A vég...

Fél évvel később.

Harry szemszöge:

Életem leggyönyörűbb napjára készültem. Öltönynadrágban, fehér ingben fel-alá mászkáltam egyedül a tanuk és a nekem kijelölt szobában. A nyakkendőmet remegő kézzel próbáltam megkötni, de sehogy nem sikerült, idegesen a földre vágtam és lehuppantam egy székre, amin az öltöny kabátom volt. A kezembe temetem az arcomat és fájdalmasan elmosolyodok. Ahj remélem Nicol jobban boldogul a ruhájával. Éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat és kicsit megszorítja, hátrapillantok.
- Anya.- mosolyogva néztem fel rá.
- Az én nagy fiam. Nem is olyan régen még a karjaimba tartottalak, most meg. Egy világsztár és elveszi élete nőjét. Nicol annyira aranyos lány. Gemmával annyira jól kijön. Emlékszem mikor elhoztad hozzánk. Gemma nagyon furán viselkedett szegénnyel, de most...Most meg a legjobb barátnők lettek. Dash is és Robin is örömmel fogadta. Nagyon hozzád illő lány.- anya elérzékenyülve, könnyekkel telt szemekkel nézett rám.
Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Annyira boldog vagyok, hogy itt lehet mellettem ebben a fontos percekben, ő, a családom többi tagja és a legjobb barátaim. Anyának nagyon sokat köszönhetek mindig mellettem állt és segített.
- Anya te mit gondolsz Nicolról?- félénken kérdeztem meg tőle.
- Harry szerintem Nicol remek lány és nagyon szeretem. Szeretem, mert a fiamat boldoggá teszi. Legyetek boldogok, nagyon, nagyon sokáig.- megremegett a hangja és éreztem, hogy szaporábban veszi a levegőt.
Kicsit eltolt magától és a ruhájához illő kis táskájából előkotort egy zsebkendőt és megtörölgette a szemeit. Rossz látni, hogy sír, de remélem, hogy ezek csak öröm könnyek. Gyorsa felveszem a nyakkendőmet és kérlelőn néztem rá
- Anyu tudom, hogy ez ciki és tudom, hogy már ezerszer megmutattad hogyan kell, de még mindig nem tudom megcsinálni.- nevettem és anyám kezébe fogta a nyakkendőt és a nyakamba helyezte.
Elkezdte megkötni aztán mikor végzett megsimogatta az arcomat.
- Szeretlek Harry, remélem nagyon boldogok lesztek.- mondta és megpuszilta az arcomat.
Nagy meglepetéssel tört ránk Louis. Remekül állt rajta a rászabott fekete öltönye. Mosolyogva néztem rá aztán kezet fogtam vele és megöleltem.
- Sok boldogságot haver.- mondta és megveregette a hátamat.
- Köszi. A gyűrűk nálad vannak?- kérdeztem mire Louis olyan sápadt lett, hogy azt hittem ott helyben elájul.
- Louis!- kiabálta le anyám a fejét- Ezt nem mondod komolyan, hogy nincsenek nálad a gyűrűk?
- Nyugalom, nyugalom. Itt vannak nálam.- mondta Liam és felmutatta őket.
- Hál'istennek.- megkönnyebbülve ült le anyám a székre.
- Köszönöm Liam.- léptem oda hozzá és megöleltem- Remekül áll rajtad ez az öltöny.- dicsértem meg.
- Nincs mit haver. Sok boldogságot és kösz.- mondta és ő is hátba veregetett.
- Niall, Zayn?- kérdeztem tőlük.
- Kint vannak Luxszal meg a pici Kath-tel.- mondta mosolyogva Liam.
Ó hát itt van a pici kislányom? Az én gyönyörű Katherinem. Látni akarom.
- Liam szólnál nekik, hogy hozzák be őket? Kíváncsi vagyok rájuk.- mondtam mosolyogva.
Liam csak bólintott és kiment. Louis anyámmal beszélgetett én pedig gondoltam küldök egy sms-t Nicolnak mivel tegnap reggel óta nem láttam.
" Szia szerelmem, nagyon hiányzol. Képzeld úgy nézek ki, mint egy pingvin."
Elküldtem neki és pár perc múlva vissza is üzent.
" Te is nagyon hiányzol. Biztos nagyon szexi vagy. Te bármit veszel fel lélegzet elállító vagy. Én meg annyira megváltoztam, hogy félek nem fogsz felismerni. Azért segítek, hogy el ne tévessz. Én leszek majd az a fehér ruhás, aki feléd fog közeledni.:)"
Hatalmas mosoly terült el az arcomon. Elképzeltem őt hosszú fehér ruhában.
- Gyönyörű.- motyogtam.
- Mi?- kérdezte Louis.
- Mindegy.- legyintettem aztán eltettem a telefonomat a zsebembe- Louis, köszönöm, hogy elvállaltad, hogy leszel a tanúm.- mondtam neki.
- Nincs mit haver. Én köszönöm, hogy felkértél.- mondta és mellém lépett és a mögöttem lévő ablakon kinézett- Ahj el se tudom hinni, hogy megházasodsz. Nicol tényleg nagyon aranyos lány. Pont hozzád illik. Most már tényleg vigyázz rá. Aztán a nászúton csak óvatosan. Egyenlőre elég nektek egy gyerek.- mondta nevetve Louis mire én is elnevettem magam.
- Harry! Harry! Harry!- egy vékonyka hangot hallottam meg.
Az ajtóban egy pillanat múlva Lux szaladt be. Gyönyörűen ki volt öltözve, piros kis ruhácskája nagyon jól állt rajta, a szőke kis  hajacskája pedig két copf felkötve. Felém szaladt én pedig felkaptam.
- Ki ez a csinos kislány?- kérdeztem.
- Én.- nevetett.
Édes kis hangja betöltötte az egész szobát. Kezeivel az arcom felé nyúlt én meg megpuszilgattam a tenyerét. Kicsit mocorogni kezdett az ölemben ezért letettem, ahogy felegyenesedtem az ajtóban Niallt pillantottam meg az én szépségemmel. A pici kislányom hófehérbe volt öltöztetve úgy, mint az édes anyukája. Odamentem Niallhez és elkértem tőle.

Nicol szemszöge:

Kapkodtam, ideges voltam. Minden mozdulatomat követték a lányok. Danielle a hajamat csinálta, Perrie a sminkemet, Eleanor pedig a ruhámat készítette elő. Csodálatosan néz ki. Hallottam, hogy kopog valaki az ajtón, de nem mozdulhattam meg ezért valaki odarohant és kinyitotta. Kisebb veszekedés tört ki, mert nem akarták beengedni a kint lévő személyt. Sikerült elcsípnem egy mondatot.
- De szeretnék vele beszélni! Nem érdekel....Nem én leszek a férje.. Láthatom!- Niall ideges hangját hallottam.
Felpattantam a székről és odarohantam az ajtóhoz. Az ír manó felzselézett öltönyös alakját pillantottam meg. Tökéletesen állt rajta a pezsgőszínű mellény és az ugyan olyan színű nyakkendő. Elmosolyodok és köntösbe beleugrok a nyakába. Annyira örülök, hogy itt van. Niall megemelt és becipelt a szobámba. Az összes lányt kizártuk és csak mi ketten maradtunk. Nem bírtam elengedni annyira, boldog voltam, hogy mégsem hagyja ki ezt a napot.
- Niall.- leheltem, mert csak ennyit tudtam csinálni.
- Nicol, annyira gyönyörű vagy.- mondta és megcsókolta az arcomat.
- Köszönöm, de még a ruhát nem is láttad.- mondtam és elengedtük egymást.
A ruha felé fordultam és megfogtam Niall kezét. Szorosan rákulcsolta ujjait a kezemre és el se engedte amíg oda nem vezettem a ruhához. Megfogta a ruha anyagát és megemelte. Könnyedén futtatta végig a csipkén a kezét és arca egyre komolyabb lett.
- Niall, szeretem. Nem tehetek ellene semmit. Egyszerűen bolondulásig szerelmes vagyok Harrybe.- mondtam mire Niall lassan, fáradtan, rám emelte fátyolos kék szemeit.
- Tudom- mondta és maga mellé ejtette a kezét- és megértettem, ezért vagyok itt.
Megremegtem Niall szavaitól. Nem akarok neki fájdalmat okozni. Annyira rossz szomorúnak látni. Kezemet a kezébe csúsztatom és megszorítom. Vele szembe álltam és egyenest a szemeibe nézek aztán a szájára. Lassan közeledek felé és egy pillantás alatt összeértek az ajkaink. Egy utolsó búcsú csókot adtam neki. Könnyekkel telt meg a szemem ezért erősen összeszorítottam majd hagytam lecsordulni és beletúrtam Niall hajába. Viszlát Niall.

Halk zongora zene jelzi, hogy indulhatok. Apámmal az oldalamon vonultam végig a hátsó kertben, ami most gyönyörűen ki van díszítve. A székek fehérek minden szélső és utolsó széken egy lila virágcsokor. A székek között egy fehér virágokból kiszórt út mutatta, hogy merre kell mennünk apuval. Azon imádkoztam, hogy el ne essek. Rettentő ciki lett volna közel háromszáz ember előtt plusz még meg is lett volna örökítve. Erősen belemarkoltam apának a karjába és végig mentem. Harry az oltár mellett állt Louis-val és Sammel. Halvány lila nyakkendője és mellénye a fekete zakóval annyira jól nézett ki, hogy le se tudtam venni róla a szememet. Egy örökké valóságnak tűnt amíg eljutottam az oltárhoz. Apa átadta a kezemet Harrynek, Harry pedig örömmel el is fogadta. Fátyolomat óvatosan átlendítette a fejem felett és elmosolyodott. Az anyakönyvvezető fordultunk és elkezdődött a szertartás.

- Én, Nicol Smith, itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom,hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben - egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek, mindörökre.- mondtam szerelmem egyik kezét fogva a másik kezemben pedig a gyűrűt tartottam.
Annyira remegett a kezem, hogy alig bírtam felhúzni Harry ujjára a gyűrűt. De sikerült Harry is a kezébe fogta az ő gyűrűjéhez passzoló gyűrűt és megfogta a kezemet és ő is elmondta.
- Én, Harry Styles, itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom, hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben - egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek, mindörökre.- mondta a szemembe nézve és felhúzta a gyűrűt.
Az anyakönyvvezető felé fordultunk és vártunk arra a bizonyos mondatra.
- A vőlegény megcsókolhatja a menyasszonyt.- ahogy kimondta Harry mézédes ajkai az enyémre tapadtak és úgy csókolt, mintha élete múlna rajta.
Beletúrtam a hajába és olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. Hatalmas boldogság fogott el végre Mrs Styles vagyok és életem szerelmével vagyok. Harry a derekamra rakta a kezeit és egy kicsit megemelt. Elvesztettem időérzékemet és úgy éreztem, mintha egyedül lennénk, de megzavart minket az anyakönyvveztető.
- Bemutatom önöknek Mr és Mrs Styles-t. Éljen az ifjú pár.- jelentette ki és Harry felkapott az ölébe.
levitt a padokig ott pedig letett, megfogta a kezemet és rám mosolygott, megcsókolt és elindultunk.

Pazarul ki lett díszítve a kertben egy hatalmas sátor. Mindenhol pezsgőszínű és lila lufik. Az asztalok hófehér asztalterítőkkel volt lefedve és rajta elhelyezve mindenkinek a névkártya. Harryvel összenéztünk mikor megláttunk mindent.
- Gyönyörű.- ámultam el és Harry karjaiba borultam.
- Az, de te szebb vagy.- felnéztem rá és elmosolyodott- Szeretlek.
- Én jobban.- nevettem és megcsókoltam.
Lassan megérkeztek a vendégeink is a sátorba és elfoglalták a helyüket. Harryvel kézen fogva mentünk a nekünk kijelölt asztalhoz ahol a szűk család és a tanuk ültek. Leültünk és megkezdődött a lagzi.

A vacsora után Harry hangot kért. Felállt megkocogtatta a poharát és lassan elcsendesedett a sátor. Kapott egy mikrofont és rám nézett.
- Köszön, hogy mindenki eltudott jönni, de most, ha megengedik egy kicsit a feleségemhez fordulok. Nicol, életem szerelme. Annyi mindenen keresztül mentünk, hogy már számon se tudom tartani, de amikor a karjaimba estél úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a nőt akit mindig is kerestem. A szemeid, a hajad, az arcod, a hangod, az illatod annyira vonz, hogy soha nem tudnálak elhagyni. Szeretlek most és a halálos ágyamon is. Szeretni foglak minden percben és megpróbálok mindent megadni, amit csak szeretnél. Köszönöm, hogy nekem adtad a kezedet és megajándékoztál egy kis tündérrel akit ugyanúgy fogok szeretni, mint téged. Szeretlek, most és mindörökké.- mondta, nekem meg elkezdtek potyogni a könnyeim.
Soha nem voltam ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Mivel érdemeltem meg? Hogyan tudom meghálálni az életnek ezt? Lassan felálltam és körülfontam a nyaka körül a kezemet. Szemeibe néztem és megcsókoltam.
- Szeretlek. Mindennél jobban.- szipogtam.
- Énis.
A sátor újra megtelt élettel. És eljött a nagy pillanat amit heteken keresztül próbáltunk. Harry felkért táncolni. Az első tánc. Lementünk a parketra és Harry körülfonta a derekamat én pedig a nyakába kapaszkodtam. Először így lépkedtünk jobbra balra majd keringőzni kezdtünk. Mindenki csodálattal és néma csendben figyelt minket. Néhányan csatlakoztak hozzánk és perceken belül a táncparkett életre kelt. Harryvel elvoltunk mélyülve egymásban. A fellegekben jártam. Aztán megláttam egy szőke fejet. Niall állt Harry mögött.
- Sok boldogságot az ifjú párnak.- mondta majd kezet fogott Harryvel majd felém fordult- Nagyon csinos vagy. Rajtad sokkal jobban áll a ruha, mint a fogason. Harry felkérhetném az arát egy táncra?- kérdezi mindezt úgy, hogy folyamatosan engem nézett.
Harry természetesen átadott Niallnek. Belekapaszkodtam a nyakába majd lassan ide oda lépkedtünk. Niall óvatosan és lágyan fogta a derekamat. Felsóhajtottam, annyira fáj ez az egész.
- Gyönyörű vagy.- dünnyögi majd megforgat a parketton.
- Köszönöm, még egyszer.- mosolyogtam rá- Figyelj nem akarlak elveszíteni. Az egyik nagyon jó barátom vagy és sok hülyeséget csináltunk, de Harryé vagyok és én ezt akarom.- mondtam mire Niall közelebb vont magához.
- Megértettem. Harry egy mázlista ember. Sok boldogságot nektek.- mondta és elengedett
- Szerelmem, gyere vágjuk fel a tortát.- simult hozzam hátulról Harry és dörmögött a fülembe mitől kirázott a hideg.
Megfordultam és olyan szenvedélyesen csókoltam meg amennyire tudtam. Istenem. Miért van ez a két érzés bennem? Ahj.
- Na menjünk.- mondom és összekulcsoltam az ujjainkat.
Mégegy pillantást vetettem Niallre aki elmosolyodott és elveszett a tömegben.

Hajnali öt óra körül járhatott az idő. A lagzi még mindig tart, de nekem muszáj volt kijönnöm onnan. Egészen a faházikóig sétáltam. Szoknyám a földet súrolta a hajamat szét fújta a szél mire beértem a kis házikóba. Benyitottam és meglepődtem. Harry állt a kandalló előtt és bámult maga elé. Odamentem hozzá és átöleltem a derekát és hozzásimultam. Szívem hevesen kezdett el dobogni ahogy hozzáértem és magamba szívtam az illatát. Parfümje elbódított és megrészegített. Harry kibontakozott az ölelésemből és szembe fordult velem. Felemelte a fejem és lágyan megcsókolt. Életem legszebb napját adta meg nekem.
- Ez volt az életem egyik legszebb napja.- mondtam és beletúrtam a hajáb.
- És még nincs vége.- felelte és megfogta a kezemet.
Visszamentünk a násznéphez és bejelentettük, hogy elindulunk a nászutunkra. Mindenki felsorakozott úgy, hogy egy út keletkezett a kocsiig ami kint várt minket. Minden vendég rizset dobált ránk. Apu és a pici Kath-et betette a kocsiba és felegyenesedett. Jól megölelgettük egymást elbúcsúztunk és elengedett az utunkra. Dudálva integetve fordultunk ki a ház elöl és megkezdtük a nászutunkat.

Fogalmam sincs mikor raktam fel részt utoljára, de most tényleg az utolsót teszem fel. Tudom sokáig kellett várni, de sokat gondolkoztam ezen a részen és még mindig nem érzem tökéletesnek. Szóval nem köszönök el örökké főleg azért nem, mert belekezdtem egy új blogba: http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/?m=1 de ettől a blogtól végleg elbúcsúzom. :(

40. rész

Harry szemszöge:
Mi az, hogy gyereket vár? Taylornak igaza volt ő is csak egyet akar tőlem. Mit is gondoltam. Pedig jó lett volna együtt leélni az életünket. Annyira boldog voltam vele. De most el lett baszva minden. A gyűrűt az ujjaim közt forgattam és elmélkedtem. Nicol őszintének tűnt mikor sírt. Niall törte rám a szobám ajtaját.
- Harry te egy akkora barom vagy! Az a lány teljes szívéből szeret. Miért hagytad Taylornak, hogy tönkre tegye ezt a párkapcsolatot. Most te komolyan gondolod, hogy fontosabb neked Taylor, mint az a lány aki akár ölni is tudna érted?  Ugyan olyanok vagyok mind a ketten. Tökéletesen összeilletek. Menj át hozzá!- Niall a kezembe nyomott egy papírt.- Itt szállt meg. Liam azt mondta, hogy a szobájába van beszélj vele. Tudom, hogy te is szereted látszik rajtad. Elfelejtetted hogy szedett fel Taylor? Mikor annyira hiányzott neked Nicol, hogy leittad magad a sárga földig az a szerencsétlen liba kihasználta és az orrodnál fogva ráncigált. Nicol jogosan esett neki. Szeret és látod akár embert is ölne érted.- Niall szavai észhez térítettek.
Nicol tényleg a hozzám illő lány. Amiket együtt túléltünk azokat soha nem feledem el és akár én is ölnék embert, hogy megvédjem. Akkora hülye voltam. Át kell mennem hozzá. Felpattantam az ágyról és kiszaladtam a folyosóra. Rohantam Nicol szobájához. Bekopogtam és vártam. Louis nyitotta ki az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? Nem okoztál már neki elég fájdalmat?- lehajtott fejjel néztem a tenyerembe lévő kis ékszert.
- Louis én csak bocsánatot akarok tőle kérni.- felnéztem rá és láttam rajta, hogy nem győztem meg.
- Harry! Harry!- Taylor nyávogós hangját hallottam meg, megfordultam.
- Taylor húzz a picsába nem vagyok rád kíváncsi. Nem tudom hogy tudtál így elcsábítani, de én Nicolt szeretem. Ő a gyerekem anyja, annyi mindenen mentünk keresztül, hogy mi már tényleg egymáshoz tartozunk.- mondtam neki.
- Nem Harry ezt nem csinálhatod velem. Az a csaj csak a pénzedre hajt! Egy ribanc! Nem hozzád való.- idegesen néztem a csajra.
Ökölbe szorult a kezem, de Louis lefogott. Hátra néztem.
- Menj be, a szobában van, én majd ez elintézem.- mondta és belökött az ajtón.
Louis bezárta az ajtót és annyit hallottam, hogy Louis elküldi melegebb éghajlatra Taylort. Én remegő lábakkal mentem a szoba felé. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Semmit nem hallottam. Egy szót sem.
- Nicol bemehetek?- kérdeztem és vártam.
Semmi. Aggódni kezdtem. Rossz érzés fogott el. Egy apró pisszenést sem hallottam ezért benyitottam. Senki nem volt bent a szobába. Körbenéztem. Nyitva volt az erkély. Kiszaladtam, de ott sem volt. Hol lehet? Visszamentem a szobába és rájöttem, hogy hol lehet. A zárt ajtóhoz siettem. Bekopogtam és lenyomtam a kilincset.
- Nicol. Kérlek nyisd ki az ajtót. Hallod.- beszéltem, de semmi válasz- Na jó bemegyek.
Nekimentem vállal az ajtónak, de nem nyílt ki. Megpróbálkoztam még egyszer. Az ajtó nagy reccsenéssel kinyílt és sikerült bemennem. Ami bent fogadott életem legrosszabb látványa volt. Nicol a kádban elmerülve a víz alatt feküdt. Amilyen gyorsan csak tudtam kihúztam a vízből.
- Nicol! Nicol! NEM! Kérlek ne.- kihúztam a vérrel teli kádból és belehúztam az ölembe.
Fehér, élettelen arcából kisimítottam vizes sötétbarna haját és szorosan magamhoz húztam. Betakartam egy meleg törölközővel, amit egy kettőre átáztatott a kezéből folyó vér.
- Nicol kérlek ne haragudj rá. Én nem tudok nélküled élni. Szeretlek. Kérlek ne hagyj el. Mit kezdenék nélküled?- hideg arcát simogattam és kék ajkait néztem.
Kiabálni kezdtem először fájdalmamból, mert elveszítettem életem értelmét, másodszorra pedig segítségért.
- Segítség! Louis! Louis kérlek segíts!- könyörögtem.
 A padlón ülve a kezemben a szerelmem élettelen testével már csak egyre tudtam gondolni. Nem tudok nélküle élni. A földön egy pengét láttam meg a kezembe fogtam és a csuklómhoz tartottam.
- Jövök szerelmem.- éreztem, hogy a penge beleváj a bőrömbe, de egy hangos kiáltásra és egy kézre lettem figyelmes, ami elkapja a pengét a kezemből.
Louis fejti ki az ujjaim közül és eldobja.
- MI A SZENT SZART CSINÁLSZ? Mi történt Nicollal?- aggódva a lányra nézett aztán a vértől pirosló kádra.
Niall is kapkolódva rohant be a szobába. Ledöbbent arccal bámult minket. Felnéztem rá és csak suttogni tudtam neki.
- Segíts. Kérlek.- mondom és Nicolra néztem.
Louis kirohant a fürdőből és telefonnal a kezébe rohant vissza. Én csak meredten ültem a padlón Nicol vizes teste teljesen eláztatott, de nem érdekelt. Niall lesokkolva állt a szoba ajtajába és üveges tekintettel bámult minket. Louis elém térdelt és kivette a kezemből Nicolt. Értetlenül bámultam.
- Louis segíts! Mit tegyek? Mit tegyek, hogy megmentsem?- kérdeztem és barátom szemeibe néztem
 - Menj hívd Liamet meg Pault, Niallt pedig nyugtassátok le.- mondta én pedig azonnal rohantam.
Átrohantam a szobánkba Niallel és elkiáltottam magam. A szőke fiú csak leült az első székre amit talált és üres tekintettel maga elé bámult.
- LIAM, PAUL, VALAKI SEGÍTSEN!- kiabáltam és kétségbeesetten rohantam az egyik szobába.
Szerencsére mindenki ott volt. Értetlenül bámultak rám én pedig alig bírtam megszólalni. Paul lépett elém és megfogta a vállamat és a szemembe nézett.
- Harry nyugodj meg. Mi a baj?- kérdezte nyugodtan.
- Nicol. Nicol a fürdőben. Én nem akartam ezt... én nem tudok nélküle élni...- mondtam.
Liam azonnal elrohant mellettem. Paul leültetett az ágyra és a többiekre bízott. Képtelen voltam nem másra gondolni, minthogy megöltem a szerelmem és a gyerekünket. Gyilkos vagyok. Egy önző gyilkos. Zayn hozott nekem egy pohár vizet amit elém tartott. Remegő kézzel nyúltam felé, de ahogy meghallottam a mentők szirénáját azonnal felugrottam. Az ablakhoz szaladtam.
- Nicol.- suttogtam és az ajtó felé néztem.
- Harry hova mész?- kérdezte Josh.
- Nicol, Nicolhoz. Foglalkozzatok Niallal, eléggé ki van szegény.- mondtam és kisétáltam az ajtón.
Az egész szálloda felbolydult és alig lehetett elférni a folyosón. Átfurakodtam az embereken és berontottam Nicol szobájába. A mentősök és a rendőrök értetlenül bámultak rám. Louis elém állt és nekitolt a falnak.
- Harry most erősnek kell lenned érted! Kérlek ne törj össze.- értetlenül bámultam Louist.
Mit akar ezzel mondani? Hogy van Nicol? Bemehetek vele a kórházba?
- Louis látni szeretném Nicolt. Kérlek menj arrébb.- mondtam és kicsit arrébb toltam.
- Harry, Nicolt már elvitték.- mondta Liam a nappaliból.
- Mi és miért nem szóltatok!? Vele akartam menni.- mondtam és már mentem is volna utána, ha vissza nem fognak.
- Harry, Nicol...
- Nem!! NEM!- hitetlenkedtem és összerogytam.
Megöltem. Megöltem a szerelmem és a gyermekemet. Miért voltam ennyire gyenge? Dühroham fogott el és mérgemben csapkodni kezdtem. Ütöttem a falat széttörtem egy vázát és egy tükröt is. Nicol! Miért pont te? Egy gyönyörű, tehetséges lány. Annyi mindent nem éltél még át. Veled akartam bejárni az egész világot, kis gyermekünkkel a játszótéren játszani. Biztos olyan gyönyörű lett volna, mint az anyja. Én buta, önző ember, miért bántottalak? Zokogva a falnak borultam és Nicol gyönyörű barna szemeire gondoltam.
- Harry, Nicolt bevitték a legközelebb kórházba. Újraélesztették, de ennél többet nem tudunk.- mondta Liam.
- Mi, hát él? Utána kell mennem. Vele kell lennem. Megígértem neki, hogy vigyázok rá.- mondtam és felkelek remegő lábakkal a padlóról.
- Harry jobb lenne, ha most pihennél. Holnap majd bemegyünk.- mondta Louis és megfogta a vállamat.
- NEM, NINCS SEMMI BAJOM! Menj arrébb.- mondtam és arrébb löktem.
- Harry nem mész egyedül sehova!- kiabálta le a fejem Paul- Louis, Liam menjetek vissza a szobátokba és maradjatok ott. Harryvel mi elmegyünk a kórházba.
Hálásan néztem Paulra aztán már rohantam is a nyomomba vele. Rettenetesen izgultam, féltem. Mi lesz a Nicol tényleg elveszítem? De most már nem csak Nicolélt kell izgulnom hanem a piciért is.
- Paul mikor érünk már oda?- kérdeztem tőle.
- Itt is vagyunk. Jaj ne paparazzik. Harry...
- Nem érdekel! Menj a bejárathoz ott kiszállok és megkeresem Nicolt.- mondtam sürgetően Paulnak.
Paul habozva, de odahajtott. Gyorsan kiszálltam a kocsiból és a vakuk tömkelegében berohantam a kórházba.
A recepcióhoz rohantam és a lassan pötyögő fiatal nőhöz szóltam.
- Jóestét megtudná mondani merre találom...
- Uramisten, Harry Styles!- kiabálta el magát
- Igen én vagyok, de megmondaná hol találom a barátnőmet?- próbálkoztam a kérdéseimmel.
- Kaphatnék egy autógrammot?- kérdezte és remegő kezekkel nyújtott felém egy papírt meg egy tollat.
- Figyeljen nekem erre most nincs időm! A barátnőm haldoklik és meg kell tudnom, hogy hol van! Nagyon sürgős lenne. Kérem mondja meg hol találom Nicol Smithet?- idegesen a pultra csaptam mire a nő kinyögte, hogy a sürgősségi osztályon van.
Köszönet képen gyorsan aláfirkantottam a lapot és már rohantam is. Az egész kórházat körbe kellett futnom, de sehogy nem oda jutottam ahova akartam. Kétségbeesetten rogytam a földre. Miért velem történik ez? Meg kell találnom! Nem veszíthetem el! Nem hagyhat itt! Könnyeim záporozni kezdtek. Nem érdekelt ki lát meg nem bírtam tovább. Életem szerelme fekszik valahol és haldoklik és nem lehetek mellette.
- Uram valami baj van? Segíthetek?- egy magas, fehér ruhába öltözött férfi állt előttem.
- Megtudná mondani hol találom a sűrgősségít? A barátnőmet az előbb hozták be.- megtöröltem az arcomat és felálltam
 A férfi bólint és mutatja az utat. Nagy léptekkel megyünk át egyik osztályról a másikra. Minden osztály olyan csendes volt csak néhány nővérrel találkoztunk. Gyorsan átrohantunk mindenen, de én még mindig úgy érzem, hogy nem jutottunk sehova.
- Itt vagyunk. Üljön le, mindjárt jövök.- a doki egy üres
 műanyag fehér székre mutatott.
Végre itt vagyok. Helyet foglaltam és a kezeimbe temettem az arcomat.
 - Add istenem, hogy ne legyen vele semmi gond. Kérlek, megteszek bármit csak éljen ő is és a pici is.- halkan imádkoztam az életükért.
Ritka eset, de úgy éreztem, hogy most nagyon jól jönne egy kis isteni segítség. Kezemben még mindig azt az pici gyűrűt szorongattam olyan erővel, hogy az öklöm kezdett elfehéredni. Nem tudom mennyi idő telt el azóta, hogy elment az orvos, de én óráknak éreztem. Lábaim is remegtek már az idegességtől. Behunytam a szemem és újra imádkozni kezdtem. Hirtelen egy meleg kezet éreztem a vállamon és a nevemet hallottam.
- Harry, Harry- mintha ez Nicol lett volna.
 -Nicol. Nicol mond, hogy jól vagy!- szemeim villámgyorsan kipattantak, de csalódnom kellett.
- Harry jól vagy?- Paul foglalt mellettem helyet.
Megráztam a fejem és kifújtam a levegőt. Add istenem, hogy legyen jól.
- Paul én nem fogom kibírni, ha elveszítem őket.- motyogtam neki.
- Nem fogod elveszítenni. Harry, Nicol erős lány. Nézd ott egy orvos, megkérdezem, hogy mi van Nicol állapotát.- Paul megütögette a lábam és felállt mellőlem.
Elgondolkozva a padlót bámultam és Nicol élettel teli arcát próbáltam magam elé hívni. Egyszerűen nem tudtam. Az a borzalmas kép megragadt a fejembe mikor kihúztam őt a kádból és hófehér bőrén megcsillantak a vízcseppek és ahogy folyt a mély vágásokból az a rengeteg vér. Szörnyű volt őt így látni.
- Harry van egy jó hírem Nicol már jobban van, de sajnos nem mehet be senki hozzá.- nem is értettem semmit amit mondott Paul, örömömben felugrottam a székről és ujjongva ugráltam aztán zokogva a földre zuhantam.
- Köszönöm istenem!- kiabáltam torkomszakadtából és zokogni kezdtem.
Köszönöm, hogy megmentetted őket. Ígérem soha soha többé nem hagyom el. Zokogva ültem a hideg csempézett padlón és csak hálálkodni tudta. Eszembe jutott, hogy látnom kell Nicolt. Érintenem, éreznem kell finom, gyönyörű, hibátlan meleg bőrét. Felkeltem a padlóról és Paulra neztem.
- Hol van? Látnom kell.- mondtam neki.
- Harry nem engednek be hozzá senkit. A dokik azt mondták, hogy felviszik őt az intenzív osztályra, de nem lehet mellette senki, ha felébred akkor kikérdezik miért akarta megölni magát és lehet, hogy elviszik valamilyen elmegyógyintézetbe.- megállt a lélegzetem is Paul szavaitól.
- Nicolnak nem ment el az esze. Kétségbeesett volt, de nem bolond. Nem engedem őt egy ilyen helyre. PAUL LÁTNI AKAROM NICOLT!- felemelten a hangom és elöntött a düh.
Hirtelen az egész folyosó elhalkult. Nem voltak sokan, de még az a kevés ember is olyan néma lett, mintha ott se lett volna. Nicolt nem viszik sehova. Nem engedem, hogy bármilyen fehér szobába bedugják és leszedálják. Nem.
- Harry nyugodj le. Mindent megbeszélünk a doktorral, de ha az segít Nicolnak akkor te nem tehetsz ellene semmit.- nyugodtan magyarázott nekem Paul, de én csak Nicolra tudtam gondolni ahogy kényszerzubbonyba, lehajtott fejjel, fakó hajával az arcában üveges tekintettel bámul maga elé.
- De...- megakadt a szavam mikor elnéztem Paul válla felett.
Nicol pici, vékony és törékeny testét egy rideg zöld kórházi ágyon tolták el mellettünk. Az ágy mellé ugrottam és megfogtam hideg kezét. Az egész karja be volt kötözve. Arcomhoz emeltem és megpuszilgattam. Bal kezet fel se emelhettem, mert olyan mélyek voltak a vágások, hogy amint megmozdítottam egy picit újra vérezni kezdett. Gyorsan mielőtt dokik elvihették volna a gyűrűs ujjára vissza felhúztam a gyűrűt. Egy halvány csókot leheltem még az ajkaira és engedtem az útjára. Láttam ahogy áttolják egy ajtón és a félhomályban eltűnik az orvos az életemmel. Egyenest a műtőbe kellett vinniük, mert megint összeomlott a keringése.
***
Reggel 10 óra.
Nicol szobája előtt ültem mikor nagyobb zajongást hallottam meg a folyosó végén. Elkaptam a szemem egy pillanatra Nicolról és a folyosón közeledő fiúkra néztem. Louis szaladt először hozzám és szorosan megölelt. Magamhoz öleltem a barátomat és könnyek szöktek a szemembe. Jó érzés volt végre valakire támaszkodni. Louis nyugtatólag a hátamat dörzsölte és belőlem felszakadt minden.
- Louis majdnem megöltem! Miért kell nekem mindig fájdalmat okoznom neki?
- Harry nyugodj meg, Nicol él és minden rendben lesz.- Louis eltolt magától és a két kezébe fogta az arcom- Ide figyelj most menj el valahová ahol egyedül lehetsz és nyugodj meg. Aztán erősnek kell lenned Nicol miatt.- barátom letörölte a könnyeimet az arcomról és elengedett.
- De nem hagyhatom itt amíg fel nem ébredt.- mondtam mire Niall közbeszólt.
- Menj, mert mostanában még biztos nem fog felébredni.- mondta én pedig a szobában fekvő életemre néztem.
Az orvosa is azt mondta, hogy ma még lehet, hogy nem fog felébredni. Visszapillantottam a fiúkra és bólintok.
- Jó, kimegyek az udvarra.- mondtam és az elindultam.

Nicol szemszöge:
Sötétség volt minden hol. Megdörzsöltem a szemem, de még mindig sötétség vett körül. Éreztem, hogy a lábaimon állok. Körbeforogtam és a hátam mögött egy fényes pontot véltem felfedezni. Kíváncsiság fogott el, muszáj volt megnéznem, hogy mi az. Előre lépek egyet, de megbotlok. Hosszú ruha fedi a testem, felgyűrtem és megfogtam. Újra a pontra néztem és újra felé mentem. Nem volt messze, mikor odaértem ledobtam a ruhát a kezemből és előre nyújtottam a kezem és egy fa tapintású valamihez értem. Lejjebb csúsztattam a kezem és valami hideghez értem hozzá. Megijedtem ezért elkaptam onnan a kezem. A légzésem felgyorsult és megértem kapkodni a levegőt. Újra vettem egy kis bátorságot és megkerestem azt a hideg valamit. Kitapogattam és egy kilincsnek éreztem. Lenyomtam és az ajtó kinyílt. Hirtelen egy hatalmas levegőt vettem és kinyíltak a szemeim. Matt fehér fallak vettek körül. Ismerős csipogás ütötte meg a fülemet. Hol vagyok?  Jobbra néztem és megláttam a műszereket és az infúziót. Korházaban vagyok már megint. A pici mi van a picivel. Megmozdítottam a kezem, de azonnal meg is bántam, hatalmas fájdalom nyilallt mind a kettő karomba. Vissza ejtettem a kezem és a fejemet balra fordítottam és egy ablakot pillantottam meg. Kipillantok rajta és egy ülő fiút látok meg a folyosónn, aki lógatja a fejét. Kicsit megpróbáltam feljebb tolni magam, de nem tudtam, mert iszonyatos fájdalom hasított megint kezeimbe. Felsikítottam mikor éreztem ahogy szétnyíltak a sebeim. A fiú azonnal bent termett a szobámba.
- Nicol, édesem kérlek ne mozogj.- felpillantok a könnyeimből az arcára.
- Harry?- kérdeztem rekedtes, alig hallható hangon.
- Igen én vagyok az, csak kérlek ne mozogj.- bólintok és visszahelyezkedek az ágyra.
- Hogy kerülsz ide? Miért nem Taylorral vagy?- kérdeztem ingerülten.
- Taylor nem érdekel...- morogta- Te vagy a menyasszonyom. Téged szeretlek.- felelte és megfogja az arcomat- Kérlek bocsáss meg soha többé nem csinálok ilyet. Kérlek, ha elhagysz én nem tudok mit kezdeni magammal. Kérlek ne haragudj rám.- Harry arca elkomolyodott.
Szemei csillogtak, vörösek és karikásak voltak. A hangja rekedtesebb volt, mint szokott lenni. Talán sírt? Mióta lehet ébren? Arcomat hozzá nyomtam a kezéhez. Én se tudnék nélküle élni. Elmosolyodtam.
 - Csókolj meg. Kérlek.- mondtam mire Harry kicsit meglepődött- Hallod. Csókolj meg. Szeretném újra a szádat az enyémen érezni.- mondtam és Harry megtette amit kértem.
Egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra és közben óvatosan beletúrt a hajamba is. Édesnek és forrónak éreztem a csókját és még többet akartam belőle, de Harry felegyenesedett.
- Nem engedlek el soha többé.- mondta és kisimítja a hajamat az arcomból.
Én se akarom elengedni. Nem tudok rá haragudni, tulságosanis szeretem. Most is megmentette az életemet ezt soha nem tudom majd meghálálni neki. Könnyek szöktek újra a szemembe, de most nem a fájdalom miatt. Harry itt van mellettem és soha többé nem engedjük el egymást. Tudom, hogy szeret különben nem lenne itt. Tudom, hogy sok mindenen mentünk keresztül, de én akkor is szeretem ezt a zöl szemű, göndör hajú fiút. Ő a mindenem és hamarosan a férjem is.
- Harry szeretlek. Most és mindörökké.- Harry egy millanatra megmerevedett.
 - Én is szeretlek. Most és mindörökké.- mondta és hosszan megcsókolt.

Sziasztok tudom, hogy nagyon régen írtam ebbe a blogba, de elkezdtem egy újat és annak a beindításával foglalkoztam. Sajnos itt a vége ennek a blognak. Nagyon szerettem ezt a történetet írni és nagyon remélem nektek is tetszett. Nagyon szépen megszeretném köszönni a barátaimnak, hogy segítettek amikor elakadtam valahol és persze nektek is megszeretném köszönni,hogy  olvastátok és komiztatok. Köszönök mindent.
Figyelem ez a rész nem teljesen a vége!!!

Blog ajánlás

 Blog ajánlás:
 Barátnőmé:
http://hinniegyalomban.blogspot.hu/
Enyém. Már a második rész is kint van, jó olvasást:
http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/

Új blog!!!

Sziasztok tudom azt mondtam, hogy csak az utolsó részben hozom az új blogom, de sikerült időt találnom, hogy megcsináljam és feltettem már az első részt is. Van még valami nézzetek be ebbe a blogba is. Az egyik legjobb barátnőm írja és szerintem érdemes elolvasni.
 Barátnőmé:
 http://neverletyougo1.blogspot.hu/
 Enyém:
 http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/

39.rész.

 Sziasztok nem tudom, hogy valaki olvassa e még ezt a blogot, de aki olvassa annak meghoztam az utolsó előtti részt. Ennek a blognak hamarosan vége, de akinek véletlenül tetszett ahogy írtam annak mondom, hogy csinálok egy másikat azt majd a következő részben linkelem. Kérdezzetek nyugodtan: http://ask.fm/n_nikoletta
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondta és magához vont.
Ajkai oly közel voltak, de ellöktem magamtól. Körülnéztem, szerencsémre nem látta ezt senki. Visszafordultam Niallhez.
- Niall kérlek ne csináld ezt. Nem akarok veled veszekedni. Legyen jó utad.- mondtam és sarkon fordultam.
- Várj Nicol. Tényleg szereted?- kiabált utánam Niall.
Ilyen hülye kérdést, hogy tehet fel. Persze hogy szeretem Harryt. Ő az én életem.
- Igen. Imádom, szeretem. Minden percet szeretek vele.- mondtam és visszafordultam hozzá- Niall kell a segítséged.
***
Izgatottan ültem a taxiban. Ekkora házakat még életemben nem láttam. Minden kivan világítva és még így este tíz órakor is olyan nyüzsgés van, mint nap közben. A taxis kedvesen próbált velem beszélgetni, de én csak a látványra és a gyomromban lévő pillangókra tudtam koncentrálni.
- És mi járatban erre fele?- kérdezte.
- A barátomat jöttem meglátogatni.- mondtam izgatottan és a gyűrűs ujjamra húzott ékszerhez nyúltam.
Harry semmit sem sejt. Niallal kiterveltünk mindent.
***
- December 22-én ebben a szállodában leszünk. Gyere ide és én mindent leszervezek addig. Semmit nem kell csinálnod.- mondta Niall.
- Oké, de biztos, hogy nem gond neked?- kérdztem félénken.
-Nem dehogy. Ott majd elmondhatsz neki mindent. Mi elmegyünk valamerre addig.- mondta és látszott a szemében, hogy most csak az én érdekeimet nézi.
Fáj, hogy nem adhatom meg Niallnek azt amit irántam érez. Megöleltem és útjára engedtem.
***
Megérkeztünk a hotelhez és én izgatottan ugrottam ki a taxiból. A sofőr kedvesen és segített kivenni a csomagjaimat a csomagtartóból. Megfogtam a táskámat és elindultam a bejárat felé. Pillangók támadtak fel a gyomromban újra és újra. Kicsit émelyegtem már a leszállás után, de most még jobban elért. Leküzdöttem ezt a kis rosszullétet és odasétáltam a recepcióhoz. Várnom kellett, mert előttem pont szoba foglalást cserélgettek. Körbenéztem a pulton és találtam rajta egy magazint azt forgattam és olvasgattam. Felnéztem és körbenéztem. Sokan voltak az előtérben. Tolongtak az emberek. Mindenki sietett a maga dolgára. Végigfut a szemem minden egyes emberen és újra lenézek az újságra. Aztán elgondolkozom.
- Az nem?- morgogtam magamnak és felkaptam a fejem.
Jobban szemügyre vettem az embereket és meglátom őt. Niall! Niall szőke, vidám fejét pillantom meg. Boldogan rohantam ahogy csak tudtam és a nyakába ugrottam. Niall meglepődve ölel meg.
- Nicol? Te meg hogy kerülsz ide?- kérdezte és kartávolságra eltol magától.
- Hát jöttem ahogy megbeszéltük.- mondtam mosolyogva.
- De te nem láttad a képeket? Jézusom te még nem is... és Harry.- Niall össze vissza dadogott.
Nem értettem egy szavát sem. Mit kellett volna látnom? Mi van Harryvel? Mi van itt?
- Niall beszélj érthetően.- mondtam neki.
- Gyere menjünk fel.- Niall megfogta a kezemet meg a táskámat és felmentünk a lakosztályukba.
A liftbe meg sem mertem szólalni. Azon járt az agyam, hogy mit nem mondott el nekem Harry. Niall megszorította a kezemet mire én felnéztem csillogó kék szemeibe. Elmosolyodott én pedig visszamosolyogtam.
- Mi az?- kérdeztem.
- Nagyon cuki a pocid. Érzed már, hogy rugdos vagy, hogy mozog? Milyen érzés?- mosolyogva nyúltam a hasam felé.
El is felejtettem, hogy az picike kis pontocska, hogyan növekszik. Lassan második hónapba lépek. Elkezdett növekedni a hasam, de még nem annyira vészes. Niallre nézek.
- Nem, még nem érzek semmit vagyis nem tudom mit kellene éreznem.- mondom és végigsimítottam a pólómon.
Niall csak elmosolyodott és végre kiszállhattunk. Gyorsan besiettünk a lakosztályba és Niall azonnal körül ugrált. Itallal, ennivalóval mindennel megkínált, de én most csak egyre tudtam gondolni. Hol van Harry és mit nem mondott el nekem?
- Niall. Niall. NIALL!- kiabáltam rá, mert annyira a kajákról meg minden másról beszélt, hogy már zsongott a fejem.
- Igen?- kérdezte megszeppenve.
- Ülj le és mond el nekem, hogy milyen képeket kellett volna látnom és mi van Harryvel.- Niall csendben leült kanapéra és gondterhelt arccal nézett rám- Niall!
- Oké, oké. Csak ne húzd fel magad. Harry, Harry itt van ő majd mindent el mond.- mondta és már el is tűnt.
Megfordultam és tényleg ott volt a hátam mögött Harry, de nem egyedül. Egy magas szőke hajú vékony lány követte és megfogta a kezét. Ő volt az, Taylor. Értetlenül néztem rájuk és már kiabálni lett volna kedvem, de egy hang nem jött ki a torkomon. Elkeseredetten néztem őket. Harry meglepődve nézett a lány pedig győzelemittasan vigyorgott. Könnyek kezdtek előre tolongani így látásomat elhomályosították és nem láttam ezt a borzalmat.
- Harry?- kezdtem bele és záporozni kezdtek a könnyeim- Miért?
- Nicol én azt hittem
- Mit hittél azt, hogy nem fogom megtudni? Harry ez a gyűrű számodra nem jelent semmit? Miért kérted meg a kezem, ha nem is szeretsz?- kérdezem szipogva.
- Nicol én szeretlek
- AZT LÁTOM AKKOR MIÉRT FOGOD AZ Ő KEZÉT? MI? TE MEG NE VIGYOROGJ! ÖRÜLSZ, HOGY ELVETTED TŐLEM AZ ÉLETEM SZERELMÉT? MOST MÁR BOLDOG VAGY?- kétségbeesésembe kiabálni kezdtem.
Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben nekirontottam volna. Mégegy báj vigyort elengedett és nálam elszakadt a cérna. Megtámadtam a csajt és teljes erőből húzni kezdtem a haját. Semmi más nem lebegett a szemem előtt minthogy kikaparjam Taylor szemét, de nem sokra jutottam. Két erős kezet éreztem a derekamon és csak annyit láttam hogy Taylort Paul kiviszi a szobából engem meg leültetnek a kanapéra.
- Nicol mi ütött beléd?- kérdezte Harry.
Leguggolt elém és úgy próbált velem beszélni, de én mérgemben lehúztam a gyűrűt a ujjamról és hozzávágtam aztán kirohantam a folyosóra. Elhaladtam a nyavalygó Taylor mellett és beszálltam a liftbe. Miért történik velem mindig ilyen? Harry miért tetted ezt? Sírva összerogytama liftbe és csak zokogtam.
- Hát pici pont az apád egy csalfa ember. Egy másik nőt szeret.- zokogva beszéltem pici ponthoz és közben leért a lift.
Louist és Liamet pillantottam meg lentről. Mind a ketten értelmetlenül bámultak. Louis nyújtotta felém a kezét amit én elfogadtam.
- Hé kis csaj mit keresel te itt?- kérdezte Liam.
- Hát most már csak azt mondhatom, hogy a város miatt jöttem.-közöltem velük szomorúan.
Könnybe lábadt szemekkel néztem rájuk és ők azonnal magukhoz öleltek. Elengedtem utolsó könnycseppjeimet és elengedtem a fiúkat is. Megtöröltem az arcomat és felsóhajtottam.
- Gyere veszünk ki egy szobát és ott mindent elmondunk ami itt történt.- mondta Liam.
***
- És mi mondtuk neki, ha ezt te megtudod akkor a kapcsolatotoknak annyi. Niall is egy fél éjszakán keresztül veszekedett vele.De az a csaj sem semmi. Egy folytában rajta csüng.- Louis elmesélt nekem mindent.
Niall veszekedett Harryvel? Tényleg ennyit jelentek neki? Hol van? Át kell mennem hozzá?  Felkeltem az ágyból és csak mentem előre. Otthagytam a fiúkat és egyenest Niallhez mentem. Bekopogtam a szobájukba és vártam. Lassan nyilt ki a szoba ajtó. Felnéztem és Harry állt előttem. Közömbösen néztem rá.
- Niallt keresem.- mondom neki.
- Nicol kérlek ne haragudj én..- kezdett bele és hozzám akart érni.
- Fogd be! Ne is érj hozzám! Undorodok tőled! És még az a tudat is fáj, hogy a gyermekemnek egy ilyen az apja. Elborzadok és elhánynám magam. Mond mióta megy ez? Mióta vagy együtt vele?- kérdeztem, de Harry csak eltátott szájjal nézett.
- Te... NICOL, HOGY TITKOLHATTAD EL, HOGY TERHES VAGY?- Harryre dühroham tört rá.
Felborította az ajtóban lévő vázát és idegesen beleütött a falba. Veszekedésünkre átjöttek a fiúk és Liam hátulról fogott le, mert kiabálni kezdtem
- KÉPZELD ÉN CSAK AZÉRT TITKOLÓZTAM, MERT SEJTETTEM, HOGY ÍGY FOGSZ REAGÁLNI.- újra síró görcs tört rám és Liam karjaiba rogytam.
- NEM ÍGY REAGÁLTAM VOLNA, HA EZT AKKOR TUDOM MEG MIKOR TE MEGTUDTAD.TAYLORNAK IGAZA VOLT UGYAN OLYAN VAGY, MINT A TÖBBI. TE IS AZÉRT VOLTÁL VELEM, HOGY MOST AZZAL A GYEREKKEL EGY CSOMÓ PÉNZT LEHÚZZ MAGADNAK.- szívemig hatoltak ezek a szavak.
Ezek soha nem voltak rám igazak, de ha ő hisz annak a nőnek hát legyen. Liam átcipelt a szobámba és lefektetett az ágyra. Kiment és egyedül hagyott a gondolataimmal. Harry nélkül mi lesz velem? Nem tudom felnevelni egyedül ezt a picit? Mi lesz, ha hasonlítani fog rá? Tudtam, tudtam, hogy csak a baj lesz itt New York-ban. Felkeltem az ágyból és átbotorkáltam a fürdőbe. Engedtem magamnak egy forró fürdőt és belefeküdtem. Elmerültem a habok között.

38.rész

 Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Zayn állt az ajtóban. Megrémülve álltam. Niall is Zayn felé fordult.
- Zayn kérlek egy szót se szólj.- mondta Niall én pedig már majdnem sírtam.
- Haver az egyik legjobb barátod csaját kaptad le az előbb! Ebből tudod mekkora balhé lesz? Nicol te meg, hogy vagy képes megcsalni Harryt?- megszólalni sem mertem annyira féltem.
Remegtem egész testemben és a bűntudat kezdett előtörni. Niall csak mellettem állt és engem nézett. Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, de én azonnal kirántottam és elfutottam. Az ajtót kitépve a helyéről rohantam. Sírva futottam az egész városon át míg nem valahogy egy parkba jutottam ki. Leültem egy fa alá és sírtam. Miért kellett Niallnek ezt csinálnia? Miért sírok, hisz én nem érzek iránta semmit? Vagy még is? A francba is. Niall miért?!
Én szerencsémre esni kezdett az eső is.
- Ó hogy az a...- felkeltem a fa alól és sétálni kezdtem.
Fogalmam sincs, hogy merre vagyok és már sötétedni is kezdett. Szétáztam, fáztam és fáradt is vagyok és kezdek éhes is lenni, de hol vagyok? Teljesen ismeretlen utcákon járok. Sötét és ijesztő. Végre elállt az eső. Csak sétáltam és sétáltam.
- Nicol?- a hátam mögül jött a hang ezért megfordultam.
- Niall?- rácsodálkoztam, hogy került ide.
- Igen. Téged kerestelek. Kérlek bocsáss meg. Nem akartam....- nem engedtem befejezni a mondatát megcsókoltam.
Valami furcsát éreztem. Lepkéket éreztem a hasamba. Felmelegített ez a csók. Átkaroltam Niall nyakát és olyan közel húztam magamhoz ahogy csak tudtam. Szívem hevesen vert és nem akartam elengedni Niallt, de a levegő hiány miatt elváltak ajkaink és homlokainkat egymásnak döntöttük.
- Ez most?- kezdett bele Niall.
- Ne, ne mondj semmit. Ez csak annyi, hogy több vagy nekem mint barát, de el kell fogadnod, hogy én Harrybe vagyok szerelmes.- mondom.
Niall megértően bólintott és átkarolt. Átfogtam a derekát és mellkasának döntöttem a fejemet. Hallottam gyors szívverését.
***
Szétfagyva tértünk vissza a fiúk házába Harry izgatottan pattant elém mikor beléptem a házba. Meglepődve nézek rá és már mondani akartam, de ő gyorsabb volt.
- Nicol hol voltál? Kincsem miért mentél el? Te sírtál?- azonnal megölelt én pedig habozva öleltem vissza.
- Kicsit sétálni mentem, mert rossz hírt kaptam. Kirúgtak a suliból, mert túl sok volt a hiányzásom.- hazudtam.
Zayn állt Harry mögött és úgy nézett rám, mint aki nyomban megöl a nézésével. Annyira rosszul éreztem magam. Harry kicsit eltolt magától.
- Te tiszta vizes vagy. Gyere adok neked száraz ruhát.- mondta Harry.
- Ő... Nem kell. Én most megyek.- mondom és megfordulok.
- Nem nem mész sehova.- Harry visszahúz és hátulról megölel.
- Hagyd hagy menjen. Biztos fontos találkozója van.- vágta hozzám Zayn.
Harry hátra fordult és kérdőn nézett Zaynre. Lelkiismeret furdalással néztem Harry értetlen arcát. Niall kapkodva futott fel a szobájába. Mindenki utána nézett csak Zayn és én nem. Egymást néztük. Könyörgően pillantottam rá. Zayn csak megrázta a fejét és elment. Louis és Liam is visszavonult így kettesben maradtunk Harryvel. Megfogta a kezemet és a szívére tette.
- Többet ne csinálj ilyet. Majdnem szívrohamot kaptam mikor Zayn azt mondta, hogy se szó se beszéd elrohantál. Szeretlek és nekem mindent elmondhatsz.- leheli a számra és megcsókol.
Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Zayn nem mondta el neki. Annyira szarul érzem magam. Szeretem Harryt, de nem tudom mit érzek Niall iránt. Talán többet, mint barátság, de kevesebbet, mint szerelmet. Harry észrevette, hogy nagyon rosszul érzem magam.
- Harry én is szeretlek. Gyere.- megfogtam a kezét és a szobája felé húztam.
Harryt szeretem. Nem Niallt. Senki nem választhat szét minket. Bevezettem Harryt a szobájába és magunkra zártam az ajtót. Megkerestem a távirányítót és kikapcsoltam a tv-t. Harryhez fordulok. Megcsókolom és megfogom az arcát.
- Szeretlek ezt sose feledd. Érted, szeretlek. Te voltál az első igazi szerelmem. Te voltál az első igazi barátom. Te voltál sok mindenben az első.- mondom és újra megcsókolom.
- Én is szeretlek. Te is elég sok mindenben voltál az első. Így szeretném, ha hozzám jönnél. Én már nem szeretnék senki másba szerelmes lenni csak beléd. Veled szeretném leélni a hátralévő életemet.- Harry térdre ereszkedik és kutatni kezd a zsebébe.
Egy pici piros dobozt vett elő. felnézett rám és nyelt egy nagyot.
- Nicol Smith, én gyönyörű szerelmem. Egyetlen lány a szívemben. Hozzám jössz?

Lélegzetem megállt és nem tudtam megszólalni. Könnyek kezdtek el folyni a szememből. Nem tudtam válaszolni csak bólogattam. Harry remegő kézzel nyúl az enyém felé és ráhúzza az ujjamra a gyűrűt. Elképesztően boldog lettem és elfelejtettem mindent. Harry örömében felkapott és megpörgetett. felsikítottam a reakciójára. Meglepett, de jólesett.
- Szeretlek. Most és mindörökké.- mondja és letesz.
- Én is.- feleltem és megcsókoltam
Harry felkap én  pedig a dereka köré fonom a lábam. Istenem el sem hiszem, hogy Harryvel jegyben járunk. Elég furán is hangzik. De szeretem és ő is szeret engem. Harry óvatosan letesz az ágyra és elkezd levetkőztetni.
- Szeretlek.- mondta minden megszabadított ruhadarab után.
- A ruhát vagy engem.- viccelődtem.
- Téged.- mosolygott és megcsókolt.
- HARRY!!!- hallottam az ajtó mögül Louis és már nem csak hallottuk hanem láttuk is- Harry remélem összepakoltál, mert mennünk kell. Most hívott Paul, hogy ma kell elindulnunk. Vagyis most.- mondta sietősen.
- Hogy az a... LOUIS TŰNÉS KI A SZOBÁMBÓL!!!- Harry idegesen tűnik el és majdnem nekimegy Louisnak.
Utána kell ugranom, hogy semmi kárt ne tegyen a barátjában. lefogom és közéjük állok.
- Harry normális vagy?- kérdezem és leültetem az ágyra.
- Engedj el.- mondja halkan, de fenyegetően Harry- Nem akarlak bántani úgyhogy engedj el.
- Nem, mert akkor valaki mást fogsz azt pedig nem szeretném. Csak akkor állok odébb, ha lenyugszol. Louis tíz perc és Harry lent lesz.- mondom és az ingem felé nyúlok.
- Oké. Bocs a zavarásért.- lehajtott fejjel megy ki a szobából és én Harry felé fordulok.
- Harry eszednél vagy? Majdnem megütötted a legjobb barátodat.- mondom és Harry rezzenéstelen arcára nézek.
- Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.- mondja és közelebb húz magához- Te híztál? Van egy kis pocid.- mondja nevetve én pedig szégyenlősen eltakarom az ingemmel- Ne, ne nagyon cuki.
Elmosolyodok és beletúrok göndör hajába. Fölé hajolok és megpuszilom a feje búbját. Beszívom az illatát és elmerülök enne. Elmegy, de el kell engednem. Tudom, hogy visszajön és, hogy szeret. Ezt sokféle képen bizonyította már nekem most például a gyűrűvel. Visszatérek gondolataimból és eltávolodok Harrytől.
- Na keressük meg a táskáidat.- mondom ő pedig már fel is állt az ágyról.
Amíg ő a szekrényébe kutatott én addig felöltöztem és elővettem neki pár ruhát. Sorban teltek a bőröndök. Egyre jobban elszomorodtam. Ezt Harry is észrevettem.
- Ne kérlek ne sírj. Vissza jövök. Beszélünk minden nap csak ne sírj. Hallod.- az ő hangja is megremegett.
Próbáltam magam tartani, de tudtam ha elmennek akkor én egy egész éjszakét átbőgök. Harry magához húzott és jó szorosan megölelt. Éreztem minden szívdobbanását.
- Ez a szív csak érted dobog.- lehelte ajkaimra és megcsókolt.
- Srácok.- Niall hangját hallottam meg.
Nem törődtünk vele folytattuk amit elkezdtünk. Éreztem Niall elkeseredettségét, de muszáj elfogadnia, hogy én Harryt szeretem.
- Na mindent bepakoltál?- kérdezem és körbenézek.
- Nem. Téged hova tehetlek be?- kérdezi és újra karjaiba von.
- A szívedbe.- mondom és megérintem a mellkasát.
- Ott már rég benne laksz.- feleli és nyakamba csókol.
- Na indulj, mert lekésitek a repülőt.- mondom és próbálom elrejteni a könnyeim.
Harry elenged és megfogja a táskáit. Lemegyünk és látom, hogy minden barátnő itt van. Mindenkinél van egy táska. Kérdőn néznek rám, de én csak könnyes szemekkel megrázom a fejem.
- Jaj ne, ne sírj. Nicol.- Harry könyörög nekem én pedig már nem bírok érzelmeimmel.
Potyogni kezdenek a könnyeim. Elfordulok mindenkitől, hogy ne lássam őket, de ők mind egyszerre próbálnak vigasztalni. Harry maga felé fordít és mellkasához szorít. Beszívom illatát és még jobban elkezdek sírni. Harry csókjaival próbál vigasztalni.
- Karácsonykor találkozunk.- mondja é megsimítja az arcomat.
Bólintok és letörlöm könnyeim. A többiekhez fordulok és mindenkit sorban megölelek. Utálok búcsúzkodni. Niall maradt utoljára. Odalépek hozzá és belenézek fátyolos kék szemeibe. Megfogja a kezeimet és az eddigi kis mosoly is lefagyott az arcáról. Kezemre néz és a gyűrűt kezdi el piszkálni.
- Ti? Harry megkért?- mindenki egyszerre fordul felén és azonnal ujjongás tört ki.
Nem foglalkozok a mögöttem zajongó tömeggel Niall szemébe nézek és egy "Bocsánatot" tátogok. Niall csak megrázza a fejét és egy erőltetett mosolyt nyújt nekem. Megölelem.
- Szeretem és téged is, de őt jobban.- mondom és egy baráti puszit nyomok az arcára.
Niall kicsit távolabb tolt magától és felvette a kabátját meg a táskáit és kiviharzott. Zayn utána ment de előtte gratulált nekünk. Harryhez léptem és valami mosolyt erőltettem.
- Na menjünk, mert elkésünk.- szakította meg Liam a nagy csöndet ami körénk telepedett.
***
Kint a reptéren még váltottunk egy búcsúcsókot Harryvel aztán útjára engedtem. Zayn csak mereven nézett engem. Beszélnem kell vele. Odamentem hozzá és kicsit nyugisabb helyre mentünk.
- Niall nagyon kivan akadva. Beszélned kéne vele.- mondta és rámutat Niallre.
A sarokban kuporgott és a telefonját babrálta. Egy pillanatra felkapta a fejét és észrevette, hogy nézzük ezért hátat fordított nekünk.
- Oké.-mondom és odasietek hozzá, de ahogy Niall észrevette, hogy közeledek felé elment.
Nem adtam fel követtem. Egy teljesen üres folyosóra jutottunk.
-Niall!- kiabáltam utána.
- Mit akarsz?- kérdezi és felém fordul.
- Azt hogy sajnálom.
- Mit? Azt, hogy nem engem szeretsz, hanem Harryt. Nem kell. Elfogadom oké. Örülök, hogy boldogok vagytok, de szeretlek és ezt neked kell elfogadnod.- mondja és magához von.
 Köszönöm, hogy elolvastátok írjátok meg véleményeiteket és hozom a részt. :D

37.rész

Sziasztok köszönöm a komikat és bocsi, hogy ilyen ritkán hozok részt, de próbálom kihasználni a nyarat. Jó olvasást.:D
- Kicsim ne sírj. Miért sírsz?- kérdezte aggódva és vigasztalásképp csókokat adott.
- Harry én.- kezdtem és belenéztem Harry nagy szemeibe, várta a mondanivalómat- Én
- Nicol meghoztam az ebédedet.- apa toppant be a szobámba és megint nem mondtam el Harrynek.
Felálltam Harry öléből és megtöröltem az arcomat. Apához léptem elvettem tőle a tálcát és utána ő elment. A tálcát letettem az ágyra és ott ettem. Harry végig engem nézett és mosolygott. Édesen mosolygott mikor fel pillantottam a tányéromról az arcára. Elfogott az a keserű érzés, hogy lehet, hogy a gyerek után nem fog úgy szeretni. Harry észrevette, hogy valami baj van ezért elém hajolt és megcsókolt.
- Nem lesz semmi gond.- mondta és elvette előlem a tálcát.
Letette és utána lefeküdt az ágyamra. Vállára hajtottam a fejem egyik lábamat átvetettem az ő lábán, a kezemet pedig mellkasán pihentettem. Harry beszélni kezdet az amerikai útjukról. Mondta mikor és hova fognak menni és megint felhozta azt a témát, hogy menjek velük.
- Nem. Harry nem megyek sehova és fejezd be ezt a témát. Kérlek.- mondtam és csend telepedett le a szobára.
Aztán talán két perc se telt el megszólalt Harry.
- Miért nem akarsz velem jönni? Van köze a reggeli hasfájásodnak?- megállt a lélegzete egy pillanatra.
Most mondjam, hogy van és akkor talán leszáll erről a témáról.
- Annak nincs hozzá oka.- mondtam neki.
Talán így jobb lesz. Harry felsóhajtott és felült. Követtem és megsimogattam a hátát. Harry felém fordította a fejét.
- Akkor miért nem jössz velem?- kérdezte.
- Majd megtudod- mondtam sejtelmesen és elvigyorodtam.
Harry kicsit elmosolyodott és megfogta a tarkóm. Közelebb húzódott és megcsókolt.
- Nicol forró vagy.- szakította félbe a csókot Harry.
- Biztos megint lázas vagyok.- mondtam és felkeltem az ágyból.
Be akartam venni egy lázcsillapítót, de Harry utánam nyúlt és vissza húzott.
- Maradj takarózz be és hozok mindent.- mondta és segített betakarózni.
Kicsit úgy éreztem magam, mint kiskoromban. Harry nem engedett kikelni az ágyból ezért ott vártam őt. Nézegettem a plafont és gondolkoztam. Eszembe jutott pár név. Madison, Kendall, Caroline, Anastasia... egyre több és több lánynév jutott eszembe. Észre se vettem, hogy Harry visszajött és az ágyam végén ül és engem néz.
- Találtál?- kérdeztem ő pedig egy vizespohárt és két gyógyszert tartott a kezében.
- Egy a torkodra a másik meg a lázadra.- mondta és odaadta.
Bevettem mind a kettőt és egy kis vízzel lenyeltem. A poharat a szekrényemre tettem és jól bevackoltam magam a takaró alá. Harryt néztem aki mosolyogva megsimogatta az arcomat.
- Nem félsz, hogy beteg leszel?- kérdeztem.
- Nem nagyon érdekel, ha veled lehetek. Pihenj.- utasított és felállt mellőlem.
Keze után kaptam Nem akartam, hogy elmenjen. Harry vissza fordult.
- Nicol pihenned kell.- kérően néztem fel a szemébe- Na jó. Menj odébb.
Mosolyogva adtam neki helyet. Befeküdt mellém. Elfordultam az oldalamra és ő is az oldalára feküdt. Mellkasának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem. Harry magához ölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Mélyen magamba szívtam az illatát és mosolyogva aludtam el.
***
Szorításra ébredtem. Valami szorosan lefogott és nem tudtam megmozdulni. Egy hatalmas kéz karolta át a derekamat. Végignéztem rajta és megnyugtató tetoválást találtam rajta. Harry olyan közel húzott magához ahogy csak tudott. Halk szuszogását hallottam a fülem mellett. Édes volt. Nem akartam felébreszteni, de nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Megpróbáltam felemelni a kezét, de túl nehéznek bizonyult. Gondolkoztam egy picit és arra jutottam, hogy talán kitudok bújni. Addig mocorogtam míg Harry fel nem ébredt és morogva megdörzsölte a szemét.
- Hány óra?- kérdezte álmosan.
- Fél nyolc.- néztem az órámra és kipattantam az ágyból és rohantam a fürdő felé.
Mikor végeztem és kinyitottam az ajtót Harry állt előttem. Meghőköltem és felpillantottam rá.
- Mi az?- kérdeztem.
- Azt hittem valami baj van.- mondta.
- Nincs semmi baj, csak wc-re kellett mennem. De most már oké minden.- mosolyogtam rá és vissza akartam menni az ágyamba, de Harry nem engedett.
- Valamit nem mondasz el.- mondta összeszűkült szemekkel.
Nyeltem egy nagyot és lehajtottam a fejem. Elmondja, ne mondja. Na jó elmondom.
- Harry igazad van már előbb is elakartam mondani én- mondtam és közben felnéztem csillogó zöld szemeibe.
Harry várt, de megint megzavartak. A nagyim nyitott be.
- Nicol kicsim mi mennénk a nagyapáddal haza.- Harry kicsit bosszankodva fordult meg én pedig a válla fölött néztem ki- Ó szervusztok nem tudtam. Elnézést.
A nagyim már fordult is ki, de Harry megállította.
- Ne tessék elmenni. Én pont most akartam menni. Nicol kilencre legyél kész. Valami lazát vegyél fel.- mondta és megcsókolta a homlokomat.
Mosolyogva néztem utána. A nagyim zavart meg csodálatomban.
- Aranyos fiú. Kincsem remélem semmi gond nem lesz. Legyél jó. Sajnálom, hogy nem tölthettünk több időt egymással, de majd legközelebb.- mondta és megöleltük egymást.
Annyira szeretem. Lekísértem őt és közben csevegtünk egy kicsit Harryről. A nagyim adott pár tanácsot, hogy milyen legyek Harryvel, ha kicsit ideges vagy, ha összevesznénk valamin. Sok mindent megtudtam. Még azt is, hogy reggel mikor kórházban voltam Harry annyira megijedt, hogy magánkívületi állapotba került és nem reagált semmire. Megdöbbenve hallgattam a nagyim, de mivel menniük kellett befejeztük a témát. Harryt még nem láttam ilyennek.
***
A nagyiék elmentek, apa a lányokkal elment próbálni én pedig az ágyban pihentem. Mit akar Harry csinálni olyan későn? Nincs sok erőm és fáj a torkom is meg amúgy is pihennem kell a kicsi miatt. Lazán kell felöltöznöm akkor talán elég lesz egy farmer meg egy póló és persze pulcsi és kabát. El is kezdtem a készülődést. Megfürödtem és felöltöztem. Harry pontos volt. Kilenc órakor már az ajtó előtt állt. Kinyitottam és Harry melegítőben volt. Meglepődtem, lehet kicsit túl öltöztem.
- Én mondtam, hogy lazán öltözz.- mondta nevetve.
- Oké akkor visszarohanok és felveszek egy mackót.- mondtam és felrohantam.
***
A kocsiban bekötött szemmel kellett végigülnöm körülbelül fél órás utat. Nagyon unatkoztam, mert Harry nem válaszolt semmilyen kérdésemre csak vezetett. Aztán hirtelen megállt. Harry felől hallottam, hogy kinyillik az ajtó aztán becsukódik. Talán öt percet ülhettem egyedül a kocsiban mikor az én ajtóm is kinyílt. Valaki kikötötte a biztonsági övemet és kisegített. Még mindig nem vehettem le a kendőt a szememről ezért teljesen vakon megbíztam a vezetőmben. Valami furcsa hangot hallottam olyan, mint egy valami sárkány okádna tüzet. Megijedtem ezért meghőköltem és elestem.
- Nicol jól vagy?- ugrott mellém Harry.
- Igen. Levehetem ezt az izét?- céloztam a szememet eltakaró anyagra.
- Várj még egy picit.- kérte és felsegített.
Még megtettünk körülbelül tíz métert mire újra visszakaptam a szemem világát. Egy hatalmas kosárban álltam Harryvel meg egy férfival. Csodálkozva néztem minden felé. Egy hőlégballon kosárjában álltunk. Harry közelebb lépett hozzánk és megfogta a kezemet. Rámosolyogtam és hozzá bújtam.
- Akkor induljunk.- mondta és a mellettünk álló férfi a fejünk fölé nyúlt.
Most sokkal hangosabb és ijesztőbb hangja volt ahogy a palackokból a gáz meggyullad és tűz lett belőle. Pár perc múlva lebegni kezdtünk. Harrybe kapaszkodtam aki szorosan tartott. Egy percre sem engedtem el. Az igazat megválva utálom a hőlégballonokat és kezdtem félni. Remegni kezdtek a lábaim és nem mertem semerre sem nézni. Harry szétnyitott kabátjába bújtam és ott féltem.
- Nicol nézd milyen szép.- mondta Harry rekedtes hangján.
- Elhiszem,  de inkább szálljunk le, mert kezdek rosszul lenni.- mondtam a mellkasába.
- Ó tériszonyos vagy? De a London Eye-on nem volt semmi gond meg a repülőn sem.- mondta Harry és egy kicsit eltávolodott.
- Nem csak nem szeretem a hőlégballonokat. Mi pedig itt vagyunk egy kosárban amiből nagyon könnyű kiesni.- mondtam.
- Kincsem nem lesz semmi gond. Hogy esnénk már ki?- kérdezte és elnevette magát.
- Könnyen. Velem már megtörtént.- mondtam mire Harry eltolt magától.
- Komolyan? Ezt nem is mondtad.
- Négy voltam az óvoda rendezett a gyerekeknek bulit és rendeltek egy ilyet is. Annyi gyerek volt benne, hogy én addig fészkelődtem míg fel nem tudtam ülni a kosár szélére. Egy fiú viszont addig löködött míg ki nem estem a kosárból és négy métert estem. Eltörött a kezem és agyrázkódásom lett.- meséltem.
Harry érdeklődve hallgatta a történetemet és megértően bólogatott. Elgondolkozva nézegettem a kezemet amit Harry észre is vett és megfogta. Arcához emelte és tenyerembe illesztette az arcát. Elmosolyodtam és megfeledkeztem, hogy hol vagyunk. Pár perc múlva már a tájat csodáltam. Tényleg szép volt. Minden ki volt világítva. Harry a hátam mögött állt és átkarolt, hogy ne fázzak. Romantikus volt. Sajnos elkezdett fújni a szél ezért le kellett szállnunk.
***
- Nézd milyen szép. Talán az ragyog a legfényesebben.- mutattam fel az égre.
A kocsi motorháztetőjéről bámultuk a csillagokat. Észrevettem, hogy Harry nem is figyelt arra amit mondtam neki, inkább engem nézett.
- Ne nézz. Nézd inkább a csillagokat azok sokkal szebbek.- mondtam neki.
- Én találtam azoknál sokkal gyönyörűbb látványt. Szemeid ezerszer szebben ragyognak, mint azok a csillagok.- mondta mire én szégyenlősen elmosolyodtam.
- Bolond.- nevettem és felé fordítottam a fejem.
- A te bolondod.- mondta és szenvedélyesen megcsókolt.
Visszacsókoltam mire ő felbátorodva egyre közelebb és közelebb húzott magához mígnem a csípőjén nem ültem. - Szeretlek.- mondtam és lehajtottam a fejemet a mellkasára.
- Én is szeretlek.- dörmögte és simogatni kezdte a hajam.
Csodálatos volt. Nyugodt békés és csendes. Csak ketten voltunk.
- Mit szólnál, ha holnap együtt töltenénk a napot. Gyorsan bevásárlunk az útra meg elpakolok aztán elmehetnénk moziba vagy sétálni.- vetette fel az ötletet Harry.
- Oké.- mondtam alig hallhatóan, mert elaludtam.
***
Az ágyamban ébredtem fel. A torkom már nem fájt és nem is éreztem magam lázasnak. Hopeval játszottam egy jó ideig az ágyban aztán az órámra pillantottam. Fél kilenc. Harry már biztos vár. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem a fürdőbe. Mikor ott végeztem a szobámba kezdtem el öltözködni. Vagyis majdnem.
- Csináld csak.- mosolygott Harry az ágyamon.
Felhúzott szemöldökkel néztem. Aztán megvontam a vállamat és hátat fordítottam neki és elkezdtem lassan öltözködni. Az alsóneműmig jutottam aztán megszólalt.
- Nem én már vettem elő neked ruhát.- mondta és éreztem a hátamnál a mellkasát.
Becsuktam a szememet és remegve fújtam ki a levegőt. Érinteni akartam ezért megfordultam szépen lassan. Harry csillogó zöld szemeivel kémlelt. Minden milliméteremet megnézett aztán a szemembe nézett. Megfogta az arcomat és közelebb lépett. Egy lágy csókot lehelt a számra aztán megfogta a combjaimat és felemelt. Elcipelt az ágyig és ott letett a szélére. Még egy apró puszit adott aztán letérdelt elém. Megfogta a jobb lábam és végigpuszilgatta. Egy zoknit vett el maga mellől és húzta a lábamra.
- Harry egyedül is tudok öltözni.- nevettem.
- Tudom, de nem jobb így?- kérdezte és a másik lábammal is megcsinálta.
Beleharaptam a számba. Annyira jó volt érezni Harry száját a lábamon. Hátrabiccentettem a fejem és hagytam magam. Harry felfelé is megcsinálta ugyan ezt. Kezeit az oldalamon húzta fel aztán a hátam mögé nyúlt. Egy inget tartott a kezében. Belesegítette a kezeimet az ujjaiba és lentről felfelé minden gombolás előtt egy csókot lehelt a bőrömre.
- És most a nadrág.- mondta és felállt- Gyere.
Felkeltem az ágyról és vártam. Az ágyam szélére kikészített fekete farmert fogta meg. Újra letérdelt elém és megsimította a jobb lábam.
- Fogd meg a vállam.- kérdőn néztem rá- Hogy el ne ess.
Tettem amit mondott és megfogtam mindkét vállát és rátámaszkodtam amíg fel nem húzta a nadrágomat. Harry mellkasán pihentek a kezeim. Éreztem heves szívverését. Én váltottam ki ilyet belőle? Gondolkoztam. Aztan Harry betürte az ingemet és begombolta a nadrágom. Köszönet képpen adtam neki egy hosszú csókat.
- Legközelebb leveszem ezeket.- mondta és megmarkolta a hátsómat.
- Oké, de csak a nap végén.- kuncogtam és elléptem tőle.
Elővettem egy kabátot meg a csizmáimat és mehettünk is. Apa már nem volt itthon ezért hagytam neki egy üzenetet, hogy csak holnap jövök haza. Harry kint várt a kocsiban. Bepattantam és elindultunk.
***
Egy hatalmas áruházban voltunk. A kocsit toltam Harry pedig folyamatosan pakolta bele a kajákat. Elgondolkoztam rajta, hogy ezek most a világ végére vagy a kaják kipusztulására készülnek e?  Arra jutottam, hogy mind a kettő. Mosolyogva tologattam a kocsit Harry után. Sajnos sok érdeklődő volt a boltban. Hirtelen mindenki körénk gyűlt. Egyszer csak elvesztettem Harryt és egyedül maradtam a nagy tömegben. Annyira sokan lettek, hogy zsongott a fejem. Lököttek és folyamatosan fényképeztek. A vakutól és a levegőtlenségtől kezdtem szédülni. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Összefolyt minden és másodpercek alatt már minden sötét.
- Nicol.- hallottam meg a nevemet.
***
Nem tudom meddig nem lehettem magamnál, de az áruház csempézett padlóján ébredtem. Körülnéztem és sok érdeklődő tekintet láttam, de a biztonságiak visszatartották őket. Harry ölében feküdtem és ahogy láttam nagyon megijedhetett.
- Harry.- mondtam és az arcához emeltem a kezemet.
- Nicol jól vagy?- kérdezte és belehajolt az arcomba.
- Igen. A tömeg meg a szűk helyek ezek nem nekem valók.- mondtam és megcsókoltam.
- Biztos jól vagy? Ne vigyelek be a kórházba?- kérdezte.
- Nem, nem kell. Jól vagyok.- pattantam fel.
Sajnos nem volt annyira jó, hogy ilyen gyorsan álltam fel, mert újra összefolyt minden és szédültem. Szerencsémre Harry megfogott mielőtt eleshettem volna.
- Nem vagy jól.- mondta és felkapott, de ellenkeztem.
- Harry tegyél le. Eszek és iszok valamit aztán minden jobb lesz.- mondtam és Harry letett.
- Rendben. Akkor menjünk.- megfogta a kezemet és a bolt kijárata felé vezetett.
- Várj. Mi lesz a kosárral. Fizessük ki. Annyit még kibírok. Harry látta, hogy semmi értelme a veszekedésnek ezért a pénztárhoz mentünk.
Kifizettünk mindent és a kocsihoz mentünk. Bepakoltunk és egy közeli étterembe mentünk enni.
***
- Harry.- nevettem rajta.
A sült krumplival játszott. Bolond. Én már vagy öt perce végeztem és Harryre vártam.
- Te már meg is etted?- kérdezte csodálkozva.
- Igen úgy öt perce csak rajtad röhögök.- mondtam.
- Na akkor belehúzok.- mondta és gyorsan megette a kajáját.
Fizettünk és az étterem előtt tanakodtunk, hogy hova menjünk. Arra jutottunk, hogy Harryékhez megyünk és nézünk egy filmet.
- És mit nézünk?- kérdeztem miközben Harry kitolatott.
- Vígjáték?- kérdezte.
Rámosolyogtam. Az utat végigbolondoztuk és így gyorsan telt az idő. Megérkeztünk és bementünk a házba a fiúk mind a nappaliban voltak. Köszöntünk nekik és felmentünk Harry szobájába.
- Gyere válaszd ki mit szeretnél nézni.- mondta és a szekrényéhez húz.
Tele volt dvd-vel. Kiválasztottam egy Adam Sandleres filmet és odaadtam Harrynek.
- Hozok pattogatott kukoricát.- mondtam és kiléptem a szobából.
Magam után becsuktam az ajtót és elindultam a lépcső felé. Dudorászva mentem le a konyhába. Láttam, hogy a fiúk megint bulit tartatottak, mert mindenhol piás üveg volt. Előkerestem egy zacskó pattogatott kukoricát és bedobtam a mikróba. Még mindig dudorásztam mikor valaki megfogta a derekamat. Reflexből megfordultam és Niallal találtam magam szemben. Ajkait az enyéimnek nyomta mielőtt megszólalhattam volna.
- Ti meg mi a francot csináltok?- Niallt eltoltam magamtól és az ajtó felé néztem.
Sok komit várok:D