Harry szemszöge
Láttam, hogy Nicol kijött a suliból Samantával. Kicsit még ideges voltam az üzenet miatt, de délután megint Nicollal lehetek. Láttam, hogy Nicky már közeledik felém. Felpillantott és rám mosolygott, annyira édes. Lelépett a járdáról és egy kocsi nagy sebességgel közeledett az úton. Nagyot fékezett, de már nem tudott megállni. Pár másodpercig csak lefagyva bámultam magam elé. A nő kiszállt az autóból és az ajtó csapódás visszazökkentett a valóságba. Kikaptam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam a mentőket.
***
Nicolt bevitték a kórházba. Már megint az a kínzó várakozás. Amíg várakozok felhívom Nicol apját.
- Tessék itt Ryan Smith.- jött a túloldalról az ismerős hang.
- Jó napot Harry vagyok. Kérem siessen be a kórházba, mert Nicolt elütötték.- hadartam gyorsan. Letettem és a doki pont akkor jött ki a vizsgálóból.
- Elnézést doktorúr. Maga vizsgálta Nicol Smith-et.
- Igen. A lány rendben van. A lábát be kellett gipszelni és a fejét pedig össze kellett varrni. Komolyabb sérülése nincs. Tudatánál van.- ó Istenem akkor minden rendben van.
- Rendben és hazavihetem.- kérdeztem izgatottan.
- Igen, de a záró jelentést várják meg.- bólintottam és a doki elment.
Bementem a vizsgálóba és Nicol arcát pillantottam meg először. Szomorúan nézegette a gipszét. Megköszörültem a torkom erre felkapta a fejét.
- Szia jól vagy?- kérdeztem tőle.
- Jól nem, de még élek.- válaszolta durcásan- Most, hogy fogok így táncolni?- csapkodott össze vissza.
- Meddig lesz rajtad?- mutattam a gipszre.
- Egy hónapig. És utána még boka rögzítőt kell használnom.- hajtotta le a fejét.- Na, de mikor mehetünk?
- Megkapjuk a zárót és utána.- lesegítettem az ágyról és az ápolonő hozott egy toló széket meg két mankót.
- Min nevetsz?- pillantottam rá.
- Nem vagyok én olyan béna, hogy toló székbe kelljen ülnöm.- határozottan nyúlt a mankókhoz.
- De hölgyem még is jobb lenne ha beleülne.- mondta a nővér könyörgő arccal.
- Nem. Tudok menni én ezekkel.- makacsolta meg magát.
- Hagyja úgysem tudja lebeszélni róla.- toppant be Ryan.
A hölgy otthagyott minket mi pedig elindultunk a kijárat felé.
Segítettem Nicolnak beülni a kocsiba és elindultak haza. Én a fiúkhoz mentem, hogy kicsit elfelejtsem a baleset képeit.
Nicol szemszöge
- Áááá nem hiszem el, hogy mindig velem történik ilyen.- üvöltöttem a kocsiban.
- Nicol nyugodj meg. Hazaérünk és otthon nézünk közösen egy filmet. Jó. Meg sütök neked valamit.- mosolygott apa.
Azt tudni kell, hogy én tudok sütni apa már kevésbé, ezért elnevettem magam.
- Őő. Inkább segítek én is, mert a végén még felgyújtanád a lakást.- ezen a mondaton már apa is nevetett.
***
- Nem apa azt ne abba rakd. Azt egy külön tálba kell.- felakartam állni, de rám szólt.
- Ha felkelsz akkor ez nem a sütőben fog landolni hanem a fejeden.- mutogatott egy kanállal a kezében ami tiszta massza volt.
- Á kösz én sütve akartam megkostolni.- mondtam apának nevetve, mert a kanálról a csokis massza az arcomon landolt.
- Ó pedig azt hittem, hogy azért beszélsz, mert nincs más elfoglaltsága a szádnak.- nevetett apa. Kiöltöttem rá a nyelvem és elfordultam tőle.
Apa berakta a muffinokat a sütőbe és előkészítette a mozi szobát is.
- Apa!- kiabáltam neki- kikéne venni a sütőből a sütit.
- Jövök.- apa kivette a sütit és rögtön megakarta kóstolni ezért kivett egyet. Szólni akartam, hogy forró, de már késő volt.
- Ó, hogy az a!- kiáltott fel.
- Csak nem forró.- vigyorogtam rá.
- Á pont jó meleg.- nézett rám gúnyosan.
- Na menjünk filmet nézni.- szökkentem le a bárszékről. El ugráltam a mankóval a mozi terembe és lehuppantam az egyik székre. Apa mellém ült és a sütiket pedig lerakta az ölébe. Bekapcsolta a DVD-t. Az Apafej-et néztük meg. Rengeteget röhögtünk rajta. Régen nevettünk ennyit. Éreztem, hogy lassan elnyom az álom, elaludtam apa vállán a film közepénél.
***
Reggel az ágyamba ébredtem. Hope a gipszes lábamon feküdt és nagyon figyelt.
- Szia Hope.- köszöntem neki.- Na szállj le a lábamról, mennem kell suliba.- Hope leugrott és elkísért a fürdőig. Elvégeztem a dolgomat és felöltöztem bepakoltam és kiabáltam apának.Pár percre rá valaki kopogott az ajtón. Háttal álltam neki ezért megrezzentem amikor valaki megfogta a derekam. Felkapott és levitt az emeletről.
- Jó reggelt szépség.- kaptam egy arcra puszit Harry-től.
- Neked is.- ma is te viszel suliba?
- Igen, de először bepótoljuk a tegnapi randinkat. Tegnap voltam itt, de már aludtál.- csípte meg az arcomat.
- Bocsi. Na, de menjünk, mert nem akarok elkésni.
- Az első órád elmarad, mert kihallgatják a tanárt, ő ütött el.
- Értem akkor nem kell sietnünk.- mosolyogtam rá.- APA ELMENTEM!
- Ne kiabálj már nincs itt a lányokkal elment próbálni.
- Akkor menjünk. Na most hozhatod a táskámat.- nevettem.
- Oké.
- Várj Hope-nak nem addtam kaját.- fordultam vissza az ajtóból.
- Ő kinek?
- A macskámnak. Kérlek, kérlek felmennél és adnál neki. Az erkélyen van a kajája a tálja pedig az ajtó mellett.- mondtam Harry-nek és ő már ott sem volt. Úgy 10 percet vártam rá.
-Na kész mehetünk. Szép cicád van.
- Köszi. Bezárnád az ajtót?- Harry bezárta az ajtót és elindultunk a kocsijához. Segített beszállni és már indultunk is. Egy közeli kávézóba mentünk. Harry ott is segített kiszállni és bebotorkáltam.
- Harry nem akarok semmit mondani, de jobb lenne ha felhúznád a csuklyádat és hátra sietnél egy asztalhoz.- mondtam neki mielőtt bementünk. Nagyon sok tini lány volt bent ezért jobbnak láttam szólni neki.
Harry elöszőr furcsán nézett, de ő is meglátta a tömeget, tette amit mondtam neki és hátrasietett. Követtem őt amilyen gyorsan tudtam, de a lányok felismertek. Egy szőke cicababa tipegett hozzám. Biztos vagyok benne, hogy nem azokkal a lányokkal volt aki csak bátortalanul méregettek.
- Szia te vagy Harry barátnője ugye?- kérdezte mogorván a csaj.- Hát nem vagy valami nagy szám lekophatsz róla. Oké.
- Nem vagyok a barátnője.- válaszoltam neki.- De mi közöd is lenne hozzá?- kérdeztem tőle flegmán.
- Chö, látom még nem ismered a volt barátnőit. Na vigyázz magadra puszi.- libbent ki a kávézóból.
Odabotorkáltam Harry-hez és lehuppantam mellé. Valamiért frusztrált az a gondolat, hogy hány lányt döntött meg már Harry.
- Mi a baj?- fogta meg a kezem. Én hirtelen kirántottam alóla.
- Semmi.- néztem el. Nem tudtam a szemébe nézni.
- Látom, hogy valami bajod van. Mi az?
- Na jó az előbb megállított egy csaj aki azt mondta, hogy a csajod volt és, hogy kopjak le rólad.- mondtam Harry-nek ö pedig csendben figyelte minden egyes szavamat. A végén csak egy halvány mosolyt ejtett.- Harry mi ezen olyan vicces?
- Féltékeny vagy?- húzogatta a szemöldökét.
- Nem vagyok az.- tagadtam pedig igaz volt. Félek bevallani neki, hogy igaza van.
- Na rendeljünk valamit. Mit kérsz?
- Legyen mondjuk- néztem végig az étlapot- tojás rántotta kakaóval.- felnéztem az étlapból és egy zöld szem párt pillantottam meg. Engem nézett és mosolygott.- Mit nézel annyira?
- Egy álmot.- édesen elmosolyodott.
Leadtuk a rendelést. Pár lány félve, de odajöttek Harry-hez kértek fotót meg autó grammot. A rajongók miután megkapták amit kértek elköszöntek és elmentek. Végre megkaptuk a kajánkat és énnekem nem kellett 5 perc, hogy eltüntessek egy négy tojásos rántottát. Harry csak bámult.
- Mi-mi az?- kérdeztem az utolsó falatot lenyelve.
- Vetekedsz Niall evési gyorsaságával.- röhögött.
- Éhes voltam és már csak 10 percem van beérni a suliba.- néztem rá az órámra.- Istenem Harry elfogok késni! Kérlek siess a reggeliddel.
- Rendben. Kész is vagyok. Fizetek és mehetünk.- hívta a pintért és kifizette a számlát és mentünk.
***
-Délután nem tudok érted jönni, de megkérek valakit, hogy vigyen haza.- mondta Harry miközben segített kiszállni a kocsiból.
- Oké. De ma olyan fél négy körül végzek.
- Arra lehet, hogy már beérek.- ölelt meg búcsúzás ként.
Bebotorkáltam az iskolába és elindultam a töriterem felé ami az emeleten volt. Remek most oda, hogy jutok fel. Megálltam és felnéztem a lépcső tetejére. Halk lépteket hallottam magam mögött. Megállt mellettem.
- Szép kis lépcső.- egyből felismertem a hangját Jack volt az.
- Az, meg sok. Egy nap kell, hogy feljussak.- dobtam le a táskámat idegesen.
- Gyere segítek.- felkapott és úgy lépkedett felfele a fokokon- Kapaszkodj.
A tetején lerakott és visszaszaladt a holmijaimért.
- Köszi. Innét már boldogulok.- mosolyogtam rá és elindultam.
- Oké. Ma akkor próbálunk?
- Igen. Bár a lábamtól nem nagyon tudok táncolni, de azért valahogy megoldjuk.
- Oké na megyek órára.- és már el is tűnt a folyosó végén.
Kicsengettek és én a terem előtti pardon ültem vártam Samantát és Josh-t. Nagy nevetgélés közepette jöttek meg.
- Sziasztok.- köszöntem nekik.
- Szia, szép gipsz.- mutogatott Josh a lábamra.- Hallottam , hogy megint mi történt veled. Te nem tudsz vigyázni magadra?
- Kössz. Ja megint meglátogattam a kórházat, hamarosan oda is költözhetnék.- nevetem el magam egy picit.
- Nicol engem te fogsz a sírba vinni.- ölelgetett meg Sam.
- Ja tudom. Na, de menjünk be a terembe.- felálltam, de hírtelen megszédültem. Josh elkapott mielőtt a padlót "öleltem" volna meg.
- Nicol jól vagy?- kérdezte aggódva a legjobb barátnőm.
- Igen csak egy picit megszédültem. Biztos azért, mert tegnap lefejeltem a betont.- mosolyodtam el, de Sam-nek ez nem tetszett.
- Nicol ez nem vicces. Ha valami bajod van akkor mond meg. Ne tedd tönkre magad.- üvöltötte le a fejem.
-Oké oké majd mondom ha szarul vagyok.- felvettem a mankókat a földről és elindultam a terembe.
Leültem és elkezdődött az óra.
***
Három óra van és a táncteremben próbálok egy értelmes mozdulatot kinyüstölni Jack-ből. Nem nagyon megy, mert minden harmadik lépésnél elröhögi magát.
- Ha még egyszer elröhögöd magad bajod lesz!- mutogattam komoly arccal a mutatóujjammal. Nem sikerült nekem se komoly maradni, mert ahogy kimondtam ezt a mondatot elröhögtem magamat. Felküszködtem magam a tükör elöl ahol eddig ültem és figyeltem a sok értelmetlen mozdulatot. Elbotorkáltam a táskámhoz és elővettem egy CD-t. Vissza mentem a helyemre és beraktam a mellettem lévő lejátszóba. Nem akart elindulni ezért Jack odajött.
- Segítsek?- térdelt le mellém.
- Nem kell köszi. Mindjárt meg lesz.- mondtam és babráltam a gombokkal. Egyszerre értünk a play gombhoz. Én gyorsan elrántottam a kezem, de Jack utána kapott.
Felszisszenttel, mert erősen megfogta a csuklómat és kicsit megrántott, így előre borultam. Pont úgy, hogy a szája csak pár centire legyen. Jack ránézett a számra utána pedig a szemembe nézett. Egyre közelebb jött.
- Miért? Látom, hogy te is szeretnéd.- húzott magához megint.
- Nem értetted tisztán, hogy nem!- mellkasba vágtam, de nem engedett.- Engedj el. SEGÍ!-kiabálni akartam, de Jack befogta a számat...
3 komi és 4 tetszik után hozom a kövit. :D
imádom!
VálaszTörlésNagyon jó lett ezis *--*gyorsan a kövit:3:))
VálaszTörlésimádom!!! :) siess!!! :333 <3 :D
VálaszTörléstök jó lett!! kövit! kövit! :D
VálaszTörlés