit halkabban?- kérdeztem, de meg sem hallottak.
- Gyerünk vegyél fel egy fürdőruhát és irány le a partra.- Liam felkapott a vállára és bevitt a fürdőbe, óvatosan lerakott és kiment.
Harry-t kivonszolták a szobából és a lányokkal maradtam.
- És milyen volt Harry-vel a pihenés?- kérdezték a lányok.
- Nagyon jó volt. Sétáltunk a parton meg koriztunk meg fürödtünk is meg szörföztünk is meg voltam Alex klubjában. Nagyon jó volt.- hadartam nekik miközben fürdőruhát kerestem.
- Alex?- nézett furcsán Eleanor.
- Az uncsim. Tegnap ott volt a fellépésen csak elkellet mennie.
- Aham.- bólogattak a lányok.
- Nicol és milyen Harry?- kérdezte Perrie.
- Imádom. Kedves, vicces, őrült, bolond, kicsit gyerekes, de imádom mikor az. Nagyon imádom.- áradoztam a lányoknak.
- De én nem így értettem hanem, hogy voltatok már együtt?- nézett rám kíváncsian Perrie.
Miért akar mindenki erről tudni?
- Perrie ezt a témát nem hanyagolhatnánk?- néztem a lányra és besiettem a fürdőbe felvenni a fürdőruhámat.
- Akkor még nem volt semmi?- kérdezte Danielle mikor kijöttem a fürdőből.
- Azt nem mondtam.- mosolyogtam.
- Na akkor mégis volt akció.- nevetett Perrie.
- Perrie hagyd békén nem látod mennyire elvörösödött szegény.- mondta Eleanor.
- Lányok!- néztem kérően, hogy hagyják már abba.
Gyorsan felöltöztem és mehettünk is. A lányokon volt már fürdőruha ezért a szobából a szálloda halljába mentünk. A fiúk már lent vártak ránk. Mindenki a párjához ment és mentünk le a partra. Lányokkal kifeküdtünk napozni a fiúk meg játszottak a vízben. Dobálóztak meg majdnem megfojtották egymást a vízben. Zayn nem ment túlságosan be ezért ő nem igen vett részt ebben. Láttam, hogy kicsit unatkozhat ezért odamentem hozzá.
- Szia.
- Szia.- nézett rám.
- Miért nem mész beljebb?- kérdeztem tőle.
- Mert nem tudok úszni.- jelentette ki.
- Aha értem. Akkor gyere oda hozzánk.- visszasétáltunk a lányokhoz és leültünk közéjük.
Zayn-nel bekapcsolódtunk a beszélgetésbe ami arról szólt, hogy hova menjünk este. Remek ötletek jöttek, de nem döntöttünk. Nagyokat nevettünk Zayn ötletein, de hirtelen vízcseppek hullottak rám. Felnéztem és egy mosolygós Harry-t pillantottam meg.
- Nem jössz be a vízbe?- kérdezte és adott egy puha csókot.
- Majd egy kicsit később.- Harry nem fogadta el ezt és felkapott.
Sikítoztam, kapálóztam, de mind hiába. Harry velem együtt eltűnt a vízben. A többiek csak nevetve figyeltek minket. Harry-vel lefröcsköltük és kergettük egymást. A többiek is kedvet kaptak és ők is bejöttek.
***
Vagy egy órája vagyunk bent a vízben, de senki nem látszik fáradtnak. Kitaláltuk, hogy a lányok felmásznak a fiúk nyakába és lekel lökni a másik lányt a vízbe. Gyorsan felültem Harry nyakába és első ellenfelünk felé mentünk. Eleanorék hamar kiestek. Szegénynek elszakítottam a fürdőruha felsőjét ezért feladták. Perrie-t és Zayn-t már nehezebben küzdöttük le, de Zayn elvesztette az egyensúlyát ezért elestek. Danielle és Liam. Velük meggyűlt a bajunk.
- Harry kicsit lépj hátrébb.- adtam az utasítást neki.
- De nem tudok.- nevetett.
- Próbáld meg, mert nem bírok Daniellel.- Harry hátralépett egy picit és ezzel hátrabillentem és hátraestünk.
Nevetve jöttünk vissza a felszínre és gratuláltunk a nyerteseknek.
***
Úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Mindenki csinosan felöltözött. A hallban találkoztunk és onnan sétálva mentünk el talán Miami egyik legjobb helyére. Én beakartam állni a sorba, mint minden normális ember, de Harry visszahúzott.
- Mi nem arra megyünk.- mosolygott és a többiek után mentünk.
A fiúk kezet fogtak a biztonsági őrrel és bementünk. A buli már javában folyt mikor mi odaértünk. Harry azonnal a táncparkettre húzott. Jókedvűen táncoltunk és néha váltottunk egy két csókot is. A többiek mellettünk táncoltak és szemmel láthatóan ők is jól érzik magukat.
- Jól érzed magad?- kérdezte Harry.
- Igen csak szomjas vagyok.- hajoltam a füléhez, hogy hallja, mert nagyon hangos volt a zene.
Kerestünk egy asztalt ahol mindannyian kényelmesen elférünk. Lehuppantam.
- Mit hozzak?- kérdezte Harry.
- Legyen sima narancslé.- feleltem és Harry már el is tűnt.
Míg Harry távol volt leült mellém Niall. Csend volt körülöttünk, vagyis mi nem szóltunk egymáshoz.
- Bocsáss meg nekem, hogy kellemetlen helyzetekbe hozlak nem szándékos. Én nem akartalak megbántani.- fordult hozzám Niall.
- Niall annyit kérek, hogy értsd meg, hogy én Harry-t szeretem.- Niall szomorúan lehajtotta a fejét.
Szerencsére ezt a kínos pillanatot Harry és a többiek megtörték. Mindenkinél volt valamilyen ital és ittak. Harry leült mellém és átkarolta a derekamat és magához húzott.
- Tessék.- odaadta a poharat.
Elgondolkozva kevergettem az innivalómat a szívószállal.
- Nem jó? Kérsz valami mást?- kérdezte Harry.
- Nem, ez tökéletes.- kaptam fel a fejem és Harry-re néztem.
- Oké. Nem jössz táncolni?- állt fel mellőlem.
- Majd egy kicsit később megyek, de te menj csak.- Harry körbenézett a többieken és ők elmentek vele táncolni kivéve Liamet.
- Látom te se iszol alkoholt.- mutatott a poharamra.
- Nem akarok úgy járni, mint múltkor.- Liam érdeklődve nézett.
- Mikor?- kérdezte összeráncolt homlokkal.
- Jaj.- döbbentem rá, hogy ő nem is tud semmiről.
- Nicol, történt valami?- szemeivel végig mérte az arcomat és újra megkérdezte- Mi történt?
Szemeim könnybe lábadtak és azon kattogott az agyam, hogy majdnem megcsaltam Harry-t. Liam megfogta a kezemet és kivitt a levegőre. Megálltunk egy csendes helyen és újra és újra kérdezte.
- Liam én majdnem megcsaltam Harry-t.- kicsordultak a könnyek és végig szaladtak az arcomon.
- Mi?- Liam arca teljesen lefehéredett- Mikor? Hogyan? Kivel?
- Péntek este Samantával és Royax-xal elmentünk bulizni ahol kicsit többet ittam, mint kellett volna és annyira részeg voltam, hogy nem emlékszem semmire.- meséltem el neki ő pedig csendben végighallgatott.
Pár percig meg sem szólalt csak állt egy helyben. Talán valamin gondolkozott.
- Liam én szeretem Harry-t, én soha az életben nem csalnám meg.
- Te azt mondod nem csaltad meg, de valaki azt állítja, hogy megcsaltad?
- Igen, vagyis nem, mert Royax bevallotta, hogy nem tett semmit.
- Harry-nek már elmondtad?- megráztam a fejem- Rendben szerintem, ha nem történt semmi akkor nem is kell.
- Köszönöm, hogy meghallgattál.- megöleltem és visszasétáltunk a klubba.
Körülnéztem, hogy megtaláljam Harry-t. Liam gyanúsan elém állt, odébb akart rángatni és nem engedte, hogy megkeressem Harry-t a tömegben.
- Liam ne húzz. Harry-t akarom megkeresni.- Liam elengedte a kezemet én meg megfordultam.
Döbbenten néztem, hogy Harry egy lánnyal csókolózik. Harry rám nézett és rémült arccal nézett rám. Elkapott megint a sírás és idegesen rohantam ki a klubból. Nem érdekelt, hogy ki lát vagy, hogy a többiek azt sem tudják hova megyek. Első utam a part volt. Leültem a homokba és zokogni kezdtem. Nem értettem, hogy miért tette ezt Harry.
Én aggódok azon, hogy mit tettem péntek este részegen ő meg józanon nyilvános helyen előttem megcsókol egy lányt. Miért tette?
***
Összepakoltam minden ruhámat és holmimat a bőröndbe. Felkaptam a telefonomat és felhívtam Alexet. Sajnos nincs Miamiban így már csak egy megoldás maradt. Bekopogtam a szembe lévő lakás ajtón. Álmosan és meglepve nyitott ajtót Jack.
- Hát te?- kérdezte nagyokat pislogva.
- Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nem aludhatnék itt pár napig?- Jack meglepődve nézett rám.
- De gyere be.- kitárta az ajtót és beengedett.
A cuccaimat elvette és lerakta a szobába. Csinált egy kis helyet az ágyon és adott egy törölközőt addig amíg ezeket megcsinálta elmeséltem neki, hogy miért vagyok ennyire kiakadva. Aztán lezuhanyoztam és felöltözve kiléptem. Jack már az ágyban feküdt. Halkan odaosontam és lefeküdtem én is. Nem tudtam elaludni ezért csak néztem a plafont.
***
Körülbelül hajnali három lehet. Hangos beszélgetést hallottam. Felkeltem az ágyból és bementem a fürdőbe, hogy ne halljam. Sírva támaszkodtam meg a csap felett. Zokogásom egyre csak erősödött. Összerezzentem mikor Jack megfogta a derekamat.
- Mi a baj?- kérdezte és maga felé fordított.
- Harry most jött meg.- zokogtam a nyakába.
- Mindjárt jövök.- kirohant és a lakás ajtaját maga mögött becsapta.
Nagy kiabálást hallottam kintről, de nem mertem kinézni. Úgy tizenöt perc után Jack visszajött és idegesen leült az ágyra. Nagy dörömbölést hallottam a bejárati ajtó felől. Harry üvöltözött és verte az ajtót.
- Jack,- ültem le mellé az ágyra- józan volt Harry?
- Viccelsz. Alig bírt megállni a lábán.- nevetett.
- Akkor lehet, hogy csak a pia miatt volt.- mondtam és a majdnem beszakadó ajtó felé vettem az irányt.
- Most hova mész?- rántott vissza az ágyra- Megakarsz bocsátani neki?
- Igen, hisz' hulla részeg.
- Te nem vagy normális. Szerinted józanon nem tette volna meg.
- Nem tudom, de én nem tudok nélküle élni. Amúgy meg én is megtettem ugyan ezt. - néztem magam elé.
- Nicol bolond leszel visszamenni ilyen emberhez, de te nem csináltál semmit Royax rányomult. Gyere feküdjünk vissza.
Jack visszadőlt az ágyba és elaludt. Most vettem még csak észre, hogy Harry abbahagyta az ajtó püfölését. Én nem tudtam visszaaludni ezért inkább felkaptam egy olyan ruhát amibe kényelmes futni és felvettem egy tornacipőt. Halkan kiosontam a szobából és lementem a partra futni.
***
A part még teljesen üres talán két emberrel találkoztam akik futottak. A part mentén futottam mikor egy ismerős alak jött felém.
- Szia hát te?- kérdezte Niall.
- Én csak kiszellőztetem a fejem.- Niallen is melegítő volt és sport cipő talán ő is futott.
- Ja én is lejöttem egy kicsit sétálgatni, hogy kiürítsem a fejemet. Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet?- beleegyeztem és sétálgattunk a parton.
Észre se vettük, hogy már reggel nyolc óra van. Remekül elbeszélgettük az időt. Niall kedves volt és vicces, el is felejtettem Harry-t addig amíg vissza nem értünk a szállodába. Sajnos pont akkor jött ki az ajtón. Megpróbáltam elbújni Niall háta mögé, de nem sikerült.
- Nicol kérlek bocsáss meg nekem.- rohant oda hozzánk.
- Harry hagyj. Nem tudom miért csináltad nem is nagyon érdekel, de ha nem szeretsz akkor inkább szakítsunk. Nem akarok olyan lány lenni aki azért kell, mert nem volt más.- Harry szomorúan nézett rám és egyszer csak térdre zuhant.
- Kérlek ne mondj ilyet. Tegnap én nagyon sokat ittam és elvesztettem a fejemet. Kérlek bocsáss meg nekem.- megfogta a kezemet és kérően nézett fel rám- Én csak is téged szeretlek. Nekem nem kell más. Szerelmes vagyok minden porcikádba nélküled én nem lennék senki.
Lenéztem a szemébe és a könnyektől csillogtak. Zöld szemeivel olyan kérően nézett, hogy nem tudtam mit csináljak. Felhúztam a lábaimtól és felnéztem rá. Magához ölelt és szorított, nem akart elengedni, de igazából én sem őt. Sajnos én is megtettem ugyan ezt vele ezért rádöbbentem, hogy én sem vagyok jobb, mint ő.
- Harry, én megbocsátok.- mondtam elcsukló hangon.
- Tessék?- Harry és Niall teljesen egyszerre kérdezte.
- Én teljes szívemből szeretlek és nem tudok rád haragudni.- felnéztem a szemébe és megkönnyebültség látszott benne.
- Nicol ez most komoly?- kérdezte Niall felháborodottan és elment.
Harry-vel felmentünk a szobánkba én át akartam öltözni, de akkor jöttem rá, hogy a ruháim Jack-nél vannak. Nem volt kedvem átmenni hozzá, mert akkor biztos leszedi a fejem, hogy miért fogadtam vissza Harry-t. Kértem egy rövidnadrágot Harry-től meg egy pólót és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem Harry az ágyon fekve várt engem.
- Többet kéne hordanod az én ruháimat.- nevetett.
- Kicsit nagyok.- néztem magamon végig.
A rövidnadrágja a térdemig ért a inge meg comb középig. Kicsit alakítottam a kinézetemen úgy, hogy az ing alját felkötöttem és így a hasam kicsit kilátszott. Harry az ágy szélén ült és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és közelebb lépkedtem hozzá. Megpuszilta a hasamat és megfogta a derekamat. Hátradőlt és magával húzott. A kezemet a feje mellé raktam és a szemét néztem. Hajam leomlott a fejem mellett és Harry arcát súrolta.
- Soha többé nem teszek ilyet.- mondta és megsimogatta az arcomat.
Sajnos ezt a szép pillanatot a telefonom zavarta meg. Jack hívott.
- Igen.
- Hol vagy?- kérdezte idegesen- Mindjárt kezdődik a próba.
- Egy perc és ott vagyok.- mondtam neki és már húztam a cipőmet.
Harry is velem jött. Kicsit meglepődve nézett ránk Jack. Tudtam, hogy bármelyik pechben kitör és leordítja a fejünket. De nem tette meg. Csendbe odébb ment és beállt a kezdők csoportjába. Harry-vel váltottunk még egy búcsú csókot és én is csatlakoztam az én csoportomhoz. Most közösen gyakoroltuk az új koreográfiát. Számomra nem volt nehéz megtanulni, de sokan küszködtek vele. Egy órán át csak az új lépésekkel foglalkoztunk utána pedig néhány emelést tanítottak nekünk. Jack szerencsére lenyugodott arra amire ez jött. Mindenki próbálta gyorsan lezavarni az egész közös próbát, hogy tudjon a sajátjára koncentrálni. Harry a próba felénél elment, hogy kikísérje a fiúkat a reptérre.
***
Három órakor fejeztük be a próbálást Jack-kel. Sok mindent kitaláltunk és a szám amit kaptunk az Rihannától az Umbrella című dal. Kitaláltam egy egyszerű mégis nagyon látványos táncot és azt gyakoroltuk.
- Na akkor mára végeztünk.- mondtam Jack-nek és összepakoltam a cuccaimat.
- Miért?- állított meg a pakolásban- Miért bocsátottál meg neki?
- Mert szeretem és sajnos én is megtettem azt amit ő, de én meg annyira kiütöttem magam, hogy nem is emlékszem rá.- Jack meredten nézett mögém.
Lassan megfordultam és Harry állt az ajtóban. Szemei kikerekedtek és meredten bámult. Nem szólt semmit. Mérgesen megindult Jack felé és felnyomta a tükörre.
- Harry, mit csinálsz?- próbáltam lehámozni Harry-t Jack-ről, de nem igazán engedte.
- Tudom, hogy te voltál!- Harry arca elborult és szikráztak a szemei.
- Harry engedd el. Nem ő volt. Hallod?- Harry rám nézett és elengedte Jackket. Jack ahogy megszabadult Harry szorításától felkapta a cuccait és elment.
- Ki volt az?- kérdezte halkan aztán egyre hangosabban és megszorította a kezemet.
- Harry engedj el! Ez fáj!- kiabáltam vele.
- Ki volt az?- kérdezte és maga elé rántott.
- Az egyik táncos.- mondtam neki már-már sírva, mert annyira fájt ahogy szorított.
- Mikor? Hol? Miért?- kérdezgetett, de még mindig szorította a kezemet.
- Egy buliba voltam és kicsit sokat ittam és igazából én nem emlékszem többre.- Harry elengedte a kezemet és maga elé bámult.
- Honnan tudjam, hogy tényleg igazat mondasz és nem volt több?
Felnéztem az arcára és szemei reménytelenül csillogtak. Arcvonásai kemények voltak és minden izom megvolt rajta feszülve.
- Nem tudom, de jobb lenne, ha hinnél nekem.- két kezembe vettem az arcát és magam felé fordítottam.
- De nem azt mondtad, hogy nem emlékszel semmire?
Nem tudtam mit mondani erre csak álltam és vártam a csodát. Meg is jött egy ember ként.
- Nem volt semmi köztük. Amikor Nicol hazaért Royax beakart menni, de Nicol ellenkezett és folyamatosan rád hivatkozott.- Jack állt az ajtóban.
Lehajtottam a fejemet és a könnyek patakokba folytak le az arcomról. Lecsúsztam a tükör mentén és zokogtam. Fájt a kezem, de jobban fájt az, hogy csak Jack-nek köszönhetem, hogy nem csaltam meg Harry-t.
- Igazat mondasz vagy csak védeni akarod?- Harry a tekintetét Jack-re kapta és őt nézte.
- Szívesebben mondanám azt, hogy hazudok és ti szétmentek, de nem akarok fájdalmat okozni Nicolnak.- fejezte be a mondatát Jack és megint elment.
Harry mellém térdelt és felemelte az állam. Zöld szemei végigpásztázta az arcomat és kezével letörölte a könnyeimet. Féltem tőle nem tudtam, hogy mit akar ezért kicsit elhúzódtam tőle. Megfogta a kezemet és mindkettő csuklóm sérüléseire nyomott egy-egy csókot.
- Nicol te is hibáztál én is hibáztam. Nem akartam durva lenni veled. Eltudnánk felejteni ezt az egészet? Kérlek bocsáss meg nekem mindenért.- felállt és felhúzott magával.
Felnéztem a fölém magasodó fiúra és szólásra nyílt a szám:
- Harry én
3 komi és hozom a következő részt.
Befejeztük a reggelinket és visszamentünk a szállodába. Samanta sírva nyitott ajtót.
- Sam mi a baj?- öleltem meg a lányt.
- Josh elesett gördeszkával és eltörte a kezét és agyrázkódása van.- zokogott a vállamon.
Apa gyorsan hívta a repülőteret és a holnapi két jegyet áttetette a következő Londoni repülőre. Segítettünk összepakolni nekik és elbúcsúztunk. Harry-vel ketten maradtunk. Visszavonultunk a szobánkba és lefeküdtünk az ágyra. Bekapcsoltuk a Tv-t, de nem igazán néztük. Harry a hajamat birizgálta én meg az ujjammal a hasára rajzolgattam. Nagy hangzavarral törtek ránk a többiek.
- Gyerünk lustaságok felkelni!- üvöltött Louis és felugrott az ágyra.
- Louis nyugodj le.- nevetett Harry.
- Nincs pihenés gyerünk le a partra.- kiabált Zayn.
- Zayn nem lehetne kicsit halkabban?- kérdeztem, de meg sem hallottak.
- Gyerünk vegyél fel egy fürdőruhát és irány le a partra.- Liam felkapott a vállára és bevitt a fürdőbe, óvatosan lerakott és kiment.
Harry-t kivonszolták a szobából és a lányokkal maradtam.
- És milyen volt Harry-vel a pihenés?- kérdezték a lányok.
- Nagyon jó volt. Sétáltunk a parton meg koriztunk meg fürödtünk is meg szörföztünk is meg voltam Alex klubjában. Nagyon jó volt.- hadartam nekik miközben fürdőruhát kerestem.
- Alex?- nézett furcsán Eleanor.
- Az uncsim. Tegnap ott volt a fellépésen csak elkellet mennie.
- Aham.- bólogattak a lányok.
- Nicol és milyen Harry?- kérdezte Perrie.
- Imádom. Kedves, vicces, őrült, bolond, kicsit gyerekes, de imádom mikor az. Nagyon imádom.- áradoztam a lányoknak.
- De én nem így értettem hanem, hogy voltatok már együtt?- nézett rám kíváncsian Perrie.
Miért akar mindenki erről tudni?
- Perrie ezt a témát nem hanyagolhatnánk?- néztem a lányra és besiettem a fürdőbe felvenni a fürdőruhámat.
- Akkor még nem volt semmi?- kérdezte Danielle mikor kijöttem a fürdőből.
- Azt nem mondtam.- mosolyogtam.
- Na akkor mégis volt akció.- nevetett Perrie.
- Perrie hagyd békén nem látod mennyire elvörösödött szegény.- mondta Eleanor.
- Lányok!- néztem kérően, hogy hagyják már abba.
Gyorsan felöltöztem és mehettünk is. A lányokon volt már fürdőruha ezért a szobából a szálloda halljába mentünk. A fiúk már lent vártak ránk. Mindenki a párjához ment és mentünk le a partra. Lányokkal kifeküdtünk napozni a fiúk meg játszottak a vízben. Dobálóztak meg majdnem megfojtották egymást a vízben. Zayn nem ment túlságosan be ezért ő nem igen vett részt ebben. Láttam, hogy kicsit unatkozhat ezért odamentem hozzá.
- Szia.
- Szia.- nézett rám.
- Miért nem mész beljebb?- kérdeztem tőle.
- Mert nem tudok úszni.- jelentette ki.
- Aha értem. Akkor gyere oda hozzánk.- visszasétáltunk a lányokhoz és leültünk közéjük.
Zayn-nel bekapcsolódtunk a beszélgetésbe ami arról szólt, hogy hova menjünk este. Remek ötletek jöttek, de nem döntöttünk. Nagyokat nevettünk Zayn ötletein, de hirtelen vízcseppek hullottak rám. Felnéztem és egy mosolygós Harry-t pillantottam meg.
- Nem jössz be a vízbe?- kérdezte és adott egy puha csókot.
- Majd egy kicsit később.- Harry nem fogadta el ezt és felkapott.
Sikítoztam, kapálóztam, de mind hiába. Harry velem együtt eltűnt a vízben. A többiek csak nevetve figyeltek minket. Harry-vel lefröcsköltük és kergettük egymást. A többiek is kedvet kaptak és ők is bejöttek.
***
Vagy egy órája vagyunk bent a vízben, de senki nem látszik fáradtnak. Kitaláltuk, hogy a lányok felmásznak a fiúk nyakába és lekel lökni a másik lányt a vízbe. Gyorsan felültem Harry nyakába és első ellenfelünk felé mentünk. Eleanorék hamar kiestek. Szegénynek elszakítottam a fürdőruha felsőjét ezért feladták. Perrie-t és Zayn-t már nehezebben küzdöttük le, de Zayn elvesztette az egyensúlyát ezért elestek. Danielle és Liam. Velük meggyűlt a bajunk.
- Harry kicsit lépj hátrébb.- adtam az utasítást neki.
- De nem tudok.- nevetett.
- Próbáld meg, mert nem bírok Daniellel.- Harry hátralépett egy picit és ezzel hátrabillentem és hátraestünk.
Nevetve jöttünk vissza a felszínre és gratuláltunk a nyerteseknek.
***
Úgy döntöttünk, hogy bulizni megyünk. Mindenki csinosan felöltözött. A hallban találkoztunk és onnan sétálva mentünk el talán Miami egyik legjobb helyére. Én beakartam állni a sorba, mint minden normális ember, de Harry visszahúzott.
- Mi nem arra megyünk.- mosolygott és a többiek után mentünk.
A fiúk kezet fogtak a biztonsági őrrel és bementünk. A buli már javában folyt mikor mi odaértünk. Harry azonnal a táncparkettre húzott. Jókedvűen táncoltunk és néha váltottunk egy két csókot is. A többiek mellettünk táncoltak és szemmel láthatóan ők is jól érzik magukat.
- Jól érzed magad?- kérdezte Harry.
- Igen csak szomjas vagyok.- hajoltam a füléhez, hogy hallja, mert nagyon hangos volt a zene.
Kerestünk egy asztalt ahol mindannyian kényelmesen elférünk. Lehuppantam.
- Mit hozzak?- kérdezte Harry.
- Legyen sima narancslé.- feleltem és Harry már el is tűnt.
Míg Harry távol volt leült mellém Niall. Csend volt körülöttünk, vagyis mi nem szóltunk egymáshoz.
- Bocsáss meg nekem, hogy kellemetlen helyzetekbe hozlak nem szándékos. Én nem akartalak megbántani.- fordult hozzám Niall.
- Niall annyit kérek, hogy értsd meg, hogy én Harry-t szeretem.- Niall szomorúan lehajtotta a fejét.
Szerencsére ezt a kínos pillanatot Harry és a többiek megtörték. Mindenkinél volt valamilyen ital és ittak. Harry leült mellém és átkarolta a derekamat és magához húzott.
- Tessék.- odaadta a poharat.
Elgondolkozva kevergettem az innivalómat a szívószállal.
- Nem jó? Kérsz valami mást?- kérdezte Harry.
- Nem, ez tökéletes.- kaptam fel a fejem és Harry-re néztem.
- Oké. Nem jössz táncolni?- állt fel mellőlem.
- Majd egy kicsit később megyek, de te menj csak.- Harry körbenézett a többieken és ők elmentek vele táncolni kivéve Liamet.
- Látom te se iszol alkoholt.- mutatott a poharamra.
- Nem akarok úgy járni, mint múltkor.- Liam érdeklődve nézett.
- Mikor?- kérdezte összeráncolt homlokkal.
- Jaj.- döbbentem rá, hogy ő nem is tud semmiről.
- Nicol, történt valami?- szemeivel végig mérte az arcomat és újra megkérdezte- Mi történt?
Szemeim könnybe lábadtak és azon kattogott az agyam, hogy majdnem megcsaltam Harry-t. Liam megfogta a kezemet és kivitt a levegőre. Megálltunk egy csendes helyen és újra és újra kérdezte.
- Liam én majdnem megcsaltam Harry-t.- kicsordultak a könnyek és végig szaladtak az arcomon.
- Mi?- Liam arca teljesen lefehéredett- Mikor? Hogyan? Kivel?
- Péntek este Samantával és Royax-xal elmentünk bulizni ahol kicsit többet ittam, mint kellett volna és annyira részeg voltam, hogy nem emlékszem semmire.- meséltem el neki ő pedig csendben végighallgatott.
Pár percig meg sem szólalt csak állt egy helyben. Talán valamin gondolkozott.
- Liam én szeretem Harry-t, én soha az életben nem csalnám meg.
- Te azt mondod nem csaltad meg, de valaki azt állítja, hogy megcsaltad?
- Igen, vagyis nem, mert Royax bevallotta, hogy nem tett semmit.
- Harry-nek már elmondtad?- megráztam a fejem- Rendben szerintem, ha nem történt semmi akkor nem is kell.
- Köszönöm, hogy meghallgattál.- megöleltem és visszasétáltunk a klubba.
Körülnéztem, hogy megtaláljam Harry-t. Liam gyanúsan elém állt, odébb akart rángatni és nem engedte, hogy megkeressem Harry-t a tömegben.
- Liam ne húzz. Harry-t akarom megkeresni.- Liam elengedte a kezemet én meg megfordultam.
Döbbenten néztem, hogy Harry egy lánnyal csókolózik. Harry rám nézett és rémült arccal nézett rám. Elkapott megint a sírás és idegesen rohantam ki a klubból. Nem érdekelt, hogy ki lát vagy, hogy a többiek azt sem tudják hova megyek. Első utam a part volt. Leültem a homokba és zokogni kezdtem. Nem értettem, hogy miért tette ezt Harry.
Én aggódok azon, hogy mit tettem péntek este részegen ő meg józanon nyilvános helyen előttem megcsókol egy lányt. Miért tette?
***
Összepakoltam minden ruhámat és holmimat a bőröndbe. Felkaptam a telefonomat és felhívtam Alexet. Sajnos nincs Miamiban így már csak egy megoldás maradt. Bekopogtam a szembe lévő lakás ajtón. Álmosan és meglepve nyitott ajtót Jack.
- Hát te?- kérdezte nagyokat pislogva.
- Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nem aludhatnék itt pár napig?- Jack meglepődve nézett rám.
- De gyere be.- kitárta az ajtót és beengedett.
A cuccaimat elvette és lerakta a szobába. Csinált egy kis helyet az ágyon és adott egy törölközőt addig amíg ezeket megcsinálta elmeséltem neki, hogy miért vagyok ennyire kiakadva. Aztán lezuhanyoztam és felöltözve kiléptem. Jack már az ágyban feküdt. Halkan odaosontam és lefeküdtem én is. Nem tudtam elaludni ezért csak néztem a plafont.
***
Körülbelül hajnali három lehet. Hangos beszélgetést hallottam. Felkeltem az ágyból és bementem a fürdőbe, hogy ne halljam. Sírva támaszkodtam meg a csap felett. Zokogásom egyre csak erősödött. Összerezzentem mikor Jack megfogta a derekamat.
- Mi a baj?- kérdezte és maga felé fordított.
- Harry most jött meg.- zokogtam a nyakába.
- Mindjárt jövök.- kirohant és a lakás ajtaját maga mögött becsapta.
Nagy kiabálást hallottam kintről, de nem mertem kinézni. Úgy tizenöt perc után Jack visszajött és idegesen leült az ágyra. Nagy dörömbölést hallottam a bejárati ajtó felől. Harry üvöltözött és verte az ajtót.
- Jack,- ültem le mellé az ágyra- józan volt Harry?
- Viccelsz. Alig bírt megállni a lábán.- nevetett.
- Akkor lehet, hogy csak a pia miatt volt.- mondtam és a majdnem beszakadó ajtó felé vettem az irányt.
- Most hova mész?- rántott vissza az ágyra- Megakarsz bocsátani neki?
- Igen, hisz' hulla részeg.
- Te nem vagy normális. Szerinted józanon nem tette volna meg.
- Nem tudom, de én nem tudok nélküle élni. Amúgy meg én is megtettem ugyan ezt. - néztem magam elé.
- Nicol bolond leszel visszamenni ilyen emberhez, de te nem csináltál semmit Royax rányomult. Gyere feküdjünk vissza.
Jack visszadőlt az ágyba és elaludt. Most vettem még csak észre, hogy Harry abbahagyta az ajtó püfölését. Én nem tudtam visszaaludni ezért inkább felkaptam egy olyan ruhát amibe kényelmes futni és felvettem egy tornacipőt. Halkan kiosontam a szobából és lementem a partra futni.
***
A part még teljesen üres talán két emberrel találkoztam akik futottak. A part mentén futottam mikor egy ismerős alak jött felém.
- Szia hát te?- kérdezte Niall.
- Én csak kiszellőztetem a fejem.- Niallen is melegítő volt és sport cipő talán ő is futott.
- Ja én is lejöttem egy kicsit sétálgatni, hogy kiürítsem a fejemet. Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk egyet?- beleegyeztem és sétálgattunk a parton.
Észre se vettük, hogy már reggel nyolc óra van. Remekül elbeszélgettük az időt. Niall kedves volt és vicces, el is felejtettem Harry-t addig amíg vissza nem értünk a szállodába. Sajnos pont akkor jött ki az ajtón. Megpróbáltam elbújni Niall háta mögé, de nem sikerült.
- Nicol kérlek bocsáss meg nekem.- rohant oda hozzánk.
- Harry hagyj. Nem tudom miért csináltad nem is nagyon érdekel, de ha nem szeretsz akkor inkább szakítsunk. Nem akarok olyan lány lenni aki azért kell, mert nem volt más.- Harry szomorúan nézett rám és egyszer csak térdre zuhant.
- Kérlek ne mondj ilyet. Tegnap én nagyon sokat ittam és elvesztettem a fejemet. Kérlek bocsáss meg nekem.- megfogta a kezemet és kérően nézett fel rám- Én csak is téged szeretlek. Nekem nem kell más. Szerelmes vagyok minden porcikádba nélküled én nem lennék senki.
Lenéztem a szemébe és a könnyektől csillogtak. Zöld szemeivel olyan kérően nézett, hogy nem tudtam mit csináljak. Felhúztam a lábaimtól és felnéztem rá. Magához ölelt és szorított, nem akart elengedni, de igazából én sem őt. Sajnos én is megtettem ugyan ezt vele ezért rádöbbentem, hogy én sem vagyok jobb, mint ő.
- Harry, én megbocsátok.- mondtam elcsukló hangon.
- Tessék?- Harry és Niall teljesen egyszerre kérdezte.
- Én teljes szívemből szeretlek és nem tudok rád haragudni.- felnéztem a szemébe és megkönnyebültség látszott benne.
- Nicol ez most komoly?- kérdezte Niall felháborodottan és elment.
Harry-vel felmentünk a szobánkba én át akartam öltözni, de akkor jöttem rá, hogy a ruháim Jack-nél vannak. Nem volt kedvem átmenni hozzá, mert akkor biztos leszedi a fejem, hogy miért fogadtam vissza Harry-t. Kértem egy rövidnadrágot Harry-től meg egy pólót és elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem Harry az ágyon fekve várt engem.
- Többet kéne hordanod az én ruháimat.- nevetett.
- Kicsit nagyok.- néztem magamon végig.
A rövidnadrágja a térdemig ért a inge meg comb középig. Kicsit alakítottam a kinézetemen úgy, hogy az ing alját felkötöttem és így a hasam kicsit kilátszott. Harry az ágy szélén ült és felém nyújtotta a kezét. Megfogtam és közelebb lépkedtem hozzá. Megpuszilta a hasamat és megfogta a derekamat. Hátradőlt és magával húzott. A kezemet a feje mellé raktam és a szemét néztem. Hajam leomlott a fejem mellett és Harry arcát súrolta.
- Soha többé nem teszek ilyet.- mondta és megsimogatta az arcomat.
Sajnos ezt a szép pillanatot a telefonom zavarta meg. Jack hívott.
- Igen.
- Hol vagy?- kérdezte idegesen- Mindjárt kezdődik a próba.
- Egy perc és ott vagyok.- mondtam neki és már húztam a cipőmet.
Harry is velem jött. Kicsit meglepődve nézett ránk Jack. Tudtam, hogy bármelyik pechben kitör és leordítja a fejünket. De nem tette meg. Csendbe odébb ment és beállt a kezdők csoportjába. Harry-vel váltottunk még egy búcsú csókot és én is csatlakoztam az én csoportomhoz. Most közösen gyakoroltuk az új koreográfiát. Számomra nem volt nehéz megtanulni, de sokan küszködtek vele. Egy órán át csak az új lépésekkel foglalkoztunk utána pedig néhány emelést tanítottak nekünk. Jack szerencsére lenyugodott arra amire ez jött. Mindenki próbálta gyorsan lezavarni az egész közös próbát, hogy tudjon a sajátjára koncentrálni. Harry a próba felénél elment, hogy kikísérje a fiúkat a reptérre.
***
Három órakor fejeztük be a próbálást Jack-kel. Sok mindent kitaláltunk és a szám amit kaptunk az Rihannától az Umbrella című dal. Kitaláltam egy egyszerű mégis nagyon látványos táncot és azt gyakoroltuk.
- Na akkor mára végeztünk.- mondtam Jack-nek és összepakoltam a cuccaimat.
- Miért?- állított meg a pakolásban- Miért bocsátottál meg neki?
- Mert szeretem és sajnos én is megtettem azt amit ő, de én meg annyira kiütöttem magam, hogy nem is emlékszem rá.- Jack meredten nézett mögém.
Lassan megfordultam és Harry állt az ajtóban. Szemei kikerekedtek és meredten bámult. Nem szólt semmit. Mérgesen megindult Jack felé és felnyomta a tükörre.
- Harry, mit csinálsz?- próbáltam lehámozni Harry-t Jack-ről, de nem igazán engedte.
- Tudom, hogy te voltál!- Harry arca elborult és szikráztak a szemei.
- Harry engedd el. Nem ő volt. Hallod?- Harry rám nézett és elengedte Jackket. Jack ahogy megszabadult Harry szorításától felkapta a cuccait és elment.
- Ki volt az?- kérdezte halkan aztán egyre hangosabban és megszorította a kezemet.
- Harry engedj el! Ez fáj!- kiabáltam vele.
- Ki volt az?- kérdezte és maga elé rántott.
- Az egyik táncos.- mondtam neki már-már sírva, mert annyira fájt ahogy szorított.
- Mikor? Hol? Miért?- kérdezgetett, de még mindig szorította a kezemet.
- Egy buliba voltam és kicsit sokat ittam és igazából én nem emlékszem többre.- Harry elengedte a kezemet és maga elé bámult.
- Honnan tudjam, hogy tényleg igazat mondasz és nem volt több?
Felnéztem az arcára és szemei reménytelenül csillogtak. Arcvonásai kemények voltak és minden izom megvolt rajta feszülve.
- Nem tudom, de jobb lenne, ha hinnél nekem.- két kezembe vettem az arcát és magam felé fordítottam.
- De nem azt mondtad, hogy nem emlékszel semmire?
Nem tudtam mit mondani erre csak álltam és vártam a csodát. Meg is jött egy ember ként.
- Nem volt semmi köztük. Amikor Nicol hazaért Royax beakart menni, de Nicol ellenkezett és folyamatosan rád hivatkozott.- Jack állt az ajtóban.
Lehajtottam a fejemet és a könnyek patakokba folytak le az arcomról. Lecsúsztam a tükör mentén és zokogtam. Fájt a kezem, de jobban fájt az, hogy csak Jack-nek köszönhetem, hogy nem csaltam meg Harry-t.
- Igazat mondasz vagy csak védeni akarod?- Harry a tekintetét Jack-re kapta és őt nézte.
- Szívesebben mondanám azt, hogy hazudok és ti szétmentek, de nem akarok fájdalmat okozni Nicolnak.- fejezte be a mondatát Jack és megint elment.
Harry mellém térdelt és felemelte az állam. Zöld szemei végigpásztázta az arcomat és kezével letörölte a könnyeimet. Féltem tőle nem tudtam, hogy mit akar ezért kicsit elhúzódtam tőle. Megfogta a kezemet és mindkettő csuklóm sérüléseire nyomott egy-egy csókot.
- Nicol te is hibáztál én is hibáztam. Nem akartam durva lenni veled. Eltudnánk felejteni ezt az egészet? Kérlek bocsáss meg nekem mindenért.- felállt és felhúzott magával.
Felnéztem a fölém magasodó fiúra és szólásra nyílt a szám:
- Harry én
3 komi és hozom a következő részt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)