25.rész

Sziasztok! Rész+a fiúk nagy bejelentése: 2014-es Where we are turné első helyszínei volta. Leírták, hogy mikor és hol kezdődik és egy-két tudnivalót. Remélem ide is jönnek. :D

Reggel kopogásra ébredtem. Álmos fejjel, félig nyitott szemmel csoszogtam ki az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és kicsit álmos hangon köszöntem.
- Helló.
- Szia. Ö bocsi felkeltettelek?- kérdezte Royax.
- Nem vagyis igen, de mindegy. Bejössz?- belépett és a konyhába vezettem- Egy pillanat mindjárt jövök.
- Oké én itt várlak.
Gyorsan bementem a szobába felkaptam egy normális felsőt meg egy rövidnadrágot.
- Na itt is volnék. Miért jöttél?
- Csak azt akartam megkérdezni, hogy nincs e kedved eljönni velem reggelizni vagy később ebédelni?- furcsálltam a kérdését, de elfogadtam.
- Oké menjünk ma még úgy sem ettem.- felálltunk és lementünk a hotel éttermébe.
Royax nagyon vicces és bőbeszédű. Annyira idióta. A reggeli után visszamentünk a szobáinkba, de a folyosón felkért egy táncra. Elfogadtam és táncolva értünk el a szobámig.
- Na hát itt volnánk. Köszönöm a reggelit. Majd még találkozunk- mondta és megpuszilta az arcomat.
- Majd táncnál. Szia.- bementem a lakásba és ledőltem az ágyra.
Furcsa volt Royaxtól az a puszi, nem számítottam rá.Magam elé kaptam a laptopomat és felléptem Twittere. Követőim száma amióta Harry-vel járok többszörösére nőtt. Megnéztem pontosan, hogy kik követnek és találtam két ismerős nevet. Zsófit és Evelint. Visszakövettem őket és utána kikapcsoltam a laptopomat, mert kopogtak.
- Szia mehetünk?- kérdezte Jack.
- Szia. Egy pillanat felveszek valami kényelmesebbet.- gyorsan felkaptam egy laza melegítőt.
Lementünk a halba és egy csomó táncossal találkoztunk. Mindenki sietett edzeni vagy próbálni. Royax és párja a partra mentek le futni.  A táncteremig vezető úton apával beszélgettem telefonon, mert most foglalja le a jegyeket és érdeklődött, hogy mikor lesz az első fellépés. Mindent letisztáztunk és elköszöntünk. Még le se tettem a telefont, de már hívott Alex.
- Szia.- köszöntem lelkesen.
- Szia Nicol van egy kis gond.
- Jaj ez rosszul hangzik. Nagyon nagy gáz van? Jól vagy? Hol vagy most?- kérdeztem aggódva.
- Nicol nyugi nem történt velem semmi csak elkel utaznom és nem tudlak elkísérni a próbáidra.
- Alex azt hittem valami bajod esett.- kicsit megkönnyebbülve mentem tovább.
- Nem. Remélem nem haragszol rám nagyon?
- Nem dehogy is. Jó utazást.
- Köszi. Szia.
- Szia.
Letettem a telefont és zsebre vágtam. Beértünk a táncterembe és egy kis nyújtással kezdtünk. Utána vagy harmincszor elpróbáltunk mindent meg még a közös táncot is a többiekkel.
***
Péntek reggel van versenyig már csak egy nap. Nagyon izgatottan keltem fel. Egész héten gyakoroltunk és két napja már díszletekben is próbálunk. Ma jön meg apa meg Samanta. Gyorsan kikeltem az ágyból és elmentem fürödni. Laza copfba kötöttem a hajamat és felvettem egy melegítőt. Napokban Royax-xal szoktam reggelizni ez most sincs másként. Kinyitottam az ajtót és már ott várt.
- Jó reggelt. Mehetünk?- kérdezte és elindultunk.
- Annyira izgulok.- ugráltam össze vissza.
- Képzeld el, hogy az utcán táncolsz. Hidd el sokkal könnyebb.- magyarázta.- Gyere mutatok valamit.- megfogta a kezemet és a lépcső felé ráncigált.
- Lépcsőzni fogunk?- néztem rá.
- Valami olyasmi.- mondta és egy furcsa vigyor ült ki az arcára.
Egy mozdulattal felugrott a falra ameddig tartott a lendülete addig végigszaladt rajta utána pedig egy szaltóval leérkezett a lépcső aljára. Tátott szájjal néztem ezt végig. Én csak lecsúsztam a korláton és a végén Royax pedig elkapott.
- Ez elképesztő volt.- mutogattam végig az útvonalát ahogy lejött.
Elmosolyodott és tovább ment a következő lépcsősorhoz. Nekifutott és egy laza előre szaltóval végigugrotta az egészet. Én leszaladtam a közepéig és onnan vettem egy nagy lendületet és onnét ugrottam egy szaltót.
- Ó, hogy te is tudsz ilyet.- nevetett.
Így ugráltunk le tizenhat emeletet. Nagyon élveztem. Tisztára olyan volt, mint ha egy filmbe lennénk vagy nem is tudom. Leértünk a szálloda előterébe és ismerős arcokat pillantottam meg akik csodálkozva néztek szét a hotelban.
- Samanta!- ugrottam a lány nyakába.
- Nicol! Jaj, de hiányoztál.- megölelgettük egymást és apához fordultam.
- Apa!- neki is a nyakába ugrottam.
- Szia Nicol. Hogy vagy?- megpuszilt és megnézett, hogy nincs-e rajtam sérülés.
- Most már nagyon jól. Vettetek ki már szobát?
- Igen az 560-as szobát kaptuk.- lengette előttem a kulcsot Sam.
- Szupi akkor egy emeleten leszünk. Pakoljatok ki és az ebédlőben találkozunk, addig rendelek nektek valamit. Elváltunk és bementem az étterembe. Sam-nek meg apának tojás rántottát én meg pirítóst kértem. Royax-xal egy asztalnál ültünk és beszélgettünk. Most is a sok eszelős dumáját nyomja, hogy majd ő lesz az elnök és mindenkinek kötelezővé teszi majd a táncot meg csak ülepes nadrágokban járhatnak és az iskolákba külön lesz olyan óra ahol a grafiti rajzokat kel csinálniuk. Meg azt is eltervezte, hogy ő lesz az első ember aki break táncolni fog a holdon. Jókat nevettem rajta , mert ezeket mind elmutogatta.
- Bolond.- mondtam Royaxnek és akkor toppantak be apáék.
- Na itt vagyunk.- ültek le az asztalunkhoz.
- Látjuk.- nevettem tovább.
- Nicol.- nézett szigorúan apa- És ki a kis barátod?- nézett Royaxra.
- Ja igen. Apa ő itt Royax. Royax ő itt az apám.
- Szervusz Ryan Smith.- nyújtotta a kezét a fiúnak.
- Jó napot Leroy Maximiliam White, de csak szólítson Royaxnak.- kezet ráztak és Samanta megköszörülte a torkát.
- Ja igen a szöszke pedig a legjobb barátnőm Samanta.
- Samanta Nice.- mutatkozott ő is be.
- Royaxal a próbán ismerkedtem meg. Ő is versenyzik.- beszélgetésünkbe a pincér trappolt bele, mert meghozta a reggelinket.
Gyorsan befaltam és mentem is, mert Jack jött, hogy menjünk a próbára. Gyorsan elköszöntem és már mentünk is. Fél napot a próbával töltöttük azután ruha próbára mentünk aztán a díszletekben is elpróbáltuk és igazából most jöttem rá, hogy ezt mind leadják élőben is a TV-ben. Ez még jobban beparáztatott. Ezek után visszamentünk a hotelba és Apuék szobájába mentem. Bekopogtam és Samanta nyitott ajtót.
- Na végeztetek is?- kérdezte kicsit álmos fejjel.
- Aham. Nem megyünk le a partra?- kérdeztem mire Samanta rögtön felébredt.
- De. Csak kérek öt percet.
- Oké addig én is elkészülök.
Elmentem a szobámba felkaptam magamra egy fürdőruhát meg egy rövidnadrágot és egy toppot. Samanta az ajtójuk előtt várt. Lementünk a partra és kifeküdtünk a napra.
- Istenem, de jó ez a nap.
- Ja most Londonba épp eshet az eső mi meg itt süttetjük magunkat.
- Ne is mond, de hiányzik London. Vagyis nem London hanem Josh.- szomorodott el Sam.
- Ne is mond nekem meg Harry. Annyira rossz, hogy nincs itt velem alig lehettünk együtt.
- De hisz csak tegnap jött vissza.- mondta Sam és felkönyökölt.
- Az hogy lehet mikor már Szerda délután ment el?- néztem Samre.
- Nem tudom de csak tegnap jött meg.
- De akkor mégis hol lehet. Samanta mégis hol volt egy hétig?- nagyon ideges lettem rá. Előkaptam a telefonomat és Harry számát kezdtem el tárcsázni. Hangposta.
- Szia Harry kérlek hívj vissza, ha visszahallgattad az üzenetemet. Nagyon hiányzol.- nem akartam leordítani a fejét ezért mondtam csak ennyit.
A szemeim teljesen könnybe lábadt, Harry hazudott nekem. Nem volt semmilyen fellépés, de akkor mégis hol volt? Nem akartam sírni, de utat törtek maguknak azok a fránya könnycseppek. Samanta jó barátnő ként rögtön nyugtatgatott.
***
A nap hátralévő idejét sírva az ágyamban töltöttem és filmeket néztem. Olyan fél hat körül megcsörrent a telefonom. Amilyen gyorsan tudtam felkaptam és felvettem.
- I- igen tessék.- szóltam bele szipogva.
- Nicol te sírsz?- ezt a rekedtes mély hangot bárhol felismerném.
- Harry?- kérdeztem pedig jól tudtam, hogy ő van vonal végén.
- Igen szia. Megkaptam az üzenetedet. Bocsáss meg nekem, hogy nem hívtalak csak annyit kellett dolgoznom.
- Mégis hol, mert ha jól tudom akkor nem voltál Londonban egész héten. Hol a francba voltál és miért hazudtál nekem?- sírtam megint el magam.
- Most nagyon kileszel akadva, de azért mondtam, hogy a bandával leszek, mert olyan személlyel voltam akit te nem nagyon kedvelsz. Pedig épp ezt akartam elkerülni.
- Mégis kivel voltál?
- Taylornak segítettem számokat írni.- mondta és mind a ketten elcsendesedtünk- Nicol ott vagy még?- úgy egy perc némaság után megszólalt Harry.
- Igen. Miért nem lehetett ezt nekem megmondani?
- Mert féltem, hogy kifogsz akadni.
- Harry most kivagyok akadva, mert egy egész hétig nem tudtam, hogy hol vagy vagy egyáltalán élsz-e még? Lehet, hogy először nem engedtelek volna el, de aztán belementem volna.- mondtam neki. Harry megkönnyebbülve szólt bele a telefonba.
- Akkor nem haragszol?
- Azt nem mondtam, de majd holnap megbeszéljük.
- Oké. Reggel én foglak ébreszteni.
- Rendben. Szeretlek. Szia.
- Én is. Szia.
Letettem a telefont és belépkedtem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és körülbelül egy félholt ember nézett vissza a tükörből. Megmostam az arcomat és így már kicsit jobb volt. A szemeim még mindig be voltak dagadva és vörösek voltak a sok sírástól. Valaki kopogott az ajtón. Hiperszuper gyorsasággal kinyitottam és két személyt pillantottam meg.
- Sziasztok. Hát ti?- néztem Samre meg Royaxra.
- Én hoztam egy kis kedv javítót.- mutatott fel Sam három tábla csokit.
- Én meg unatkoztam aztán gondoltam átjövök boldogítani. A társam olyan elviselhetetlen már vagy a hatodik hajlakkot fújja a hajára és egy kilónyi smink van rajta. Nem bírtam tovább hallgatni, hogy ő mennyire jó tanuló volt és kitűnővel végezte el az előző suliját.- folytatta tovább, de közbevágtam.
- Aham, bejöttök?- nyitottam ki teljesen az ajtót, hogy betudjanak jönni.
Bejöttek és levágták magukat az ágyra.
- Nicol te sírtál?- nézett rám Royax.
- Ennyire látszik?- kaptam a kezem az arcomhoz.
Mind a ketten nagyban bólogattak.
- Miért? Valaki bántott? Hogy hívják, esküszöm megölöm.- mondta Royax és mérgesen elkezdett járkálni a szobába.
- A barátommal volt egy kis nézeteltérésünk, de semmi gáz.
- Akkor most már tudod merre kódorgott?- kérdezte Sam.
- Igen a drágalátos Taylor Swiftnél volt. Zenéket segített írni neki.- idegesítettem fel megint magam.
- Nicol nyugi. Most már legalább tudod, hogy hol volt.- mondta Samanta és kibontott egy tábla csokit.
- De te nem is tudod, hogy mennyire undok volt velem Taylor. Folyton koslatott Harry után meg azt mondta, hogy ne nagyon fészkelődjek be Harry-hez úgyis az övé lesz.- törtem egy jókora darabot a csokiból és idegesen enni kezdtem.
- Hát ez bolond. Ne is foglalkozz vele. Mi lenne, ha megnéznénk a sétányt este vagyis most.- kérdezte Sam.
- Mehetek?- upsz el is felejtettem, hogy Royax is itt van.
- Menjünk.- mosolyogtam.
- Szerintem találkozzunk tíz perc múlva a lift előtt.- mondta Royax és már ment is.
- Legyen inkább húsz!- kiabált neki Sam és csak annyit lehetett látni, hogy egy hüvelykujj visszanyúl az ajtóba és egy hangot ami azt mondja oké.
Samanta átsietett a szobájába letusolni meg felöltözni nem telt el tíz perc már vissza is jött a szobámba. Akkor már én is kész voltam a fürdéssel, de nem tudtam mit vegyek fel. Samanta rögtön kivett egy tökéletes ruha összeállítást. Felvettem sütöttem pár hullámot a hajamba. Sam még kisminkelt és öt perces késéssel ott  is voltunk a liftnél.
- Wow lányok ti aztán kitettetek magatokért- nézett végig rajtunk Royax.
- Köszönjük.- mondta Sam
- Mehetünk? tettem fel a kérdést pedig tudtam mi lesz a válasz hisz' már mindenki kész volt.
- Naná!- mondta Royax.
Nem akartunk sétálni ezért inkább fogtunk egy taxit és azzal mentünk. Még este is gyönyörű ez a város. Kiszálltunk a taxiból egy klubnál és beálltunk a sorba. Elég sokat vártunk mikor végre sorra kerülhettünk. Sajnos kérték a személyigazolványt. Kotorásztam a táskámba amikor valaki megszólalt előttem.
- Velem vannak.- felkaptam a fejem és Alex állt előttem.
- Alex? Te mégis hogy kerülsz ide?- nem válaszolt csak megfogta a karomat és magával rángatott.
Bevitt egészen hátra ahol már nem voltak sokan. Samantáék is bejöttek, de elvesztettem őket mikor Alex hátravonszolt.
- Alex ezt miért kellett?- vontam kérdőre.
- Azét, mert Royax vagy, hogy az istenbe hívják elég durván drogozik és drilerkedik.
- Az nem lehet hiszen még egyszer sem láttam pedig mostanában sokat vagyok vele.
- Igen túl sokat. Mi lesz Harry-vel. Nicol kérlek higgy nekem.
- Alex ne hazudj. Csak tudom milyen ha valaki be van lőve. És csak barátok vagyunk.- hátat fordítottam neki és megkerestem a többieket.
Hirtelen két kezet éreztem a derekam körül.
- Pont téged kerestelek.- Royax volt.
Megfordultam és táncolni kezdtem vele.
- Sam merre van?- néztem a fiúra.
- Ott.- mutatott egy eldugottabb helyre ahol lelehetett ülni.
- Mindjárt jövök.
Átfurakodtam magam a tömegen és végre leülhettem Sam mellé. Samanta egy koktélt szürcsölgetett és a táncoló embereket nézegette.
- Nem érzed jól magad?- kérdeztem tőle.
- De jó minden csak egyedül vagyok.- szomorodott el.
- Gyere táncoljunk.
Felrántottam a helyéről és behúztam a tömegbe. Táncoltunk és jól éreztük magunkat. Royax hozott nekünk italokat is. Úgy hajnali kettő lehetett mikor hazaindultunk. Kicsit imbolyogott velem a világ, de nagyon jól éreztem magam.
- Samanta nézd mozog a föld.- nevettem.
- Nem mozog csak túl sokat ittál.- Samanta józan volt egy pohárral ivott és utána nem fogadott el többet.
- Nem vagyok berúgva, ha erre céloztál én teljesen józan- és ezzel a mondattal padlót fogtam vagyis betont.
- Nicol jól vagy?- segített fel Royax.
- vagyok.- fejeztem be a mondatom- Persze csak megbotlottam.
- Hazaviszlek.- felakart venni az ölébe, de én nem hagytam.
- Nem én tudok menni a saját lábamon is.- mentem tovább.
- Nicol hiszen alig tudsz menni.- futott utánam Sam.
- Samanta mondom, hogy jól vagyok.
- Nem nem vagy jól. Leittad magad a sárga földig.
- Csak jól érzem magamat ez is baj?
- Nem, de akkor sem kell ennyit inni.
- Samanta, ha valami nem tetszik akkor ellehet menni. Nem kell nekem gyerekcsősz.- mondtam neki és ezzel a lendülettel mentem tovább.
Samanta fogott egy taxit beült és elment. Royax-xal maradtam. Levettem a cipőmet és ugrálva mentem tovább. Royax csak nevetett rajtam. Utánam sietett és a parton lefeküdtünk a homokba. Royax rám nézett és közelebb jött. Fölém hajolt és...