Apa felvitte a táskáim én meg lementem a konyhába. Négy lány ült az asztal körül épp egy nagy beszélgetés közepébe csöppentem. Amikor megláttak rögtön felálltak és üdvözöltek.
- Szia én Jesy vagyok.- mondta egy hosszú göndör hajú lány.-Szia én Leigh-Anne vagyok.- egy sötét barna hajú lány jött oda hozzám.
-Szia én Perrie vagyok.- hú ennek a csajnak most tényleg lila a haja? Kár, hogy nekem sose jutott ez eszembe.
-Helló én meg Jade.- mutatkozott be egy kékes hajú lány. Kék?? Hú-ha.
Elég extrém a kinézetük, de nagyon tetszik.
-Sziasztok én meg Nicol vagyok, Ryan lánya.
-Mi meg a Little mix- mondták egyszerre.
-A-ha. Biztos.- mondtam halkan.
Leültünk az asztalhoz és pár perces kínos csönd telítette el a szobát. Egy kicsin furcsán néztek rám, talán azt várták, hogy sikítva rohanjak és kérjek autó grammot. Hát ha igen akkor ezt most megszívták mert fogalmam sincs, hogy kik ők.
-Őm, figyu lányok gondolom híresek vagytok, de fogalmam sincs, hogy kik vagytok és mit csináltok. Gondolom énekeltek, mert ugye apa koncerteket szervez és azért laktok most itt, mert mentek fellépni. -törtem meg a csendet.
-Semmi gond legalább nem zúdítod ránk a rajongó barátaid.- mondta Perrie.-És a legelejéről kezdjük az egészet.
-Ja. Ha 1 emberen kívül lenne több-motyogtam halkan, úgy látszik nem eléggé, mert Jesy meghallotta.
-Majd mi is a barátaid leszünk.- mondta egy bíztató mosollyal.
Apa is megérkezett, végre neki állhatunk vacsorázni.
-Mr Smith lehetne egy kérdésem?- kezdte el bizonytalanul Perrie.
-Már meg volt.- mondtam neki és közben kuncogtam.
-Nicol,- nézett rám szigorúan apa- mond csak.
-Szóval, ugye holnap még nincs próba és a barátom itt lakik ebben az utcába és, ha lenne szíves elengedni holnap hozzá?- fejezte be a monológját Perrie.
-Nyugodtan mehetsz és ti is lányok menyetek látogassátok meg a barátaitokat, mert utána kemény munka lesz.- erre a lányok öröm sikongatásba törtek ki. Jaj, de utálom ezt, miért nem lehet elintézni halkabban.
- És szólítsatok Ryannek, kérlek. Holnap azért érjetek haza 10-re max fél 11-re.
- Igen is uram.- mind a négy lány tisztelgett és folytattuk a vacsit. Isteni volt és állítólag ezt mind apa csinálta, meg is látszik a konyha olyan, mint ha most robbantottak volna egy atom bombát, na mindegy. Gyors bepakoltam apával a mosogatógépbe a lányok elköszöntek és elmentek lefeküdni, apával leültünk a kanapéra a nappaliban.
- Hiányoznak? -kérdezte apa remegő hangon.
-Nagyon, de minden az én hibám, ha nem kerülök be abba a bandába és nem járok azzal a sráccal akkor még élnének.- sírtam el magam. Apa simogatta a hátam és csak nézett maga elé. Hirtelen rám kapta a tekintetét.
-Mit szolnál, ha holnap csinálnánk egy apa lánya napot?
-O-oké- még mindig szipogtam, egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
Még beszélgettünk egy keveset aztán elmentem a szobámba. Felfelé az utolsó három lépcsőfokon csak átestem.
- Az istenért, hogy lehetek ennyire béna.- szitkozódtam.
Végre felértem a szobámba vezető folyosóra. A folyosó teljesen sötét volt ezért megálltam és kerestem a falon a villany kapcsolót.
-Mi a... de megijesztettél. Te meg, hogy kerülsz ide? Ki engedett ki, ha?- felvettem és megsimogattam a buksiját és benyitottam a szobámba.
Nyitva volt az erkélyem ajtaja, hűvös levegő árasztotta el a szobát, Hope-t leraktam és bezártam az erkély ajtaját. Előkerestem a szekrényből a pizsim ami egy hosszú Jack Daniels-es pólóból és egy fekete rövid naciból áll.
Elmentem fürödni, mikor végeztem a fürdéssel behuppantam az ágyamba és elővettem a laptopom.
Felléptem Facebookra, Skype-ra, Tweetter-re meg msn-re. Láttam, hogy a rég nem látott barátosném fent van minden hol szóval Skype videó hívást kezdeményeztem. Fel is vette.
- Szia Samanta. Megérkeztem reggel Londonba, bocsi, hogy nem szóltam csak volt egy kis malőr és az egész napomat London utcáin és a sikítozó lányok között töltöttem.- meséltem tömören.-Szia Koala. Láttam Twitteren képeket rólad jól nézel ki és honnan ismered Danielle-t?- kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán
-Hát az úgy volt, hogy elcseréltem vele a bőröndömet a reptéren és taliztam vele a Big Ben-nél és beültünk a Starbucks-ba onnan meg elmentünk a Temzéhez és egy csomót dumáltunk.
-Ahaa értem azért szólhattál volna.- durcizott be.
-Jó bocsánat legközelebb szólok.
-Holnap ráérsz?
-Ő hát, úgy volt, hogy apuval elmegyünk valahova, de várj megkérdem, hogy jöhetsz. Az úgy jó neked?
-Persze, csak engedje meg apud.
Épp belépett apu a szobám ajtaján.
-Nicky fekügyj le mert holnap végignézzük Londont és gyalog, ami elég hosszú lesz.- mondta apa és egy puszit nyomot a homlokomra.
-Oké, apu jöhet velünk Samanta. Tudod ő a legjobb barát nőm, meg kéne vennünk pár cuccot a sulira is. Meg lemondanád nekem a kolit?
-Ha elengedik akkor jöhet, de most már tényleg feküdj le már fél 11 van. Majd holnap lemondom.
-Jó rendben csak még elköszönök.
-Holnap 8-kor indulunk 9-re legyen ott a London Eye-nál. Kényelmes cuccba jöjjön. Jó éjt.- mondta apa és kiment.
-Rendben meg is mondom neki. Neked is.- köszöntem el tőle.
-Hallottam mindent már be is állítottam az ébresztőmet.- mosolygott és mutogatta a telóját Sam.
- Oké, akkor holnap talizunk, de én megyek aludni, mert sok volt ez a mai nap. Jó éjt.
- Rendben neked is Koala.- köszönt el.
Lecsuktam a laptopom tetejét és leraktam az éjjeli szekrényre. Hope felugrott az ágyra és bebújt mellém.
Lehunytam a szemem és már aludtam is.
Álmomban egy sötét erdőbe jártam.
Valakik követett ezért elkezdtem futni. Megláttam Hope-ot a távolban és felé mentem. Ahogy közeledtem Hope-hoz ő elkezdett távolodni tőlem. Megálltam és hátra tekintettem, a sötét alak még mindig követett. Hope kifele ment az erdőből. Hátra nézett és amikor látta, hogy nem követem elkezdett nyávogni. Ezzel tudatta, hogy kövessem. Megtettem, futottam ahogy csak tudtam. Egy kis fa házhoz hozott olyan ismerős volt. Odamentem az ajtóhoz és bátran lenyomtam a kilincset, beléptem a házba és mielőtt bezártam volna az ajtót körülnéztem kint. Az erdő szélénél egy magas rövid hajú sportos kinézetű fiú állt. Gyorsan bezártam az ajtót és még a kulcsot is ráfordítottam ami a zárban volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése