6.rész

Sziasztok itt az új rész remélem tetszeni fog . Iratkozzatok fel és tetszikelni és komizni se felejtsetek el. Komiról jut eszembe köszönöm a komit :D !!!


- Na milyen órátok lesz?- kérdeztem Sam-től és Josh-tól.
- Nekem most modell képzés lesz.- mondta Samanta.
- Nekünk meg fotózás lesz Nicol.- mondta Josh és megfogta a kezem és elkezdett rángatni a terem felé.
- Majd találkozunk ebédnél- kiáltottam Samantának.
Beléptem a terembe és belefutottam egy ismerős alakba.
- Szia Zayn te meg mit keresel itt?- mosolyogtam rá.
- Szia Nicol, hát mi leszünk a modellek minket kell fotóznotok.- mondta egy széles vigyorral.
- Mi az, hogy ti? Te és még kik?
- Na jó tegnap azt hittem csak azért nem ismersz meg, mert a fáradság miatt már nem láttál, de látom, hogy tényleg nem ismersz minket.- egy kicsit furán nézett és elkezdett nevetni.
- Bocsi, de én nem vagyok az az örült tini lány nem olvasok semmilyen tini magazint és nem követem annyira a nagyvilág sztár híreit.
- Semmi gond, na akkor bemutatnám a banda többi tagját is. Na az a szőke hajú srácot aki már a harmadik pizza szeletet eszi őt Niall-nek hívják, aki ott áll és villával eszi a müzlit na ő Liam, az aki egy műanyag galambhoz beszél ő Louis és van még valaki csak tudnám, hogy hol van az az idióta.- mutatta be őket Zayn.
- A-ha asszem megjegyeztem a neveket.- mosolyogtam rá- Josh és a többi lány merre van?- fordultam hátra a mögöttem álló fiúhoz.
- Mondtam már, hogy JD-nek hívj. A többi lány vagy smink izés órára ment vagy a modell órára szóval te vagy az egyedüli lány. - mondta Josh és jó alaposan végigmért.- Most látom csak , hogy milyen dögös vagy ma.- és a mondata végén rám kacsintott.

- Ha még egy ilyet látok vagy halok tőled nem fogod megérni a holnapot.- hallottam egy elég durva dörmögős hangot.
- Na megjött az ötödik tag is- mondta Zayn.
Visszafordultam az előbbi helyzetembe és megláttam a reggeli megmentőmet.
- Na mi így öten lennénk a One direction.- mutatott végig a fiúkon Zayn.
- Akkor te is híresség vagy.- néztem Harry-re és megforgattam a szemeim.
- Szia, hát izé valami olyasmi.- fogta meg a tarkóját Harry.
-  Remek. Na és a tanár merre van?- kellett megszólalnom már meg is jött a tanár.
A fiúkat elküldte a stylistokhoz addig mi beállítottuk a fényeket. A tanár azt mondta, hogy ma én fogom kezdeni a  fiúk fotózását szóval készüljek fel.
***
- Na akkor kezdjük- mondta a tanár és intett a fiúknak, hogy jöhetnek.- Na Nicol egyenként csinálj minden fiúról egy egy képet aztán mehetsz is a következő órádra.
- Rendben, akkor kezdjük.- mondtam a tanár úrnak- Ki lesz az első?
- Majd kezdem én.- mondta Louis csináltam róla képeket és ő kiválasztotta ezt a képet.

- Oké ki jön?- kérdeztem a maradék négy fiútól.
- Jöhetek én? - kérdezte Liam.
- Gyere.- mosolyogtam rá.Miközben csináltam Liamről a képeket hallottam, hogy rólam beszél Harry és Niall, hátranéztem, hogy most tényleg rólam dumálnak. Hátra fordultam és abba a szent minutumban befejezték a beszélgetést és elnéztek más merre. Ez furcsa volt. Liam ezt a képet választotta ki.

- Na ki akar jönni?
- Én!- mondta Zayn és már be is állt a falhoz. Ő ezt a képet választotta magáról.

- Jöhet a következő!- ordítottam hátra a maradék két fiúnak.
- Én megyek!
- Nem mert én!- hallottam a fiúk veszekedését a hátam mögül.
- Ne veszekedjetek inkább jöjjön valamelyitek. Ha nem tudtok választani akkor én választok. Gyere Harry gyorsan megleszünk és mehetsz a többiekhez a másik terembe.- Harry szót fogadott és megcsináltuk a képeket. Itt a választottja.

- Na Niall már csak te maradtál.
Niall elég szexisen nézett az összes képen.

Éreztem, hogy ez nekem szól és nem a kamerának, elvörösödtem.
- Bocsi zavarba hoztalak?- kérdezte kicsit félénken.
- Öhm. Hát. Izé.- egy értelmes mondat nem jött ki a számon.
Niall egyre közelebb és közelebb jött a szája vészesen közeledet, én csak megszeppenve álltam ott.
- Nicol azt szeretném kérdezni...Ti meg mit csináltok!- kiáltott Harry elég idegesen.
- Mi. Csak. Izé.- megint nem jött ki egy értelmes mondat a számon.
Harry idegesen kirohant a teremből, de miért és mit akart kérdezni?  Niallnek odaadtam a kamerát és megpróbálkoztam megint a magassarkúban futni. Hát nem igen ment ezért levettem és a kezembe vettem úgy futottam tovább. Láttam Harryt az egyik saroknál elfordult, futottam utána ahogy csak bírtam. Annál a saroknál befordultam én is ahol Harry, de valakinek nekimentem.
- Ho-ho, lassíts kicsi lány.- mondta egy elég magas és eléggé izmos srác. A karjaiban voltam és alig tudtam megmozdulni.
- Bocsi, de most mennem kell- bontakoztam volna ki a karjaiból, de egyre inkább szorított.
- Nem mész te sehova.- mondta és a kezét a hátamról a fenekemre csúsztatta. Erre én felkaptam a fejem Ricsi volt az.
- Engedj már el. Nem hallod engedj el!- bárhogy próbáltam kiszabadítani magam, nem ment.

Befogta a számat az egyik kezével, remek már kiabálni sem tudtok.
Elkezdet lassan hátráfele menni, egy ajtónak ment neki. Lenyomta a kilincset a könyökével, de még mindig magához szorított és a keze is a számon volt. A fiú WC-be rángatott be, nekinyomott a falnak és elkezdte szívni és csókolgatni a nyakamat.

Egyszer csak megállt.
- Láttalak az évbnyitón, már akkor tudtam, hogy újra az enyém leszel. Régen találkoztunk.- mondta a magáét én meg közben azon gondolkoztam hogyan tudok innen kijutni.
- Na azt már elfelejtheted, hogy a tiéd leszek. Nem vagyok én kurva, hogy egyet füttyentesz aztán már a lábaid előtt heverek.- válaszoltam neki flegmán, hogy azért tudja, hogy kivel van dolga.
Miután megmondtam neki ezt szorosan megfogta a kezem és neki szorította a falnak. Belőlem csak egy félhangos sikoly jött ki. Nekiesett megint a nyakamnak. Reménytelenül segítségért kiabáltam, de ez neki nem tetszett.
- Fogd be vagy többet nem jön ki azon a csinos kis szádon egy árva hang sem!- üvöltött rám és már ütött volna meg ha nem jön valaki be az ajtón. Azt már nem láttam, hogy ki mert elájultam.

Harry szemszöge:
Nem hiszem el, elmondtam Niallnek, hogy tetszik Nicol erre meg megakarja csókolni.
Futottam ahogy csak tudtam, de mivel nem ismerem ezt a sulit csak mentem amerre a lábam vitt. Hallottam, hogy valaki fut utánam ezért elfordultam az egyik saroknál. Onnét még gyorsabbra vettem a tempót, már nem hallottam, hogy jönne is bárki mögöttem ezért megálltam. Leültem a földre és csak bámultam magam elé. Elképzeltem Nicol gyönyörű arcát, olyan volt mint egy porcelán babáé és azok a gyönyörű barna szemek  mikor reggel elkaptam olyan kíváncsian fürkészte a tekintetemet, olyan mese szép hosszú világos barna haja amikor az arcába esik és azokkal a kósza haj tincsekkel nem törődve folytatja a munkáját és azok a rózsaszín ajkai ahogy formázza a szavakat a hangjáról ne is beszélve, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű. Még csak egy napja találkoztam vele, de már levett a lábamról. Teljese megbabonázott.
Lassan kezdtem lenyugodni ezért elindultam vissza a terembe. A folyosón végén megláttam Nicol cipőjét. A fiú WC-ből pedig fura zajok szűrődtek ki, mintha Nicky segítséget kérne. Egy fiúnak hallottam még a hangját.
- Fogd be vagy többet nem jön ki a csinos kis szádon egy árva hang sem!- üvöltött a lánnyal. Na azt már nem hagyom.
Berontottam a WC-be, Nicol rémülten állt a fal mellett a srác pedig már emelte a kezét. Amilyen gyorsan tudtam megfogtam a srác karját és magam felé fordítottam, teljes erőmből behúztam egyet a srácnak ő pedig elterült a földön.

Nicolt felvettem az ölembe, mert elájult. Szegényt nagyon megkínozta az a hülye gyerek. Kivittem a kocsimhoz és beültettem.

Gyorsan vissza rohantam a tanárához, hogy szóljak neki, hogy Nicky-t elvittem, mert valaki a mosdóba majdnem megerőszakolta. A tanár nagyokat pislogott a hír hallatán, Nicolt elengedte azzal a feltétellel, hogy elviszem a kórházba. Ő pedig addig kideríti, hogy ki volt az a srác aki ilyet akart tenni vele.
Vissza rohantam a kocsihoz és láttam, hogy Nicol még mindig ájultan van a kocsiban. Csendben beszálltam mellé és elindultam a kórházba. Nicol még az úton sem ébredt fel elkezdtem aggódni ezért beletapostam a gázba. Az ölembe vittem be a kórházba, egy orvos átvette tőlem és bevitte egy kórterembe.
***

Már több, mint egy órája várok, hogy kijöjjön valaki a vizsgálóból. Végre kinyílt az ajtó egy orvos jött ki rajta.
- Doktor úr ugye jól van? - kérdeztem tőle aggódva.
- Ön Nicol Smith hozzátartozója?- csak ennyit mondott.
- Igen, vagyis nem, csak egy barátja.- dadogtam össze vissza.
- Akkor csak annyit mondhatok, hogy a lány rendben van, de benntartjuk megfigyelésre.- tájékoztatott az orvos.
- Rendben. És belehet menni hozzá?
- Most éppen alszik, de ha akar akkor menjen.- nekem ne is kellett több már futottam a kórterembe. Csöndesen benyitottam a szobába. Megláttam, a nyaka és a keze is tele volt kék és lila foltokkal, de még így is olyan gyönyörű. Az ágya mellé sétáltam és odahúztam egy széket. Megfogtam a kezét és finoman megszorítottam erre Nicol  másik kezével lágyan megsimogatta.

Szemét lassan és nehézkesen nyitotta ki.

Nicol szemszöge:
Klór szag, csipogó hangok, jaj ne már megint kórházban vagyok. Utoljára akkor voltam mikor túladagoltam magam és Ricsi megvert. Lassan kinyitottam a szemem és egy göndör hajú fiú láttam az ágyam mellett és a kezemet fogta. Harry volt az hát akkor megint megmentett.
- Szi-szia- mondtam neki kicsit rekedtes hangon.
- Szia jól vagy?
- Igen csak fáj a nyakam meg a csuklóm.- mondtam neki és lassan felemeltem a kezem, hogy megnézzem. Kék és lila foltok voltak rajta, megfogtam a nyakamat is, rettenetesen fájt.
- És tudod, hogy ki tette ezt veled? Tudod, hogy hívják azt a vadállatot?- kérdezte idegesen Harry.
- Igen a volt barátom.- mondtam neki lesütött szemekkel- Mit csináltál a kezeddel?- fogtam a kezét a kezembe. Végig simogattam a kezét. Egész kézfeje be volt lilulva és vérzett is egy kicsit.

-Az az állat majdnem megütött téged. Tennem kellett valamit.- mondta és kikapta a kézét a kezemből.
- Nem kellene megmutatni egy orvosnak?- aggódtam miatta.
- Nem majd otthon lejegelem aztán kész.
- Te tudod. Aput hívtad már?
- Jaj tudtam, hogy valamit elfelejtettem.- nevetett Harry kicsit kínosan.
Valaki kopogott az ajtón és egy ismerős arc tűnt fel.
- Apa! Pont most beszéltünk rólad.- nagy vigyor terült el az arcomon amikor megláttam.
- Hallottam. Harry miért nem hívtál fel?- apu mérgesen nézett Harry-re
- Apu hagyd, ő mentett meg.- védtem meg Harry-t.
- Na azt viszont nagyon köszönöm, de azért még felhívhatott volna. A tanárod elmondott mindent, de még nem találták meg azt a gyereket- mondta apu és kaptam tőle egy homlok puszit.- Jaj majd elfelejtettem jöttek hozzád látogatók.- apu kiment és behívta őket.
Sam, Josh vagyis JD, Zayn, Louis, Liam, Leigh-Anne, Jesy, Perrie és Jade jöttek be és mindenkitől kaptam egy ölelést. Néztem az ajtót mert még valaki hiányzott. Niall.
- Niall hol van?- kérdeztem apát.
- Bent maradt a suliba. Megakarja találni azt a gyereket aki majdnem megerőszakolt.- világosított fel Liam.
- Óh értem.- hajtottam le a fejem.
Hallottam egy ajtó csapódást, felkaptam a fejem és nem láttam Harry-t. Akkor megint elrohant, de miért.
- Apu mikor mehetek haza?
- Ha minden jól alakul akkor holnap már jöhetsz.
- Akkor itt kell aludnom.- nyávogtam.
- Úgy néz ki,- mondta Perrie- de hoztunk csokit.
- Aaaa-add ide- kaptam rögtön ki a kezéből a csokit.- Kér valaki?
- Igen.- jött mindenkitől az egyértelmű válasz.
***
- Na akkor mi megyünk hagyunk pihenni.- mondta Jesy.
- Köszönöm, hogy meglátogattatok.- öleltem végig mindenkit.
- Holnap majd találkozunk.- mosolygott Leigh-Anne.- Szia.
- Sziasztok. Jó éjt.
- Neked is.- mondták egyszerre a többiek.
***
Végre meg volt az esti vizit.
- Mindent rendben találtunk, de holnap el kell mennie a rendőrségre és ott kihallgatják.- mondta a doki.
- Rendben és azután hazamehetek?
- Igen.
Jaj de jó holnap már a saját ágyamba aludhatok.
***
- Harry után futottam az iskola folyosóján és amikor befordultam az egyik saroknál akkor mentem neki annak az idiótának.- meséltem el a rendőröknek.
- Ismeri azt a férfit?
- Igen a volt barátom volt.
- Rendben. Elmondaná, hogy hogy néz ki és a nevét.
-  Richárd, Richárd Fekete.18 éves, 180 cm magas, rövid barna hajú, sportos. És még hozzá tenném, hogy anyámat és a nevelő apámat is ő lőtte le és börtönben kellene ülnie.
- Rendben. Renöri felügyeletet tudunk biztosítani és a férfi ellen pedig körözést adunk ki. Ha valahol elakadnánk vagy megtalálnánk akkor értesítjük.
- Rendben. Viszlát.
Kiléptem a rendőrségről megláttam egy ismerős fekete kocsit, de nem az szállt ki a kocsiból akire számítottam.