A vég...

Fél évvel később.

Harry szemszöge:

Életem leggyönyörűbb napjára készültem. Öltönynadrágban, fehér ingben fel-alá mászkáltam egyedül a tanuk és a nekem kijelölt szobában. A nyakkendőmet remegő kézzel próbáltam megkötni, de sehogy nem sikerült, idegesen a földre vágtam és lehuppantam egy székre, amin az öltöny kabátom volt. A kezembe temetem az arcomat és fájdalmasan elmosolyodok. Ahj remélem Nicol jobban boldogul a ruhájával. Éreztem, hogy valaki megérinti a vállamat és kicsit megszorítja, hátrapillantok.
- Anya.- mosolyogva néztem fel rá.
- Az én nagy fiam. Nem is olyan régen még a karjaimba tartottalak, most meg. Egy világsztár és elveszi élete nőjét. Nicol annyira aranyos lány. Gemmával annyira jól kijön. Emlékszem mikor elhoztad hozzánk. Gemma nagyon furán viselkedett szegénnyel, de most...Most meg a legjobb barátnők lettek. Dash is és Robin is örömmel fogadta. Nagyon hozzád illő lány.- anya elérzékenyülve, könnyekkel telt szemekkel nézett rám.
Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Annyira boldog vagyok, hogy itt lehet mellettem ebben a fontos percekben, ő, a családom többi tagja és a legjobb barátaim. Anyának nagyon sokat köszönhetek mindig mellettem állt és segített.
- Anya te mit gondolsz Nicolról?- félénken kérdeztem meg tőle.
- Harry szerintem Nicol remek lány és nagyon szeretem. Szeretem, mert a fiamat boldoggá teszi. Legyetek boldogok, nagyon, nagyon sokáig.- megremegett a hangja és éreztem, hogy szaporábban veszi a levegőt.
Kicsit eltolt magától és a ruhájához illő kis táskájából előkotort egy zsebkendőt és megtörölgette a szemeit. Rossz látni, hogy sír, de remélem, hogy ezek csak öröm könnyek. Gyorsa felveszem a nyakkendőmet és kérlelőn néztem rá
- Anyu tudom, hogy ez ciki és tudom, hogy már ezerszer megmutattad hogyan kell, de még mindig nem tudom megcsinálni.- nevettem és anyám kezébe fogta a nyakkendőt és a nyakamba helyezte.
Elkezdte megkötni aztán mikor végzett megsimogatta az arcomat.
- Szeretlek Harry, remélem nagyon boldogok lesztek.- mondta és megpuszilta az arcomat.
Nagy meglepetéssel tört ránk Louis. Remekül állt rajta a rászabott fekete öltönye. Mosolyogva néztem rá aztán kezet fogtam vele és megöleltem.
- Sok boldogságot haver.- mondta és megveregette a hátamat.
- Köszi. A gyűrűk nálad vannak?- kérdeztem mire Louis olyan sápadt lett, hogy azt hittem ott helyben elájul.
- Louis!- kiabálta le anyám a fejét- Ezt nem mondod komolyan, hogy nincsenek nálad a gyűrűk?
- Nyugalom, nyugalom. Itt vannak nálam.- mondta Liam és felmutatta őket.
- Hál'istennek.- megkönnyebbülve ült le anyám a székre.
- Köszönöm Liam.- léptem oda hozzá és megöleltem- Remekül áll rajtad ez az öltöny.- dicsértem meg.
- Nincs mit haver. Sok boldogságot és kösz.- mondta és ő is hátba veregetett.
- Niall, Zayn?- kérdeztem tőlük.
- Kint vannak Luxszal meg a pici Kath-tel.- mondta mosolyogva Liam.
Ó hát itt van a pici kislányom? Az én gyönyörű Katherinem. Látni akarom.
- Liam szólnál nekik, hogy hozzák be őket? Kíváncsi vagyok rájuk.- mondtam mosolyogva.
Liam csak bólintott és kiment. Louis anyámmal beszélgetett én pedig gondoltam küldök egy sms-t Nicolnak mivel tegnap reggel óta nem láttam.
" Szia szerelmem, nagyon hiányzol. Képzeld úgy nézek ki, mint egy pingvin."
Elküldtem neki és pár perc múlva vissza is üzent.
" Te is nagyon hiányzol. Biztos nagyon szexi vagy. Te bármit veszel fel lélegzet elállító vagy. Én meg annyira megváltoztam, hogy félek nem fogsz felismerni. Azért segítek, hogy el ne tévessz. Én leszek majd az a fehér ruhás, aki feléd fog közeledni.:)"
Hatalmas mosoly terült el az arcomon. Elképzeltem őt hosszú fehér ruhában.
- Gyönyörű.- motyogtam.
- Mi?- kérdezte Louis.
- Mindegy.- legyintettem aztán eltettem a telefonomat a zsebembe- Louis, köszönöm, hogy elvállaltad, hogy leszel a tanúm.- mondtam neki.
- Nincs mit haver. Én köszönöm, hogy felkértél.- mondta és mellém lépett és a mögöttem lévő ablakon kinézett- Ahj el se tudom hinni, hogy megházasodsz. Nicol tényleg nagyon aranyos lány. Pont hozzád illik. Most már tényleg vigyázz rá. Aztán a nászúton csak óvatosan. Egyenlőre elég nektek egy gyerek.- mondta nevetve Louis mire én is elnevettem magam.
- Harry! Harry! Harry!- egy vékonyka hangot hallottam meg.
Az ajtóban egy pillanat múlva Lux szaladt be. Gyönyörűen ki volt öltözve, piros kis ruhácskája nagyon jól állt rajta, a szőke kis  hajacskája pedig két copf felkötve. Felém szaladt én pedig felkaptam.
- Ki ez a csinos kislány?- kérdeztem.
- Én.- nevetett.
Édes kis hangja betöltötte az egész szobát. Kezeivel az arcom felé nyúlt én meg megpuszilgattam a tenyerét. Kicsit mocorogni kezdett az ölemben ezért letettem, ahogy felegyenesedtem az ajtóban Niallt pillantottam meg az én szépségemmel. A pici kislányom hófehérbe volt öltöztetve úgy, mint az édes anyukája. Odamentem Niallhez és elkértem tőle.

Nicol szemszöge:

Kapkodtam, ideges voltam. Minden mozdulatomat követték a lányok. Danielle a hajamat csinálta, Perrie a sminkemet, Eleanor pedig a ruhámat készítette elő. Csodálatosan néz ki. Hallottam, hogy kopog valaki az ajtón, de nem mozdulhattam meg ezért valaki odarohant és kinyitotta. Kisebb veszekedés tört ki, mert nem akarták beengedni a kint lévő személyt. Sikerült elcsípnem egy mondatot.
- De szeretnék vele beszélni! Nem érdekel....Nem én leszek a férje.. Láthatom!- Niall ideges hangját hallottam.
Felpattantam a székről és odarohantam az ajtóhoz. Az ír manó felzselézett öltönyös alakját pillantottam meg. Tökéletesen állt rajta a pezsgőszínű mellény és az ugyan olyan színű nyakkendő. Elmosolyodok és köntösbe beleugrok a nyakába. Annyira örülök, hogy itt van. Niall megemelt és becipelt a szobámba. Az összes lányt kizártuk és csak mi ketten maradtunk. Nem bírtam elengedni annyira, boldog voltam, hogy mégsem hagyja ki ezt a napot.
- Niall.- leheltem, mert csak ennyit tudtam csinálni.
- Nicol, annyira gyönyörű vagy.- mondta és megcsókolta az arcomat.
- Köszönöm, de még a ruhát nem is láttad.- mondtam és elengedtük egymást.
A ruha felé fordultam és megfogtam Niall kezét. Szorosan rákulcsolta ujjait a kezemre és el se engedte amíg oda nem vezettem a ruhához. Megfogta a ruha anyagát és megemelte. Könnyedén futtatta végig a csipkén a kezét és arca egyre komolyabb lett.
- Niall, szeretem. Nem tehetek ellene semmit. Egyszerűen bolondulásig szerelmes vagyok Harrybe.- mondtam mire Niall lassan, fáradtan, rám emelte fátyolos kék szemeit.
- Tudom- mondta és maga mellé ejtette a kezét- és megértettem, ezért vagyok itt.
Megremegtem Niall szavaitól. Nem akarok neki fájdalmat okozni. Annyira rossz szomorúnak látni. Kezemet a kezébe csúsztatom és megszorítom. Vele szembe álltam és egyenest a szemeibe nézek aztán a szájára. Lassan közeledek felé és egy pillantás alatt összeértek az ajkaink. Egy utolsó búcsú csókot adtam neki. Könnyekkel telt meg a szemem ezért erősen összeszorítottam majd hagytam lecsordulni és beletúrtam Niall hajába. Viszlát Niall.

Halk zongora zene jelzi, hogy indulhatok. Apámmal az oldalamon vonultam végig a hátsó kertben, ami most gyönyörűen ki van díszítve. A székek fehérek minden szélső és utolsó széken egy lila virágcsokor. A székek között egy fehér virágokból kiszórt út mutatta, hogy merre kell mennünk apuval. Azon imádkoztam, hogy el ne essek. Rettentő ciki lett volna közel háromszáz ember előtt plusz még meg is lett volna örökítve. Erősen belemarkoltam apának a karjába és végig mentem. Harry az oltár mellett állt Louis-val és Sammel. Halvány lila nyakkendője és mellénye a fekete zakóval annyira jól nézett ki, hogy le se tudtam venni róla a szememet. Egy örökké valóságnak tűnt amíg eljutottam az oltárhoz. Apa átadta a kezemet Harrynek, Harry pedig örömmel el is fogadta. Fátyolomat óvatosan átlendítette a fejem felett és elmosolyodott. Az anyakönyvvezető fordultunk és elkezdődött a szertartás.

- Én, Nicol Smith, itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom,hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben - egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek, mindörökre.- mondtam szerelmem egyik kezét fogva a másik kezemben pedig a gyűrűt tartottam.
Annyira remegett a kezem, hogy alig bírtam felhúzni Harry ujjára a gyűrűt. De sikerült Harry is a kezébe fogta az ő gyűrűjéhez passzoló gyűrűt és megfogta a kezemet és ő is elmondta.
- Én, Harry Styles, itt családjaink és barátaink színe előtt ünnepélyesen fogadom, hogy örök barátod, hűséges társad, szerelmed leszek betegségben - egészségben, jóban-rosszban, osztozom örömödben és veled sírok bánatodban. Ígérem Neked, hogy feltétel nélkül szeretlek és szeretni foglak, támogatlak céljaid elérésében, becsüllek és tisztellek, mindörökre.- mondta a szemembe nézve és felhúzta a gyűrűt.
Az anyakönyvvezető felé fordultunk és vártunk arra a bizonyos mondatra.
- A vőlegény megcsókolhatja a menyasszonyt.- ahogy kimondta Harry mézédes ajkai az enyémre tapadtak és úgy csókolt, mintha élete múlna rajta.
Beletúrtam a hajába és olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. Hatalmas boldogság fogott el végre Mrs Styles vagyok és életem szerelmével vagyok. Harry a derekamra rakta a kezeit és egy kicsit megemelt. Elvesztettem időérzékemet és úgy éreztem, mintha egyedül lennénk, de megzavart minket az anyakönyvveztető.
- Bemutatom önöknek Mr és Mrs Styles-t. Éljen az ifjú pár.- jelentette ki és Harry felkapott az ölébe.
levitt a padokig ott pedig letett, megfogta a kezemet és rám mosolygott, megcsókolt és elindultunk.

Pazarul ki lett díszítve a kertben egy hatalmas sátor. Mindenhol pezsgőszínű és lila lufik. Az asztalok hófehér asztalterítőkkel volt lefedve és rajta elhelyezve mindenkinek a névkártya. Harryvel összenéztünk mikor megláttunk mindent.
- Gyönyörű.- ámultam el és Harry karjaiba borultam.
- Az, de te szebb vagy.- felnéztem rá és elmosolyodott- Szeretlek.
- Én jobban.- nevettem és megcsókoltam.
Lassan megérkeztek a vendégeink is a sátorba és elfoglalták a helyüket. Harryvel kézen fogva mentünk a nekünk kijelölt asztalhoz ahol a szűk család és a tanuk ültek. Leültünk és megkezdődött a lagzi.

A vacsora után Harry hangot kért. Felállt megkocogtatta a poharát és lassan elcsendesedett a sátor. Kapott egy mikrofont és rám nézett.
- Köszön, hogy mindenki eltudott jönni, de most, ha megengedik egy kicsit a feleségemhez fordulok. Nicol, életem szerelme. Annyi mindenen keresztül mentünk, hogy már számon se tudom tartani, de amikor a karjaimba estél úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a nőt akit mindig is kerestem. A szemeid, a hajad, az arcod, a hangod, az illatod annyira vonz, hogy soha nem tudnálak elhagyni. Szeretlek most és a halálos ágyamon is. Szeretni foglak minden percben és megpróbálok mindent megadni, amit csak szeretnél. Köszönöm, hogy nekem adtad a kezedet és megajándékoztál egy kis tündérrel akit ugyanúgy fogok szeretni, mint téged. Szeretlek, most és mindörökké.- mondta, nekem meg elkezdtek potyogni a könnyeim.
Soha nem voltam ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Mivel érdemeltem meg? Hogyan tudom meghálálni az életnek ezt? Lassan felálltam és körülfontam a nyaka körül a kezemet. Szemeibe néztem és megcsókoltam.
- Szeretlek. Mindennél jobban.- szipogtam.
- Énis.
A sátor újra megtelt élettel. És eljött a nagy pillanat amit heteken keresztül próbáltunk. Harry felkért táncolni. Az első tánc. Lementünk a parketra és Harry körülfonta a derekamat én pedig a nyakába kapaszkodtam. Először így lépkedtünk jobbra balra majd keringőzni kezdtünk. Mindenki csodálattal és néma csendben figyelt minket. Néhányan csatlakoztak hozzánk és perceken belül a táncparkett életre kelt. Harryvel elvoltunk mélyülve egymásban. A fellegekben jártam. Aztán megláttam egy szőke fejet. Niall állt Harry mögött.
- Sok boldogságot az ifjú párnak.- mondta majd kezet fogott Harryvel majd felém fordult- Nagyon csinos vagy. Rajtad sokkal jobban áll a ruha, mint a fogason. Harry felkérhetném az arát egy táncra?- kérdezi mindezt úgy, hogy folyamatosan engem nézett.
Harry természetesen átadott Niallnek. Belekapaszkodtam a nyakába majd lassan ide oda lépkedtünk. Niall óvatosan és lágyan fogta a derekamat. Felsóhajtottam, annyira fáj ez az egész.
- Gyönyörű vagy.- dünnyögi majd megforgat a parketton.
- Köszönöm, még egyszer.- mosolyogtam rá- Figyelj nem akarlak elveszíteni. Az egyik nagyon jó barátom vagy és sok hülyeséget csináltunk, de Harryé vagyok és én ezt akarom.- mondtam mire Niall közelebb vont magához.
- Megértettem. Harry egy mázlista ember. Sok boldogságot nektek.- mondta és elengedett
- Szerelmem, gyere vágjuk fel a tortát.- simult hozzam hátulról Harry és dörmögött a fülembe mitől kirázott a hideg.
Megfordultam és olyan szenvedélyesen csókoltam meg amennyire tudtam. Istenem. Miért van ez a két érzés bennem? Ahj.
- Na menjünk.- mondom és összekulcsoltam az ujjainkat.
Mégegy pillantást vetettem Niallre aki elmosolyodott és elveszett a tömegben.

Hajnali öt óra körül járhatott az idő. A lagzi még mindig tart, de nekem muszáj volt kijönnöm onnan. Egészen a faházikóig sétáltam. Szoknyám a földet súrolta a hajamat szét fújta a szél mire beértem a kis házikóba. Benyitottam és meglepődtem. Harry állt a kandalló előtt és bámult maga elé. Odamentem hozzá és átöleltem a derekát és hozzásimultam. Szívem hevesen kezdett el dobogni ahogy hozzáértem és magamba szívtam az illatát. Parfümje elbódított és megrészegített. Harry kibontakozott az ölelésemből és szembe fordult velem. Felemelte a fejem és lágyan megcsókolt. Életem legszebb napját adta meg nekem.
- Ez volt az életem egyik legszebb napja.- mondtam és beletúrtam a hajáb.
- És még nincs vége.- felelte és megfogta a kezemet.
Visszamentünk a násznéphez és bejelentettük, hogy elindulunk a nászutunkra. Mindenki felsorakozott úgy, hogy egy út keletkezett a kocsiig ami kint várt minket. Minden vendég rizset dobált ránk. Apu és a pici Kath-et betette a kocsiba és felegyenesedett. Jól megölelgettük egymást elbúcsúztunk és elengedett az utunkra. Dudálva integetve fordultunk ki a ház elöl és megkezdtük a nászutunkat.

Fogalmam sincs mikor raktam fel részt utoljára, de most tényleg az utolsót teszem fel. Tudom sokáig kellett várni, de sokat gondolkoztam ezen a részen és még mindig nem érzem tökéletesnek. Szóval nem köszönök el örökké főleg azért nem, mert belekezdtem egy új blogba: http://forevertogethereveryday.blogspot.hu/?m=1 de ettől a blogtól végleg elbúcsúzom. :(