1. rész

Sziasztok meghoztam az első blogomba az első részt. Lehet, hogy nem lett valami jó, de törekszem. Minden komit szívesen fogadok, jöhet pozitív, negatív is. Jó olvasást mindenkinek!!! : )

Kezdődik a becsekkolás, hát ez is eljött. Ahogy látom csak én nem búcsúzkodok senkitől, nagyon elszomorodtam. Hallom, hogy a Londoni gép 5 perc múlva felszáll, így beszálltunk Robbal. Őt a gyám hatóságtól rendelték ki mellém, hogy biztonságosan odaérjek Angliába. Megkerestük a helyünket és elfoglaltuk azokat. Apámhoz tartok Londonba most nála fogok lakni. Nagyon régen találkoztam vele, 14 évesen voltam vele utoljára nyaralni és azóta nemis láttam. Már alig emlékszem rá, remélem azért még felismerem és ő is engem. Két okból fogok Londonba költözni az egyik az lenne, hogy felvettek egy művészeti iskolába ott első éves leszek. Ez egy olyan suli ahonnan híres zenészek, profi fotósok, táncosok, kitűnő festők esetleg modellek, stylistok vagy tehetséges sminkesek kerülnek ki, és nem mellesleg nagyon gazdag szülők gyerekeik járna ide, hát én kivétel vagyok, ösztöndíjjal kerültem be ebbe a suliba. A második okról pedig nem szívesen beszélek, mert egy fájó pontomat érinti.Nagyon elgondolkozhattam, mert észre se vettem és már a felhők fölött jártunk. Annyira gyönyörű volt . Beraktam a fülesem a fülembe és zenét hallgattam. 

Mellettem Rob már nagyban húzta a ló bőrt. Maxra állítottam a zenét, kis idő múlva én is elaludtam. Egy kedves nő ébresztett fel a legszebb álmomból.

*****
"Álom"
Anyuval éppen egy gyönyörű erdőben sétáltunk. Mellettünk egy kis folyó csörgedezett annyira gyönyörű volt, kénytelen voltam megörökíteni ezért előkaptam a fényképező gépemet és lekaptam mindent

imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">

Anyu várt amíg kész leszek és megnézte a "műveimet", annyira tetszettek neki, hogy elsírta magát és szorosan át ölelt. Mielőtt felébrettem volna azt súgta a fülembe,-Mindig vigyázok rád, még akkor is ha te nem látsz. 

*****

"valóg" 

Lassan bekötöttem a bisztonságiövet és megkezdtük a leszállást. A reptéren a csomagjaimat kerestem, nagy nehezen megtaláltam őket. A bejáratnál rengeteg sikítozó lány volt, nem értetem, hogy mire ez a nagy felhajtás. Sietve megindultam a csomagjaimmal az ajtó felé, de valakinek nekimentem. Egy kapucnis, sapkás napszemüvegben lévő lánnyal botlottam össze, gyönyörű göndör haja kilátszódott az álcája alól, sietve bocsánatot kértünk egymástól, össze szedtük a szanaszét borult táskákat és mentünk a magunk dolgára. A kapuba egy nagy feliratos táblát tartó ember állt az én nevemmel. Elsőre felismertem, ő az apám. Szemeiben könnyek voltak, nem tudom miért. Talán azért, mert újra láthat vagy az otthon történtek miatt, nem tudom és nem is vagyok rá kíváncsi, még haragszom rá egy kicsit, de szorosan megöleltem és elsírtam magam. Apa és Rob elintézte a papírokat és már mentünk is. Robtól elköszöntem, apával beszálltunk az autóba és elindultunk. Gyorsan, de csendesen telt az út. Elértünk a házáig. Nagyon szép volt apa körbe vezetett, ahogy beléptünk egy lépcső vezet felfele ott két szoba és a hozzá tartozó fürdők voltak meg egy zárt ajtó amit apa nem mutatott meg.

 

Lent az ajtóból az előtérbe értünk az egyik oldalon nem volt fal innét nyílt a nappali a nappaliból pedig az amerikai stílusú konyha, a bejárati ajtóval szemben egy kisebb mozi szoba van, a másik oldalon pedig két vendégszoba a hozzájuk tartozó fürdőszobával. A kertben egy gyönyörű medence volt.

apa szobája

Miközben megnéztem a házat apa elmesélte, hogy amióta nem láttam kapott egy nagyon jó állást egy cégnél, ő ilyen koncert/turné szervező, szóval most nagyon sok melója van. Csöndben hallgattam ahogy apa mesét, hogy még mit csinált amíg nem találkoztunk. Behoztam egy bőröndöt apa meg a barátomat cipelte utánam. A barátom egy gyönyörű fekete cica, anyától kaptam még a "balesete" előtt. Beléptem a szobámba csodálatos volt, az emelet, jobbról a második ajtó. 

Apa szobája mellett. Amikor beléptem majdnem elájultam, hatalmas tér, nagy gardrób, saját fürdő, de még mekkora ágy az állam a földet súrolta. Saját erkélyem is volt, onnan az egész telket belehetett látni,mert lentről csak az elkerített medence látszik. A telken volt még egy kisebb fa ház, na ezt majd később megnézem. 

Apa aztán sokat dolgozhatott ezért a hatalmas házért. Hope-ot kivettem a hordozójából és szabadjára engedtem. Apa gyönyörködésem közben felhozta a többi táskámat. Az egyik bőröndömet az ágyon nyitottam ki a másikat pedig a földön, de valami nem stimmel. Én amolyan sport csukás fazon vagyok, nem magas sarkús, és mi ez a kép. Jaj asszem elcseréltem a bőröndöket azzal a kapucnis lánnyal amikor nekimentem, még szerencse, hogy minden táskára rá kell írni a telefon számokat és az elérhetőségeket. Meg is van, na tárcsázom is. KICSENG, még mindig...

- Na jó még egyet várok és ha nem veszi fel később keresem.- Gondolkoztam hangosan. Épp kiakarom nyomni:
- Halló-egy kedves fiatal lány hangja volt az.
-Szia, Nicol Smith vagyok, azért zavarlak, mert a reptéren össze cseréltük a bőröndöket és szeretném vissza kapni a cuccaimat.
-Ó, pont most akartalak hívni, de én is vissza kaphatom az enyéimet?
Ezen a kérdésen nagyot nevetem.
-Hát persze, én úgy sem tudnék mit kezdeni velük, legfeljebb kitörném a bokámat a cipőidben. Akkor egy óra múlva a Big Ben-nél?
-Oké, akkor ott találkozunk
-Oké, egy óra múlva.Szia.- köszöntem el.
-Szia.
Apunak szóltam hogy el kell mennem, még szerencse, hogy apának sok a dolga, látom most is dolgozik, a nappaliban 4 lánnyal beszélget meg egy öltönyös hapival, köszöntem és már mentem is. Jártam már Londonba, így kisebb nagyobb sikerrel 10 perces késéssel találkoztam a lánnyal.

-Szia. Bocsi a késésért. Csak már régen jártam Londonban.-mondtam lihegve, mert a vége fele már futottam, hogy időben itt legyek.

-Szia. Semmi gond. Én is csak most értem ide. Egyébként az én nevem .....