31.rész

Sziasztok! Állítólag mostantól csak bloglovinon tudjátok követni a blogokat, szóval csináljatok ti is, hogy minden új bejegyzésről értesüljetek. :D
Megnéztem, de rémülten ledobtam az asztalra. Samanta maga felé fordította és kérdőn nézett fel rám. A pincér pont akkor hozta ki a rendelésünket.
- Miért nem vetted fel?- kérdezte mikor abbamaradt a csengés.
- Hosszú. Nem volt kedvem beszélgetni.- mondtam és lenéztem a kezemre amit az ölembe tördeltem.
- Van időn.- mondta és belekortyolt az italába.
- Volt egy kisebb vitánk.- mondtam és közben a poharamat piszkáltam.
- Ennyi ezért vagy ilyen?- kérdezte.
Csendesen bólintottam és belekortyoltam az italomba. Témát akartam váltani. Nem szeretnék most ezzel foglalkozni.
- Mi van Joshssal?- kérdeztem és Samantából ömleni kezdtek a szavak.
***
Úgy egy órája lehettünk a bárban mikor a már sokadik üzenetemet kapom meg. Mindegyiket Harrytől jött. Nem néztem meg csak a feladót és kitöröltem. Samanta egyre idegesebb lett, mert tényleg sokat babráltam a telefonommal és alig tudtam rá figyelni.
- A francba is Nicol figyelj már egy kicsit!- üvöltötte le a fejem Sam mikor véletlenül kiborítottam az italomat.
- Ó bocsánat nem akartam. Ne haragudj.- ugrottam fel és azonnal fogtam egy szalvétát.
- Semmi gond csak figyelj jobban. Mindjárt jövök megpróbálom lemosni a mosdóba. Addig itasd fel az asztalról a löttyöt.- azonnal tettem amit mondott és felitatom.
Egy kedves fiú pincér jött oda segíteni. Aranyos volt és próbált jobb kedvre deríteni. Hülye poénokkal próbálta elterelni a figyelmemet.
- Nicol!- azonnal megfeszült bennem minden izom mikor meghallottam az ismerős hangot a hátam mögül.
Remegő lábakkal fordultam meg. Nem akartam, hogy igaz legyen, de tényleg itt volt. Tényleg utánam jött? Miért nem bízik bennem? Harry közelebb lépett és  vetett egy nagyon ideges pillantást a pincérre.
- Azt mondtad Samantával leszel. Miért hazudtál?- kérdezte idegesen.
- Nem hazudtam.- dünnyögtem- Samantával voltam csak leborítottam és elkellet mennie lemosni a ruháját.- mondtam lehajtott fejjel.
- És mit keres itt ez a kis mitugrász?- mutat az állával a pincér felé.
A pincér nem akart balhét ezért gyorsan eliszkolt és egyedül maradtam Harryvel.
- Csak segített feltakarítani.
- És ez ennyire vicces?- kérdezi mérgesen.
- Nem.- mondtam szűkszavúan.
Nem akartam itt mindenki előtt veszekedni ezért inkább csendbe maradtam.
- Na ahogy látom jól kiszórakoztad magad mehetünk haza.- megfogta a csuklómat és magával húzott, de nem engedtem.
Nem akartam köszönés nélkül lelépni, de Harry alakja fölém magasodott és megrémített. Vettem egy mély levegőt és megszólaltam.
- Harry én nem akarok még menni. Elszeretnék köszönni Samtől.- mondtam és leszedtem a csuklómról az ujjait.
- Ne ellenkezz!- lángoló szemekkel nézett rám és most a karomat fogta meg.
- Harry engedj el!- mondtam kicsit hangosabban, mint ahogy eddig beszéltem.
- Nem.
- Harry te meg mit csinálsz?- Samanta rivallt rá ahogy meglátta.
Harry szorosabban magához húzott és még mindig nem engedett el. Könyörgő szemekkel néztem Samantára aki próbált segíteni.
- Harry, ha nem engeded el hívom a rendőrséget!- fenyegette meg Sam Harryt, de őt ez nem érdekelte.
- Nicol szedd össze a cuccaid és menjünk.- mondta nyugodtan és elengedte a kezem.
Samanta még mindig feszülten állt Harryvel szemben. Felvettem a kabátomat elraktam a telefonomat és felnéztem Samre. Sam arcán félelem látszodott. Kicsit elmosolyodtam és Harryhez léptem. Harry összekulcsolta az ujjainkat és kivezetett a bárból. A fekete Land Roverhez vezetett és kinyitotta az ajtót nekem. Beszálltam és vártam, hogy Harry bezárja az ajtót. De nem tette.
- Még egy ilyen és tényleg nem mész sehova egyedül.-  mondta és erőszakosan becsapta az ajtót.
Most sem mehetek sehova!- kiabáltam magamban. Félelemtől reszketve ültem az autóban míg haza nem értünk. Miért ilyen velem? Hova tűnt a kedves Harry? Míg gondolkozom ő is beszáll és elindítja az autót. Csendesen telt az út, még a légy zümmögését is meglehet  hallani. Harry az útra koncentrál nem is vetett rám egy fél pillantást sem. Az ablaküvegnek dőlve bambultam ki a fejemből. Miért lett ilyen erőszakos Harry? Mivel bántottam meg? Nem merem megkérdezni tőle, hogy miért ilyen. Félek, hogy még rosszabb lenne, mint amilyen most. Harry felkanyarodott a kocsi feljárónkra és leállította a motort. Kivette a kulcsot és kiszállt. Átsietett az én oldalamra és kinyitotta a kocsit.
- Gyere.- mondta kedvesen.
Hu. Hirtelen kedv változás? Ez nem jó. Kiszálltam és a ház ajtaja felé vettem az irányt. Apa a lányokkal elutazott úgyhogy most nincs itthon senki. Harry egészen az ajtóig kísért, de ott megállítottam.
- Harry, én most egyedül szeretnék lenni.- mondtam elhaló hangon.
- Reggel itt várlak. Beviszlek a suliba.- mondta és elment.
Mélyen beszívtam a levegőt és kinyitottam az ajtót. Becsaptam magam mögött és idegileg kikészülve remegő lábakkal lecsúsztam az ajtó mellett. Harry nagyon megváltozott. Eltűnt belőle minden kedvesség. De miért? Miamiban még azt mondta, hogy nem akarja rám erőltetni az érzéseit. Most, most pedig pont azt teszi. Ezeken gondolkozva ültem a hideg csempézett padlón. Remegő lábaim megnyugodtak és már én is jobban érzem magam, hogy egyedül vagyok. Felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Felkapcsoltam a villanyt és a hűtőből elővettem egy joghurtot. Nappaliban a tv előtt lassan kanalaztam és Harryn gondolkozom. Amióta Taylorral van azóta egyre bunkóbb velem. Csak tudnám miért. Taylor, fogadni mernék, hogy Taylor beszélt valamit be neki. Gondolkozásomból a telefonom ébresztett fel.
" Jól vagy?"
Samamta küldte az sms-t. Gyorsan felhívtam legalább akkor így beszélgessünk, ha személyesen nem is megy.
- Szia Sam. Jól vagyok. Te épségben hazaértél?- Samanta nyugodtan fújta ki a levegőt a vonal túl végén.
- Ó istenem azt hittem, hogy valami bajod esett. Mi ütött Harrybe? Eddig nem volt ilyen.
- Nem tudom vagyis van sejtésem ki miatt ilyen.- mondtam és szememből megindultak a könnyek és azonnal kikapcsoltam a tv-t.
- Nicol itt vagy még?- kérdezte rémült hangon Sam.
- I-igen.- szipogok- Sam ne haragudj, de én most leteszem.- mondtam és kinyomtam.
Felrohantam a szobámba és álomba sírtam magam. Bár az álmom sem volt jobb, mint a valóság. Harryről álmodtam és a villogó, zöld, dühös szemeiről.
***
Reggel óra csörgésre keltem. Mérges voltam Harryre. Miért ilyen velem? Ezzel a gondolattal keltem és úgy döntöttem ma meg is fogom ezt tudni. Belépkedtem a fürdőbe és megrémültem saját magamtól. Hajam egy szénaboglya, szemeim erősen vörösek a sírástól és az arcom pedig sápadt nyúzott. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Összepakoltam a táskámat és megetetem Hopet. Összeszedtem magam és lementem az ajtóhoz. Harry már az ajtó előtt várt. Megijedtem és megtorpantam. Nem néztem fel, megkerültem és beakartam szállni a kocsiba, de Harry megfogta a csuklómat. Megálltam és mérgesen néztem a kezét és lángoló szemekkel felnéztem rá mire ő elengedte.
- Mit akarsz? Talán megakarsz ütni?- kérdeztem és lángoltam az idegtől.
- Nem dehogy is. Bocsánatot akartam kérni.- morogta és közelebb lépett.
Megfogta a fejemet és felemelte, közelebb jött és megakart csókolni. Hirtelen elrántottam az arcomat és a ő felsóhajtott. Nem vagyok jó kedvemben, meg akarom tudni miért ilyen. Most rákérdezhetek.
- Miért vagy ilyen bunkó, parancsoló velem? Mit tettem, hogy ilyen lettél?- kérdeztem és hátrébb léptem tőle.
- Te semmit csak a szépséged és a kedvességed. És azt kérdezed hogy miért vagyok ilyen? Először is Josh, mikor úgy végigmért az első napon meg Niall. Amikor fotózás volt. A majdnem csók. Aztán Jack és a próbáitok. Aztán az az idióta Royax gyerek. Ha nem lett volna ott akkor lehet, hogy megerőszakol.- mondta és egy nagyot nyel és folytatja- Aztán Louis. Amikor megláttalak vele és, hogy alig van rajtatok ruha elfogott a harag. Louis a legjobb barátom, de abban a pillanatban megtudtam volna ölni. Nicol annyira utálom, hogy minden fiúval ennyire jól kijössz. Ezért lettem ilyen. Nem akarok rajtad osztozkodni. Kellesz nekem. Minden értelemben.- mondta és a hajába túrt és az égre nézett.
Ezért lett rám ennyire ideges. Ennyi? Mert sok fiú barátom van és mi az, hogy kellek neki nem vagyok én tárgy. Megcsóváltam a fejem és a szemébe néztem
- Harry minden kapcsolat alapja a bizalom, de úgy látom te nem bízol bennem.Én nem szeretnék ilyen skatulyában élni. Harry én szakítani akarok.- mondtam és Harryre néztem.
- A francba is Nicol már többször is majdnem elveszíttettelek. Nem akarlak látni más fiú mellett. Még ha csak beszélgettek még annyit sem.Nem hagyom, hogy elmenj.- mondta elsötétedett szemekkel és nekinyomott a kocsinak.
- Harry eressz el! Én nem akarok így élni.- eltoltam magamtól, de nem sikerült nagy távolságra.
Arcán durva vonások voltak. Most nem a korának megfelelően nézett ki, legalább tíz évvel öregebbnek. Megragadta mind két kezemet és hevesen megcsókolt. Küzdöttem ellene, de semmit értelme nem volt. Magasabb, erősebb. Lábaim remegtek a félelemtől. Harry egy kicsit lazított a fogásán és így eltudtam taszítani.
- Harry! Kérlek hagyj békén! Kérlek ne keress többet!- könyörögtem már-már sírva.
Harry lefagyott. Talán a sírásom miatt, nem tudom. Kiszabadítottam magam és rohanni kezdtem. Elveszítettem a szerelmemet. Eltűnt. Sírva rohantam egészen a suliig. Mire odaértem annyira fáradt voltam, hogy majdnem összeestem. De nem érdekelt. Fájt a szívem, mert elveszítettem a legfontosabb dolgot az életemből. Harryt. A kapuban ültem le és zokogtam a történtek után. Harry megváltozott és ezzel az énjével nem tudok együtt élni sem a féltékenységével. Samanta térdelt le mellém hirtelen mitől én ijedten ugrottam meg és elakadt a lélegzetem.
- Nyugi nincs semmi baj.- mondta nyugodtan és simogatni kezdte a hátamat.
- Sa- samanta vé-vége. Min-mindennek vége.- mondtam zokogva és nem bírtam abbahagyni.
- Csss. Nyugodj meg. Minek van vége? Gyere mesélj el mindent.- Sam felsegített és bementünk a suliba.
Egy teljesen üres folyosón ültünk le és én ott szipogtam tovább. Samanta vállára hajtottam a fejem és ott sírtam. Kicsit megnyugodtam és csak magam elé bámultam.
- Na megnyugodtál?- kérdezte Sam miközben simogatta a hátamat.
- Igen.- megtöröltem az arcomat és felnéztem a barátnőmre aki egy bíztató mosolyt küldött felém.
- Minek lett vége? Miért sírtál?- kérdezte lágyan.
- Szakítottam Harryvel.- mondtam és újra potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ó! Az nem jó, de szerintem jól tetted. Annyira megváltozott.- Samantára néztem és megráztam a fejem.
- De szeretem és tudom. Samanta ez annyira rossz.- újra elmerültem a könnyek világába, de hamar visszakellet jönnöm, mert becsengettek és órára kell mennünk.
- Tudom, hogy rossz, de nem sajátíthat ki és nem viselkedhet veled így. Jól tetted, hogy szakítottál vele. Nem ezt érdemled.- Samantának igaza van, de akkor is fáj.
***
A suli után egyedül mentem haza. Samantának volt még két órája. Lassan cammogtam haza és nézegettem az embereket. Mindenki annyira boldognak tűnik. Miért van ennyire elcseszve az életem. Először anyámat vesztem el most meg azt a fiút akit annyira szeretek, hogy az életemet adnám érte. Kipróbáltam üríteni a fejemet, de ahogy sikerült olyan érzésem támadt, hogy valaki követ. Megfordultam és csak egy fekete kocsit láttam. Csak egy fél pillantást vetettem rá és azonnal gyorsabbra vettem a tempót. Rohantam ahogy csak tudtam, bár nem voltam biztos, hogy követnek. Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba.
Komizzatok és hozom a részt. :D