33.rész

Sziasztok!! Köszönöm a komikat hoztam a részt. Elég izgalmas lett remélem tetszeni fog. És remélem nem haragszotok rám, hogy rövid lett pedig megígértem, hogy hosszabbat írok. Bocsánat.
Egyedül maradtam. Villámlott, dörgött én pedig rettegtem, mint egy öt éves. Sötét volt és nem mertem megmozdulni. Ott álltam a konyhapult mellett és bámultam az ajtót. Egy szőke fiút vártam. De helyette más jött. Magas sötét alak állt az ajtóban. Arca a félhomályban csillogott. Ruhája, haja vizes volt, csöpögött belőle a víz. Közelebb lépett mire én hátrálni kezdtem, de beleütköztem a szekrénybe.
- Ricsi mit keresel itt?- kérdezem rekedtes, remegő hangon.
- Érted jöttem.- mondta és elvigyorodott.
Kirázott a hideg és az ájulás kerülgetett. Nem most nem ájulhatok el. De hogy került ide. Megint megszökött? Miért pont engem akar? Egy kés után kutatva magam mögött bámultam a fiút és lestem minden mozdulatát. Hogy jutott be a házba?
- Ricsi én nem megyek sehova. Fogd fel vége. Közted és köztem már nincs semmi. Megértetted.- magabiztosnak akartam tűnni ezért kihúztam magam és megemeltem a hangom.
Ricsi erre csak kacagni kezdett. Mi olyan vicces? Újra lépett felém pár lépést és megint megállt.
- Bébi tudom, hogy nem felejtettél el. Szeretem mikor ilyen vagy.- mondta és hirtelen előttem termett.
Olyan közel volt, hogy éreztem a lélegzetét az arcomon. Megfogta a derekamat és közel húzott magához.
- Ha te nem jössz akkor majd én viszlek.- súgta a fülembe és a szám elé tartott valami kendőt.
Sikította rugdostam, de hiába. A karjaiban tartott én pedig nem kaptam levegőt. Egyre nehezebbnek éreztem a végtagjaimat és kezdett sötétedni a világ.
***
Rettenetes fejfájásra ébredtem. Sötét szobában ültem hátrakötött kezekkel kikötözött lábakkal. Dohos, büdös állott volt a levegő. Talán egy pincébe hozott Ricsi. De hol van? Egy kis résen jött be fény, nem sok, de az is valami. Legalább tudom, hogy nem a föld alatt vagyok. Kezeimet szoros csomó fogta hátra és, ha megmozdítottam belevágott a bőrömbe. Hangos lépteket hallottam és egyszer csak kicsapódott a vasajtó. Nem láttam semmit, mert a szemem a sötéthez volt szokva és ahogy felkapcsolta a villanyt megvakított. Kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy Ricsi jött be. Bezárta maga után az ajtót és elém állt.
- Helló szépségem. Hogy aludtál?- kérdezte és a hátam mögé sétált és kikötözte a kezemet.
Lehajtott fejjel dörzsöltem a kötél helyét. Ricsi egy tálcával a kezében magasodott fölém. Étel volt rajta. Nem sok, de étel. Egy szelet kenyér meg valami felismerhetetlen talán főzelék. Belerakta az ölembe a tálcát és hozott magának is egy széket. Nem voltam éhes, de Ricsi rám mordult.
- Egyél. Vagy azt akarod, hogy én etesselek meg?- nevetett.
Megráztam a fejemet és megfogtam a kanalat. Törtem egy darab kenyeret és megettem. Ricsi vigyorogva nézte ahogy lassan, komótosan ettem. Egy perc sem telt el, hogy ne gondolkozzak azon merre lehetne kijutni. Ricsi félrebiccentette a fejét és úgy nézett. Min töri a fejét? Mit akar velem csinálni? Hirtelen felállt, kivette a tálcát az ölemből és kiment. Becsukta maga után az ajtót és egyedül hagyott. Nem kötözött meg ezért kitudtam szabadítani a lábamat is. Felálltam a székről és körülnéztem. A padlón egy poros, kopott, szakadt matrac volt egy takaróval. Odasétáltam és leültem rá. Az egész szoba üres volt csak két szék és ez a vacak matrac volt benne.
***
Órák teltek el úgy, hogy csak néztem magam elé. Nem értettem miért vagyok itt. Elgondolkoztam mindenen. Egészen a gyermekkoromtól kezdve belegondoltam aztán a jöttek azok az idők mikor anyáék váltak én meg ide oda ingáztam. És utána a drogos hónapjaim, anya halála és eljutottam a Harryvel való találkozásomig. Milyen gyorsan elment ez a pár év. Ki kell innen jutnom. Nem akarom itt tölteni az életem hátralévő napjait. De hogy fogok innen megszökni? Talán már hívták a rendőrséget. De addig mi lesz? Az se biztos, hogy megtalálnak. Fel alá járkáltam és idegeskedtem. Megint hirtelen kivágódott az ajtó és Ricsi jött be rajta. Bevágta maga mögött és a székek felé ment. Leült az egyikre és onnét bámult. A legtávolabbi sarokban ültem és a földet fixíroztam.
- Keresett pár ember. Nagyon aggódnak érted. Legfőképpen a drága apád.- mondta és felállt a székről- Nézz rám azokkal a gyönyörű szemeiddel.
Erre a mondatra még inkább elfordítottam a fejemet és nem törődtem vele. Kár volt. Megfogta az államat és felfelé biccentette, hogy ránézzek.
- Szeretem mikor ilyen vagy. De jobb lesz, ha teszed amit mondok különben valakinek baja esik. Talán apádnak, vagy valamelyik fiúcskádnak.- mondta és közelebb hajolt.
Megakart csókolni, de nem hagytam magam és kirántottam a kezéből a fejem.
- Hagyd ki ebből őket. Megértetted. Ne merészeld bántani őket. Nem volt elég neked, hogy anyámat elvetted tőlem?- kérdeztem mérgesen és felpattantam a helyemről.
Bár ne tettem volna. Megragadta a vállaimat és nekinyomott a falnak. Kifordította a kezem és hátam mögé szorította. Mélyen a szemembe nézett és jót nevetett rajtam. A pulóverom cipzárját piszkálta és közben méricskélt. Újra megpróbált megcsókolni, de én most sem hagytam magam. Ennyi kellett nála, hogy beteljen a pohár. Pofonvágott mitől én szédelegve estem a padlóra és bevágtam a fejem. Homályosan láttam a gonosz vigyorát és elkezdett levetkőztetni. Összefogott kezeimet ragasztószalaggal összekötözte. Lehúzta a cipzáromat a pulóveron én pedig rugkapálóztam, hogy ne tudjon hozzámérni. Tudtam, hogy mi a szándéka velem, de nem hagytam magam. Combon rúgtam mitől fájdalmasan előre zuhant pont rám. Szemeivel megtudott volna ölni abban a pillanatban. Szitkozódva kelt fel és rúgott belép párat aztán  ki ment a helyiségből. Végre megint egyedül. Remegve, fájdalommal küszködve és fáradtan ültem a sarokba. Éreztem, hogy valami folyik a homlokomon. Kezemmel azonnal megtöröltem az arcomat és megnéztem a kezemet, vér. Vérzek, biztos mikor bevertem a fejemet felszakadt. Gyorsan megtöröltem a kezemet, hogy ne is lássam. Vacogni kezdtem. Hideg volt a sarokban ülni. Felálltam és elsétáltam a matracig. Ledőltem rá és behunytam a szememet. Azt kívántam, hogy bárcsak otthon lehetnék apával és együtt tv-nénk. Remegésem azonnal szűnni kezdett ezek a gondolatok után. Éberen aludtam és minden zajra koncentráltam. Vártam, hogy mikor jelenik meg újra Ricsi.
***
Talán eltelhetett már vagy egy hét azóta, hogy elrabolt Ricsi és azóta a nap óta nem is láttam. Nem jött be hozzám. Nem hozott se ételt, se ital. Igaz nem is tudtam volna enni annyira féltem, hogy mit akar velem csinálni. Ebben az egy hétben nem csináltam mást, mint kiszabadítottam a kezem, apára, Samre és a fiúkra gondoltam. Niall szegényem biztos nagyon kilehet akadva, hogy eltűntem. Biztos Liam nyugtatgatja, Zayn és Louis jókedvre derítik és Harry, Harry talán nem is tudja mi történt. Töprengésemből az ajtó kicsapódás zavart fel. Ricsi jött egy pohárral a kezében. Letette elém és leült a székre.
- Idd meg. Képzeld híres lettél. Bent vagy a tv-ben. mosolygott önelégült fejjel.
- Örülök neki.- mondtam és elfordultam tőle.
- Idd meg különben kikötözlek.- nem törődtem a fenyegetésével inkább az ajtót szugeráltam, hogy nyíljon ki.
Ricsi hirtelen felpattant a székről és felráncigált a matracról. Belevágott a székbe és újra megkötözött. Megfogta a poharat és a szám elé tartotta. Erősen nyomta a számhoz a pohár szélét én pedig forgatni kezdtem a fejemet. Fogaim beleütköztek az üvegbe és a pohár eltörött. Éreztem, hogy megvágja az ajkaimat és a fájdalomtól felkiáltottam. Ricsi kihasználta ezt beleöntötte a számba az italt. Fémes íze volt a vérem miatt. Undorodva nézem rá és kiabálni lett volna kedvem. De nem tudtam annyira lüktetett és fájt a szám, hogy nem tudtam kinyitni.
- Hülye kurva nézd meg mit csináltál.- mondta és felmutatta a vérző kezét.
Mély vágás volt rajta amiből ugyan úgy ömlött a vér, mint a számból. A kezét néztem, de éreztem, hogy nehezedik a fejem. Kettőt láttam belőle és a végtagjaimat sem éreztem. Mosolyogva állt előttem, megsimogatta az arcomat és leguggolt elém. Kikötözte a lábaimat és elsötétült minden.
***
Reszketve ébredtem fel. Fájt minden porcikám. Tiszta steril környezetben vagyok. Ez fura, hogy kerültem ide? Megpróbáltam felülni, de visszazuhantam a matracra és megint elsötétült minden. Elaludtam.
***
Nehéznek éreztem magam nem tudtam kinyitni a szemem, de hangokat hallottam.
- Igen ő a lányom.- apa, apa volt itt.
- Rendben. Kérem uram nyugodjon meg. A lányát megerőszakolták és megverték. Tegnap hozták be.- orvos, egy orvos van itt akkor megint kórházban vagyok.
Ricsi elengedett? Miért? Apa zokogását hallottam. Ne apa ne sírj. Jól vagyok.
- Ki hoztam be? Miért nem ébredt fel? Valami súlyos baja van? Doktor úr kérem mondja meg.- apa kétségbe esett sírását hallottam a szobába.
- Egy névtelen betelefonáló kért segítséget. Mire a mentők kiértek eltűnt. A lánya erős nyugtatót kapott és ezért nincs ébren. És a lányának...- mi ne, mi bajom van.
Mély sötétségbe zuhantam és nem hallottam semmit.
***
Pittyegő hangot és halk szuszogást hallok. Talán most kitudom nyitni a szemem. Erőlködve, nagyokat pislogva nyitottam ki. Sötét volt a szobába csak az ajtó nyílásán jött be egy kis fény. Meleg kezet éreztem a kezemen és a hasamon. Lepillantottam és beletúrtam a rajtam fekvő fiú hajába.