29.rész

Sziasztok meghoztam a részt. Köszönöm a komikat. Most már tudtok névtelenül írni úgyhogy várom. :D
- Nicol te is hibáztál én is hibáztam. Nem akartam durva lenni veled. Eltudnánk felejteni ezt az egészet? Kérlek bocsáss meg mindenért.- felállt és felhúzott magával.
Felnéztem a fölém magasodó fiúra és szólásra nyílt a szám:
- Harry én elfogok ájulni.- összecsuklott a lábam és elsötétült minden.
Harry szemszöge:
- Harry én elfogok ájulni.- mondta Nicol és összecsuklott.
Még mielőtt a padlóra eshetett volna elkaptam és óvatosan lefektettem. Gyorsan előkotortam a zsebemből a telefont és hívtam a mentőket. Az ajtóból rémült hangokat hallottam és két táncost állt az ajtóba.
- Kérlek segítsetek.- könyörögtem nekik.
A fiú azonnal letérdelt mellém.
- Mi történt vele? Mit csináljak?- kérdezte és kapkolodni kezdett.
- Menj ki az épület elé és, ha meglátod a mentősöket vezesd ide őket.- a srác felpattant és elment.
Vagy öt percet kellett várni a mentősökre. Nagyon aggódtam Nicol miatt. Csendben a karjaimba fekszik. Nehezen fel le mozog a mellkasa, az arca nagyon sápadt és most vettem észre, hogy a napokba mennyit fogyott. Eddig se volt rajta felesleg, de most még a csontjai is kilátszanak. Mikor megérkeztek a mentősök felrakták egy hordágyra és kivitték. Beültem mellé a kocsiba és gyorsan elindultunk.
***
A kórházban azt mondták, hogy Nicol kimerültség miatt ájult el, de felmerülhet még az is, hogy szándékosan éheztette magát. Nem hittem a fülemnek mikor elmondták ezeket. Én azért hoztam ide, hogy pihenjen, ha nem lenne az a hülye verseny akkor nem lenne most itt. Életem szerelmének a kezét szorongattam az ágya mellett. Hirtelen a telefonom megcsörrent én meg zavarodva és kapkodva vettem fel.
- Igen. Tessék.- szóltam bele a telefonba és kimentem a szobából, hogy ne zavarjam Nicolt.
- Szia Harry, Ryan vagyok. Mi van Nicollal? Ugye nincs nagy baj?- Ryan hangja ideges és aggódó volt.
- Nincs semmi komoly baja csak a kimerültségtől és a nem evés miatt ájult el.- Ryan nem szólt semmit- Ryan itt vagy még?
- Hogy érted azt, hogy nem evett. Anorexiás lett a lányom? Holnap az első repülővel megyek.- meg se tudtam szólalni. Letette a telefont és én fel alá járkálva idegeskedtem. Visszamentem Nicol szobájába és leültem mellé.
***
Hajnali egy óra körül járhat, de én nem igen tudok elaludni. Nicol minden lélegzetére felkapom a fejem. Csendes szuszogása kellemesen eltelíti a szobát. Arca kicsit életre kelt mióta itt van. Szemem lassan lecsukódott és elaludtam, bár nem áll szándékomban.
***
- Harry, Harry.- hallottam egy ismerős hangot.
Kipattantak a szemeim és körbenéztem.
Nicol hangját hallottam, de ő még mindig csendesen szuszogott.
- Remek képzelődöm.- mondta magamnak hangosan.
Felálltam a fotelből ami a szoba egyik sarkába volt és kimentem a büfébe. Vettem magamnak egy csésze kávét és visszamentem a szobába. Beléptem az ajtón és egy mosolygós arcot pillantottam meg.
- Nicok felébredtél.- leraktam a csészét és megszorongattam és megcsókoltam.
- Harry, Harry,- mondta a nevemet mindaddig amíg el nem engedtem
- Mi az?
- Éhes vagyok.- kuncogott.
- Mit kérsz, máris hozom.- felpattantam mellőle és már mentem is a büfébe.
Siettem ahogy csak tudtam. Pár perc alatt meg is fordultam.
- Megjöttem. Hoztam szendvicset meg sütit.- soroltam és akkor vettem észre, hogy vizit van és épp Nicolt vizsgálták.
- Látom a barátja már gondoskodik arról, hogy visszaszedje a leadott kilókat.- mondta a doki és visszafordult Nicolhoz- Szóval most nem kellene mást csinálni, mint hogy pihenni, pihenni és enni.
- Rendben akkor ma mehetek is?- Nicol felhúzta a lábait az ágyon és nagy szemekkel bámulta az orvost.
- A leletei jók, ha betartja azt, hogy rendesen étkezik akkor mehet.- az orvos ezzel be is fejezte a mondandóját és elment.
Leültem Nicol ágyára és odaadtam minden ételt amit hoztam. Nicol le is csapott az első szendvicsre. Elmosolyodtam, mert végre jobban van és lehet, hogy ma már kikerül a kórházból.
- Harry.- beszélt teli szájjal- Köszönöm.
- Mit?- nevettem.
Nyelt egy nagyot és folytatta.
- Mindent. Azt hogy itt vagy mellettem, hogy vigyázol rám.- mosolygott.
Közelebb hajoltam és megcsókoltam.
- Érted bármit.
Nicol szemszöge:
Délelőtt megkaptam a zárót és mehettünk is. Harry nagyon vigyázott rám, figyelte minden mozdulatomat. Még azt se engedte, hogy vigyem a táskámat. Kimentünk a kórházból és az épület előtt tömve volt fotósokkal a parkoló. Harry egy kocsihoz vezetett és kinyitotta az ajtót. Beszálltunk és Harry-vel elhajtottunk. A hotelban Jack várt minket. Idegesen közeledett felénk.
- Látod mit tettél? Miért kell ezt csinálni ezzel a lánnyal!- kiabált Jack és behúzott egyet Harry-nek.
Harry nekiugrott Jack-nek és verekedni kezdtek.
- Harry állj le. Jack!- kiabáltam velük, de semmi- Harry hagyd abba. Kérlek.
Két hotelban dolgozó férfi tudta csak szétszedni őket. Harry-nek a szeme kicsit feldagadt és az orra is vérzett. Jack-nek a szeme alatt a bőr felszakadt és ömlött belőle a vér. Megfogtam Harry kezét és beráncigáltam a liftbe. Nem szóltam hozzá  csak a sebeit néztem. Leültettem a konyhába egy székre és a fürdőből előkotortam pár darab vattát meg törölközőt. A konyháról rendeltem jeget és amíg az nem jött meg letisztítottam Harry arcáról a vért.
- Tessék ezt rakd az orrodra és hajtsad hátra a fejed.- utasítottam és kinyitottam az ajtót a pincérnek.
- Köszönöm.- vettem át a jeget.
Becsuktam az ajtót és a jeget beletekertem egy ruhába. Rányomtam Harry szemére és ott fogtam neki. Harry felszisszent a fájdalomtól.
- Fáj?- kérdeztem.
- Nem vészes. De az a gyökér leállhatna.- mondta és letette az orráról a törölközőt- Nicol kérdezhetnék valamit?
Csillogó zöld szemeit rám szegezte és az arcomat nézte.
- Mond mit szeretnél.- néztem a szemébe.
- Miért nem ettél? Miért kellett magadat éheztetni?- kezemből a jég kiesett és nagy hanggal a földre esett.
- Harry én nem tudom. Talán féltem attól, hogy nem fog menni a tánc, ha szedek fel pár kilót. Nem tudom.- néztem magam elé.
- Jó rendben akkor ezt a táncversenyt abbahagyod.
- De Harry ez nekem nagyon fontos. Állást kaphatnék az X Factornál.- álltam fel a asztaltól.
- Nicol nem engedem, hogy tönkre tegyed magad egy hülye tánc miatt.
- Nem érdekel én akkor is folytatni fogom!- kiabáltam és elindultam a szobába.
- Nem. Nem engedem meg!- kiabált ő is.
Bementem a szobába és bezárkóztam. Nem akarom abbahagyni és a sulit sem hagyhatom cserben. Mérgesen dőltem az ágyba és a párnába ordítottam. Harry az ajtón dörömbölve akart bejutni. Pár perc után be is engedtem.
- Harry én nem szeretném a sulit cserbenhagyni.- Harry leült az ágyra és megrázta a fejét.
- Majd valaki átveszi a helyed, de te nem fogsz táncolni. Legalább is nem itt.- jelentette ki.
- De Harry.
- Nincs semmi de. Nem teheted tönkre magad.
Kicsit gondolkoztam, hogy mivel érveljek, de nem sok minden jutott eszembe.
- Eszek rendesen odafigyelek mindenre csak kérlek hagyj táncoljak.
Harry gondolkozás nélkül rávágta, hogy nem.
- De Harry.
- Megmondtam, hogy nem és az apád is ugyan ezt gondolja.
Mérgesen kirohantam és leszaladtam a partra.
***
Veszekedésünk után sokat sétálni a partra, de úgy elment az idő, hogy sötétedni kezdett, de én még mindig a parton voltam. Leültem a homokba és néztem a naplementét. A vízen gyönyörűen tükröződött, a nap és narancssárgára festette a vizet. Hajamat fújta a hűvös szél. Kezdtem fázni. Hirtelen valaki rám terített egy pulcsit és lehuppant mellém. Felé fordítottam a fejemet és néztem az arcát. Komolyan, rezzenéstelen arccal nézte a fodrozódó vizet.
4 komi  hozom a kövi, részt ami nagyon, nagyon hosszú lesz.