18.rész

Sziasztok meghoztam a következő részt. Remélem jó lett. :D

- Mi lenne, ha ma nálad aludnék?- húzott vissza az ölébe.
- Biztos, hogy az alvás szó alatt te mást gondolsz, mint én.- nevettem és kiszálltam az öléből.
- Na jó akkor nem, de legyél holnap tíz órára kész.
- Igen is.
- Na gyerünk.- kisétáltunk a galériából és egy váratlan meglepetés ért engem.
Rengeteg paparazzi fogadott kint és meg sem lehetett tőlük mozdulni. Harry rákulcsolta az ujjaimra az ujjait és átfurakodta magát a tömegen. Harry kinyitotta nekem a kocsija ajtaját beszálltam, ő is gyorsan beszállt és elindultunk.
- Fú egy két ember majdnem megölt a tekintetével.- mondtam neki.
- Nem bánthatnak, nem engedem meg nekik.- mondta és lágyan megcsókolt.
Harry szemszöge:
Csendesen telt az út. Megérkeztünk Nicolék házához.
- Na megjöttünk fordultam felé.
Szegény nagyon kimerülhetett, mert elaludt. Kiszálltam a kocsiból átsiettem az ő oldalára kinyitottam az ajtót óvatosan kivettem és becsengettem.
- Jó estét.- köszöntem Ryan-nek.
- Neked is. Gyere. Segítsek?- kérdezte, de nem akartam átadni Nicolt én akartam felvinni.
- Nem kell. Felviszem majd én.- felmentem a szobájába és leraktam az ágyára. Szépen betakargattam és adtam még egy puszit az arcára.
Kiindultam a szobájából, de Hope hozzádörgölőzött a lábamhoz, megsimogattam és kiléptem a szobából. Elköszöntem Ryan-től és már mentem is. Hazaérve vagyis a közös lakásba érve felmentem a szobámba és előkotortam a laptopomat. Lefoglaltam két repülő jegyet és elintéztem egy szállást is. Miután elintéztem mindent elmentem lefürödni és lefeküdtem.
Nicol szemszöge:
Kellemes illat csapta meg az orromat. A korgó gyomrom a konyha felé húzott. Finom tojás rántottát érzek. Bementem a konyhába és apa csinálta a reggelit.
- Jó reggelt.- köszöntem neki.
- Neked is. Ő Nicol te a tegnapi göncödben aludtál?- kérdezte meglepve apa.
Végignéztem magamon és tényleg abban voltam. Felszaladtam az emeletre rendbe szedni magam. Mielőtt vissza mentem volna a konyhába megetettem Hope-ot.
- Na így már jobb?- kérdeztem apát és körbe forogtam.
- Tökéletes.- lerakta elém a reggelit és elkezdtünk enni.
Lassan elkezdtek befelé szállingózik a lányok is.
- Na és mikor mentek nyaralni?- kérdezte Jesy.
- Ma indulunk. Tízre kell készen lennem.
- És hova mentek?- kíváncsiskodott Jade.
- Nem tudom, nem mondta meg Harry.
- Akkor honnan tudod, hogy milyen ruhát tegyél el?- nézett rám kérdőn Perrie.
- Majd felhívom.- és a mondatom végén megcsörrent a telefonom. Harry volt az.
- Jó reggelt.- köszöntem és egy nagy vigyor terült el az arcomon.
- Neked is, hogy aludtál?- hallottam a hangjából, hogy nem rég kelt fel.
- Jól. Képzeld pont most akartalak felhívni.
- Na akkor megspóroltam egy hívásod. Mit szeretnél?
- Azt akartam kérdezni, hogy milyen ruhát pakoljak el magamnak. És hova megyünk? Mit vigyek?
- Nyári ruhákat pakolj el és olyan dolgokat amiket nyaralásra szoktál vinni. Azt pedig nem mondom meg, hogy hova megyünk az legyen titok.- nevetett.
- Nem ér.- durciztam be- És miért hívtál?
- Csak tudni akartam, hogy fent vagy már és, hogy nem lenne kedved velem reggelizni?
- Hát az van, hogy én már reggeliztem.
- Ó a francba. Na mindegy akkor menj pakolj össze és tízre ott leszek nálatok oké.
- Jó, rendben.- letettem a telefon és felsiettem a szobába megkeresni a bőröndömet.
Tíz perc keresés után meg is találtam. Pakolás közben megjöttek a lányok. Danielle, Eleanor, Sammantá, Perrie, Liegh-Anne, Jesy és Jade. Amíg én elszórakoztam a ruha válogatással ők addig Hope-pal játszottak.
- Lányok kérhetek egy kis segítséget?- dugtam ki a fejem a nagy ruha kupacból.
- Vártuk már, hogy mikor mondod ezt.- mondta Sam és minden lány odasereglett a szekrényhez.
Elkezdtek elpakolni a ruhákat amit viszek majd magammal. Rájuk hagytam hisz' ők ehhez talán jobban értenek, mint én. Addig elpakoltam a tisztaság szereket, a fényképező gépemet egy könyvet, a laptopomat az útlevelemet meg minden iratot. Kilenc órára el is pakoltunk mindent. Egy bőrönd meg két kis táska tele lett.
- Fuh készen vagyunk.- mondta El és kimerülve lehuppant az ágyamra.
- Köszönöm, hogy segítettetek.
- Mindenféle ruhát raktunk el. Talán jók lesznek.- mondta Danielle.
- Remélem. Szerintetek mindent raktunk el?- néztem rájuk.
- Hát ha nem akkor majd ott megveszitek.- mondta Sam és a vállamra borult.- Úgy fogsz hiányozni.- pityeredett el.
- El ne kezdj sírni.- mondtam neki, de mind hiába.
Szerencsémre valaki csengetett és így kicsit visszafogta Samanta magát. Lerohantam és Harry állt az ajtóban. Egy csókkal üdvözöltem és behívtam. A lányok lejöttek az emeletről és apa is előjött. Leültünk a nappaliban és beszélgettünk egy kicsit a tegnap estéről.
- Nicol itt vannak a csekkek. Mit csinálsz velük?- kérdezte apa és átnyújtotta őket.
- Ahogy már mondtam a beteg gyerekek kapják.- Végignéztem őket és az egyiken megakadt a szemem.
- Mit találtál?- kérdezte Harry.
- Taylor Swift?- mutattam meg a csekket neki.
- Ja ő is ott volt. Melyik képet vette meg?- kérdezte Harry és elvette a kis cetlit.
- Nem tudom, de meg volt a véleménye a képeimről.- ökölbe szorult a kezem- Apa majd elviszed ezeket?
- Nem lenne jobb, ha te adnád át?- kérdezte.
- Jó akkor majd elviszem én, ja hazajöttünk.
Még beszélgettünk egy kicsit aztán mindenki elvonult valahová. Samanta és én felmentünk a szobámba, hogy mégegyszer végignézzem a cuccaimat. Valaki kopogott az ajtón és benyitott.
- Most jöttek meg a fiúk és már fél tizenegy van el kéne indulni és még be kellene pakolni is.- mondta Harry és leült az íróasztalom előtti székre és felvette az ölébe Hope-ot.
- Oké szerintem készen vagyok.- körbenéztem és úgy láttam, hogy tényleg megvan minden amit szerettem volna.
Harry lerakta Hope-ot és a kezébe vette a bőröndömet meg egy táskát, én még elköszöntem Hope-tól és felkaptam a másik kis táskát. A lépcső előtt várt mindenki. Könnyes búcsút vettünk, Samantánál szó szerint értve. Apára bíztam azt a feladatot, hogy etesse meg Hope-ot. Kicsit se bánta, hogy neki kellett vele foglalkozni, nagyon jól összebarátkoztak amióta itt van. Nehezen, de elindultunk a reptér felé. Egy órás kocsikázás után megérkeztünk.
- Harry hova fogunk utazni?- kérdeztem a mellettem ülő fiútól.
- Az titok.- mondta és adott egy csókot.
Kiszálltunk a kocsiból és kiszedtük a bőröndjeinkét. Harry megfogta a kezem és úgy indultunk el az épület felé. Rengeteg sikítozó rajongó várta Harry-t. Én a háttérbe húzódtam. Harry kedvesen és mosolygósan készítette el a képeket. Csendesen figyeltem, hogy mennyire boldogok azért, mert találkozhattak vele. Leültem a váróban egy székre és vártam, de hirtelen megrohamoztak engem is a rajongók. Teljesen lefagytam nem tudtam mit akarnak.
- Szia te Nicol vagy ugye?- kérdezték.
- Sziasztok igen.- válaszoltam félve.
- Csinálhatunk egy képet?- kicsit megnyugodtam, hogy nem a fejem kell nekik.
Felálltam és kedvesen bólintottam. A lányok megörültek és sorjában kérték a képeket. Már kezdett frusztrálni ez a sok ember. Szerencsémre Harry megmentett.
- Bocsi, de megy a gépünk.- Harry megfogta a kezemet és szorosan a nyomába mentem.
A repülő ajtajánál elkérték az iratainkat és a jegyeinket. Odaadtuk és már mehettünk is.
- Fuh már kezdtem rosszul lenni.- mondtam és hozzábújtam.
- Nagyon sokan voltak. Bocsáss meg nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni.- ölelt meg Harry.
- Semmi gond egészen kedvesek voltak csak sokan voltak.- beszélgetésünk közben leültünk a helyünkre.
- Nem voltak durvák veled. Nem bántottak?- kérdezte aggódva.
- Harry jól vagyok. Nyugodj meg. Érted bármit túlélek.- mosolyogtam rá és rádöntöttem a fejem a vállára.
- Annyira szeretlek.- puszilt bele a hajamba.
- Én is.- egy kedves női hang megkérte az utasokat, hogy csatolják be az öveket, mert megkezdjük a felszállást- Hát akkor elkezdtük a nyaralást.
 Összefontuk az ujjainkat és boldogan egymásra néztünk.
***
Az egész utat végigbeszélgettük nem is aludtunk semmit. Harry mesélt az X Factorról meg milyenek egy átlagos koncert náluk. Végig nevettem az összes történetet, mert elég furcsákat mesélt. Én is meséltem neki, hogy pontosan honnan jöttem és elmondtam neki, hogy nem volt könnyű az életem, mert ugye félig angol félig magyar származású vagyok és a magyart angol akcentussal beszélem és ezért a suliban nagyon sokan csúfoltak. Harry-vel kiveséztük az egész életünket és a cikis sztorikon nagyokat nevettünk. Már egy jó ideje utaztunk, de még mindig nem tudom, hogy hova megyünk, de már nagyon érdekelt. Leszállás előtt újra megszólalt az a kedves hölgy, hogy csatoljuk be az öveinket. Leszálltunk és kiléptünk a repülőtérre. Felvettük a bőröndjeinket és megindultunk egy taxihoz. Beszálltunk és Harry lediktálta a címet. Figyeltem a táblákat és hatalmas nagy betűkkel ki volt írva, hogy Miami.
- Ezt nem mondod komolyan? Tudod mennyire elakartam jutni ide.- fordultam Harry-hez.

- Hát most itt vagy.- csókolt meg.
- Igen a szerelmemmel.- adtam még egy csókot neki.
Majd kiestem a taxiból annyira élveztem az utat. Egyszerűen gyönyörű volt.
Megérkeztünk a szállodába és Harry bejelentkezett. Csodálatos volt az egész, mint egy álom. Harry hozta a kulcsokat egy hordár meg elvette a csomagjainkat. A tizenhatodik emeletre mentünk kiléptem a liftből és követtem Harryt. 569. lakást kaptuk.
- Ez most valami célzás.- mutattam az ajtóra.
- Lehet.- húzogatta a szemöldökét.
Beléptünk a lakásba és olyan tágas és világos volt. Egyszerűen gyönyörű. Én rögtön az ágynak dőltem. Harry elvette a hordártól a bőröndöket és lepakolta. Valamit tett vett a konyhába és hozott egy kis epret.
- Nyami eper!- pattantam fel az ágyról.
- Ha nem maratsz nyugton nem kapsz.- mint a jó kislányok leültem az ágyra és szépen vártam.
Kivettem egy szem epret és Harry szájába nyomtam.
- Finom, de így finomabb.- és megcsókolt.
Az eper evészet heves csók csatába változott át. Ezek a csókok forróbbak voltak, mint amilyeneket szoktunk váltani. Harry elkezdte rólam lehámozni a felsőmet. Próbáltam takarni magam a kezemmel, de elvette onnan.
- Nem kell takarnod magad gyönyörű vagy.- lehelt egy lágy csókot a nyakamra.
Egyre vadabb kezdett lenni és a nadrágomba akasztotta az ujját.
- Várj Harry.- toltam el magamtól.
- Mi az?
- Én, én.- nem tudtam megfogalmazni a mondatomat, de kitalálta.
- Te még nem voltál senkivel?- nézett a szemembe.
Megráztam a fejem és beletemettem az arcomat a tenyerembe.
- Hé most mi a baj?- kérdezte és elvette a kezem az arcom elől.
- Olyan béna vagyok. Már 17 vagyok és még senkivel sem voltam.
- Nem vagy béna. Te csak a megfelelő pillanatra vársz.- mondta és gyengéden megcsókolt.
- Most elrontottam mindent, ugye?- néztem félve rá.
- Dehogy is. Én tudok várni.- mondta és adott egy szem epret és egy csókot.
- Mi lenne, ha lemennénk a partra.- kérdeztem és felpattantam.
- Oké, de akkor fürödjünk is.- kivett egy bikinit a táskámból és odaadta.
- Köszi. Mindjárt jövök.- fordultam a fürdő felé.
- Hé hova mész?- nézett kérdően rám.
- A fürdőbe. Felveszem a fürdőruhám.- mutattam fel a nem sokat takaró anyagot.
- Itt is felvehetnéd.- nézett széles vigyorral.
- Álmodban.- nevettem és bezárkóztam a fürdőbe.
Gyorsan magamra öltöttem a keveset takaró ruhát és kimentem a szobába. Harry már izgatottan várt. Kerestem még egy rövidnadrágot meg egy felsőt. Egy táskába pakoltam még naptejet, törölközőt és a telefonomat.
- Na mehetünk.- megfogtam Harry kezét és elindultunk.
A szálloda előterében körülbelül hatszor megálltunk, hogy csináljanak velünk közös képet. Annyira furcsa, hogy lépten-nyomon megállítanak. Azt még megértem, hogy Harry-vel csinálnak képet, de velem, aki egy átlagos lány és nem is tett semmit.
- Gyerünk menjünk.- mondta Harry és végre kijutottunk a friss levegőre.
Rettenetesen jó volt, hogy a napsugár simogatta a bőrömet. Felvettük a napszemüvegünket, most már tényleg nyugodtan sétálgattunk. Körbejártuk a partot és ettünk egy fagyit is. Körülbelül hat óra lehetett mikor letelepedtünk a tengerpartra. Még kellemesen sütött a nap ezért kifeküdtünk napozni. Harry úgy tíz perc után felpattant mellőlem és felkapott.

- Harry tegyél le!- sikítottam
Mint aki süket csak ment előre bevitt a vízbe és megállt.
- Mit is kértél az előbb?- húzogatta a szemöldökét.
- Azt, hogy tegyél le, de - nem tudtam befejezni a mondatom, mert beledobott. Feljöttem a víz alól és beleugrottam a nyakába. Leküzdöttem a víz alá. Mikor vissza feljött göndör haja aranyosan lelapult a fejére és egy kicsit belelógott a szemébe. Megpróbáltam elfutni előlel, de nem sikerült megint felkapott és eldobott. Ezt a játékot addig játszottuk míg lenem ment a nap. Vacogva mentem ki a vízből.
- Harry menjünk, mert mindjárt idefagyok.- remegtem a törülköző alatt.
- Oké. Jó volt ez a nap.- átkarolta a derekam és így sétáltunk a hotelig.
Harry megállt és meredten nézett.

2 komi és hozom a kövit.  :D