32.rész

 Sziasztok! Hoztam új részt, ez egy kicsit rövid lett, de ígérem a kövi hosszabb lesz. Köszönöm a komikat. Jó olvasást.:D
Az utca végén újra hátra néztem, de már nem láttam a kocsit. Befordultam a sarkon, de valakinek neki mentem. Bocsánatot kértem és tovább akartam menni, de nem engedett. Megragadta a kezemet és behúzott egy sikátorba. Számat letapasztotta a kezével. Annyira megijedtem, hogy a hangom is elment.
- Ne sikíts. Nem akarlak bántani.- mondta egy ismerős hang.
Megfordított és felemelte a fejemet. Aggódó kék szemekkel találkoztam amitől megnyugodtam. Megöleltem és fellélegeztem.
- Niall te meg hogy kerülsz ide.- motyogtam a mellkasába.
- Erre jártam, de megmondanád nekem mi ütött Harrybe. Teljesen magán kívül van. Leitta magát és mindenkivel kötekszik.- eltávolodtam tőle és nyeltem egy nagyot.
- Niall mi, én... szakítottam ma reggel vele.- mondtam és újra gyűltek a könnyek a szemembe.
- Ó, úgy sajnálom.- mondta és megölelt.
- Niall én most hazamennék.- kibontakoztam az öleléséből és elindultam.
- Várj hazakísérlek.- mondta és együtt sétáltunk.
Niall kedves volt és nem faggatott. Volt mikor csak csendben sétáltunk egymás mellett, volt mikor majdnem meghaltunk a röhögéstől és volt mikor beszélgettünk és elvoltunk.
- Na megjöttünk.- mondta Niall és megállt az ajtóban.
Előkotortam a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem Niall már menni is akart.
- Niall várj. Nincs kedved megnézni egy filmet?- kérdeztem és nekidőltem az ajtónak úgy vártam a válaszát.
Niall egy kicsit elgondolkozott, de végül bejött.
- Mindjárt jövök csak ledobom a táskámat.- felrohantam a szobámba és ledobtam a cuccaimat.
Hopeppal mentem vissza, de Niall eltűnt. Körbejártam a lakást és idegesen szorongattam a macskámat. A konyhába mentem utoljára, de ott sem volt. Valami zajt hallottam a nappali felől. Megállt bennem a vér is mikor felismertem a hangot, valami összetörött.
- Niall te vagy az?!- kiabáltam rémülten.
Leraktam az ölemből Hopet és felvettem egy kést a pultról. Lábujjhegyen mentem a nappali felé és újra kiabálni kezdtem.
- Niall! Niall ne szórakozz velem! Valami baj történt?- kiabáltam, de nem jött semmi válasz.
Remegő kézzel és lábbal álltam a nappali ajtajában. Benéztem, de nem volt senki bent. A visszatartott levegőmet kiengedtem és körbenéztem, hogy mi tört össze. Egy kép tört el. Én voltam rajta. Talán lehettem azon a képen tíz éves. Tovább mentem nyitva volt az ablak és hideg szél fújt be. Leraktam a kést a kép mellé és odamentem és becsuktam. Kint szakadt az eső.
- Nicol ezt kint találtam.- Niall szólalt meg valahonnét amitől én megijedtem és levertem gyertyatartót az asztalról ahogy megfordultam.
- Mi? Jézusom Niall annyira megijesztettél. Hol voltál?- kérdeztem és közben a nagy dobozra tévedt a szemem ami a kezében volt- Mi az nálad?
Niall kinyújtotta a kezét és jobban megnézte. Odasétáltam hozzá és levettem róla a kísérő kártyát. Nagy betűkkel rá volt írva a nevem és egy rövid mondat.
- Na mi van bele írva?- kérdezte Niall.
- Annyi, hogy " Viseld egészséggel. Nagyon jól fog állni."- Niall megrázta a dobozt, de semmi hangja nem volt.
- Nincs feladó?- kérdezte én pedig megráztam a fejem- Akkor bontsad ki.
Niall lerakta a kanapéra és leült mellé. Letérdeltem és nekiláttam a kicsomagolásnak. Először a masnit kötöttem ki aztán letéptem a csomagolópapírt. Remegő ujjakkal fogtam meg a tetejét és leemeltem. Egy vörös fekete csipke és selyem hálóing volt benne hozzá illő bugyival és melltartóval, combfixel és harisnyával. Niall szája elé tette a kezét és elfojtott egy nevetést. Kivettem és magam elé tartottam. Niall égő vörös arccal bámult.
- Nagyon dögös.- mondta úgyhogy a keze a szája előtt volt így nem sokat értettem .
Gyorsan vissza dobtam a dobozba és ráraktam a tetejét. Leültem Niall mellé és csendben néztünk magunk elé.
- Na nem nézünk filmet?- kérdezte Niall és hirtelen felállt magával húzva a dobozt.
Leesett a csomag és kiborult minden belőle. Niallel egyszerre mozdultunk ezért lefejeltük egymást. Sajgó fejemhez kaptam és felnéztem az előttem ugyan ezt csináló fiúra. Találkozott a tekintetünk és Niallnek az arcán egy kis mosoly látszodott.
- Áu.- mondtam és elnevettem magam.
- Bocsi. Nem akartam.- mondta Niall és elkezdte összepakolni a doboz tartalmát.
- Semmiség.- segítettem neki, de az ágy alatt találtam valami furcsát.
Egy üres képkeretet. Biztos az asztalról esett le. Niall kivette a kezemből.
- Hol a kép?- kérdezte és a földön kezdte el keresni.
- Nem tudom, de nézd ott vizes a padló.- mutattam egy kis víztócsára.
- Én nem jártam arra.- tette fel védekezve a kezét Niall.
- Niall félek kimondani, de lehet...- nem tudtam befejezni mert hirtelen sötét lett és egy hatalmasat villámlott és dörgött.
Nagyon megijedtem és nem mertem megmozdulni. Valami hozzáért a kezemhez és azonnal felugrottam és a falhoz futottam.
- Nicol nyugodj meg. Én voltam csak.- mondta Niall és odajött hozzám.
- Niall szerintem valaki betört.- mondtam remegve és átöleltem.
Niall csendesen állt és magához szorított. Megint egy hatalmasat villámlott és dörgött. Niallen egy ing volt amit nem gombolt be, azt húztam a szemem elé és próbáltam nem a viharra koncentrálni.
- Nicol miből gondolod, hogy valaki betört?- kérdezte Niall és eltolt kartávolságra.
A félhomályban alig láttam Niall arcát, de annyit láttam rajta, hogy aggódik. Megint egy hatalmasat villámlott és az ablakba egy ember alakot világított meg. Ijedtembe Niall nyakába ugrottam és a mellkasába temettem az arcomat. Niall értetlenül állt.
- Nicol mi a baj?- kérdezte és körbe nézett.
- Az ablakba... Valaki ott állt az ablakban.- mondtam suttogva és az ablakra mutattam.
Niall megfordult és az ablakra nézett. Én is megnéztem, de nem volt ott senki. Niall visszafordult hozzám és felemelte a fejem.
- Nincs ott senki. Biztos jól láttad.- bólintottam és éreztem, hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.
Nem tudom ki szórakozik, de nagyon kiborultam. Sok volt ez a nap és még ez is. Niall letörölte az arcomat és szorosan magához ölelt. Kicsit megnyugodtam a védelmező karjaiban, de elengedett.
- Nicol, hol tartjátok a gyertyákat meg a zseblámpákat?- kérdezte és elővette a telefonját.
- Nem tudom. Talán a konyhában van.- mondtam és Niall a telefonjával megvilágította az utat.
Mindenhol kerestük a gyertyákat, de csak elemeket, öngyújtót, gyufát találtunk. Niallnek eszébe jutott, hogy talán a garázsban van zseblámpa.
- Niall ne merészelj egyedül hagyni.- mondtam visítva.
- Egy perc és jövök. Addig maradj itt.- mondta és kifordult a konyhából.
Egyedül maradtam. Villámlott, dörgött én pedig rettegtem, mint egy öt éves. Sötét volt és nem mertem megmozdulni. Ott álltam a konyhapult mellett és bámultam az ajtót. Egy szőke fiút vártam. De helyette más jött.
 Komi és hozom a kövi részt. :D